Nógrád Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20-21 / 17. szám
4. oldal Irodalom 1996. január 20., szombat Lőrinczy István: Hol dalolhat mostan a Nyár? Ildikónak Jön a Tél és a fagyhalál hol dalolhat mostan a Nyár Vizes zoknid ne vedd zokon fázik a radiátoron megfagy ötven hajléktalan koporsójuk is lombtalan szemükért sírnak angyalok fagyott göröngyös harmatot Jön a Tél és a fagyhalál hol zokoghat mostan a Nyár Tűznél melegszik a Tél i A Tél ötvenkilós lehet sovány legény talán beteg anyja öreg cigányasszony vigyáz rá hogy meg ne fagyjon II reggel indul este térül rózsát hoz erdők szeméről tüzet gyújt havas hajával annál melegszik fiával Lőrinczy István: A csillagharcos magánya- Részlet i Van egy régi kockaépület falában ébredt fel. Végtagjait alig bírta megmozdítani a betonívek között, de szerencsére fel tudta venni környezete alakját, és olyan laposra alakította át a testét, hogy kényelmesen elfért a betonban. O átléphetett a falon, most látott először életében földi embereket, akik számára teljesen érthetetlen módon viselkedtek. Béla, a földi férj öt éve volt házas, felesége, Éva, a Föld legszebb asszonya - ahogy a férj időnként hívta - tényleg nagyon helyes kis nő volt. Hosszú sörénye úszott utána a levegőben. Ez nagyon tetszett nekem. Nálunk, az űrtámaszponton a nők rövid hajat hordanak, és semmi nem úszik utánuk. Igaz, nálunk nincs is levegő. A légmentes űrruhában mindenki egyforma, ha férfi, ha nő az illető. Szerelem, az nincs nálunk, csak faj- fenntartás. Na, én egyszer most azt láttam, hogy van itt szerelem a Földön. Bizony, van. Amikor eljött az este, a férfi és a nő bezárták szobájuk ajtaját, levetkőztek, és ráborultak egymásra. A nő szép, fehér combjai a férfi nyakában voltak összekulcsolva, a nő dereka meg táncot járt az ágyon. Szép látvány volt, na. Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy ilyesmit én is megpróbálok az asszonykával. Persze, azt sejtettem, hogy a nő rettenetesen megijed majd tőlem, ezért egyelőre csak figyeltem őket. Úgy láttam, hogy jól élnek együtt, ám volt egy ezüsthajú asszony is a háznál, aki mindig veszekedett a fiatalokkal, akárcsak én szoktam otthon az anyósommal. A fiatal asszony nem tetszett az öregnek- Mindig hibát talált az asztal megtérítésében, ha azt a fiatal asszony végezte, mindig hibát lelt a mosásban, ha a fiatal asszony kezelte a mosógépet, és így tovább. A fiatal nő angyali türelemmel viselte az öreg okvetetlenkedéseit, a férfi meg csak a fejét csóválta, nem szólt egy szót se. (Akárcsak én otthon, gondolja az író.) Nekem nem volt ilyen angyali türelmem, meg aztán a sérülés következtében - amit harcban szereztem - nagyon fájtak a végtagjaim. Szóval elhatároztam, hogy segítek a fiatal nőnek. Amikor egyikük sem volt otthon, kijöttem a falból, az idétlen mosógépből kimostam a ruhákat, kitakarítottam a lakást. Ebédet nem tudtam főzni, de az asztalt szépen megterítettem. Olyan klasszul bevetettem a fiatalok ágyát, hogy öröm volt nézni, hát még benne feküdni. Na, amikor mindnyájan hazajöttek valahonnan, amit ők munkahelynek hívtak, elájultak a csodálkozástól a nagy rend láttán. Persze nem értették a dolgot, az öregasszony a kezeit tördelte, az ég felé nézett, rázta az ökleit, a fiatal nő meg csak mosolygott, a férfi meg nyugodtan leült az asztalhoz, enni akart. A felesége kirakta neki a csillogó kések és villák közé a gőzölő ételt, amit az jó étvággyal enni kezdett. Az öreg nő leült a maga kis asztalához, de annak lábait megigazítottam, úgyhogy az asztallap a földre esett, mikor a vén spinkó rátehénkedett, nem is beszélve a székről, aminek a lábait szintén megigazítottam egy kicsit. II. Hát, így folydogált ott az életem, a Földön. A nálam lévő táplálék még egy hónapig kitartott. Napi három tabletta elég volt nekem, úgy éreztem, hogy végtagjaim begyógyultak... Vártam az alkalmat, hogy egyedül maradhassak