Nógrád Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24-25 / 47. szám

1996. február 24., szombat Kultúra - Szabadidő 7. oldal A Ki mit tud? után három meghívást is kaptak Megjelenik a Keleti Kényelem-összes Másfél éves életkor ide vagy oda, a klasszikus csapatokat idé­zően hamarosan kapható lesz a gyarmati rockbanda, a Keleti Kényelem valamennyi dalát tartalmazó kazetta, illetve CD. Petői Pál (egyébként bőgős) John Wayne-t idéző nemes egyszerűséggel vezeti a hatos fogatot. Anno '94 novemberé­ben összedugták üstökűket némi habzó nedű felett, s a másnapi próbafélén már törté­nelem született. Azóta ugyan sok víz lefolyt az egyre mocs­kosabb és unalmasabb Ipolyon, ám a Keleti Kényelem nevét meghazudtolóan fürge és össze­tartó társaság. Még mindig Ma­hót Melinda (isten bizony, túl­zás nélkül!) arany torkából szó­lalnak meg a nóták, Rados Judit (tényleg szépen) vokálozik, míg Janák Gyula szövegfelelős ritmusgitározik, Kurali Nor­bert, Steve Morse-rajongó (ajánlom figyelmébe kedvence, Purple-béli hangjait) hat húron bűvészkedik, a kinopuskinos Varga Zsolt pedig püföli a bő­röket, persze a góré basszuso­zása mellett. Szóval, tervek szerint halad minden. Tavaly például sok koncert. Tapsok, baráti kézszo­rítások, elismerő szavak, s ami a legfontosabb, visszahívások. Az idei esztendő is jól kezdő­dött. A Ki mit tud? területi dön­tőjéből továbbjutottak a megyei fináléra (nem rossz ez a nóta, hm ... ). Március elején pedig álmot hívnak életre a kényel­mesek. Elkészítik összes felvé­telüket! A legnagyobbakat idéző produkció persze a kicsik en­gedte szabályok közt történik. Történetesen régóta élő barát­ság egy stúdióbéli útvesztőkben biztosan eligazodó, bizonyos Mihalik Ferenccel. A fiatalem­ber rögzíti és keveri a hatvan­percnyi anyagot, mégpedig tel­jes felelősséggel, lévén, hogy a Petői-főnök is maximális bizo­dalmáról biztosította a techni­kai ismeretek fiatal mesterét. A tizenhárom-tizennégy fel­vételt tartalmazó, vagyis Keleti Kényelem-összes egy hónap múlva kapható. A kétszáz ka­zettából, illetve néhány CD-ből kapnak azok is, akik felfigyel­hetnének a csapatra (lemeztár­saságok, televízió, rádió stb., ahogyan az már csak illik). Egyébként a Ki mit tud? után, még a helyszínen három meghívást kaptak. Deep Purple: Purpendicular Ez az album nem jöhetett volna létre, ha nem válik ki Ritchie Blackmore. Szörnyű le­írni, ám nem kétséges: a gitárhős tava­lyi távozásával erősödött a Mélybíbor Elő Legenda. Gi- lannal való állandó vitái után úgy döntött Ritchie barátunk, hogy oly hosszú szünet után ismét szivárványt fest az el­halványult rockégboltozatra. Az új tagokkal felálló Rainbow régi szép időket csak nyomok­ban idéző dögunalmas anyaga sajnálatosan példázza a Blackmore-terveket. A Purple nem kapkodott. Joe Satriani közreműködésével lenyomtak egy európai és egy tengeren­túli turnét, majd az ő ajánla­tára leigazolták Steve Morse-t, a Kansas néhai muzsikusát, aki az utóbbi években finom gitáralbumokkal kápráztatta el a minőséget kedvelő nagy­érdeműt. Az idei esztendő elején meg­jelent új Purple-produkció mellbevágóan furcsa - ám remek! A csapat korántsem ismétli önmagát, abszolút friss, '96-os a hangzás. A hat­vanpercnyi anyag az első hangtól az utolsóig izgalmas. Morse zsenialitása, ha nem is feledteti (isten őrizz!), de pó­tolja Blackmore-t. Nem kétsé­ges: a gárda történetének egyik legkiválóbb darabja a Purpendicular. A Deep Purple oly kellemes meglepetés, mint negyed év­századdal ezelőtt volt. Ezt pe­dig piszok jó érzés leírni. (Most már csak az áprilisi, budapesti fellépésükig kell ki­bírnunk valahogyan. Nem lesz könnyű ... ) (szilágyi) Beszélgetés Orosz Helga színésznővel színházról, hivatásról és a városról Salgótaiján egy óriás adag finom fagylalt tam a Salemi boszorkányokban. Örök emlék, hogy A falu jegy­zője című tv-filmben együtt játszhattam Bessenyei Ferenc­cel, Benkő Gyulával, Avar Ist­vánnal is.-A Pesti Műsor egyik cikk­írója az önről írt cikkét 1986 júniusában így fejezi be: „Sok szerencsét, ifjú színésznő!" Használt a jókívánság?-Azt hiszem, igen. A Ma­dách Színházban kezdtem pá­lyámat, majd a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz kerültem. Feledhetetlen ez az időszak. A színháznál a női fő­szerepeket kaptam. Csak a leg­fontosabbakat említem. Moli­ère: A fösvény, Eliz szerepe, Schiller: Ármány és szerelem, Lujza szerepe. Mindkettőben Mensáros László volt az „apám”. Úgy látszik, hogy elé­gedett volt „lányával”, mert Thornton Wilder: A mi kis vá­rosunk című darabjában, me­lyet Mensáros László rendezett, és főszerepét is ő játszotta, rám bízta a női főszereplő, Emily alakítását.