Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-07 / 57. szám

1996. március 7., csütörtök Magazin 7. oldal Levélváltás Magyarország államfőjével Bátonyterenye - Parlament Göncz Árpád Úrnak, a Magyar Köztársaság Elnökének Mélyen tisztelt Elnök Úr! Iskolánkban tett látogatásakor mindenki meggyőződhetett or­szágszerte ismert, „legendás” közvetlenségéről, egyéniségé­nek sajátos varázsáról. Talán ennek is tudható be, hogy vál­lalta a tiszteletbeli elnöki funk­ciót Diákköztársaságunkban, s így részese tanulóink felnőtte- sen komoly játékának. Önre azóta úgy tekintünk, mint egy családtagra, a mi „Erkeles csa­ládunkban”. Eddigi jelentkezé­seink alkalmával mindig vala­milyen örömteli eseményről tudósítottunk, sikereinkről ír­tunk. Egy családban viszont a gondokról is lehet őszintén be­szélni, arról, ami lelkünket ter­heli. Ön többször úgy említ min­ket, pedagógusokat, mint az „Erkeles polgárok hű szolgá­lóit...”. Ez mégtisztelő, mert mi valóban úgy érezzük, hogy szolgálatot teljesítünk, olyat, ami a jövő szempontjából fon­tos. S mindezért manapság mit kapunk cserébe? Sokszor a tár­sadalom különböző rétegeinek cinikus minősítéseit, a valós helyzetet nem ismerő alapál­lásból történő rosszindulatú megjegyzéseit. Sokszor úgy érezzük, hogy már nem mun­kánkról, és annak társadalmi súlyáról van szó, hanem a szá­zalékok teljesítésének, vagy tel- jesíthetetlenségének lapos és értelmetlen szócsatákban tör­ténő bizonyításáról. Mi, pedagógusok talán nem vagyunk olyan harcosak, mint a mozdonyvezetők, pedig nem­csak egy szerelvényre való ter­het húzunk, hanem a nemzet jövőjét. Az egészségügyben dolgozók munkájának a fontos­ságát a gyógyítás adja, a mién­ket a nem kevésbé fontos meg­előzés. Egy szemléletváltás végleg eldönthetne a társadalmi fontosságot hangsúlyozó ver­senyt, mindenkire ott van szük­ség, ahol szolgálatot teljesít. Az egyre csappanó hitünket adta vissza Marx György akadémi­kus napokban elhangzott kije­lentése, miszerint: „... a hu­szonegyedik századra előre te­kintve a pedagógusok társa­dalmi fontossága és szerepe meghaladhatja a politikusokét, a közéletben tisztséget vállaló­két, a katonatisztekét...”. Mi is így érezzük, s ezért ma­radunk sokan helyünkön, még akkor is, ha jól öltözött urak mosolyát látjuk, s tréfálkozó megjegyzéseit halljuk az Or­szágház ablakából a pedagó­gus-demonstráció alkalmából. A nézőpont, a rálátás minden helyzetből más. A százezreket keresők optikája adott esetben nem érzékeli reálisan a kizáró­lagosan bérből élők jövedelmi helyzetét. Miért írtam le mindezt, miért terhelem ezzel Önt? Több pe­dagógustársam biztatására tet­tem, kik tudják, hogy „levelező viszonyban” állunk egymással. Tettem azért, mert nevükben kérek. Kérem Önt, tekintélye és közjogi méltósága alapján kép­viselje ügyünket, s álljon mel­lénk abban a vitában, amiben sokszor csak élettelen tábláza­tokról, százalékokról, s nem a mögöttük álló emberekről van szó. Mi nem alamizsnát kérünk, hanem megbecsülést, adott esetben jó szót, hogy érezzük, nem kölönc vagyunk a társada­lom nyakán. Erezzük, hogy szükség van ránk, s nem pedig létszámunk csökkentése a megoldás kulcsa. A pedagógus „lámpás”, világít, szellemisé­gével és tudásával felveszi a harcot a sötétség erőivel szem­ben. A lámpás fényével ad, de energiára neki is szüksége van, s így a napi megélhetésen túl igénye lenne a kultúrára, a könyvre, a színházra, a szellemi feltöltődésre. Kérjük, hogy helyzetünk felvállalásával, a döntéshozók felelősségének tu­datában képviselje ügyünket, s meggyőző szavával adja vissza hitünket. Gondolataim, s a benne közölt problémakör tényszerű alátámasztására mel­lékelten megküldöm nevelőtes­tületünk, s az intézményben dolgozó valamennyi dolgozó bérlistáját. Pedagógustársaim nevében maradok nagy tiszte­lettel, s kívánjuk, hogy az or­szág érdekében végzett felelős­ségteljes munkáját jó erőben és sikeresen végezze. Kovács Tibor igazgató Bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános Iskola Göncz Árpád köztársasági elnök válasza Kedves Igazgató Úr! Tföszönöm megtisztelő bi- l\zalmát, hogy gondjairól, gondjaikról - közös gondja­inkról — tájékoztatott. Levele mértékadó, okos, és ami a pe­dagógus-társadalom gond­jait, fontosságát illeti, az utolsó szóig helytálló. Fizetési igényeik - munkahelyük fon­tosságát figyelembe véve - tökéletesen jogosak és indo­koltak. Az egyetlen szempont, amit talán nem vett figye­lembe, hogy az ország jelen­legi helyzetében, ebben a kri­tikus esztendőben, az állam- háztartás egyensúlya - még súlyos áldozatok árán is - fenntartandó, mert az egyen­súly megbillenése sokkal na­gyobb nyomorúságot hozna magával, mint a jelenlegi. Nagyon nehéz szívvel mon­dom Önnek, hogy a tavalyi év kegyetlen szigorára szükség volt, és bár remélem, hogy az idei év a tavalyi makrogazda­sági folyamatok töretlen foly­tatását hozza, és kisebb áldo­zatot követel, mint a tavalyi esztendő. Ha a tavalyinál könnyebbnek ígérkezik is, de semmiképpen nem lesz köny- nyű. Az év eleje változatlanul a tavalyi pénzügyi folyamatok folytatását ígéri. Mindezek el­lenére, hadd osszam meg Ön­nel azt az optimizmusomat, hogy '97 már érezhető javu­lást hoz, és a tartós emelkedés alapjául szolgálhat. Tudom, hogy ez a hétköznapokban édeskevés vigaszt jelenthet; azt is tudom, hogy nagyon szűk az a mozgástér, amely a kormánynak - bárki legyen is a pénzügyminiszter - rendel­kezésére áll. Egyfelől behatá­rolja az ország majdhogynem végsőkig feszített tűrőképes­sége, másfelől a költségvetési és a folyó fizetési mérleg egyensúlyba hozatalának el­kerülhetetlensége. Nemrégi­ben voltam Davosban, és az­zal a kedvező benyomással jöttem haza, hogy korábban *elképzelhetetlen összegű mű­ködő tőke beáramlására szá­míthatunk, és eddig még nem tapasztalt bizalom nyilvánult meg az ország iránt. Ez a bi­zalom a pénzügyminiszter le­mondásával megroppant. Félő, hogy megint hónapokat veszítünk, ameddig helyre tudjuk állítani. Higgye el, az ország gond­jának ismeretében a minden­napok nehézségeit magam is tapasztalom. Csak azt tudom kívánni, hogy ez a nemzetközi bizalom helyreálljon, még ak­kor is, ha a nehézségek - leg­alább az elviselhetöség kere­tén belül - az idén még na­gyon is érezhetők lesznek. Çfzeretném, ha annyira osz- )J tana az utóbbi néhány napban kissé megrendült op­timizmusomat, mint ameny- nyire én osztom az Ón gond­jait. Nem tudok hát mást kérni Öntől és a kollégáitól, mint hogy tartsanak ki gyönyörű hivatásuk mellett. Meleg barátsággal: Qó ; O Magyar Köztársaság Elnöke A Föld nem a miénk: unokáinktól kaptuk kölcsön! Kedves Olvasóink! Február 29-én indult a Nógrád Megyei Hírlap Otthon és környezetvé­delem játéka. Hatrészes vetél­kedőnk második fordulójában megtudhatjuk: Milyen vizet iszunk? Egy területen a vezetékes ivó­víz minősége függ a nyers ivó­vízbázis állapotától. Magyaror­szágon 3 felszínközeli vizek annyira szennyezettek, hogy ivóvíz előállítására nehezen használhatók. A rétegvíz, a mélységi víz minősége állandó, de csak korlátozott mennyiség­ben áll rendelkezésre. Leg­könnyebben a felszíni vizek (Duna, Tisza, Ipoly stb.), ter­mészetes és mesterséges állóvi­zek (Balaton, Velencei-tó, víz­tározók) és a parti szűrésű vi­zek hasznosíthatók. Bárhonnan is nyerik az ivó­vizet, azt klórozni, fertőtlení­teni kell azért, hogy a vezetékes ivóvíz bakteriális eredetű fertő­zés veszélye nélkül jusson el a fogyasztóhoz. A klórozás saj­nos egy szükséges megelőző művelet. Kérdésünk: Mit gondol, káros-e az egészségre az ivóvízben jelen­lévő klór? 1. A klór ártalmatlan az egészségre, ezért eltávolítására nincs szükség. X. Elsősorban az Egyesült Államokban (Amerikai Kör­nyezetvédelmi Tanács, ill. Nemzeti Rákintézet) végzett felmérések bizonyítják, hogy a klór számos betegség, pl. hó­lyagrák, egyéb daganatos meg­betegedések, agyvérzés, követ­kezményes szívinfarktus koc­kázatát a duplájára növeli, ezért fogyasztás előtt célszerű eltávo­lítani az ivóvízből. 2. A klór kis mértékben ugyan pusztítja az emberi szer­vezetben a hasznos bélflórát, de eltávolítása az ivóvízből nem fontos. Ha szeretne sorsolásunkon részt venni, és a már bemutatott állatfigurákból nyerni, kari- kázza be válaszát, és a játék vé­gén. április 4-éig, együtt küldje be a hat szelvényt szerkesztő­ségünkbe, az alábbi címre: Salgótarján, Erzsébet tér 6. OTTHON ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM 2. FORDULÓ 1 X 2 Férfiak az Örült nők ketrecében - Robin Williams és Nathan Lane játssza a „The Birdcage” című film főszerepeit, amely az „Őrült nők ketrece” című színdarabnak az ameri­kai filmváltozata. A filmet most kezdik játszani az USA-ban. fotó: reuter Elüldözték Szangomát, a boszorkányt a babonás falusiak Tőzsdeügynökök és szárított majmok Szárított majomtetemek, csontvázak, állatbőrök és szőrmék mindenütt. Egy aggastyán barnás színű gyökereket morzsol. A Johannesburg központjában levő bolt kirakatában üvegek so­rakoznak, bennük élénksárga porok és tinktúrák minden el­képzelhető baj ellen. Az egész boltot sajátos illat lengi körül. A szemközti épületben tőzs­deügynökök végzik munkáju­kat lázas tempóban. Őket nem érdekli a varázsbolt. A legjob­ban akkor megy a bolt, amikor hó végén kézhez veszik fizeté­süket az emberek. Olyankor naponta akár ötszázan is be­nyitnak, hogy növényeket, ol­datokat, kenőcsöket vagy állati termékeket vásároljanak sze­relmi bánat és betegségek ellen, vagy a rossz szellemek távol tartására. A „muti” - a legkü­lönbözőbb betegségek és min­den rossz elleni csodaszer - használata még mindig mélyen gyökerezik az afrikai kultúrá­ban. A babona főleg vidéken elevenen él. Ott nemcsak asz- szonyokat, hanem férfiakat is boszorkányként tisztelnek. De jaj nekik, ha egyszer hibáznak, akkor könyörtelenül megindul a vadászat ellenük. Johannesburg közelében, Orange Farmon például január­ban egy hatvanéves asszony alig menekült meg a haláltól, miután fiatalok azt hitték róla, hogy zombikat rejteget az ud­varán. A fiatalokat az háborí­totta fel, hogy az asszony, akit boszorkánynak véltek, éjnek idején egy idegen segítségével öt méter mély gödröt ásott. Az asszony elmondta, álmában pa­rancsot kapott, hogy ássa ki a gödröt, mert ősei azon a helyen pénzt rejtettek el. Pietersburg közelében falu­beliek halálra köveztek két idős férfit. A támadók szilárd meg­győződése volt, hogy a két férfi varázslattal megrontott egy fa­lubelit, aki korábban meghalt. A legkülönösebb eset azon­ban tavaly történt Kokstadban, ahol szeptember 30-án egy mi­nibusz baleseténél 11 gyerek életét vesztette. Amikor a szü­lők két héttel később el akarták temetni halottaikat, a gyász- szertartást iskolások egy cso­portja szakította meg, azt ál­lítva, hogy a koporsókban hosszú hajú és nagy szakállú öregek nyugszanak. À temetés­sel felhagytak, és a koporsókat visszavitték a hullaházba. Az iskolások el akarták Jútetnj a szülőkkel, hogy egy Szangóma nevű varázslónő életre tudja kelteni a halott gyermekeket. A temetést újból és újból elhalasz­tották. A dolog azzal végződött, hogy Szangóma egy kis idő múlva elmenekült, mert attól tartott, hogy a szülők megölik. A temetést decemberben ren­dezték meg, akkor is rendőri segédlettel. Játék- és gyűjtőszenvedély - Négyezer Kinder-csoda a tarjáni múzeumban Miniatűr gyerekbirodalom alkotója Kevés az olyan gyerek, aki nem szereti a csokoládét, gyermekeink egyik fő ked­vence a Kinder tojás. Nyolc­éves gyüjtőszenvedély látvá­nyos „termésével” lepte meg a salgótarjáni közönséget az ország talán két legkülön- cebb és legkitartóbb gyűj­tője, a budapesti Fauszt Márton és Szepesi László. Négyezer Kinder csokitojás meglepetés-játékából ren­deztek kiállítást Budapest után Salgótarjánban, a Nóg­rádi Történeti Múzeumban. Nyolc éve, zsebében a friss világútlevéllel Fauszt Márton Bécsbe kirándult, s ott találko­zott először a játékokkal töl­tött csokitojásokkal. Az olasz gyártó mindig gondoskodott arról, hogy a fiatalembernek - és társának - eszébe ne jusson felhagyni a mesefigurák gya­rapításával. Be is kerültek a Guiness rekordok könyvébe. A jókorára duzzadt játékbi­rodalom adta az ötletet: hadd lássák meg minél többen! Mártonék ekkor kezdtek kilin­cselni, s hónapok múlva az el­képzelés az anyacég áldásával valóra vált. 1946-ban az olaszországi Albában megalapított Ferrero cég mára multinacionális nagyvállalattá vált. Az anya­cégnek már szinte az egész vi­lágon vannak leányvállalatai: Olaszországban, Németor­szágban, Kelet-Európa szá­mos országában és a tengeren­túlon is. Nehéz lenne pontosan megmondani, 1970 óta a Fer­rero több mint tízezer alkal­mazottja hány ezer Kinder- meglepetést állított össze. Az albai alapító gyár kapacitását jellemzi, hogy naponta több mint 2 millió csokitojás hagyja el a gyártógépsort. 1994-ben 2 milliárd csokitojás került eladásra, ami a termék ismeretségét, sikerét mutatja. Magyarországon a Ferrerót a Ferro Ma­gyarország képviseli. A „Kinder Suprise” vi­lága színes, a valósá­got kicsiben model­lező világ. A Ferrero családdal, a közvetlen gyártóval személyesen is kap­csolatba léptek a gyűj­tők, akik folytatni kí­vánják az elképesz­tően sokoldalú sorozat új típusainak beszer­zését. Miután magam is láttam a salgótarjáni múzeumban kiállított gyűjteményt, bátran ígérhetem, hogy nem fog csalódni, aki meg­tekinti, sőt egy nagy­szerű élménnyel lesz gazdagabb. Akinek van gyermeke, az tudja, hogy milyen érzés, ha a gyermek valaminek örül. Ez a kiállítás sok kisgyermek szívét fogja még megdobogtatni. S ami Mártont illeti, rá egy fantasztikus élmény is vár: nincs már olyan messze az idő, mikor saját maga is meg­tapasztalja, milyen az: Kinder tojást adni egy apróság ke­zébe, s a bontogatás után meg­látni arcán az igazi meglepe­tést. A Fauszt család most várja első gyermekét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom