Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

1995. december 30., szombat Sportkoktél A Javából 11. oldal Együtt ünnepeltek megyénk sportolói — Salgótarjánban, a várisi sportcsarnokban köszöntötték 1996-ot Nógrád legjobbjai Bocsánat, Új Evet Kívánhatok ? No végre! Éljen! Hurrá! - Azt hiszem legalább ilyen felkiáltá­sokkal kell méltatnunk azt a kezdeményezést, ami az idén szil­veszterkor végre megvalósult. Dr. Gótai László, a Lendület TE elnöke volt az ötlet gazdája. Úgy gondolta - rendkívül hejesen -, hogy me­gyénk legjobb sportolói végre együtt, békesség­ben, kart-karba öltve köszöntsék az új évet. Gótai úr jelezte, hogy amennyiben ötletét nem fogadják el, úgy le­mond. Gótai úr ötletét Ré- pássy László megyei sportigazgató is üdvö­zölte: „Szervusz ötlet!” A remek kezdemé­nyezés megvalósítása azonban már nem ment egyszerűen. Az első vita a szilveszteri mulatság helyszínének kiválasztása körül robbant ki. A nagy létszámra való tekintettel csak két helyi­ség jöhetett szóba. Az egyik a Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok küzdőtere volt, míg a má­sik Takács Tamás, az új sport­csarnok-igazgató irodája. Az utóbbit azonban azért vetették el, mert a virtuóz táncos híré­ben álló Taki elveszett volna a padlószőnyeg bolyhái között. A rossz nyelvek szerint dr. Nyíri „Jobbról jött a puszi, balról meg ment is a csapott” Lászlóik kék túrajelzéseket fes­tettek föl Takács íróasztala és az ajtó, valamint az íróasztal és a bárszekrény között. A termé­szetjárók egyébként tervezik az útvonalak felvételét Nógrád megye turistatérképe összeállí­„Árpi! Ne csókolgass már össze min­denkit!” hangot eltalálnak majd. Sokat kell még ugyan gyakorolniuk, de megéri - nekik. A zenekar kiválasztása után azonnal megindult a lobbyzás a repertoár összeállítása miatt. Munkáspárti nyomásra több munkás-mozgalmi nótát is fel­vettek a műsorra, de ezeket csak villanyoltás után játsszák el. hogy ne lehessen látni, ki pi­rul el. A „Hej te bunkócska..” kezdetű nótát többen szemé- lyeskedőnek tar­tották, így azt csak dúdolták. A menüt Czi- kora Zoltán, a Czikora kisven­déglő, és Keszler Árpád, a HB Sör­ház étterem veze­tője állította ösz- sze;4 a „Kérlek- alássan”-leves Puszta Béla- kcdvencc. követ­kezett, ami májjal töltött májból áll, :?ftSjeSen vegyes körettel és sárga szósszal. A desz- szert orosz krém- torta és Kari Marx-stadti ke­hely volt. Két he­lyi specialitást is mellékeltek: hatá­rozott zsír és olaj­szagot is felszol­gáltak. Italban csak az „a” betűseket lehetett fogyasztani, amivel mindenki egyetértett. A látszólag gördülékenyen folyó szervezést újabb vita akasztotta meg. Az SBTC teljes vezérkara Szintén egy alkalmi pár - így aztán jönnek az eredmények tásukba is. Az első vita tehát eldőlt, így a Bállá Árpád nevét és egyedi humorát (el)viselő brigád hoz­zákezdett a bál szervezéséhez. A talpalávalóról Fodor Tiborék, a sportcsarnok mű­szaki személyzete gondoskod­tak, mivel linóleummal terítet­ték le a teljes küzdőteret. Zenélésre Béri Betegh Béla tömegoszlató együttesét kérték föl, akik ígéretet tettek arra, hogy legalább minden második szeretnének. Táncos komikus számot kívántak előadni, amit Valaczkay furulyával, míg Sa- xinger zümmögő kávédarálóval kísért volna. A kezdeti nehézségek után végül is összeállt az est menete, jöhetett a nagy nap. Jött is. A sportcsarnokba sorba ér­keztek megyénk sportolói, sportvezetői, akiket az ajtóban Bállá Árpád szájon csókolt. A kellemes boros-pálinkás-sörös puszit egyedül Illés Rudolf vi­selte nehezen, aki az ölelésre induló Ballát alsó madárfogás­sal földre vitte. Tiszteletére tust húzott a zenekar. Az esemény nagyságát és fontosságát mutatta, hogy Zsi­dói Zoltán még sérülten is meg­jelent a bálon. Őt állítólag teni­szezés közben (?) szügy ön ütöt­ték, de már köszöni, kissé job­ban van. Közben befutott a gyarmati különít­mény is. Fábriék miután., ki­fújták ma­gukat, kö­zölték, hogy Pista Lombos te­endői miatt nem tudott eljönni, mivel j Bo- ronyaival kézis-ke- sergőket énekelnek, amit Hege­dűs Henrik azonnal papírra is vet. Poharazgatással, könnyed hangvételű ismerkedős vesze­kedésekkel kezdődött a mulat­ság. Még tíz perc se telhetett el, a nagy buliból (ezt onnan lehetett tudni, hogy Szoó Dodi csak a harminc- kettedik fröccsét itta), mikor megjelen­tek az est díszvendé­gei. Gallov Rezső, ol­dalán dr. Institó- riszné dr. Kozma Er­zsébettel. Gallov úr mögött - egészen szorosan - Répássy László lép­delt - egy­szerre. Termé­szetesen megjelent Puszta Béla és Boldvai László is, aki sokat sej- tetően kifordította üres zsebeit. Smitnya Sándor és Rozgonyi József együtt érkezett, és mind­ketten patyolatfehér szmokin­got viseltek. Kissé hátrébb Becsó Zsolt és Talpai kemény közelharc árán tudta csak „meggyőzni” Egyedet : „A táncrendem a következő... Horváth Mihály zárta a sort. Az utóbbi azonnal a szónoki emel­vény felé vette útját, de ünnepi beszéde elmaradt, mikor kide­rült, hogy otthon felejtette az ízesmagyar ké­ziszótárt, így kénytelen volt beérni Kovács „Kokó" társasá­gával, akivel a palóc tájszólás rejtelmeiről cse­réltek véla- ményt. A „nagyok” bevonulását kö­vető áhítatban csak innen-on- nan hallatszott egy kis csam- csogás, szürcsö- lés, ami abban a pillanatban ab­bamaradt, mi­helyt beléptek az alkalomhoz illően csinos, elegáns, „kinyalt” röpis lányok. Mivel a vendégek mind egy szálig megérkeztek, kezdetét vehette a hajnalig tartó dáridó. Lassan kialakultak az ál­landó és alkalmi párok is: Szamkó Kati. Suhai Ferikét szo­„IhaJ, csuhaj, sose halunk meg..., míg van ön- kormányzat” > roli pofozkodásra invitálta a já­tékvezetői testület több tagját, bár jelezte, hogy az utóbbi hó­napokban kissé kijött a gyakor­„Sanyikám, ne szorítsd a la rongatta, aki legalább fél lábbal kisebb volt a bodys fenomén- nél. Talpai Józsi rövid kézitusa árán tudta csak feleségét ki­menteni a duhajkodó sakkozók karmai közül. Jellemző, hogy a karatés társak megszeppenve szemlélték az esetet. Angyal János felváltva vitte táncba a gazda­sági kamara hölgytagjait, bár elmondása sze­rint legszíve­sebben Gyulai Pistával ropott volna egy jó kis magyar vállve- regetőst. Novák Jani ti­„Fiúk ne gyertek, itt a Zsi- dai ” latból. A virág­árus lány szerepét ezen az es­tén Oláh Béla töl­tötte be, aki fügét, ba­nánt és friss gya­lult káposz­tát kínált kosarából. Horváth Gyula a pá­lyafelújí­tástól me­szes kézzel emelte ma­gasba po­harát, kö­szöntve ez­zel a régi elválaszt­hatatlan cimborá­kat: Czi­kora Zolit, Balogh Janit és La­katos Józsit, akikkel mint ké­sőbb kiderült, egy zakót vettek föl. A kosarasok „egészivásra” invitálták a vendégeket. Az év csapatának járó kupából kínál­A közkedvelt Répa zavartan elmosolyodotl, majd bekapott egy fél malacot. Közeledett az éjfél, amit ab­ból lehetett tudni, hogy az óra kis és nagymutatója egyformán a 12-es felé araszolt. Lassan mindenki elkezdte végiggondolni, hogy mit is kí­vánna a másiknak, kit is csó­kolna meg legelőször a sokat sejtető újév küszöbén, aztán be­látták, hogy mindez lehetetlen, így beérték a teremben tartóz­kodókkal. Bállá Árpi „Keblemre bará­taim!” felkiáltására mindenki teletöltötte poharát, és felállva várta a nagy pillanatot. ÉJFÉL! Juhász Imre baritonjával kezdte a Himnusz első strófá­ját, amihez a megye összes sportolója, sportvezetője és az est meghívottjai is csatlako­zott. „ Taki, jól áll neked ez a kosztüm ’ Össznépi nagy éneklés vette kezdetét, amiben ugyan nem mindenki találta el a megfelelő hangot, nem mindenki tudta a szöveget, de mindenki akarta tartani az ütemet, el-elkapni a dallamot... „Lacikám, ugye jó ■' gatták az aszta!' Gâtai Lászlónak tetszett az ivóalk; lezte is Répássy vőre - újból - ő i "yenből iszogatni?” it. ...és 1996 küszöbén talán ez en sem kevés... BOLDOG ÚJ ÉVET ! >- Nógrád Sportolói !-dániel­egybehangzóan követelte, hogy őket L László és Puszta Béla mellé tessék, különben figyel; sztrájkot helyez­tek ki! Puszta és Boldvai javast így a Nógrádker dekort észíttessék el a sztrájk \ séges transzpa­rensek lön segélyt utal­nak ki sebkendő-vásár­láshoz Ug\ ‘tették a tarjáni kosara ;t is, akik beje­lentetté _ ők szerepelni

Next

/
Oldalképek
Tartalom