Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-05 / 285. szám
Szövetség együttműködésre Karancsberény határos Szlovákiával. Ha tiszta időben valaki egy nagyot kiált, meghallják a túloldali települések, így azután nem is csoda, hogy e vadregényes fekvésű kis nógrádi község kapcsolatokat keresett a határon túliakkal. Magyarokkal, szlovákokkal egyaránt, hiszen nem az számít, hogy milyen nyelven mondják, hogy barátság, ha azonos a tartalma. A karancsberényiek szlovákiai kapcsolatai a népdalkörrel kezdődtek. Az együttes korábban évente egyszer-két- szer lépett színpadra, de a közvetlen közelből nem igen jutott el távolabbra. A hagyományőrző együttes tevékenysége az utóbbi időben felgyorsult. Egymás után tartottak előadásokat a Karancs völgye falvaiban, majd Imre Károly polgármester révén kétszer is részt vettek erdélyi körúton, s megszületett a szlovákiai kapcsolat is. Nemrégiben a szlovákiai Ragyolcon és Csákányházán jártak a karancsberényiek, ahol nagy sikerrel mutatták be műsorukat. Alig akarták őket haza engedni a vendéglátók. A vendégek a múlt szombaton vendéglátók lettek és most ők fogadták nagy szeretettel a szomszédokat. A két szlovákiai vendégegyüttest - táncegyüttest és népdalkört - elkísérte a két település polgármestere is. Ez a polgármesteri látogatás természetesen nem a véletlen műve volt, hanem a jövőre vonatkozó tervek első lépése. Ugyanis Karancsberény, Ra- gyolc és Csákányháza polgármestere elhatározta, hogy szorosabbra fűzi, szövetséggé alakítja a baráti kapcsolatokat. S noha ebben továbbra is kitüntetett szerep jut a kultúrának, együttműködnek a közélet egyéb területein is. A vendég polgármesterek sok kérdést intéztek a vendéglátókhoz, hiszen a határ mindkét oldalán önkormányzat működik a településen, de több elemében eltérés tapasztalható a közigazgatási munkában. Életveszélyessé vált a temetői támfal Erősebbet építenek BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1995. december 5., kedd Pénzmegtakarítás - akár utcára kerülő emberek árán is Gerely(es)hajítás - lesz, avagy sem? A salgótarjáni önkormányzat által elfogadott előterjesztésben olvasható: „...javasoljuk a Gerelyes Endre Művelődési Ház önálló közművelődési intézményként jogutóddal történő megszüntetését és feladatait az Arany János Általános Iskola és Szakiskola szervezeti keretein belül ellátni...”. A nem mindennapi megoldás hátteréről először Pelléné Czene Csillát, a városháza oktatási, kulturális és sportosztályának vezetőjét kérdeztem. Műszaki vizsgálatok is alátámasztották, hogy a salgótarjáni belvárosi temető és a Madách Imre Gimnázium között húzódó támfal életveszélyessé vált. A napokban megkezdte a helyreállítást a Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft. - tájékoztatott Bodnár Benedek ügyvezető igazgató. Mint mondta, a támfal leromlott állapota már-már veszélyeztette a felette lévő sírok épségét, ezért az alkalmazott technológia nagy körültekintést- igényel. Csak szakaszosan tudnak haladni, s addig a gépjárműforgalom egy sávra terelődik. A munkálatok várhatóan 1996. január végéig húzódnak, melyek során a régi támfal mellé egy új, erősebb építmény kerül. T. N. L.- Tudomásom szerint ez év tavaszán felhívás jelent meg a helyi sajtóban, ajánlatkéréssel, a művelődési ház további működését illetően. Nem talált visszhangra a felhívás?- Négy hasznosítási javaslatot nyújtottak be.- Nem voltak jók?- Erre nem én vagyok hivatott válaszolni, bár természetesen tájékozódtam az ügyben, de az oktatási, kulturális és sport- bizottság véleményezte a pályázatokat a nyár folyamán. Üzlet és kultúra - együtt- Próbálkoztak-e mással is a mostani döntést megelőzően?- Két évvel ezelőtt már felmerült annak a gondolata, hogy kereskedőházként, de közösségi funkciókat is ellátva működjön az intézmény. A művelődési minisztérium a benyújtott tervezetet nem tartotta olyan komplex megoldásnak, ami által erősödik a kultúra társadalmi szerepe, amikor egymást erősítik fel a különböző lakossági igényeket szolgálni kívánó törekvések.- Volt már példa hasonló integrációra?- Igen, Zagyvarónán, az ottani általános iskola és művelődési ház vonatkozásában.- Ott is beolvasztás történt?- Itt nem beolvasztásról van szó, bár a „nem mindennapi megoldást” vállalom. A közoktatási törvény lehetőséget ad közös igazgatású intézmény létrehozására, amely elláthat önálló kulturális, művészeti, köz- művelődési feladatokat is. Jelen esetben az iskola sokrétű tevékenységének egy része - tánc, zene, kiscsoportos alkotóműhelyek - átkerülnek a házba. Mit kivan a környezet? Sajátos profilja a hátránykompenzálás, amelynek révén városi bázisintézménnyé válhat, és amely szélesíthető a köztudottan nehéz helyzetben lévő felnőtt társadalom irányába. Ehhez az Egyesített Szociális Központot és a Népjóléti Képzési Központot - utóbbi már pályázati lehetőséghez is juttatta az iskolát - szeretnénk partnernek megnyerni. Tehát a mód: nyitni a lakókörnyezet felé, akár sajátos, de az ő igényeikhez igazodó programokkal. A cél: Zagyvapálfalvának egy olyan közösségi teret biztosítani, amely tartalmas, kulturált élettel tölti meg a művelődési házat, még ha a jelen lehetőségeken belül szerényebb keretek között, és esetleg csökkentett nyitva tartással is.- Milyen megtakarítással jár a megoldás, és a személyi feltételek hogyan alakulnak?- Mintegy 2,5-3 milliós megtakarítással számolunk, de igyekeztünk megtalálni a legkisebb veszteséggel járó megoldást, amely a városrészt nem fosztja meg ettől a „kulturális szolgaltatastol . Az iskola technikai személyzete rugalmas munkaszervezéssel ellátja a Gerelyest is. A tanórán kívüli tevékenységek eddig is éltek az iskola keretein belül, a hétvégi, vagy esti - alkalmankénti - szórakoztató programok egy részét megbízással meg lehet oldani, és a közösségi, közművelődési feladatok szervezésére és részbeni ellátására az iskola kap egy plusz-státuszt. A pénztelenség nagy úr az önkormányzatnál is, de vajon mennyire érzi kényszernek a megoldást Véghseő Tamás, az „integráló” általános iskola igazgatója?-Amikor először szóba került, mérlegeltük a helyzetet, aztán úgy láttuk, hogy sok előnyt tartogat számunkra - mondja az igazgató. - Tanulóink 70 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű. Mindezen túl is a tanulás kevesek számára jelent pozitív élményt. Itt lép be valahol a művelődési ház, amely az egyéb foglalkozásokkal jelentheti számukra a sikerélményt. Baráti kör Pálfalván Az indíttatás, a lelkesedés óriási. A lakosság több rétegével találkozunk már a karácsony előtti napokban, elkezdve ezzel a lakóhelyi köz- művelődés szolgálatát. A napokban pedig, főként Ercsényi Ferenc képviselő kezdeményezésére megalakul a Zagyvapál- falvai Baráti Kör. Csak egy ugrás az iskolától a Gerelyes. Marcsó Zoltán, a művelődési ház igazgatója számára várhatóan papíron már annyi sem, mert állítólag igazgatóhelyettesként fog majd dolgozni.-Tény: nem ujjongva veszem tudomásul a döntést, mert akárhogy is nézzük, ez visszalépés egy korábbi közművelődési állapottól - fejti ki véleményét Marcsó Zoltán. - Azzal viszont egyetértek, hogy a helyzetet kezelni kell. Négy éve kerültem vissza az Arany János iskolából ide, s a költségvetésünk azóta változatlan. Pontosabban, a 30 százalékát saját bevételekből kell fedezni. Tizenegyen kezdtünk, s úgy néz ki, hogy a végére már csak én maradok. Évről évre visszaköszönő kérdés volt a ház további sorsa. Bizonytalanságban nehéz folyamatokat tervezni, alkotó munkát végezni. Ennek ellenére megpróbáltuk. Több szakma is érdeklődött nálunk, a hentestől a fagyisig, aztán nem itt vágtak bele a vállalkozásba, mert tudvalevő, hogy a vállalkozói tőke nem Pálfalvát célozza meg. Megoldás - az nincs...- Végül is szakmailag elfogadható a megoldás?- Őszintén megmondom, pillanatnyilag nem tudok olyat, amihez a nevemet adnám. * Nem hallgatható el, hogy a „megtakarítás” pillanatnyilag a Gerelyes négy dolgozójának utcára kerülését is jelenti. A riporthoz csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy Véghseő Tamáson és Marcsó Zoltánon - hallgatva őket - bizonyára nem múlik majd a megoldás sikere. Csupán azt az egyet nehéz elképzelni, hogy a szép teivek hídját a pénzmegtakarítás pilléreire lehet építeni a közművelődési pudingnak tűnő megoldással. De ez (és tiszta szívből kívánom) maradjon csak az én gondom. Benkö Mihály Bányászélet, politika nélkül A Nógrád Megyei Hírlapot rendszeresen olvasók számára feltűnhet, hogy az utóbbi időben egy bizonyos, nem parlamenti politikai párt megyei vezetése, és általa inspirált levelezők „kemény” kritikával illetik az akkoriban még nem látható, (december 4-e óta viszont igen), a Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelyének felújított történeti kiállítását. Politikai típusú vitát szakintézményünk nem akar, mert nem tartja szükségesnek. A történelmünk iránt érdeklődő közvélemény jobb tájékoztatására, a nyilvánosság előtt is el kell azonban mondanom: 1. Az 1990-ben túlteherként kezelt múzeumi kiállítóhelyet a felszámolás alatt lévő Nógrádi Szénbánya Vállalat vezetése átadta Nógrád Megye Közgyűlésének, illetve szakmai gondozásra az általa fenntartott múzeumi szervezetnek. A szakmai és tulajdonosi gyakorlat jogszerűsége 1995. decemberére kitisztult. 2. A portrészobrot, a múzeum nevét nem mi, hanem elődeink változtatták meg. 3. A történeti kutatások eddigi eredményei alapján állítható, hogy bányászati nógrádi, illetve salgótarjáni és környéki kutatását, rendszerét a teljes melységében, és hitelességében napjainkra csak az államosításig - 1946-ig - lehet megfogalmazni. A kutatómunkát nyilvánvalóan folytami kell, és a Nógrádi Történeti Múzeum szakmai közössége folytatni is fogja. Kiállításunk az eddigi tudományos eredményeket tükrözi. 4. Aki a történeti tények hatására sem hajlandó véleményét változtatni, azt halandó nem minősíti másként: dogmatikus. 5. A múzeumi tevékenység megítélésének egyedüli módja, ha a színhelyen szerzett tapasztalatokra épülnek az ellenvélemények. A vitatkozó fél mindeddig nem erre a magatartásra, hanem ennek az ellenkezőjére, a vagdalkozásra, a mi- nősítgetésre vállalkozott. Ezért megbecsüléssel várjuk a névtelenségbe burkolózó érintett urakat a bányászat hiteles történetét feltáró kiállításunkon. A Nógrádi Történeti Múzeum szakmai közössége nevében: dr. Horváth István megyei múzeumigazgató „Expressz” szolgáltatás, extra méretű kérdőjellel Jó pénzért utazott a lila bankó Tisztelt Szerkesztőség! Nem először van kifogásom a posta szolgáltatásai ellen, de a legutóbbi eset igazán szót érdemel. Későn vettem észre, hogy fiam itthon felejtette pénztárcáját a kétnapos kirándulás reggelén. Mihelyt munkám engedte, érdeklődtem a postán, hogy amennyiben táviratilag küldök pénzt a tervezett szálláshelyre, vajon odaér-e még aznap este. Mivel igenlő választ kaptam, elküldtem 500 forintot. Egyébként a távirati kézbesítésért 425 (!) forintot kellett kifizetnem. Nyugodt voltam, mivel másnap reggeli után indultak tovább, fiam legkésőbb másnap reggel meg fogja kapni a zsebpénzét. Nem így történt azonbam ha éhes vagy szomjas volt, kölcsön kellett kérnie. Három nap múlva értesítést kaptam, hogy a címzett továbbutazott. Egy hét elteltével érdeklődtem a postán a pénz sorsa felől, ahol negyven forintot kellett fizetnem azért, hogy utánajárjanak. További icét hét elteltével visszakaptuk az 500 forintot, de kíváncsi lennék, miért került nekem 465 forintba az a szolgáltatás, amit egyáltalán nem is teljesítettek, illetve a több mint 24 óra elteltével kézbesített távirat vajon megfelel-e a megfizetett expressz szolgáltatásnak? Hegedűsné Ujlaky Ágnes Salgótarján, Acélgyári út 47. Gondolatok Kaszás Erikának, a Hírlap november 27-ei számában megjelent válaszára A stílus maga az ember... Sokat törtem a fejemet, hogy vajon szabad-e egy ennyire személyeskedő és elfogult levélre reagálni. Igenlő döntésemet segítette egyrészt az, hogy sok ismerősöm biztatott erre, másrészt pedig az a tény, hogy a november 24-ei nyílt levelemet én Smitnya Sándornak címeztem, s erre Kaszás Erika válaszolt. Nos, ismereteim szerint az elnök úr nem szorul sem gyámságra, sem fogadatlan prókátorra. (Ebben, s a Kaszás Erika levelének felesleges voltában kettőnk véleménye meg is egyezik.) Miért válaszolt vajon mégis az SZDSZ megyei pártfőnöke kéretlenül? Valószínűleg azért, hogy a kritikát elhárítsa, s a figyelmet elterelje az elnök úrról. Erre irányult az a kínos malőr is, amely a november 30-ai megyei közgyűlésen történt. Smitnya elnök úr, s Kaszás Erika hosszasan győzködték a közgyűlést arról, hogy a kórházi mosodai rekonstrukció ügyében hallgassunk meg egy, úgymond, teljesen elfogulatlan szakértő céget, a tervezést végző Multimedet. Csönd és a szavazás elmaradása követte a lelepleződést: egy köztisztviselő bejelentését, miszerint a fenti cég a technológiát szállító KIMEX alvállalkozójaként részt fog venni a bemházásban, s erről az elnök úr is tudott. Erre szokták mondani: „ciki, rajtakaptak!” (Legalább elnézést kértek volna!) Egyébiránt Kaszás Erika semmilyen új tényt, bizonyítékot a november 27-ei levelében nem hoz fel, csupán minden igyekezetével az elnöki döntést védi. Például igaz, hogy a győztes technológia csak az opciókkal drágább 215 millió forintnál. Igen ám, de csak így tudja teljesíteni a kiírt paramétereket, amelyeket a másik opciók nélkül is teljesít. Az opciók nélkül viszont a győztes pályázat kevesebbet teljesít a kiírtnál. Erről, s a francia cég 40 milliós engedményéről, a többletgaranciáról és a refe-' renciákról a minősítést végző beruházó cég, s a kórház szakemberei nyilatkoztak, s mi a kórház-rekonstrukciós bizottságban (Kaszás Erika is!) azt egyhangúlag elfogadtuk. Úgy vélem tehát, nem én szorulok magyarázatra, hiszen nem én változtattam meg a véleményemet, hanem éppen Kaszás Erika. Ennek okairól azonban mind a mai napig adósak a korrekt magyarázattal az elnök úrral együtt! Hogy én elfogult lennék bármely fővállalkozóval, mert az valamely szocialista politikus házát építi, ezt már olyan rosszindulatú gyanúsításnak tartom, ami állítóját minősíti és választ sem érdemelne. Hadd álljon itt azért Smitnya Sándor idézett nyilatkozatából egy mondat: „A fővállalkozó ebben az esetben mellékes”. Legalább ezt olvasta volna el Kaszás Erika, mielőtt indulattól fűtött sorait papírra vetette. Aki nem vak, az látja, hogy itt a technológiák harca és nyomása érvényesült, s talán nem is csak megyei szinten. Hogy a döntés „szerencsétlen körülményei" kapcsán (Smitnya S.) kétségeim tamadtak annak helyességéről, s a kétségek, eloszlatására javasoltam vizsgálóbizottság létrehozását, azt hiszem, ez természetes egy ellenzéki képviselőtől, főleg, ha a pénzügyi bizottság elnöke az illető. Persze lehet ez kellemetlen annak, aki a többpárti politizálást csak akkor viseli el, ha az nem zavarja az SZDSZ-es 15 % „hatalmi céljainak kíméletlen érvényesítését”. (Lásd Tölgyessy Péter cikke a Népszabadság november 2-ai számában!) A szomorú az, hogy ez esetben ehhez a törekvéshez a megyei közgyűlés konzervatív (KDNP, MDF, FIDESZ, FKgP) többsége is támogatást nyújtott. Bizonyára igaza van Bilecz Endrének (Nógrád Megyei Hírlap, november 30.) abban, hogy: „Annyira mégsem bátor a jobboldal, hogy vezetői személyes befolyásukat, jól fizető pozícióikat holmi elvi vitákkal kockáztassák." Hiányzott a bátorság a gyanút eloszlató, tisztázó vizsgálóbizottság felállításához. Ezért a felelősség őket is terheli. így már érthető talán lemondásom a kórház-rekonstrukciós bizottsági tagságomról. A továbbiakban a szennyes ügyben nem kívánok részt venni, de a folyamatba épített ellenőrzésről természetesen a későbbiekben sem mondok le. Dr. Rozgonyi József országgyűlési és megyei közgyűlési képviselő * Lapunk a fenti levél közlésével a Madzsar József Nógrád Megyei Kórház mosodájával kapcsolatos vitát lezártnak tekinti.
