Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23-24-25-26 / 301. szám

10. oldal Hit - Elet 1995. december 23., szombat Karácsonyi beszélgetés dr. Paskai László bíborossal Istennel a történelem útján Esztergomban, a prímási palota első emeletén állandó lakosztály várja a bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érseket. Dr. Paskai László titkára ide, a három helyiség egyikébe, a dolgozóból nyíló fogadószobába vezet. Dió­barna bútorok, szentképek, áttetsző világosság, feszület. A bíboros arca sápadtabb, mint amikor legutóbb, húsvét közeledtén beszélgettünk. A dohányzóasztalról most hi­ányzik a cigaretta. Koffein­mentes kávét kap. Külsőleg ennyi emlékeztet rá, hogy nemrég, 68. életévében szívin­farktus érte, s az életmód pa­rancsait orvosok szabják meg. Közérzete megfelelő- Hogy érzi magát, felépült- e, milyen orvosi ellenőrzést vesz igénybe, miként változott az életmódja?- A közérzetem megfelelő, jó. Felépülésemről az orvosok tudnak véleményt mondani. Ellenőrzésre járok. Szövőd­mény mindeddig nem lépett fel. Megtartom mindazt, amit az orvosok előírnak. Decem­ber elejétől immár rendesen végzem a munkámat.- Milyen tervekkel készül az új évre az egyházmegye és az egyház szolgálatában?- Most csak egy célkitűzést említek, ami miatt november közepén Rómában jártam, és ami közvetlenül érinti Eszter­gomot. Jövőre lesznek a mil- lecentenáriumi megemlékezé­sek. A Püspöki Kar megbízá­sából mi szervezünk törté­nelmi kiállítást az esztergomi prímási palotában, amelynek témája: Magyarország és a Szentszék ezeréves kapcso­lata. A bemutató egyik érde­kessége lesz néhány olyan do­kumentum, amely a Vatikán­ból érkezik. A másik, hogy a kiállítást a prímási palota sza­lonjaiban rendezzük meg. A látogatók így az épületnek ezekbe a ritkán feltáruló része­ibe is bejuthatnak.- Mit jelent ma mindannyi­unknak a karácsony?- A karácsonynak kezdettől fogva változatlan, megma­radó, mindenkihez szóló üze­nete van. Jézus Krisztus em­beri születésére emlékezünk, akit Isten Fiának és az embe­rek megváltójának vallunk. A kereszténység lényege, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia megváltásunkra emberré lett, belépett történelmünkbe. Ezt az örömhírt ünnepük a keresz­tények Szent Pál apostol sza­vaival: „Megjelent megváltó „Van értelme életünknek” Istenünk kegyelme ... üdvö­zítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, és megmentett minket.” Ebből ered a karácsony minden öröme, nyugalma, békéje, a családias szeretet légköre. Közelebb Jézushoz- Milyen lehet - legyen - az ünnepünk?- Ne váljon hétköznapivá, hiszen karácsony belső vallá­sosságának léleknemesítő a hatása! A mai elvilágiasodott környezetünkben, gondolko­dásunkban könnyen elveszít­heti igazi tartalmát, ha csak díszként kapcsolódik hozzá az evangélium, az egyházi szer­tartás, az egyházi ének. Fájón éljük meg a vallási közömbös­séget, a felszínességet, a belső keresztény élet elbizonytala­nodását az imában, az erkölcsi életben, a hit tisztaságának megőrzésében is. Az idei ka­rácsony - az ősi hagyományt őrizve - vigyen mindenkit kö­zelebb Jézus Krisztushoz, az emberek megváltójához.-Jézus születésének ünne­pén milyen újítási, nyitási tö­rekvésekről számohat be?- Az idei karácsonyhoz va­lóban nyitás kapcsolódik. A katolikus egyház II. János Pál pápa szándéka szerint előrete­kint 2000-re, készül a harma­dik évezredre. Régi hagyo­mány a katolikus egyházban, hogy Krisztus születésének minden 25. jubileumát „szent év”-ként üli meg, aminek már sajátos szertartása alakult ki. A pápa szándéka szerint Krisztus világra jöttének két­ezredik évfordulója egészen kiemelkedő „szent év” lesz - különleges előkészülettel. Ta­valy apostoli levelet adott ki a nagy jubileum megünneplésé­ről. Közvetlen előkészületnek szánja a megelőző három évet: 1997- ben Jézus Krisztus, 1998- ban a Szentlélek, 1999- ben az Atyaisten áll a közép­pontban. Mindezt távolabbi előkészület vezeti be, amely­nek célja a bűnbánat, a lelki érzékenység felkeltése a meg­váltás tényének a befogadásá­val, továbbadásával. A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar a pápai megnyilatkozás szelle­mében advent első vasárnap­jára közös pásztorlevelet adott ki, ráirányítva a figyelmet a pápa „távolabbi előkészületé­nek” gondolataira.-Milyen üzenettel fordul a hívőkhöz és olvasóinkhoz 1995 szent karácsonyán?- Azzal, amit a Püspöki Kar advent első vasárnapján kia­dott körlevele üzen: lelkiek­ben készüljünk Krisztus szüle­tésének kétezredik évforduló­jára, a harmadik évezred érke­zésére. A körlevél egyik gon­dolatát idézem: „Ma is - ami­kor annyi tragédia van a vilá­gon, amikor annyi okunk lenne a csüggedésre - tudnunk kell, hogy Isten velünk együtt járja a történelem útjait.” Megnyugvást az Isten ad- Az Ón szava különösen fontos a szegényeknek, szen­vedőknek, egyedül maradot­taknak. Mit mondana nekik?- A küszködő, vívódó, szenvedő, az élet értelmét ke­reső embernek nem emberi bölcsességre, nem emberi vi­gaszra van szüksége. Igazi megnyugvást csak a teremtő Isten képes adni, akinek a sze- retete állandóan körülvesz bennünket. Éppen karácsony emlékeztet arra, hogy Isten jó­sága és szeretete megjelent az emberek között. Ahogy az evangéliumban olvassuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ez az igazi evangélium, vagyis örömhír, amely fel­emeli a testileg vagy lelkileg szenvedőt, és fennen hirdeti: van értelme életünknek, van értelme áldozatainknak. Sz. F. Mátraterenyéről Kaliforniába - Világjárt fiához útra kel szerető édesanyja • • Örök nyárban régen várt találkozás M eg lehet-e azt szokni, hogy a család egyetlenje a szeretet nagy ünnepén is távol van? A mátratere- nyei Kotroczó Józsefnének most is elakad a szava, könny szökik a szemébe, de a mosolya hamar visszatér. Mert panaszra igazán nem lehet oka. Végtére is ő vezette rá a fiát arra az útra, amelyen hétmérföldes léptekkel halad. Kotroczó Robika kisiskolás korában a maga formálta gon­dolatok prizmáján csodálko­zott rá a világra. Fogalmazása­iban ott bujkált a végtelen vi­lág iránti ösztönös kíváncsi­ság. Édesanyja jól látta ezt, s biztos érzékkel irányította a megismerés irányába.- A Nógrád újságban meg­jelent egy pályázati felhívás - mesélte a mama. - Látok én ebben valamit, biztattam írásra a fiamat. Nemsokára meg is jelent az első cikke, s azután kéthetente írt az Úttörősarok rovatban. Legemlékezetesebb közülük az, amelyikben a már betegeskedő tanárnőjét mu­tatta be. Ő lenne a legboldo­gabb, ha tudná, Róbert meny­nyire vitte. Az ifjú ember gimnazista, majd Debrecenben egyete­mista, ugyanitt rádiós lett. Az­tán új, rokon távlatok felé for­dult a figyelme.- Riportert keresett a Ma­gyar Televízió, s ő bejutott - mondta az anyja. A magas, szőkésbarna fia­talember huszonévesen „befu­tott”. Utazik, forgat Írország­ban, Szicíliában, Angliában.- Már gimnazistaként is „el-eltűnt” egy-egy hónapra, de bárhol volt, mindig felhí­vott. így tesz most is. Kotroczó Róbert augusz­tusban egy időre búcsút mon­dott az óhazának. Amerikában horgonyzott le, a Columbia egyetemen tanul és filmtörté­netet tanít, mellette a CNN hír­televíziónál dolgozik. Az ame­rikai nagykövetség ’95-ben őt szemelte ki Magyarországról erre a feladatra. A fiú nem jöhet haza kará­csonyra, az édesanyja utazik hozzá. Az óévet együtt bú­csúztatják.-Washingtonban vár. Sze­rinte mindent látnom kell, a Fehér Házat is. Utána Kalifor­niába megyünk. Legutóbb azt telefonálta: délre, melegebbre vágyik. (Mihalik) Hollai Kálmán első játékfilmjét a megbékélés jegyében rendezi Barna bőrű Rómeó és Júlia T öbb mint egy negyedszázad is eltelt már azóta, amikor e sorok írója is magas pontszámmal értékelte Heiser Kálmán produkcióját egy versmondóversenyen. Már akkor is érződött, hogy fiatalemberben „mocorog valami”, bár színházi karrierről még egyáltalán nem volt szó. A tarjáni srác azonban elszegődött színésznek, főiskolát végzett és Hollai Kálmán néven nem kisebb személyiség, mint Latinovits Zoltán szerepét vette át annak idején a Fővárosi Operettszínház egyik darabjában. A Bozzi úrral robbant be a köztudatba. Játszott Kaposvárott, Szegeden és Kecskeméten, kapott szere­pet tíz tévéfilmben, rendezett a hírős városban, jelenleg a Va­lahol Európában című musical- ban ismét az operettszínház színpadán szerepel. S a napok­ban jött a hír: első játékfilmjét, a Rómeó és Júliát rendezi. Majdhogynem hihetetlennek tűnt, ezért őt magát kérdeztük:- Mi az igazság?- A hír igaz - válaszolta, de a helyzet jóval bonyolultabb ennél. A Művelődési és Okta­tási Minisztérium valóban fel­kért, ha úgy tetszik kijelölt a Rómeó és Júlia rendezésére. A költségeknek azonban egyelőre csak egy része van meg, s amíg legalább ötven százaléka össze nem gyűlik, nem kezdek hozzá a színészválogatáshoz. Bár akármerre járok - így például a Rock Színház szereplői kö­zött - alaposan megnézem a tü­zes szemű, barna bőrű fiúkat és lányokat.- Miért éppen őket?- Mert az én Rómeóm és Jú­liám a múlt században cigány környezetben játszódik majd, a törzsi ellentétek okán csap ösz- sze Júlia félig már asszimiláló­dott cirkuszos, zenész múltú családja Rómeó famíliájával, amelyik lókereskedéssel fog­lalkozik és jobbára hagyomá­nyos, szilaj módon él. Abban bízom, hogy a mai elvadult vi­lágban, amikor ember ember­nek farkasa, a klasszikus örök­becsű gondolatokkal, a film­művészet erejével is tudjuk va­lamelyest figyelmeztetni, moz­gósítani az embereket a meg­tisztulásra, a megbékélésre.- Ha jól értettem zenés filmet rendez?- Nem kifejezetten, de a ze­nének és a táncnak nagy szerep jut benne. A kísérő zene egy ballada lesz, ami átlengi az egész történetet. Szeretném, ha a Gipsy King együttes is köz­reműködne a filmben.-Mikorra tervezik a forga­tást és a bemutatót?- Ha minden terveink szerint alakul - mondom ezt Szinetár Miklós nevében is, akit szakér­tőnek kértem fel -, akkor nyá­Komoly szerep vár rá ron - július-augusztusban - vesszük fel a jeleneteket a Új­kígyós környéki Ybl-kastély- ban, ahol a négy nap alatt ját­szódó dráma eljut a végkifejle­tig. Abban reménykedem, hogy jövő ilyenkor a mozinézők ka­rácsonyfája alá tehetjük az új Rómeó és Júliát.- Pesszimista?-Minden okom meg lenne rá, hiszen a színészek ma Ma­gyarországon igencsak mosto­hagyerekek, de boldognak, op­timistának kell lennem, hiszen kaptam a sorstól egy csodálatos feladatot, amely kapcsán már hetek óta a Mészöly Dezső for­dította Shakespeare-rel kelek- fekszek. Csongrády Béla Panka mama, szép karácsonyt ! M ár ünnepet váró csend lett az utcában. Még a kései bevásárlók siettek tömött szatyorral hazafelé, amikor a csendet felverte az a visszataszító ordítozás, ütlegelés, női sikoly, ami megtöltötte az utcát. Ebben a tarjáni kis utcács­kában nem ritkaság, hogy az ivóban italtól tüzelt duhajkodók összecsap­nak. A lakók már lassan meg is szok­ták ezt a zűrzavart, mert sokat megért vén emberek laknak itt többségében. Annyian élnek itt idősek, hogy akár a vének utcájának is nevezhetnék a la­kótelepnek ezt a megkopott részét. De ilyenkor, szentestére várva, bű­nös zajt csapni? Ez már nekik is sok volt. Panka mama is már az előimád- ságnál. tartott, amikor felriadt a hozzá is beszűrődő hátborzongató sikolto­zásra. Az utcára néző ablakhoz cso­szogott és így dohogott: istentelenek. Nem húzta el a függönyt, azon át né­zett le az úttestre, de már semmit sem látott, mert erősen alkonyodon. A be­járati ajtót vizsgálta meg, hogy a zá­rak rendben vannak-e. Az ájtatosságából riasztották fel, amiben annyira elmélyedt, hogy nem is észlelte az idő múlását, pedig az már öreg estébe fordult. Igaz, nem volt késésben. A műanyag karácsony fácskát már délután feldíszítette. Ma­radt az elmúlt évről néhány szem sza­loncukor, angyalhaj is, színes üveg­gömbök, amiket mind felaggatott a gallyakra. Egészen jól mutattak. Mo­tyogott magában: „Nem is baj, hogy ezek a semmirekelők ilyen zajt csap­tak az utcán, legalább magamhoz tér­tem". Felélénkült a barázdás arca. Fésűvel belekapart megritkult fehér hajába, hogy mégis rendben legyen a feje. A szobából a konyhába botor­kált, de még mindig motyogott magá­ban. Megállt, bizonytalanul topogott, amikor felsóhajtott: „Megint egye­dül? - És ha mégis megjönnek?” „Ha az egyikük is!” - Gondolataitól derült lett az arca. „Akkor meg készüljünk!” - s elkezdte az asztalt rendezgetni. Tudta ö nagyon is, hogy mindez csak reménykedés, mert ezen a kará­csonyon sem jön hozzá senki. Három felnőtt gyereke szerte a világban. A fa­lon egymás mellett sorakoznak fény­képeik. A legidősebb a kanadai erdő­ségekben erdész. Derülten néz ki a képből, borzas fejével. Panka mama ahogyan nézte, csóválta is fejét, hogy abban a hidegben sapka nélkül! A legkisebb valahol a Mississippi folyá­sának középtáján él. Vékony, szívós ember, iparos. Karján pufók kisfiúval nevet a képről az anyjára. A lány va­lahol Észak-Magyarországon lakik. Az ünnepek előtt itthon volt, rendbe tette anyja lakását. Vitte volna magá­val, de ő nem ment. A középső fiú Amerikából hívta Panka mamát, men­jen hozzájuk karácsonyra. Küldött pénzt is, hogy vásároljon az utazáshoz szükséges holmikat. ígérte, a jegyeket megveszi, kísérőt is biztosít a repülőn. Még azt is írta, hogy Kanadából le­hívja a bátyját. iába minden, Panka mama nem mozdul. Ónmagának ismételgeti: „Nem bírom én már az utazást.” Ott, abban a kis szoba-konyhában érzi magát bizton­ságban. Leült a viseltes öreg heve- röre. Szeret itt, a fali tűzhely melegé­ben töprengeni. Most is azon gondol­kodott, hátha mégis megjönnek. Aztán úgy döntött, akár jönnek, akár nem, a karácsony az karácsony. Az asztalt leterítette hófehér ab­rosszal, lerakta az ünnepi tányérokat. Következtek az evőeszközök, az újak, a csillogók. Fényes gyertyatartók, vastag színes gyertyákkal. Piciny stampedli négy főre. Egy helyet ha­gyott üresen az asztalnál, megboldo­gult férjéét, akit elvitt a háború. Ő pe­dig itt maradt a három gyerekkel. . . A tűzhelyen a böjti híg káposztale­ves illatozott, volt benne valami füs­tölt is, az íze miatt. Kívánatosán kel­lette magát a maga készítette mákos gubó. Pirosra sült halszeletek virítot­tak a húsos tálon. De Panka mama nem tálalt. A diós­kosárból kiválasztott egy szép dió­szemet, látszott az arcán, izgatottan vizsgálja, egészséges-e. Mert Panka mama hisz a babonában. Ha a dió belseje nem egészséges, akkor beteg­ség ül a családra. A gerezdek egész­ségesek voltak, négyfelé osztva a tá­nyérok elé tette. Egy szép piros almát is négyfelé vágott, úgy helyezte az asz­talra. Ez a család összetartozásának a szimbóluma. Likőrrel töltötte meg a poharakat és meggyújtotta a gyertyá­kat az asztalon is és a fán is. A fény bevilágította a lakást. Panka mama nem nyúlt semmihez, csak nézett maga elé. A fényben mintha megszépült volna az arca. Imádkozott, utána csipetnyi falatot vett magához a káposztából, a halból és a mákosból. Szunnyadni kezdett, ledőlt a heverőre. Elringatta az álom. Ajkán érezte férje utolsó csókját, ami­kor elvonult. Hallotta a serdülő gye­rekek visongását, majd látta felnőtté vált nyugtalanságukat, a szentestei vacsoraasztal körüli ájtatosságukat, a karácsonyfa alatti vidámságukat. Fölriadt álmából. - Hol vagytok? Magához tért lassan. Szíve erősen dobogott. Sétált a lakásban, hogy megnyugodjon. Ekkor szűrődött be a szobába az éjféli misére szólító ha­rangszó. Panka mama éjszaka nem mert elindulni a misére. A kará­csonyfa tövébe állított szobrocska elé térdelve imádkozott. arácsony esti mély csend lett a vének utcájában. Panka mama megállt a terített asz­tal előtt. Fejét lehajtotta, kezét össze­kulcsolta. Csak egyedül ő tudja, mit gondolt, amikor a terített asztalt nézte. Kövér könnycsepp gördült le az arcán, majd hullt alá, a fehér ab­roszra. Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom