Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-04 / 284. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. december 4., hétfő Látványos Hírlap-show a sportcsarnokban A rendőrség mindent megtett a győzelemért: Szoó József fúj a mikrofonba Zsúfolásig megtelt a nézőtér, s végig remek hangulat uralkodott FOTÓ: GYUR1ÁN TIBOR Orsi, a „techno-lady” Hulla-hopp Hírlap-csákóban Rendhagyó, humoros, jópofa módon kezdődött a Hírlap- show szombati rendezvénye az SBTC-öregfiúk és a salgótar- jáni zsaruválogatotrtisszecsa- pásával. A^refidőrök dr. Tanner Miklós/vfaősi (és csapatkapi­tány/úez«letével minden triik- 'és mjjkát bevetettqj8Bjg^§y égakadfiyozzt sok győzfimét. evés Sikerrel,<iif^tams''! tiék TI—' kedtek. A nagy baját hozó meccs után Mezei Istvm'^'tasUjyulas szórakoztatta ötletes, játékos vetélkedőivel a nagyérdeműt. A vállalkozó szellemű résztvevők közül az Egri Nyomda Kft. és lapunk jóvoltából senki sem távozott üres kézzel. Akik nem a vetélkedőt vá­lasztották, ebben az időszak- ban. azok sem unatkoztak, hi­szen rnűködötta Hírlap-büfé, valamint az ajándékcsomagok­ban is akadt bőven érdekes do­log. Sokan választották aSzü­netben ftőtöltésnek a Nógrijd A műsor további rezében a Sas József által^ veíetett Mik- _rqszkóp-Szítipád művészei szó­rakoztatták a nagyérdeműt, majd pedig az Aerodinamic Techno-Pop együttes késztette tapsra a remekül szórakozó há­lás közönséget. Puszta Béla polgármester (jobbról), Sarló Béla alpolgármes­ter és Horváth József, a Nógrád Volán vezérigazgatója Mérkőzés után együtt a két csapat: a tarjáni zsaruk (sötét mezben) és az SBTC-öregfiúk A Hírlap-show házigazdái: dr. Tanka László lapunk főszerkesztője, Kopka László, az Egri Nyomda Kft. vezérigazgatója, Gyöngy István gazdasági és Buda Lajos műszaki igazgató Felforrósították a művelődési ház hangulatát a fázós romák - Aki szegény, az a legszegényebb Nincsen tüzelőjük (sem) a szátoki cigányoknak (Folytatás az 1. oldalról) Giczi Györgyöt azonban meg­hallgatják.- Igaz, hogy az év során na­gyon sokan fordultak hozzánk segélykérelemmel. Megmond­tam már többször: nagyon ke­vés a pénze az önkormányzat­nak. Tavasszal elmondtam: csak néhány nagyon indokolt esetben adunk támogatást, s szeptemberben valamennyi kisdiáknak álljuk a tankönyveit. Megtartottuk ígéretünket, sőt még a középiskolás fiataloknak is adtunk öt-öt ezer forintot. Utakra bezzeg futja!? Ismét bekiabálnak a cigányok, röpködnek a dühös megjegyzé­sek: - Nem vagyunk mi a könyvekkel kisegítve! Mire hi­vatkoznának, ha nem lennének gyerekek?! A jegyző próbálja nyugtatni a romákat: —Ponto­san 272 ezer forintot fizettünk ki az iskolásoknak. Nem sok ilyen hely található az ország­ban. Patterman József részletesen ecseteli a helyhatóság helyze­tét: - A nehézségeket tudjuk kezelni, de megoldani sajnos, nem. Olyan szegények va­gyunk, mint az ország. Ráadá­sul nehezíti működésünket a lakosság összetétele. Szátok egyharmada nyugdíjas, egy- harmada roma és csak egyhar­mada munkaképes. Sokaknak nincs munkahelye. Ez azonban nem hatja meg a hallgatóságot: Utak, járdák, meg fociöltöző felújítására bezzeg futja! Erre ment a segé­lyünk! A polgármester elmondja: ez nem igaz. A fejlesztésre ren­delkezésre álló kevéske pénzt fejlesztésre, a segélykeretet se­gélyekre fordítják. Szebb lesz a karácsony ?- Amit ígérünk, azt betart­juk. A december 6-ai testületi ülésen a képviselők elé viszem az elképzelésemet. Összekapar­juk az összes pénzünket. Min­den roma család azonos ösz- szegű támogatást kap tüzelőre. Azért egyforma összeget, mert mindenki egyformán fázik. Újabb bekiabálások: Meny­nyit adnak? Ezer forintot? A polgármester nyugodt hangon folytatja: - Nem tudom \ v .* .'* *> 1 •* ’ a konkret összeget, de három­ezer forintnál kevesebb bizto­san nem lesz. Ez az egyik tá­mogatásunk. Jönnek az ünne­pek. Szeretnénk valahogyan szebbé tenni a karácsonyt. Ezért személyenként adunk majd egy bizonyos összeget. Ezt is biztosra ígérem. Ennél igazságosabban nem tudjuk el­osztani azt a pénzt, amit össze­kaparunk innen-onnan. A romákat mindez nem nyugtatja meg. A jegyző meg­jegyzi: -A rendelkezésre álló keretet az utolsó fillérig szét­osztjuk maguk között. Megért­jük a gondjaikat, de többet nem tehetünk. A mi lehetőségeink is nagyon behatároltak. Újabb téma keiül terítékre. Lezajlottak a kisebbségi válasz­tások. Szátokon nem alakult ci­gány önkormányzat. A romák a falu vezetését hibáztatják. A polgármester kifejti, hogy ők bizony időben szóltak, a média is tele volt ezzel, a cigányok csak magukat hibáztathatják. Új lakat a termen Ez a megjegyzés sem arat osz­tatlan sikert, ám pillanatok múlva újabb ügyet hoz szóba Bogdán Pál: -A cigányklub sem működik! Nem is csoda, hiszen olyan az a terem, mint egy tároló! Se fűtés, se beren­dezés! Van egy asztali foci, egy Sokol rádió, meg kártya. Szé­kek nincsenek, a bútorok szét­esnek. Csoda ha a fiatalok a kocsmába mennek? Hát mit tudnak csinálni? A testépítő termet is kisajátította magának két helybéli fehér lány. Még a lakatot is kicserélték, hogy a romák be ne mehessenek oda! Ez is azt mutatja, Szátokon el­nyomják a cigányokat! A polgármester és a jegyző ebben is segítséget ígér. A ro­mákból azonban megállíthatat­lanul ömlik a panasz. Tucatnyi esetet, családot, gondot említe­nek. Több pénzt és tenni aka­rást várnak a falu vezetőitől. A hideg kultúrházat alaposan felforrósították ezen az estén a fázós romák. Végül megeny­hültek az arcok. Távozásukkor többen megjegyzik: talán van esély arra, hogy megváltozik néhány dolog Szátokon. A hangsúlyt a talán szóra te­szik ... (szilágyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom