Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-02-03 / 53. szám
2. oldal Múzeum 1996. március 2., szombat Múzeumi sanyarúság - Csak a közönség meg ne tudja Nógrád Megye Közgyűlése a közelmúltban tárgyalta saját - benne intézményei - idei költségvetését. Az érintett intézmények közé tartozik a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet is. Dr. Horváth Istvánnal, a megyei múzeumok igazgatójával arról váltottunk szót, milyen évre számíthat a múzeumokat látogató nagyközönség, illetve milyen helyzetben vannak Nógrád ezen intézményei? idei terveinket. Egyik legfontosabb teendőnk a műtárgyak adminisztrációjának ellenőrzése, állaguk átvizsgálása. Továbbá nagy súlyt helyezünk arra, hogy a múzeumokban dolgozó szakembergárda tudományos ambíciói-Tavaly 38,5 millió állami költségvetési támogatással számolhattak a megye múzeumai, amit intézményeink különböző forrásokból 10 millióval egészítettek ki — mondja dr. Horváth István. - Nógrád Megye Közgyűlése 1995. június 28-án elfogadott egy határozatot a múzeumi szervezet helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről, aminek három sarokpontja volt. E szerint rendezni kell a múzeumok mostoha raktározási helyzetét (Salgótarján, Balassagyarmat és Szécsény esetében konkrét tennivalókat is meghatároztak), gondoskodni kell a korszerű műtárgyvédelemről (őrzés, raktározás, restaurálás), s mindezen feladatok ellátásához meg kell őrizni a szakmai személyi létszámot. Képünkön a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum még impozáns épülete (fent), s részlet az itt látható, Berendi Ferenc, salgótarjáni születésű fotó- és festőművész tárlatából (lent). Elszabadult a pokol- Mi történt azóta?- Mindehhez képest tavaly júniusban megérkezett az az elnöki levél, amely egy rosszul szervezett felmérés alapján 15 százalékos létszámleépítést helyezett kilátásba, s aztán a számok tekintetében elszabadult a pokol. Múlt év júliusától a mostani költségvetési szám elfogadásáig a következő változatok merültek föl, amelyekhez az intézményeknek intézkedési terveket kellett készíteniük. E változatok szerint a megyei múzeumok éves költség- vetése 36,5, majd 36,35,33 és 30 millió forint, számok indoka szakmai alapon sosem fogalmazódott meg. Az indok az úgynevezett karcsúsítás volt, de ez a szakágazat leépítését jelentette volna. Továbbá, e variációk az egész költségvetés-tervezést komolytalanná tették. Hiszen ezen az alapon bárki bármilyen számot mondhatott, vagy mondhatott volna, ennek az intézmények szakmai működéséhez semmi köze nem volt, vagy nem lett volna. Ha nem itt élnénk- Ehhez képest mégis többet kaptak most a múzeumok.- Igen, a közgyűlés írásos előterjesztésében megfogalmazott 33 millió forint a közgyűlés döntése alapján 36 millióra emelkedett. Tehát örülnünk kellene, és úgy is tennénk, ha nem itt élnénk és nem a földön járnánk. Mert a nominál szám csökkenése, az infláció, az áremelkedés nyilvánvaló. S a megszavazott költség- vetési összeg ugyanis azt jelenti, hogy tizeneggyel kell a létszámot csökkenteni. S mint ahogy 1990 óta minden évben, idén sincs egyetlen fillér se az épületek felújítására, munkatársaink jutalmazására. S ami a legfájóbb, szakmai feladatokra, műtárgyvásárlása sincs pénz.- Ilyen körülmények közepette készült el a múzeumok idei munkaterve. Mit tartalmaz?- A tavalyi évet szakmai szempontból eredményesnek tartjuk, ezért erre alapoztuk az legalább részben elérhetők legyenek a múzeumi szervezet keretein belül. A tudományos feldolgozást és publikációt azért is tartjuk fontosnak, mert ennek révén őrizhetjük meg szakembereinket egy későbbi, jobb feltételeket nyújtó korszak számára. Szeretnénk, hogy a közönség a lehető legkisebb mértékben érzékelje nehéz helyzetünket. Ezért olyan programot állítottunk ösz- sze, amelyhez - remélhetőleg - külső anyagi támogatókat is sikerül majd megnyernünk.- Milyen fontosabb eseményekre számíthat a közönség?- A programok közül kiemelkedő például azt a konferencia, amelyet Manga János születésének 90. évfordulójára szervez ősszel a balassagyarmati Palóc Múzeum. Manga János a Palóc Múzeum és a megyei múzeumok egykori igazgatója nagy jelentőségű néprajzi anyagot hagyott hátra. Hagyatékának földolgozása és közkinccsé tétele időszerű. Ugyancsak a néprajzi témán belül fontosnak ígérkezik az a kiállítást, amelyet a losonci Nógrádi Múzeum saját gyűjteményéből mutat be májusban Salgótarjánban. „Örökség és felelősség” Az irodalomtörténészek országos továbbképzését Salgótarjánban rendezi meg ugyancsak májusban a Nógrádi Történeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen. A konferencia címe: Örökség és felelősség. Az irodalmi muzeológia legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit tekintjük át, ami Nógrádban most azért is különösen aktuális, mert hiszen 1997-ben ünnepeljük Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulóját. A konferenciát a Mikszáth-kortárs képzőművészek alkotásaiból rendezendő kiállítás is gazdagítja. Különösen a történelem iránt érdeklődők örülhetnek a Nógrádi Történeti Múzeum testvérintézménye, a besztercebányai Közép- szlovákiai Múzeum szeptemberi salgótarjáni tárlatának, amely a Céhek a régi Besztercebányáról címet viseli. Ennek viszonzásaként a Nógrádi Történeti Múzeum Salgótarjáni hangulatok címmel nyit időszaki kiállítást Besztercebányán októberben, s később ezt Losoncon is bemutatja. Gazdag lesz a képzőművészeti bemutatók sora is, amelyet a Nógrádi Történeti Múzeumban Fábián Gyöngyvér kiállítása nyit meg március 22-én. Júniusban tervezzük a bujáki művésztelep válogatott anyagának bemutatását, s tárlattal emlékezünk a tíz éve elhunyt Szujó Zoltánra. Novemberben megrendezzük a hetvenéves Czinke Ferenc kiállítását. S reméljük, hogy decemberben megnyithatjuk a nyolcadik országos rajzbiennálét. Ml lesz veled, Horpács? Közben kiállítóhelyeket adunk vállalkozásba (Hollókő), korlátozott nyitva tartást vezetünk be )Csesztvén, s az év második felében esetleg nagyobb intézményeinkben is), jelenleg zárva tart Horpács, amelynek felújítása teljesen bizonytalan. -mér 1996. március 2., szombat Rádió 7. oldal Először Tabánból - „Viharos” rádióriport a múltból Hatvan évvel ezelőtt, 1836. április 18-án, délután öt órakor szólalt meg először mikrofon előtt Salgótarján. Ez volt az első rádióriport az akkor csaknem 20 ezer lelket számláló, fiatal, fejlődő bányász- városból, amelyből Trianon csinált határvárost, hivatalosan pedig 1922-ben nyilvánították várossá. A rádióriport akkoriban igen élénk visszhangot váltott ki. Igazi városbemutató volt.. Kik beszéltek? Mit tartottak fontosnak elmondani a mikrofon előtt? Ezt idézzük föl, publikációk, korabeli sajtóvisszhang alapján. Róth Flóris bányaigazgató Az utóbbi időben a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban dr. Szvircsek Ferenc írt tanulmányt Az első rádióriport Salgótarjánból címmel, amely a Múzeumi Mozaik 1987-es számában jelent meg. Ebben kitűnő körképet rajzol az akkor városról, gazdaságáról, várospolitikájáról, nem elkendőzve a korszak súlyos ellentmondásait sem. Végeredményben a rádióriportnak is az volt a célja, hogy a lakosság mind szélesebb rétegeivel elfogadtassa azon hivatalos várospolitikai törekvéseket, amelyek e korszakot meghatározták. Maga a korszak korántsem volt ellentmondásoktól, feszültségektől mentes, a város közgazdasági jelentősége azonban - mindenekelőtt a bamaszénbányászat és a rá épülő ipar, valamint Trianon következtében - megnövekedett. Ez érzékelhető volt az iránta megnyilvánuló hivatalos országos figyelem jelenlétében is. Voltaképpen ennek része volt maga az első rádióriport is. Szerencse fel! A riportról áprilisban három számában is beszámolt A Munka című salgótarjáni újság. A Budapesten megjelenő Bányászati és Kohászati Lapok 1936. május 8- ai számában pedig Mikrofonriport Salgótarjánból címmel közölt minden részletre, a technikai állapotokra is kiterjedő beszámolót. Ebből tudjuk, hogy az egész - egyébként 50 perces - közvetítést viaszlemezre vették föl az előző napokban, részletekben. Magát a felvételt a bányaigazgatóság épületében kezdték meg, ahol a Vile se hál Richárd karnagy vezette bányászdalárda „Szerencse fel!" - je volt a kezdő akkord. Ezt azonban a zuhogó eső csaknem elmosta, s a lépcsőház megromlott akusztikája miatt visszhangosan tudták közvetíteni. „Körinterjú”, körséta Sőt a Pest fölötti vihar miatt a felvétel meg is szakadt, és csak két óra múlva folytatták. A „körinterjú”, illetve a városi körséta Förster Kálmán polgármesterrel kezdődött, aki beszélt a város fejlődéséről, dicsérte a revíziós A város korabeli panorámája gondolatot és a kormánypárti képviselőt, Sztranyavszky Sándort. A bányászdalárda éneke után Róth Flóris központi bányaigazgató beszélt az 1868-ban alapított Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.- ről, a gazdasági eredményekről, a bányamunka nehézségeiről, a bányászok kulturális lehetőségeiről, a bányászládáról, a sportegyesületekről, és így tovább. A Bányászati és Kohászati Lapok cikkírója meg is jegyezte: „Kellemes volt, úgy itt és általában a közvetítés többi részeiben, állandóan hallani a munkásjóléti intézmények nemes és nagyszerű munkájáról.” Pónyi Mátyás a bányamunkámémök a „Neoperpetum” kályhatípus boncolásáig terjedő ismertetést adott. A Salgótarjáni Üveggyárban Szente László főmérnök tartott termékismertetőt, s mutatta be az üzemet. Szól a klopacska így vándoroltak a rádiósok gyárról gyárra, végül a MOVE-to- ronyba kötöttek ki, ahonnan a búcsúszavak hangzottak el, s ezekbe - mint írják -: „bele- hangzott a völgyből feltörő harangzúgás és a Selmecbányáról átmentett „kattogó" )klopacska) ősi hangja, amit színezetben csak tud leírni, aki azt már hallotta egyszer. A „kattogót” Koppány Kálmán szólaltatta meg, amely A bányaigazgatóság épülete, előtte idős Chorin Ferenc szobra sok képviseletében mondott keresetlen szavakat a mikrofonba a társulat iránti hűségről és a haza- fiságról. Ekkor is, és szinte folyamatosan a felvétel akadozott, megszakadt, viharos időjárási viszonyok miatt, amiről a sajtó is hangsúlyozottan megemlékezik, hangoztatva, hogy a beszélők mindig úrrá lettek a helyzeten, a légköri zavarokon. A Bányászati és Kohászati Lapokban ezt írja Lőrinszky Gyula oki. gépészmérnök: „Dél felé, amikor az acélgyárból adtuk a közvetítést, sem javult a helyzet, azonban a ropogásokat bele tudtuk illeszteni a műhelyek gépzajába, amit amúgy is két külön mikrofonnal kellett vennünk.” Kályhatípus boncolása A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R. T. acélgyárának igazgatója, Fabini Henrik távollétében Gólián Rezső főmérnök szólt a gyárról. Itt is szerepelt az acélgyár dalárdája. A Budapest-Sal- gótarjáni Vasöntöde és Gépgyár üzemeiről Tarnay Kálmán főmegszólalás nyomán sejtelme- sen-tompán tompán zúgó akkordokba végszóra kapcsolódott be az átrobogó vonat zakatolása és búcsúfüttye.” Időn túl Bizony húsz perccel túllépték az időt, pedig a szereplők csak egykét mondattal mondtak többet. Úgy látszik, a jó szerencse mégis segített, legalábbis így érezték a riport készítői. A műsort dr. Kudela Géza, Turcsányi István, Lovag Schwint Károly, Lőrinszky Gyula és Bu- rián Gyula készítette. Az előkészületekben, a helyszíneken való mozgásban a bányatársulat és a város vezetősége segített, így Róth Flóris központi bányaigazgató, bányaügyi főtanácsos, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, Bérczy Sándor bányaügyi tanácsos, bányaigazgató, Kraft Aladár és Kuhinka bányatársulati tisztviselők, és sokan mások, köztük Lapsánszky János városi tisztviselő, lapszerkesztő, -mér
