Nógrád Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-22 / 45. szám
1996. február 22., csütörtök Olvasók Fóruma 9. oldal „Nekem nincs más örömöm, csak ez az újság” Tükör a lap, az élet tükre. Az események szereplői egyben olvasók, kik így részesei, alakítói egy-egy kor írott történetének. Ahogy változnak az idők, úgy változik a lap, s természetesen az olvasótábora is át-átfor- málódik. Ebben a kapcsolatban mégis benne van az állandóság, a masszív ragaszkodás, melyet nevezhetünk megszerelésnek vagy egyszerűen megszokásnak is. Előfizetői törzsközönségünk tagjai makacsul magukénak érzik a Hírlapot. Olyan fórumnak tekintik, melyben ha úgy kívánják, maguk is megmutatkozhatnak. Játékainkkal, nyereményakcióinkkal mi is erre biztatjuk valamennyiket, s örömmel mondhatjuk: sokan élnek a lehetőséggel. Keressük legrégebbi előfizetőinket! címmel meghirdetett akciónkra sorra jelentkeznek az előfizetők. S nem csupán nevekkel és címekkel, hanem biztató sorokkal keresnek meg bennünket. Alábbi összeállításunk ebből is ízelítőt ad. Várjuk a további jelentkezőket! Apáról fiúra szállt az előfizetés — Ezt nem adnám oda senkinek!- mutogatja a megsárgult, féltve őrzött Nógrádot a salgótarjáni Ruza Józsefné.-Éppen annyi idős, mint a kisebbik lányom: február 25-én betölti a tizennyolcadik évét- mondja félig tréfásan. A család a Katalin úton lakik, a feleség állástalan, a férj gondnokként tizenötezret keres. Mégis: az újság valahogyan hozzájuk tartozik. Olvasási szokásaik sem éppen szokványosak:- Már öt órakor ott van az újságom, s hogy, hogy nem, egy- időben támad kedvünk az olvasgatásra. így hát szétszedjük a lapokat. Az asszony elvonul a középsőkkel, nekem marad a többi. Mikor aztán ki-ki végzett a magáéval, előkerítjük a „maradékot” - mondja a férj. A hatvanas évektől fizetik elő a lapot, de szüleik is megrendelték, vagyis apáról fiúra szállt a lap szeretete. A Ruza házaspár nap mint nap, szinte az utolsó betűig átböngészi a hírlapot. S bár a politikát inkább rábízzák az „okos emberekre”, arra mindig külön figyelmet szentelnek, mi minden zajlik a megyében, illetve hogy mit mond a külföld Magyarországról. Hűség a Nógrád Megyei Hírlaphoz Keressük legrégebbi előfizetőinket! Az elmúlt csaknem fél évszázad alatt ebből a lapból több százezren tájékozódtak a megyében, az országban és a nagyvilágban történtekről. Az idén szeretnénk, ha tovább bővülne olvasói táborunk, és még többen találnák hasznosnak, igényeiknek megfelelőnek a Nógrád Megyei Hírlapot. Rendszeres, ingyenes mellékleteinkkel - TeleNógrád, Palócvilág, Hétvégi Magazin, Sporttükör... -, olvasóinknak nyerési esélyt nyújtó játékainkkal színesítjük, gazdagítjuk újságunkat. * Előfizetőinknek ajándéksorsolásokat tartunk, vásárlói klubhálózatunkban kedvezményes vásárlási lehetőséget nyújtunk. Vannak előfizetőink, akik ezeket az előnyöket, kedvezményeket már ismerik. Ezúton is köszönjük érdeklődésüket. Továbbra is várjuk azok jelentkezését, akik több évtizede előfizetői lapunknak, hogy közülük a három legrégebbivel megismertethessük olvasóinkat, bemutathassuk őket, valamint egy kis ajándékkal elismerjük hűségüket és megtisztelő bizalmukat a Nógrád Megyei Hírlaphoz. Jelentkezésüket 1996. március 1-jéig várjuk levélben. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztősége, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. Betegségem orvossága Mint a Hírlap egyik legrégebbi előfizetője, köszönetéin fejezem ki a T. Szerkesztőségnek, hogy a Hírlapot mint tiszteletpéldányt kapom már évek óta. Jelenleg ágyban fekvő beteg vagyok és ezúton is még egyszer köszönetét mondok a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztőségének, hogy gondoskodik rólam, arról, hogy az újság eljusson hozzám ... A betegségem egyik orvossága a Hírlap, amely összeköt a külvilággal. Tisztelettel: Balázs László Salgótarján, Pécskö út 8. A Szabad Nógrád írta Tallózó a Szabad Nógrád 1952 januári számának címeiből:- Női traktoros tanfolyam Majlátgárdonyban -Leleplezték a kukoricabegyűjtést szabotáló kulákokat Nagyorosziban- Csoportunk laza munkafegyelme a vezetőség rósz munkájából ered - Levél Varsányból- Nem mulasztanak igazolatlanul, amióta beírtam őket a Szabad Nógrádba!- Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a gazdasági vezetők országos értekezletén Milyen volt az 50-es évek újságja? SZABAD NÚGRAD Miről olvastak közel 50 éve? fjLJL gsnajmmf tÊÊiAiMVUHaL1 mm LEVELEK A FALU NAGY MUNKÁJÁRÓL így hirdettek 1952-ben Egy felvétel 1952-ből A ROMHÁNYI ÚJ ÉLET TSZCS msexr Dolgom asszonyaink feladatai aratás? cséplés Idáján ,Már nagyon régen, 1956-ban kezdtem előfizetni. S ma is ragaszkodom hozzá. Lapunkról mondták, írták „Gyarmatiné, a település kézbesítő asszonya bekopogott hozzánk és mondta, hogy lehetőség van az előfizetésre. Ha jól emlékszem, Szabad Nógrád volt a lap neve. Mint betűszerető általános iskolás, a szüleimtől édességre kapott pénzemből kifizettem a pár forintos előfizetési díjat. Az iskola befejezése után nem volt lehetőségem a továbbtanulásra, s esténként a tűzhely kiszűrődő fénye mellett olvastam a Nógrádot. Ma a Hírlap jóvoltából - mivel korán kelő vagyok-már reggel hatkor túl vagyok a sajtószemlén.” (Kukely Mihály, Salgótarján) „Huszonöt éve olvasom a lapjukat. Családom nincs és nem tudok az újság nélkül élni. Hetven éves vagyok, figyelemmel kísérem a nyeremény- játékokat, de reményem nincs arra, hogy nyerjek, mert a megfejtésekhez már nem értek.” (özvegy Susán Pálné Kisterenye) „Mióta az újság létezik, mi előfizetjük. Sok sikert, jó egészséget a hírlap szerkesztőinek, munkatársainak!” (Turcsányi Mihályné, Salgótarján) „1950 novemberében kerültem Nagybá- tonyba bányásznak. Ekkor rendeltem meg az újságot, s azóta vagyok hűséges előfizetőjük, olvasójuk." (Fekete Ferenc, Mátraszőllős) „A felszabadulás évétől, 1945 március 8-tól falujáróként vállaltam feladatot. Ehhez nagy szükségem volt arra, hogy jól tájékozott legyek, ezért rendszeresen olvastam az újságot. Később lapterjesztőként dolgoztam a Nógrád kiadójánál, s bár azóta sokat változott a tartalom és a külső, de én szeretem a lapot.” (Kovács Lajosné, Salgótarján) „1936-ban Dejtárra költöztünk, ahol boltot vezettünk. Már a negyvenes évektől előfizettük az újságot. Megkedveltem azért is, mert mikor az üzletben üresjárat volt, böngészgethettem, s nem kellett az iszogató embereket néznem.” (Lakner József, 87 éves, Salgótarján) „Tisztelettel tájékoztatom önöket: már harminc éve elmúlt annak, hogy folyamatosan járatom a Nógrádot. Szeretem, és megelégedéssel olvasom.” (Illés Tivadarné Salgótarján) „Nyugdíjasok vagyunk, s bár minden drága, mindig azt mondtam a feleségemnek: tartsuk meg az újságot. 1960-tól fizetjük elő, nagyon szeretem benne a sportot, s persze az is érdekel, mi történik a megyében.” (Gubán Ferenc, Salgótarján) „Még Szabad Nógrád volt a neve, mikor előfizettem. A pontos dátumát nem tudom, de a hatvanas években kezdtem járatni.” (Bernáth József, Salgótarján) „Kilencven éves vagyok, s annak idején a párom rendelte meg. Nagyon szeretem olvasni.” (özv. Környey Józsefné, Salgótarján) „Szerintünk szuper dolog, hogy már reggel hat-hét óra között meghozzák a :Hírlapot. így kellett volna csinálni már a nyolcvanas években is. Mi ’81-től vagyunk olvasói." (Bene Jánosné, Mátramindszent) „Már nagyon régen, 1956-ban kezdtem előfizetni. S ma is ragaszkodom hozzá.” ■ (Lassú Imréné, Salgótarján) „Huszonhat éve járatom az újságot. Rendszerint hátulról kezdem olvasni, mindig megnézem a műsort, a napi híreket. Szeretném, ha többet írnának a fiatalokról, problémáikról, mert azt gondolom, hogy az ilyen cikkekkel felhívnák azok figyelmét, akik tehetnének értük valamit." (Király Istvánná, Salgótarján)
