Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
1996. április 24., szerda Riport 7. oldal Dobrovoczky István polgármester nagy (és ünnepélyes) bejelentésre készül Lekerülhet végre az oxigénmaszk a pásztói kórházról ? (Folytatás az 1. oldalról) Tele kemény hivatali csatákkal, minisztériumokba járásokkal. A pásztói kiskórház megszüntetésével járó nagy gondok elkerüléséért küzdött a polgármesteri hivatal tisztségviselője, az orvos, és mindenki, aki más Az alagsori folyosók oldalát és tetejét pókhá- lószerűen vonják be a vasoszlopok, „Atlaszként” tartják a kórházat. diagnózist állított fel, mint a kórház vegetálását távcsövein szemlélő fővárosi hivatalnokok. Ispotállyal kezdődött Korabeli adatok szerint az „1407-es Pásztó” Zsigmond királytól a budai polgárokat megillető privilégiumokat kapott. Az egyre virágzóbb mezőváros polgárainak igényei között szerepelt az iskola és a fürdő, valamint az ispotály. Az ispotály olyan menedékház volt, ahol a betegek ápolása mellett a szegényekről és elesettekről is gondoskodtak. Ezt az ispotá- lyosok rendjéhez tartozó apácák végezték. Örököseik, a Máltai Lovagrend tagjai ma is híresek, és közmegbecsülést élveznek jótékonysági akcióik szervezésével. A török időkről és az azt követő évszázadokról egészség- ügyi vonatkozásban sok jó nem mondható el. Az 1811-es Ca- nonica Visitatió feljegyzései szerint az akkori plébános nem győzte arra buzdítani a híveit, hogy idejében kérjék az orvosi segítséget. A korabeli halotti anyakönyvek tanúsága szerint minden 10 halottból 5-6 gyermek volt. Az elszegényedett településen gróf Almásy Kálmán és fe-/ lesége, gróf Keglevich Margit gyűjtést indított kórház létesítésére, amely 1908-ban felépült, s ugyanabban az évben, szeptember 28-án Alapítványi Margit Kórház néven nyílt meg. Az eredetileg tervezett 24 ágy már 1911-ben kevésnek bizonyult, ezért 64 ágyasra bővítették. Három év múlva, 1914- ben már röntgennel is rendelkezett a kórház, ami abban az időben vidéki viszonylatban ritkaság- számba ment. Még a gazdaságilag legválságosabb időszakban, 1928- ban, majd 1939-ben is bővítették a kórházat! A második világháború után 1954- ben 40 ágyas gyermekosztállyal, 1959- ben röntgenosztállyal, 1965-ben bel- és nőgyógyászati pavilonokkal gyarapodott a kórház. Aládúcolt egészségügy- Egy kicsit zeg-zugos, majd én mutatom az utat - kezdi kórházi „túravezetésünket” dr. Éles János, a pásztói kórház orvos-igazgatója. A gyermekosztály bejáratánál a falon akkora repedés tátong, mintha csak egy perce hagyott volna alább a földrengés. Később aztán tapasztaljuk, hogy „reng” itt minden, ami áll. Közben meg süllyed. — Ezek a vasoszlopok- mutat az igazgató körbe-körbe az alagsori folyosókon - tartják az épületet. Megkopogtatom az egyiket. Fémesen válaszol, de mégis jobban érzem magam, amikor kikerülünk az aládúcolt zónából. Egy hosszú folyosós, a korábbiaknál minden tekintetben modernebb épületszámyba érkezünk.-Ez az a kiszolgáló gazdasági részleg, a kazánházzal, konyhával, műhelyekkel, raktárakkal és garázzsal, amely 1986-ban készült el - mondja dr. Éles János, miközben a közelből finom ételillat libben közénk.-Ez a korábbi rekonstrukciós terv ama bizonyos első lépcsője?- Az építkezés első fázisa, ahol most állunk, lett volna hivatott kiszolgálni a második és harmadik fázist, a 200 ágyas úgynevezett hotelszámyat a négy alaposztállyal, valamint a felvételi osztályt a műtőkkel, és a diagnosztikai egységekkel. Szó volt ezek egybeépítéséről is, de 1986-ban pénzhiány miatt leállították a rekonstrukciót.-Körülbelül mennyi pénzre lett volna szükség a hotelszárny megépítéséhez?-Pontos adatot nem tudok mondani, de a mostani költség- igényekhez képest nevetségesen alacsony összegről volt szó. A „múltból” a jelenbe kapaszkodunk. A kazánház tetejéről azt a területet vesszük szemügyre, ahová az új kórházat kellene felépíteni. A nap ragyogóan süt, beragyogja a bennünket figyelő Mátrát. Kórházat szebb helyre építeni aligha lehetne...-Itt 1994-ben még családi házak álltak - mutat orvos kísérőnk a lábaink alatt elterülő jókora területre. Az elnyert címzett támogatás első ütemében biztosított 20 millió forintból vásároltuk meg az ingatlant, s tettük alkalmassá az építkezés megkezdésére. Számháború Visszatérvén az igazgatói szobába a felépítésre szánt új kórházi épületegyüttes makettjét is megszemlélhetjük. Az biztos, hogy a makettből legfeljebb már csak szűkített valóság lehet. Az orvos-igazgató dokumentumok segítségével tárja elém mindazt, ami 1986 után jellemezte a kórházi rekonstrukció folytatásáért vívott küzdelmet. Az 1990-es évek elején, pontosabban, 1992-ben a Népjóléti Minisztérium rekonstrukciós munkabizottsága átvizsgálta a magyar kórházakat. Pásztói látogatásuk során megállapították, hogy a 30-40 ezer fő ellátását biztosító egészségügyi intézményt 120- 130 ágyas, négy alapszakmás kis kórházzá célszerű továbbépíteni. A 153 ágyas kórházat mindössze 20 orvos látja el, ami még kiskórházas kategóriában is kevés. nyúlt, mivel a legalacsonyabb ajánlat is legalább 1,7 milliárd forintról szólt. Az eredménytelen versenytárgyalást követően dr. Dobrovoczky István polgármester egy osztrák-magyar céggel kötött szerződést. A A régi kórház melletti terület az első kapavágásra vár -1994 óta... A gyermekosztálynál a falon akkora repedés tátong, mintha csak egy perce hagyott volna alább a földrengés. Az 1992. december 2-ai kormányhatározat kimondta, hogy a salgótarjáni és a pásztói kórház rekonstrukciója címzett támogatással valósuljon meg. A határidőt a szakmai előkészítettségtől tették függővé. Az 1993-ban (orvosi szakmai programmal, tanulmánytervvel ellátott) benyújtott támogatási igényt 1994-re Salgótarjánnal együtt megnyerték a pásztóiak. Megtörtént a fő- vállalkozói versenykiírás, csakhogy az 1 milliárd 228 millió forintos címzett támogatás kevésnek bizopásztóiak céltudatosságát ezek után a magyar építészkamara más szemszögből nézte. Bizonyára sértve érezték magukat, s megtámadták a pásztói döntést. Elkezdődött egy vizsgálat (1994. december elején), melynek idejére felfüggesztették a támogatás további folyósítását. Külön „érdekessége” a rekonstrukciós sztorinak, hogy 1994 tavaszán ad hoc kellett döntenie Pásztónak. Egy olyan gyors telefonos diktátumot kaptak, hogy a címzett támogatást csak úgy kapják meg, ha 160 millió forintos önrészt vállalnak belőle. Mit lehetett erre mondani... ? Urak jönnek, kopogtatnak Ez év március közepén a Népjóléti Minisztérium műszaki bizottsága tovább elemezte a rekonstrukciót, s újfent megállapította, hogy folytatni kell a kórház fejlesztését. A helyiek szerencsére még bírják türelemmel, annak ellenére, hogy a 153 ágyas kórházat mindössze 20 orvos látja el.- Ez a létszám még a kiskórházas kategóriában is kevés - vonja meg a mérleget dr. Éles János -, mert számos orvosi beavatkozáshoz, műtétekhez teameket kell összeállítani. Olyan orvoscsoportokat, amelyekben a különböző szakterületeket képviselők a siker, a gyógyítás zálogai, s ugyanakkor bármikor elérhetőek legyenek. Dr. Dobrovoczky Istvánnál április 17-én jártak legutoljára (?) a Belügyminisztériumtól, s elismerték, hogy Pásztón 1994- ben a jogszabályi feltételeknek megfelelő értelemben a rekonstrukció kivitelezése elkezdődött. Annyi balsors, és a megszüntetéssel járó fenyegetettség érzése után Pásztón szeretnének már végre fellélegezni. Talán hamarosan sor kerül a címzett támogatás befagyasztásának feloldására is (nem pedig a „felmelegítésére”). A polgármester úgy látja, hogy május első hetében elkezdődhet a tényleges munka, „az első kapavágás”. A folytatás természetesen a támogatás folyósítása után sem lesz könnyű - elsősorban az inflációt figyelembe véve, ami 1994-től egyre jobban szorítja széles e hazát. Ha májusban valóban elkezdhetnék a munkát, várhatóan 1997-re lenne szerkezetkész a megújult kórház. Kezdődik a lábadozás? Lekerülhet az oxigénmaszk? Jó lenne végre ezeket a kérdőjeleket is leoperálni a mondatok végéről. Ez nyugtatná meg a környék lakosságát és az egészségügyi dolgozókat. (A kórháztörténeti visszatekintést Pintér Nándor, középiskolai tanár tanulmányából kölcsönöztem). Benkö Mihály-Bocsáss meg, Rose, bocsáss meg... - Az asszony elhallgatott, s mély álomba merült. A lány még mindig feldúltan fogta a kezét.