Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám

4. oldal KULTŰRA - MŰVÉSZET 1996. március 27., szerda Színházi világnap: március 27. - Sok millióan hallhatják a szír író köszöntőjét Színház nélkül magányos a világ Néhány éve ünnepli a világ Thália papjait és papnőit, de óriási hagyományokkal rendelkezik a világ színházi élete. A jeles al­kalom összeköti a földkerekség összes színpadi művészét, ugyanis a ma esti előadások előtt mindenütt felolvassák Saa- dalla Wannous szír drámaíró alábbi köszöntő sorait. Ha szokás lenne a színházi vi­lágnap ünnepének külön elne­vezését adni, én az ez évi üze­netnek a „Szomjúhozás a pár­beszédre” címet adtam volna. Mert igen nagy szükség van sokoldalú és átfogó párbe­szédre az egyének, de a társa­dalmak között is. Én úgy képze­lem, hogy ez mindig a színház­ban kezdődik el, és honnan ter­jed szét a világba. A színház attól egyedülálló, hogy itt a néző kitörhet magá­nyából és azt érezheti, hogy egy közösséghez tartozik: párbe­szédet folytathat a nézőtársak­kal, a színpaddal és a társada­lommal. Ezáltal lesz a társada­lom fejlődésének kovásza. De most nyilván álmodom vagy nosztalgikusan visszaré- vedek azon korszakokra, ami­kor ajgjgház a városokban va­lóban a párbeszéd és a gyönyö­rűség forrása lehetett. Ne csap­juk be magunkat, hogy a váro­sok egyre türelmetlenebbek színházaikkal szemben és visz- szakényszerítik őket csigaháza­iba, kiszorítják őket a közép­pontból, mert tér kell a csillo­góbb fényekhez, színes vetítő- vásznakhoz és egyéb, futósza­lagon szállított trivialitásokhoz. Nem ismerek más korszakot, amikor a színház mind pénz­ügyileg, mind erkölcsileg eny- nyire elszegényedett volna és ennyi megvetés érné. Nézzünk szembe vele: a színház ma már nem az a közösségi ünnep többé, amely lehetőséget adott elgondolkodásra, amely egykor párbeszédre bátorított és elmé­lyítette emberségérzetünket. A színház problémája része a hátrányos helyzetbe került kul­túra általános problémáinak. A színház utópiája illuzórikusába mint valaha éppúgy, mint az az álom, hogy az emberek a föld gazdagságából egyformán ré­szesednek igazságtalanságoktól és agressziótól mentesen. Úgy tűnik, korunk egyre több egyen­lőtlenséget hoz létre a gazdaság elosztásában és tovább szélesíti a szakadékot az obszcénül gaz­dagok és a szűkölködő szegé­nyek között. Továbbá úgy tű­nik, hogy könyörtelenül lerom­bolja a társadalmakon belüli összetartozás minden formáját, annak tagjait különálló, magá­nyos lényekké tördeli. A jövő látomásának hiányában az em­berek nem mernek álmodni sem. A kultúrán keresztül fedez­heti fel az ember az események mozgatóerőit s erőt nyerve rá­ébredhet az emberi lét értel­mére. A kultúra az emberi sza­badság, értelem és szépség eszméit és ideáljait adja ne­künk. Bízzunk abban, hogy a szín­ház újjáteremti majd a párbe­széd lehetőségét, melyre mind­annyian szomjazunk- Sorsunk a remény, és ami ma történik, még nem az idők végezete. Nemrég valaki megkérdezte tőlem, némileg cinikusan, miért ragaszkodom olyan makacsul ahhoz, hogy színdarabokat írjak egy olyan korban, amikor a színház hátrál, sőt nemsokára eltűnik az életünkből. A válaszom az, hogy elszán­tan a legvégsőkig írok a szín­háznak, mert a színháznak élet­ben kell maradnia, mert a szín­ház nélkül a világ magányos, csúnya és szegény. Az ostromgyűrű szoros, a körülmények fenyegetőek, és mégis biztos vagyok benne, hogy a jóakarat felülkerekedik a világban, megvédi a kultúrát és visszaállítja a színház régi fényét és rangját. Sorsunk a remény, és ami ma történik, az nem lehet az idők végezete. Saadalla Wannous 1941- ben született Tartousban. Újságírói tanulmányokat folytatott, Párizsban a színházzal ismerkedett. 1968-ban írta első siker­darabját „Szórakoztató est június 5-ére” címmel, 1977-89-ig a Színházmű­vészeti Akadémián taní­tott, színházi kritikákat írt. 1992-ben megállapítot­ták, hogy rákja.van, ekkor visszatért a színdarab­íráshoz. Darabjait az arab világ szinte összes orszá­gában játsszák, de szín­padra állítanak Wannous műveket Oroszországban, Németországban, Spa­nyolországban és Francia- országban is. Gálvölgyi János és Nyertes Zsuzsa egy salgótarjáni előadáson Színészek a színházról és önmagukról „Nekem a színház ott van, ahol föllépek.” Kabos László „Este héttől tízig én vagyok hatalmon.” Bessenyei Ferenc „Bennem is van annyi színé­szi önteltség, hogy azt mon­dom: ott a színház, ahol én vagyok.” Gábor Miklós „Most olyan színházban dol­gozom, ahol a légkondicioná­lót az irodákba vezetik be és nem az öltözőkbe.” Moór Marianna „Ma az emberek utolsó .ref­lexként járnak színházba, mint mikor ráng még egyet a béka lába.” Máté Gábor „A mai vezetők - 1990 óta - színházba sem járnak, pedig használna nekik, legalább így találkoznának a közönség­gel.” Koncz Gábor „A színházból a büfét és a pénztárt szeretem a legjob­ban.” Bajor Imre „A színház mindig kicsit el­lenzéki, bár benne a színész szervilis.” Kállai Ferenc „A színész magánélete kel­léktár.” Tolnay Klári „A jó pap holtig, a színész még hamvasztás után is ta­nul.” Raksányi Gellért „A színész első fizetsége az, hogy a közönség hogyan fo­gadta.” Haumann Péter „Az a színész, amelyik elhiszi magáról héttől tíz óráig, hogy ő Anglia királya - nem nor­mális. Ha nem hiszi el, akkor rossz színész.” Agárdi Gábor „Sok nagy színésznek voltam színpadon a gyereke, a szere­tője, a felesége, most lassan az anyjuk vagyok.” Béres Ilona „A karakterszínész oda-visz- sza láttatja az embert, a hős csak vissza.” Schubert Éva „Ha vándorol a színész, viheti a régi manírjait magával az új helyre, azok ott újdonságként hatnak.” Sárközy Zoltán „Az öreg színész lehet zseniá­lis, de a privát öreg nem.” Farkas Bálint * Összeállította: Zöldi László Kupiéra fel! - A Film Színház Muzsika Televízió pályázata Latabár kalapja a díjak között Kupiéra fel! címmel pályázatot hirdet a Film Színház Muzsika Televízió című újság a Fészek Müvészklubbal közösen. A ver­sengés szándéka, hogy felélessze a pesti kabaré történetében egykoron meghatározó helyet betöltő műfajt. A pályázaton részt vehetnek hivatásos és nem hivatásos szerzők és előadók. A jeligés pályaműiét1- magnókazettán ­mellékelve a kottát és a szöve­get - szeptember 20-áig kell személyesen vagy postán eljut- tátni Fészek- Művészklub (Bu1 dapest, 1073 Kertész utca 36.) címére. A pályadíjak között szerepel a műfaj felejthetetlen előadói­nak egy-egy jellegzetes szín­padi fejfedője is. így Bilicsi Ti­vadar, Latabár Kálmán és Rá- tonyi Róbert eredeti kalapja is elnyerhető. ­Oscar-díjkiosztó gála 1996 - Öt szobrot vihetett haza a skót szabadságharcos Győzött a Rettenthetetlen Gibson A filmszakma legrangosabb kitüntetését, a legjobb filmnek járó Oscar-díjat a skót szabadságharc XIII. századi történe­téből merítő, „A rettenthetetlen” című alkotás kapta. A film összesen öt szobrocskát gyűjtött be a díjkiosztáson. A kitün­tetéseket az elegánsan hivalkodó, de kellemes hangulatú gá­laműsor keretében adták át. A kitüntetéseket immáron hat- vannyolcadszor ítélték oda a nyerteseknek. Az est háziasszonya a fekete bőrű színésznő, Whoopi Gold­berg, producere pedig az ugyancsak fekete bőrű világ­hírű filmzeneszerző, Quincy Jones volt. Remek teljesítmé­nyéért Oscar-díjban részesült „A rettenthetetlen” rendezője, a kiváló filmszínész, Mel Gib­son, aki a film főszereplője is. A skótok függetlenségi moz­galmát elindító William Wal- lace-nek emléket állító alkotás kapta ezenkívül a smink-, a hangtechnikai és az operatőri munkáért járó díjakat is. A legjobb férfi főszereplő az alkohol halálos ölelésébe mene­külő, életunt forga­tókönyvírót alakító Nicolas Cage lett a „Las Vegas-i törté- net”-ért. A legjobb színésznőnek Su­san Sarandont vá­lasztották a „Ki­végzés előtt” című iilm apácájának drámai megjelení­téséért. A legjobb női fő­szereplő kategóriá­ban is jelölt Emma Thompsont Jane Austen „Értelem és érzelem” című műve alapján készí­tett forgatókönyvé­ért jutalmazták. A legjobb eredeti filmdalnak járó dí­jat a Pocahontas rajzfilmből való, „A szél színei” című szám kapta Vanessa Williams előadásában. Életművéért külön Oscar- díjjal jutalmazták a markáns arcú amerikai filmszínészt, a hetvenkilenc éves Kirk Doug- last. A kitüntetést Steven Spi­elberg filmrendező adta át. Életműdíjat kapott az animá­ció nagymestere, kedvenc rajzfilmfiguráink megálmo­dója, Chuck Jones is. A hollywoodi filmipar „ön- tömjénező pompába csoma­golt partiját” százhuszonöt or­szág televíziója közvetítette egyenes adásban, aminek kö­szönhetően több mint egymil­liárdan nézhették a díjkiosztás eseményeit. A legfontosabb kategóriák nyertesei: A legjobb... film: A rettenthetetlen rendező: Mel Gibson idegen nyelvű film: Antonia’s Line színésznő: Susan Sarandon színész: Nicolas Cage női epizódszereplő: Mira Sorvino férfi epizódszereplő: Kevin Spacey eredeti forgatókönyv: Chri­stopher McQuarrie operatőr: John Toll eredeti filmdal: A szél színei filmzene: Neruda postása (II Postino) Jelenet az „A rettenthetetlen” című filmből, amely öt Oscar-t nyert. A főszereplő-rendező Mel Gibson (középen) Válogatott keret A PANORAMA ablak nem csupán rendkívül jól alkalmazkodik az ön elképzeléseihez, az épület, a lakás stílusához, a nyílások méretéhez, alakjához, nem csupán kíméli az Ön pénztárcáját, biztosítja Önnek a garantáltan egyenletes minőséget, megkíméli önt a mázolás, karbantartás fáradtságaitól és költségeitől, megőrzi Önnek otthona melegét és megvédi Önt a külvilág zajától. Ráadásul egy izgalmas választás lehetőségét nyújtja önnek panorámáin' 3704 Kazincbarcika, Pf. 434 Tel.: 48/312-281 • 1068 Budapest, Lövölde tér 6. Tel./Fax: 322-1296 3600 Eger, Dobó tér 10. Tel./Fax: 36/411-424 • 3525 Miskolc, Széchenyi u. 48.1. em. Tel./Fax: 46/411-985 d o s Q 2 LU

Next

/
Oldalképek
Tartalom