Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-30-31 / 76. szám

6. oldal: Látóhatár 7. oldal: Riport 8. oldal: Társasági élet 1996. március 30., szombat Innen - Onnan „Cogito, ergo sum” Gondolkodom, tehát va­gyok. Négyszáz éve szüle­tett a tudományos világ e ta­lán legtöbbször idézett mondásának szülőatyja, René Descartes. Nagy ked­vence volt az uralkodóhá­zaknak. 1649-ben Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmba költözött. A különc királynő a filozófust, aki szeretett későn felkelni, rendszeresen hajnali 5 órára rendelte magához. Amikor egyszer a királynő sokáig várakoztatta a hideg előszo­bában, tüdőgyulladást ka­pott, amely 1650. novembe­rében, 54 évesen elvitte. Renoválják a Scalát Az olasz operajátszás szen­télye, a milánói La Scala 1999 végén két évre bezárja kapuit, hogy elvégezzék a szükségessé vált felújítást. A renoválás idejére az ope­ratársulat új épületbe költö­zik, amelyet majd ezután építenek fel 27 milliárd líra költséggel a város egyik külső negyedében. Az újra- nyitást 2001 szeptemberére tervezik. Késik a tulipán Hollandiában, a tulipánok hazájában a szigorú és hosz- szan elnyúló tél miatt há­rom-négy héttel késlekedik ennek a kedvelt virágnak a nyílása. A nagyszámú tuli­pánpark mindmáig siváran kopasz. Lisse virágparkjá­nak egyik vezetője, Evelyn Rietveld szomorúan nyilat­kozta, hogy egyelőre csak a hóvirágok nyílnak. Lágyan ring a Dunán Hundertwasser, a világhírű osztrák festő átfestette a Vindobona nevű sétahajót. Az ünnepélyes megnyitón a kikötőben tetőfokára hágott az izgalom, amikor sor ke­rült a hajó leleplezésére. Komoly nehézségbe került a kék ponyva eltávolítása, de aztán a nagyszámú érdek­lődő elé tárult a látvány: a fehér alapon lila téglalapok díszítik a hajó oldalát, a szé­leket zöldre festette a mű­vész, és a hajó teteje is zöld, s ezért úgy néz ki, mintha a Hundertwasser-házak min­tájára fű fedné. A másfél órás városnézés a Duna-csa- tomán személyenként 140 schillingbe kerül. Színesedő övék 10. oldal Sporttükör 11. oldal Tárgyalóteremből 12. oldal ________________5-oldal I S zlovákiából érkezett a Madách-pályázat első díjasa: Puntigán József Lokálpatrióta matematikus Losoncról Határainkon túl is híven őrzik a magyar hagyományokat. A losonci Puntigán József régen gyűjti az ottani kisebbség em­lékeit. A közelmúltban Többségből kisebbség című tanul­mánya első lett a Madách irodalmi pályázaton.- Hogyan lesz egy prog­ramozó matematikusból honismereti kutató?- Erősen kötődöm Lo­sonchoz, mindig erős von­zalmat éreztem szülőváro­som iránt. Kassán végeztem felsőfokú tanulmányaimat, ahol az egyetemi klubban szinte minden este heves vi­tákat folytattunk barátaim­mal kultúráról, lokálpatrio­tizmusról, a szlovákiai ma­gyarság helyzetéről. Haza­térésem után felvettem a kapcsolatot Böszörményi István füleki tanárral, aki régóta gyűjti, ápolja a kör­nyék nemzetiségi értékeit. Ettől kezdve én is szorgal­masan kutattam a múlt em­lékeit. Munkámban komoly segítséget nyújtottak számí­tógépes ismereteim.- Szülővárosa kulturális életében is vállal szerepet?- Tagja vagyok a Kármán József Színkörnek. Magyar írók és költők műveit adjuk elő javarészt, s a hallgató­ságra sem panaszkodha­tunk. Különböző szlovákiai magyar lapokban is megje­lentek cikkeim.-Hogyan értesült a Ma­dách-pályázat kiírásáról?- A Palócföld szerkesztő­ségének munkatársai hívták fel a figyelmet. Mondták, vágjak bele, írjak egy ta­nulmányt. Imádok verse­nyezni, ezért rövid gondol­kodás után igent mondtam. Milyen témát dolgozott fel müvében?- Lényegében arról szól a tanulmány, hogyan szorult kisebbségbe röpke húsz esz­tendő alatt a város jelentős részét kitevő magyar lakos­ság. Mindez a század első harmadának szomorú képe.- A magyarság háttérbe szorítása valójában már közvetlenül az első világhá­ború után megkezdődött?