-Azért hívtam ide, Gillis doktornő, mert folyton az ön nevét mondogatta - szólalt meg Kelly nővér. - Gondoltam, megnyugszik, ha maga mellette van.- Köszönöm, nővér - felelte könnyes szemmel Rose. - Csak nem értem... mit kell megbocsátanom? Soha nem vétettünk egymás ellen. - Az orvosnőt önvád kínozta. - Előbb észre kellett volna vennem, milyen állapotban van... - dadogta.- Pszt! - Kelly nővér a szájára tette mutatóujját. Margaret Holt: Neked szól a Rose tenyerébe temette az arcát. Hirtelen minden ereje elhagyta. Úgy érezte, mintha mély szakadék tátongana előtte. Valaki kivezette és az orvosi szobába irányította. A lány kétségbeesetten kapaszkodott a fehér köpenybe, remegve hajtotta fejét a széles férfimellre.-Rose, drágám - hallotta Warren mély hangját.- Nem értek semmit - zokogott fel a lány. - Mit bocsássák meg neki?-Talán azt bánja, hogy eltitkolta a betegségét - vigasztalta Warren. - Ne vegye komolyan, amit mond! Akik altatásból ébrednek, sok mindent összebeszélnek. Később már semmire sem emlékeznek. Most az lesz a j j legjobb, ha dal (11.) hagyjuk aludni. ' ' -Miért hozták ki ilyen hamar a műtőből?- Rose még mindig a férfiba kapaszkodott.- Befejeztük a műtétet, drágám. - Az orvos a lány haját simogatta. - Majd megbeszélnek mindent Horsfield doktorral, ha a főorvos úr elvégezte a többi operációt.-És ő mit fog mondani? Rost1 a férfi szemébe nézett. Részvétet látott Warren tekintetében... és az igazságot. - Nem tudták megmenteni! Ope- rálhatatlan daganatot találtak! Ó, istenem...- Szedje össze magát, Rose!- szólt meglepő szigorral Warren. - Erősnek kell lennie. Tartozik ezzel az édesanyjának. Neki most szüksége van magára. Rose szipogva nézett az orvosra.- Igen, igaza van. Köszönöm a segítségét. Warren. A férfi elengedte, mert orvostanhallgatók érkeztek a szobába. Beszélgetésbe kezdtek, és ezzel folytatódott Rose számára a szokásos klinikai élet. Ez volt az utolsó mentsvára. Úgy kapaszkodott a munkába, mint fuldokló a mentőövbe. Mire Horsfield professzor délben behívatta magához, az orvosnő már meglepően higgadtan viselkedett.- Megtettem mindent, amit tehettem, kedvesem. Eltávolítottam az elérhető nyirokcsomókat, a méhet, a petefészket, a petevezetéket... - A főorvos felsóhajtott. - Mindenütt csupa áttételt találtam. Érthetetlen, hogyan tudott ilyen sokáig talpon maradni. Biztosan erős fájdalmai voltak... de nincs értelme utólag sopánkodni. Az édesanyjának vigaszra, bátorításra van szüksége. Nagy szerencse, hogy a közelében lehet, Rose. Később talán jót tenne neki, ha az otthonában lehetne. Ha újra vissza kell jönnie, nálunk megkap mindent, ami enyhíti a fájdalmát. Rose bólintott, és feltette a nagy kérdést:- Mennyi ideje van még hátra?- Nem tudom, Rose. Talán egy hónap, talán kettő, esetleg három. Maga is tisztában van vele, hogy az orvosok nem tudnak pontos előrejelzést adni. Csak egy a fontos: meg kell könny í- tenünk neki minden napot. Maga meg menjen most haza pihenni!- Köszönöm, főorvos úr, de szeretnék inkább dolgozni. így az anyámat is gyakrabban láthatom.-Talán igaza van, kedvesem. Az élet megy tovább, és a bánat ellen a munka a legjobb orvosság. Hallom, a Mowbray- baba a körülményekhez képest jól van. Meglátogattam Jane-t. Szegényke boldog, mert túl van mindenen.- Most tehát helyreáll a régi állapota. Megkaphatja a szokásos kezelést az epilepsziájára.- Igen, az újfajta gyógyszerek valóságos áldást jelentenek az orvostudománynak. Már nem kell féltenünk a gyereket a mellékhatásoktól. Örülök annak is, hogy itt van McDowie doktor, és segít nekünk.-Magam is úgy gondolom. - Rose kihúzta magát. - Visz- szamegyek az osztályra. Hálásan köszönök mindent, főorvos úr. (Folytatjuk)
