Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-15-16-17 / 64. szám
1996. március 15., péntek A Magyar Sajtó Napja 5. oldal Helyszín: a salgótarjáni volt „Bányatröszt” előtti parkoló. Időpont: minden éjszaka, valamikor éjfél és egy óra között. Szereplők: a második láncszem tagjai, akik a kézbesítőkhöz juttatják el a lapot: Susán Ferenc terjesztési vezető, Torják József szállító, Szabó Péter terjesztési munkatárs. Rajtuk kívül az ügynökségek vezetői, Demkó Gyula és Németh Csaba, akik sokszor töltik az éjszakát a megye útjain. Bevezetés: hová?, mennyi?, hogyan?, oda miért nem?, menynyivel több?, ki viszi helyette? Tárgyalás: pakoljunk be, megvan az összes?, mehetsz! Befejezés: 3—400 kilométer autózás, 30-40 megállóhely. Munkaidő éjféltől négy-öt óráig. Minden áldott nap. A szerkesztőség, a szellemi műhely. Itt születik a másnapi újság. Itt már tudják, „mi lesz holnap”. Sajnos, a nyerő lottószámokat ők sem ismerik előre. Dr. Tanka László főszerkesztő töpreng, dr. Csongrády Béla felelős szerkesztő olvas, Kolaj László újságíró ír, Sipos Antal produkciós- és Híd- váry Péter lapszerkesztő pedig megbeszél. Dübörgő gépek, maszatos gépmesterek Újságnyomó gombcsavargató Eszméletlen látvány és han- gépet nézi, de máshogy, mint gúlát, mikor a nyomóleme- mi. Én egy hatalmas gépet lá- zek feltétele után a gépmes- tok, ő pedig egy műszert, ami ter beindítja a nyomdagé- századmillimétemyi pontos- pet. A monstrum halkan sággal nyomja az újságolda- duruzsolva kezdi forgatni lakat. Odalép a pulthoz, te- hengereit, kígyózik a papír kergeti a gombokat, a gép a hatalmas hengerekről, hangja mennydörgésbe megy hangos szuszogással szorít- át. Félsebességre kapcsolt, ják a hengerek a fehér sza- így óránként 20 ezer példányt lagot, az újságok méltóság- tud gyártani a gép. teljes lassúsággal kezdenek -Égy-egy nyomáskor nésorolni a csomagoló felé. gyen vagyunk a gépnél, a he- Eleinte hol a fekete, hol a lyettesem, Erdei Lajos segít, kék festék mennyisége nem két srác pedig kötegbe rakja megfelelő, a gépmester és az újságot- egy pillantás a munkatársai egy pillantást lapra, kis tekergetés. vetnek csak az első példá- - Örülünk, mikor velünk is nyokra, rohannak a géphez, és foglalkoznak, hogy elismerik csavargatják a sok ezer mü- a munkánkat, hiszen egy új- tyür valamelyikét. Honnan ság említésekor mindenkinek tudják, éppen melyiket kell a szerkesztőség ugrik be. Mi tekergetni, és merre? is elismerjük az újságírókét,- Nem olyan nagy dolog. A szerkesztőkét, a lap első olva- gombok a festék sóiként a legelső kritikusai adagolását és sok mást szabá- vagyunk. A kezdetektől nyo- lyoznak - magyaráz Turcsá- mom a lapot, látom, hogyan nyi Béla, a gépmester. alakul. Sokat változott, minKözben a szeme sarkából a dig előnyére. Rédler Pista bácsi 62 éves, a nógrádsápi iskola igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig. Minden éjszaka megjárja Golfjával Kővárt, Ipolyvecét, Rétságot. Volt, hogy a hó miatt nem tudott bemenni Berkenyére és Szendehelyre, kilométereket gyalogolt a a zsákokkal. De reggel a ládában volt az újság. Két lánya főiskolás és egyetemista, jól jön az a kis nyugdíj-kiegészítés. Egytől ötig hajt, összesen 188 kilométert. Mellette nappal óraadó volt munkahelyén. A rétsági kézbesítő ébren várja, azonnal kihordja a „túrát”. Ők így nevezik. Egyébként az is. Győző ellenőr. Nem olyan, mint a buszon. A kézbesítők mumusa, hiszen mindig a leglehetetlenebb időben és helyen bukkan elő, mint sok társa, hogy ellenőrizze, a kézbesítő a vállalt időpontban viszi-e az újságot. Sokat vezet éjszaka a megye útjain ő is. Ja, a vezetékneve Balázs. Bocs, Győző! A képen éppen Torják Józsi bácsit vizsgáztatja, de nem talál hibát. Ő hordja át az újságot Egerből Salgótarjánba, és ritkán hibázik. Az utolsó láncszem a több száz fős gépezetben. A kézbesítő, Rusznyák Nándor, aki az olvasókat már postaládájukról felismeri. Neki nincsen autója, amiben melegedhet a téli fagyban, ahova menekülni tudna a zuhogó hajnali eső elől. Ismer minden fát, gödröt. Tudja, hogy két óra múlva pontosan hová fog lépni. Ismeri a kutyákat, némelyikkel jóban van, van, amelyik haragszik rá. Hogy miért, nem tudja, nem is érdekli. Az újság reggel 7-re az olvasóknál legyen. Ez a lényeg ... Vargáné, Marika a megyében egyedülálló mutatványra képes. A megye legnagyobb példányszámú lapjának minden egyes darabját megszámolja. hangulat. Javaslatukra rábólintott a szerkesztőbizottság. Már csak szervezés kérdése volt, mikor mennek, hová, kivel beszélnek, és kit akarnak bemutatni. Egy éjszakán át, este 6-tól reggel fél ötig tartott a kör, készült a riport, villogott a vaku. Néha traffipaxnak nézték őket. Vicces volt. Az egész éjszaka jó hangulatban telt el, ettek is egyet, éhgyomorral nappal sem lehet dolgozni, nemhogy éjszaka. Ök is autóztak legalább háromszáz kilométert a megyében. Találkoztak a nyomdászokkal, szállítókkal, kézbesítőkkel. R eggel, két óra pihentető alvás után bementek dolgozni, a fotós előhívta a képeket, és elkészült a terv. Aztán megszületett ez az oldal. Jegyzetelt: Hídváry Péter Fényképezett: Gyurián Tibor Szervezett: Susán Ferenc Szabó Péter T örtént egyszer, hogy néhány fiatal „idebent” összedugta a fejét. Arról beszéltek, mi lenne, ha újra készülne egy összeállítás, amiben bemutatnák, hogyan jut el az újság a reggeli lapindító értekezlettől az olvasó reggelizőasztalára a kávé mellé. Sok ötlet jött elő, jó volt a Akiket a nyomdafesték szaga megcsapott- Képek az éjszakából, a hírlap születéséről -