- Ebből az alaphelyzetből indultam ki. Losonc városa a nyelvhatáron feküdt, s a trianoni határhúzás miatt szinte teljesen elvesztette déli és nyugati irányú kap­csolatait. Rövid időn belül kicserélődött az értelmiségi réteg, az idegenből érkezett hivatalnokok pedig nem vi­selték szívükön a város tör­ténelmi és kulturális értéke­inek őrzését. Sok magyar keresett máshol boldogu­lást, az itt maradottak pedig foggal-körömmel védték a hagyományaikat. Csak ép­pen fellépett a tipikus ma­gyar betegség: az összefo­gás hiánya. Mindenki mondta a magáét, az erők pedig szétforgácsolódtak. Ebben a szélmalomharcban lassacskán kisebbséggé sor­vadt a magyarság.-A mai losonci fiatalok között akadnak-e lokálpat­rióták?- Ha találnak valami ér­dekeset, komoly érdeklő­dést tanúsítanak a város tör­ténelme iránt.- Szerencsére egyre több a losonci históriát feldol­gozó vetélkedő, a gyerekek rengeteg műhöz, forrás­munkához hozzájuthatnak a könyvtárakban. (hegedűs) Bohócok határok nélkül - így hívják azt a francia együttest, amelynek egyik tagja látható a felvételen, a San Jose-i nemzetközi művészeti fesztiválon. fotó: reuters Női és férfi humor: a kis különbség Szeretetéhség - amerikai módra Színházi estéh Nem tudom ki ho- ry'i gyan volt vele, ne­kem mindenesetre sok szempontból olyannak tűnt a Görkorcsolya­pálya, mintha már láttam volna valahol. Aztán menetközben rá­jöttem: nem a darab egésze volt ismerős, hanem egy-egy jele­nete, hangulata, konfliktusa. A düledező, lebontásra ítélt, de mégis oly szeretetre méltó, nehezen elhagyható vursli lát­ványa a Vágy villamosa külvá­rosi szegénységét juttatta eszembe - ebben persze „lu­das” volt a nagy bőrönd is, amit itt Angel, amott Blance cipelt, az elvágyódó, majdnem a bűn útjára lépő fiatalok sorsa egy­részt a „Popfesztivál”-ból, más­részt a Hair-ből köszönt vissza. Hát igen: Terrence McNally-John Kander és Fred Ebb musicalja tipikusan ameri­kai darab mind témájában, mind légkörében, mind szerep­lőinek gondolkodásmódjában, magatartás- és nyelvi kultúrá­Apja és leánya szerepében: Pálfi Zoltán és Nádasy Erika fotó: p. tóth László jában. Nem véletlen, hogy kü­lönösen az elején, nehezen ba­rátkozott a salgótarjáni közön­ség is a látottakkal, annak elle­nére, hogy ami a színpadon tör­tént - a családi kötelékek szét­hullását, a szülő és gyermek vi­szonyának megromlását, a ge­nerációs ellentéteket vagy éppen a ki- illetve bevándorlók felemás érzéseit tekintve - nem esik messze senki életétől, sor­sától. Az Egri Gárdonyi Géza színház társulata igyekezett megje­leníteni, vissza­adni az ötvenestől a hetvenes évek végéig, a nyolc­vanas évtized ele­jéig terjedő idő­szak tengerentúli atmoszféráját egy olasz-amerikai család majdnem tragikus történe­tének tükrében. S ebben ezúttal a rendező, Szegvári Menyhért mellett a díszlettervező Menczel Róberté, a jelmezter­vező Húros Annamáriáé és a koreográfus Uhrik Dóráé az ér­dem. (Szegvári kivételével va­lamennyien vendégművészek.) A szeretetéhségben szenvedő anyát Bókái Mária, leányát Ná­dasy Erika alakítja, mindaddig jól, amíg énekelniük nem kell. Mentségükre szóljon, hogy ki­fejezetten nehéz a zenei anyag. A férfi szereplők dolgát az ne­hezíti, hogy sokféle figurát kell játszaniuk. - csongrády ­Pikáns viccek az aggok házában Különbözik-e a nők és a fér­fiak humora, s ha igen miért, és mennyiben? És hogyan jön létre a nemek szerint eltérő vidámság? Ezekre a kérdé­sekre igyekezett választ ta­lálni Helga Kotthoff német nyelvszociológus „A nemek nevetése - Humor és hatalom a nők és férfiak beszélgetései­ben” címmel nemrég megje­lent könyvében. A tanulmány nem az első a maga nemében a kérdésről, s Kotthoff fel is használt több ko­rábbi írást. Köztük említésre méltó Franca Pizzini olasz nyelvésznő tanulmánya arról, hogy milyen az orvosok „hu­mora” a szülőszobában, s hogy a baba megérkezte után hogyan viccelődnek a kismamák. Az előzmények között sze­repel egy másik tanulmány is, amelynek szerzője arra jutott, hogy a nemek eltérő humorér­zéke gyermekkorban alakul ki, illetve hogy már kicsi korban is megfigyelhető: a fiúk „verbális harckészségről” tesznek tanú- bizonyságot és igyekeznek vic­ceikkel legyőzni társaikat, míg a lányok tréfái finomabbak és együttműködőbbek. Hasonló kép alakult ki a női és férfi illemhelyeken felvésett, viccesnek szánt feliratokból is: a férfiak feliratait a kutatók ál­talában egocentrikusnak, szex­központúnak