-Jelenleg tagja-e valame­lyik társulatnak?- Nem. Pillanatnyilag sza­badúszó vagyok. így azt csiná­lok, amihez kedvem van. Eddig még sikerült, remélem, a jövőm is ilyen lesz. Ugyanis az élethez nemcsak tudás, hanem szeren­cse is szükséges.- Tetszik önnek a város?- Salgótarjánt és környékét még középiskolás koromban megismertem egy tájékozódó mezei futóverseny alkalmával. Voltak, akik Szlovákiába is át akartak futni, a határról küldték őket vissza. Fáradtak voltunk, de jól éreztük magunkat. Fel­mentünk Salgó várába is. Ahogy fentről, a várból lenéz­tünk a mélybe, úgy láttam a vá­rost, mintha a hegyekkel koszo­rúzott hatalmas tölcsérben egy hatalmas adag finom fagylalt lenne... Kun András Kedves kollégájával, Cseke Péterrel a színpadon Orosz Helga művésznő évente több alkalommal is eljön Sal­gótarjánba. Színházi előadásokon is találkozhattunk vele, de legtöbbször a tévé műsoraiban láthattuk őt, vagy szinkronizált filmekben hallhattuk hangját. Amikor csak teheti, szívesen jön Salgótarjánba.- Kedves művésznő! Hogyan került kapcsolatba Salgótar­jánnal? ■ ,- Szolnokon nőttem fel. Édesanyám, dr. Cseplákné Zsoldos Rózsa, évekkel ezelőtt Salgótarjánba jött férjhez. Én ugyan a fővárosban lakom, de - amikor csak tehetem - szívesen hazajövök Salgótarjánba.- A színészi pálya indíttatása honnan adódott?-Talán édesanyámtól örö­költem ezt az adottságot, aki a művészet, a költészet szerete- tére nevelt bennünket, Anna húgommal együtt. Mindketten színésznők lettünk.- 1982-ben felvettek a Szín- művészeti Főiskolára. Szinetár Miklós és Léner Péter osztályá­ban tanultam. Rendszeresen játszottam. Itt, Salgótarjánban 1983-ban a Császárok című musicalt mutattuk be. A Ma­dách Színházban szerepet kap­Szép téli tájak Nem múlik el hét a télen, hogy ne esne jó pár centi hó. Némelyek csúszkálnak az utcán, a sí szerelmesei össze­teszik kezüket az egyre is­métlődő hóesések alkalmá­val. Gépkocsikaravánok tartanak a síterepek felé, a salgói, szilváskői buszok zsúfoltak a sílécektől és -bo­toktól. Természetjárók in­dulnak a hegyekbe, nem szeretnék kihagyni a tíz­évente egyszer kínálkozó remek alkalmat: vakító fe­hér hóban túrázni az egyik legcsodálatosabb dolog. Mitterrand nyaktiló helyett életfogytiglanra ítélte Börtönben szerzett doktori címet a gyilkos Tudományos doktori címet szerzett egy francia gyilkos. A 39 éves Philippe Maurice másfél évtizeddel ezelőtt megölt egy rendőrt. Akkor halálra ítélték, és csak Mitterrand elnök jó szíve mentette meg a nyaktilótól: az államfő életfogytiglanra mérsékelte a büntetést. Maurice meglehetősen rossz rabnak bizonyult: többször is megkísérelte a szökést a bör­tönből, összeverekedett a smasszerokkal, egyszer meg sú­lyosan megsebesítette, csak­nem megfojtotta az egyik őrző­jét. Végül megadta magát a sor­sának, és a Párizshoz közeli Sa- int-Maur börtön példás lakó­jává vált. Éppen tíz évvel ez­előtt hozzálátott a tanuláshoz. Évente kétszer jöttek hozzá a professzorok, hogy vizsgáztas­sák. A doktori dolgozatát azon­ban a fegyintézeten kívül, méltó helyen, az egyetemen védhette meg. A kiváló minősí­tést kapott disszertáció a kö­zépkori börtönviszonyokról szól... Hillary népszerűtlenebb bármelyik elnökfeleségnél Botrány az elnök felesége körül Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége, negatív rekor­dot állított fel: népszerűtle­nebb, mint bármelyik ko­rábbi elnökfeleség, beleértve Nancy Reagant is, akit férjére gyakorolt befolyása miatt kü­lönösen nem kedveltek honfi­társai. A legújabb botrány Hillary Clintonnak a gyerekekről szóló könyvével kapcsolatos. Bár a kötetet, amint ez azóta kiderült, javarészt hivatásos tollforgató írta-ám ez nem tűnik ki a könyvből. Mások viszont ennél sokkal fontosabbnak tartják, hogy az elnök felesége, akik év­tizedek óta a gyermekjogok el­ismert szakértőjének számít vi­lágszerte, a kötetben igencsak valós gondokra hívja fel a fi­gyelmet. Arra például, hogy minden ötödik amerikai gyerek sze­génységben él, a gyilkosságok és az öngyilkosságok évente 7 000 gyerekéletet követelnek, és öt tizenéves lány közül kettő terhes lesz. A First Lady könyvével, amely újabb vihart kavart

Next

/
Oldalképek
Tartalom