a fiatal asszonnyal. Ami késik, nem múlik, mondogatják a földiek, s egy kék reggelen ez is bekövetkezett. A férfi és az öreg nő elmentek hazulról, a fiatal asszony valamilyen ravasz kis indokkal otthon maradt. Aztán szép lassan felkelt az ágyból, s meztelenül abba a szobába ment, ahol fürödni szoktak, engedte a vizet csodálatos testére elég sokáig, aztán kijött a kádból, fehér combjait törül- gette, nagy melleit simogatta, nézegette magát a tükörben. Nálunk nincsenek tükrök. Minek is, tök egyformák vagyunk úgyis mindnyájan. Mikor ez megtörtént, én utána szép csendesen az asszony mögé lopóztam, átöleltem őt, nem ellenkezett, szemeit behunyta akkor is, mikor az ágyhoz vittem. Utána mély álomba borult, én meg visszamentem a helyemre, a betonba. így ment ez egy hónapon keresztül, az asszony sosem nézett rám, de én éreztem ölén a hajnalok mézízét, mellein a virágok illatát... „Korunk mostani állapotát reménytelennek látom...” Lőrinczy István költő január 3-án elhunyt Salgótarjánban. Múlt év utolsó napjaiban találkoztunk. Készülő színdarabjairól, verseiről beszélt. Rengeteg terve volt.- Színdarabokat és verseket írok - mondotta. - A Bessy, ne ribanckodj! egy abszurd dráma, közli a Palócföld, Budapesten pedig 1996-ban mutatja be a Merlin Színház, Babiczky László rendezésében. A pesti lakáshelyzetről szól, tragikomikus kicsengéssel. Voltaképpen egyetlen nagy szürrealista jelenet arról, hogy elmegyógyintézeti ápoltak hogyan adják elő a főorvos úr színdarabját.-Mikor tért át a színdarabírásra?-Az egri Hevesi Szemlében 1990-ben jelent meg első színdarabom, az Ujjgyakorlat, amely ugyancsak abszurd tartalmával - ujjaikat levágó cigányokról szólt - nagy föltűnést keltett. Még abban az évben bemutatták György Agnes rendezésében az egri művelődési házban, budapesti színészekkel. Utána Salgótarjánban is előadták, kazettáról pedig ment a darab a dunaújvárosi, a salgótarjáni, a fehérgyarmati tévében, nemsokára megy a kaposvári televízióban is. Az abszurd hang a versekben is megjelenik?- Mostanában igen. Sőt készülő újabb kisregényemet is áthatja. Úgy érzem, a jelenlegi helyzetnek ez felel meg a legjobban. Korunk mostani állapotát reménytelennek látom, s ezt nem lehet másként, mint így kifejezni. Kislányom, Ildikó, aki körülbelül négy éve szavalja verseimet, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem első éves hallgatója, Babiczky László tévérendezőnél pedig tanulgatja a tévés szakmát.- Hogyan él?- Állás nélkül, nehezen. Ha alkalom adódna, jegyzői állást is vállalnék, bár mostanában csekély erre a lehetőség. Világérzetemet főként a Hol dalolhat mostan a Nyár? című versem tartalmazza, ezzel - azt hiszem - mindent elmondtam. Az ember helyzete reménytelenné vált, ami egyúttal abszurd is. -mér 1996. január 20., szombat Történelem 5. oldal Akartuk Európát, csak a bukszánkkal volt baj Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások - 150 év politikusai Nógrádban 1790-1940 című, történelmi tanulmányokat tartalmazó könyve a napokban látott napvilágot Salgótarjánban, a Múzeumi Értekező tizedik, 1995. évi köteteként. Sorozatszerkesztő: Szvircsek Ferenc. A szerkesztésben közreműködött: Ba- gyinszky Istvánné. A borítót Kollár Sándor tervezte. A könyv kiadását az Egri Nyomda Kft., a Lívia Kft., a Silco Kft., a Takarékbank Rt. Nógrád Megyei Igazgatósága, valamint a József Attila Alapítvány támogatta. Ócsai Balogh Péter A könyv bemutatóját január 24-én délután fél négykor tartják a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. A napjaink folyamatainak jobb megértését is szolgáló témáról beszélgettünk Horváth Istvánnal, azaz a modernizáció vetületeiről a társadalomban, a politikai gondolkodásban, e gondolkodásnak a XVIII. századig visszanyúló elemeiről, a nemesi liberalizmusról, a nemzeti konzervativizmus, a szociáldemokrácia megjelenéséről, amelyeknek helyi folyamatait tekintheti át az olvasó e kötetben.- Ha a tartalom szempontjából nézzük a tárgyalt történelmi korszakot, illetve folyamatot, akkor számos publikáció és kisebb kötet mellett, három könyve kapcsolódik e témához. Műfajilag hogyan határozná meg a most megjelent, Eszmék, eszmények, magatartások, illetve a Történelmi tükörcserepek és a Mezsgyén állva című köteteit?- Ezek politika-, illetve eszme- történeti feldolgozások. Ennek következtében a nagy gazdasági folyamatok háttérként jelennek meg, viszont előtérbe kerül a folyamatokat irányító, azokban résztvevő személyiség. Lényegesnek tartom e politikatörténeti rendszerben a műveltség, a művelődés szerepét. Azt vizsgálom, hogyan jelennek meg a korban uralkodó eszmék, mi ezekben a személyiség szerepe, a művelődés és a műveltség fontossága, s hogy az alapvető politikai konfliktusok miként oldódnak meg.- Kik azok a személyiségek, akiknek életútját e könyvében áttekinti?- A kötet öt olyan nevezetes politikai személyiség életútját tekinti át, akik nemcsak - sőt nem is elsősorban - Nógrád megye történetében játszottak szerepet, hanem az országos politikai intézményekben tevékenykedtek. Az az új eszmerendszer, ami máig kifejti hatását, a XVIII. századi felvilágosodás folyamatához, s a francia forradalom szabadságeszméihez kapcsolódik. Ez a hatás jól kivehető Ócsai Balogh Péter életútjában. A liberális eszmevilág fejlődése és terjedése pedig más politikusok életében is fontos volt. Továbbá pontosan érzékelhető, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején megjelenő keresztény, nemzeti gondolkodás, politikai eszmevilág, a szociáldemokrácia azonos idejű megjelenésével együtt szerzett széles körű támogatói kört Nógrádban is.- Mi tűnik ki az életutak vizsgálatából?- Például kitűnnek azok a konfliktusok, amelyek a haladó köznemesi gondolkodók és a magyar valóság állapota között feszültek, S amelyek feloldása a legtöbb esetben csak kompromisszumok révén következett be. A kompromisszumok tartósan jelen voltak az eszmei áramlatok között Nógrád megyében, vagy uralkodó eszmerendszerként, vagy ezek alternatíváiként. Bizonyítható, hogy a hazai liberalizmus kialakulását követően ez a gondolkodás mindig jelen volt Nógrádban, elsősorban azon településeken, ahol a gazdasági folyamatok is kedveztek létének. Sréter János kuruc brigadéros Hosszú ideig meghatározó volt Nógrád megyében is a keresztény, nemzeti gondolkodás is, felkészült politikusok képviselték (Sztranyavszky Sándor). Ezen eszmekörökhöz szervesen kapcsolódott a szociáldemokrácia. Sajnálatos, hogy az ezt képviselő személyiségek életútja volt a legtragikusabb, akár a losonci Herz Sándorra, akár a salgótarjáni Gádor testvérekre gondolok. Természetesen, a politikai gondolkodás néha szélsőségekbe is torkollott. Például Bell Miklós esetében, aki kora magyar problémáit a nemzeti szocializmusban vélte megoldhatónak.- Végül is mi volt a köznemesi liberalizmus legnagyobb baja?- Minden bizonnyal az, hogy nem egy rendszert képzeltek el. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszmekömek elsősorban közjogi, politikai vetületeit tartották megoldandó feladatuknak, ahelyett, hogy a gazdaságot is beemelték volna gondolkodásmódjukba. Sréter János életművében pontosan megfogalmazza a sza- badversenyes kapitalizmus működését, előnyeit és hátrányait, de ez a gondolkodás nem vált általánossá. Végül is, a XIX. század közepének liberalizmusa, amelyet legjobban Madách Imre politikai beszédeiből ismerhetünk meg, nem annak gazdasági, hanem a közjogi és alkotmányos- sági kérdéseivel foglalkozott újra. Tehát a gazdasággal liberális gondolkodóink nem tudtak mit kezdeni. El is zúgott fölöttük az élet. Amikor megjött a tőke, a maga öntörvényeivel nem vette figyelembe a lelki finomságokat. Vagyis, akartuk Európát, de se testünk, se lelkünk, de főképpen a bukszánk nem akarta. -mér Az ifjú Sztranyavszky házaspár