és lealacsonyító- nak találták, míg a szebbik nem falfirkái kommunikatívak, ta­nácsadó jellegűek, vagy éppen­séggel romantikusnak minősít­tettek. Szinte minden társadal­mi rétegben a durva férfitréfál­kozás uralkodik humorként, mivel Kotthoff szerint a hatal­masok szabják meg, hogy mi humoros és mi nem, márpedig a hatalmasok túlnyomó többsége férfiú. Egy területen megszűnt gya­korlatilag a férfiak és nők tré­fálkozásai közötti korábbi lé­nyegi különbség: ma már a nők viccei nem kevésbé durvák, mint a teremtés koronáinak tré­fái. Sőt: Jürgen Streeck egy ag­gok házában magnóra véve az idős hölgyek beszélgetését, igencsak elcsodálkozott, hogy a dámák milyen közönséges stí­lusban társalogtak. Arra jutott, hogy a „disznó” viccek mesé- lése pótcselekvés, s a nevetés az izgalmi állapot levezetését jelenti. Sharonnal rulettező Nagymenők Kaszinózzon De Niróval és Joe Pescivel! Újra együtt a zseniális Nagymenők előkelő társa­sága: Martin Scorsese, Ni­cholas Pileggi, Robert De Niro és Joe Pesci ezúttal ka­szinózik. Persze, hogy ezút­tal is szenzáció­sak az urak. New York-i napilapokba és magazinokba tudósított bűn­ügyekről, majd megírta a Wise- guy című doku­mentumregényt, amely hetek alatt bestseller lett, s amiből Martin Scorsese a nyolcvanas évek végén Nagymenők címmel korszakos mozit csi­nált. Mr. Pileggi ekkor látott munkához, kezdte gyűjteni a tényeket egy bukméker fel- emelkedéséről és bukásáról. Négy évig jegyzetelt, mikor leült szivarozgatni rendező ba­rátjával, s úgy nyomták el Da- vidoffjaikat, hogy a Casino-t együtt írják meg. A mű elké­szült, a forgatás elkezdődött. A főszerepet ki más játsz- hatná, mint Scorsese barátja, az isteni De Niro, s az is magá­tól értetődött, hogy az éppen a Nagymenőkkel Oscart nyert Pesci is meghívót kapott. A meglepetés sem maradt el: Sharon Stone a női kulcsfi­gura. Telitalálat! A háromórás mozit felesle­ges minősíteni. Aki látta a Nagymenőket, az tudja, mit kap, aki pedig nem, annak elég, ha megváltja a jegyet és beül a mozgóba. Vannak fil­mek, amelyeket meg kell nézni. (eszen) Körön kívül maradtak a Ki mit tud megyei döntőjén, de ki tudja ? A Vértelen reggae-LAZadás Láz. Lehet reumás, ami leterít, s lehet szerelmi, ami felvidít. Lehet szombat esti, mint a Bee Gees-é, vagy lehet péntek esti, csupa nagybetűvel. Ez esetben megint a zene az úr, közelebbről a rock-reggae, Bob Marley, Sting és a Ladánybene 27. Tudniil­lik ők a Péntek Esti Láz kedvencei, elődei - és példaképei. „Fölpillant az égre a Nap / Neki ez csak egy pillanat / Hogy tu­dott ily korán kelni? / Hogyha nem bír saját hasára sütni?” Természetesen nem Weöres Sándortól idéztünk, hanem hő­seink Nehéz kelés című számá­ból. Mikor jó három hónapja ta­lálkoztam velük, a Ki Mit Tud- ra készültek, s a mottó az volt: nincs vesztenivalónk. Azóta lezajlott a megyei döntő, s kiderült, hogy nem csak felkelni nehéz: a produk­ció ugyanis - messzemenően pozitív kicsengése ellenére ­„körön kívül” maradt. Persze a tetszési index min­dig változó: amit a zsűri lesza­vazott, az máshol még nagyon jól használható. A Police szá­mukra például jelenti Stinget, de azt a rendőrt is, aki leme­szelte a csapatot gyorshajtásért, majd mosolyogva elengedte őket. Mint kiderült, már járt Láz-koncerten ... Pártatlan megfigyelők egyébként csupa jót mondanak e koncertekről: a zene profi, a hangulat kiváló, a csapatszel­lem szintén - mi kell még? A számok háromnegyede saját, a többit a reggae-király Bob Mar- ley-tól veszik át. A színpadon hat igen vidám ember gitározik (Hajas Gábor, Hajas Tamás), dobol (Csohány. Péter Albert), vokálozik, csörgőzik (Táj ti Krisztina), billentyűzik (Ker­tész Norbert), énekel és szaxo­fonozik (Miklós Zoltán). A fél focicsapatnyi zenész egyébként az egyik, közelebb­ről meg nem nevezett alapító váratlan betegségét használta fel a névadásnál: az együttes ugyanis pénteken alakult. Es­tére aztán az egyik érdekelt sze­rencsésen lebetegedett, s a láz­mérő higanyszála hamarosan elérte a „bűvös” 38 fokot. A többiek meg ujjongtak: soha jobbkor!... -séf-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom