Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11-12 / 265. szám
1995. november 11., szombat Mozaik 5. oldal A Nógrád Megyei Hírlap bemutatja a szépségverseny résztvevőit Libus Zsuzsanna (20 éves), Salgótarján Testmagasság: 172 centiméter, testsúly: 59 kilogramm. Mellbőség: 86, derékbőség 62, csípőbőség 89 centiméter. Haja színe: szőke, szeme színe: zöld.- Az utolsó pillanatban neveztem be, tulajdonképpen nem is akartam elindulni a versenyen - mondja Libus Zsuzsanna. - Az anyukám beszélt rá, hogy vegyek részt a Miss Universe Hungary-n. — Ez már nem az első versenye lesz, hiszen tavalyelőtt indult a Nógrád Szépe ’93 választáson.-Az az igazság, hogy nagyon kevés időm van. Gimnáziumba járok, és a miskolci egyetem jogi karára készülődöm, tehát rengeteg tanulni- valóm lenne. A jelentkezésre is azért szántam rá magamat olyan nehezen . . .- Mivel tölti a szabad idejét? Feltéve, ha van . . .-Minden reggel már fél hatkor felkelek, mert úszni járok. Az időm jelentős részét olvasással töltöm - szerencsére, a jogi egyetemre a magyar az egyik felvételi tantárgy —, és különösen a verseket szeretem. A legszívesebben Petőfi Sándor, Csokonai és Goethe köteteit lapozgatom. — On szerint mitől szép és vonzó egy hölgy?- A szépséget a legritkább esetben határozza meg a külső, mivel a megjelenés is a bensőből fakad. Véleményem szerint egy buta nő eleve nem lehet szép . . . — Van férfi ideálja?-Nincs. Annyi elvárásom van csupán, hogy legyen benne valami vonzó, és az nem feltétlenül a szépség. — Mit vár a Miss Universe Hungary-tól?- Nem különösebben sokat: szerintem játék az egész. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi, résztvevők tanuljunk is valamit a felkészülés során és a versenyen. F. Z. Budapesten találkoztak Balassagyarmat barátai Öt óra egymásért, a városért- Ez az utolsó év, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében helyet tudunk adni Balassagyarmat barátainak- kezdte drámaira hangszerelt bejelentését dr. Praznovszky Mihály. Mint pillanatokon belül kiderült, a fentieket szerencsére csak tréfának szánta az ugyancsak Nógrád megyéből indult főigazgató, s arra utalt, hogy jövőre az intézmény Károlyikertjét kívánják az évről évre népesebb társaság rendelkezésére bocsátani. A megkönnyebbült sóhajt követő nevetés mindenesetre megadta a „alaphangot” az egész estét betöltő rendezvényhez, amelyet jelenlegi és egykori balassagyarmatiak, a városhoz baráti szálakkal kötődő elszármazottak több mint öt órát tölthettek egymás társaságában. A csaknem 200 főnyi résztvevő önfeledten élvezte azt a példásan szervezett programot, amelynek keretében a résztvevők megismerkedhettek Tyek- vicska Károly A bíboros és a katona című könyvével és gyönyörködhettek Nagy Imre az Ipoly-völgy vadvirágai című albumában. Őket követte a házigazda, dr. Praznovszky Mihály, aki Bérczy Károly közéleti és irodalmi munkásságát mutatta be. S hogy a költő örökbecsű szavai élőben is jelen legyenek, Merczel Erzsébet tolmácsolta sorait, azaz Tatjána levelét Anyeginhez. Banda Árpád (hegedű), Bárány Adrienn, Perneczky Zsófia (fuvola), Hevér Gábor (gitár) és Perneczky Zsolt (zongora) műsora méltó keretet adott ahhoz az emelkedett hangulathoz, amely a közéleti problémák taglalásával folytatódott. Juhász Péter polgármester, Tőzsér Zsolt alpolgármester és Kovalcsik András tanár, a honismereti kör elnöke - és egyben Balassagyarmat legújabb díszpolgára - méltatta azt a kötetlen beszélgetésre átváltó nyitott fórumot, amelyen nagyon sokféle gond, probléma és személyes élmény, emlék, felszínre került. Közösen tűnődtek itt a résztvevők az egykori vármegyeházi festmények sorsán, esetleges fellelési helyén és egyéb dolgokon. A Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Madách Imre Városi Könyvtár és a Balassagyarmati Honismereti Kör összefogásával szervezett találkozó végén, közel az éjfélhez nehezen váltak el egymástól vendégek és vendéglátók, régi és új barátok, akik egy dologban mindenképpen megegyeznek: valamennyien Balassagyarmat barátai. G. Szűcs Elismerik az esztendő embereit Tavaly hozta létre a Cserhátvidéke Körzeti Takarék- szövetkezet azt az alapítványt, amely jutalmazza az esztendő embereit. Az alapítvány összege egymillió forint, s három- százezer az éves hozama. A működési terület Balassagyarmat és 28 község. Az alapítvány a lakosság javaslatai alapján a szakemberek erkölcsi és anyagi elismerését szolgálja. A kuratórium minden decemberben ítéli oda az év embere címet az egészségügyben, az oktatásba, a művelődésben, a vállalkozás, a rendőrség, az egyházak területén, a jól tanuló, jól sportoló fiatalok számára. Az alapítvány nyitott, ahhoz mindenki csatlakozhat. Az alapítvány elnöke Fioles Imre, a szövetkezet igazgatója. Javaslatokat december 4-éig várnak a takarékszövetkezet Magyar- nándor, Fő út 46. sz. címén. Nógrád megye 1956-os forradalmi eseményeiből: november 7—14. „Ostrom” az ipolytamód laktanyánál November 7-9. között Kádár János fogadta a Mrázik János által vezetett küldöttséget, ez az első volt az országban, amellyel Kádár pesti visszaérkezése után tárgyalt. A küldöttség biztosította az árnyékkormányt támogatásáról, és kijelentette, hogy Salgótarjánban a Forradalmi Munkás-Paraszt Tanács vette át a hatalmat az „ellenforradalmi erőktől”. Kádár elismerte a megye legális hatalmi testületének a Mrázik-tanácsot. November 10.: a Magyar Szabad Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa felhívással fordult a megye lakosságához a Kádár-program elfogadásához. November 11.: orosz páncélosok érkeztek a megyeszékhelyre, mivel azonban a közbiztonság megfelelő volt, hamarosan eltávoztak. November 12.: Budapesten, Kádárral tárgyalt a megyei nemzeti bizottság és az üzemi munkástanácsok 17-20 fős delegációja. A küldöttség vezetője, Szabó Ervin átadta Kádárnak azokat a politikai követeléseket, amelyeket egy nappal korábban a bányák és egyéb ipari üzemek munkástanácsai nagybátonyi ülésükön fogalmaztak meg. E dokumentumban leszögezték, hogy nem ismerik el az antidemokratikus úton létrejött Mrázik-féle Munkás-Paraszt Tanácsot, és követelték annak lemondását. Továbbá nem fogadták el Mrázi- kék személyi kérdésekben hozott döntéseit, illetve követelték a munkástanácsok jogkörének kibővítését. Kifejtették azt is, hogy „párt és egyéb szervezési kérdésekkel ma nem időszerű foglalkozni, mert az a feladat, hogy a munkástanácsokon keresztül a dolgozó népet egységes egésszé kovácsoljuk össze, és a független, szocialista munkás Magyarország szellemében vigyük az ügyet Kádár kijelentette, hogy amennyiben a küldöttség célja a szocialista Magyarország és a néphatalom megvédése, akkor egyetért velük. Ezzel valójában elismerte a megye képviselőjének a Szabó vezette küldöttséget is. Amikor Szabó Ervin azt kifogásolta, hogy a Mrázik-ta- nács is megkapta az „elismerést”, Kádár válasza az volt, hogy a helyi hatalmi harcot a két csoport egymás között intézze el. November 14-én az Acélárugyárban híre ment, hogy a ka- rancslapujtői karhatalmi alakulatok támadást intéznek Salgótarján ellen. Az esetleges fegyveres konfliktus elkerülése érdekében Magos Béla munkástanácselnök, Kovács József városi pártbizottsági munkatárs és a gyári fegyveres csoport kiment a községbe a helyzet tisztázására. Meglepetésükre ott azzal fogadták őket, hogy a községben az acélárugyári fegyveres támadás híre terjedt el. A félreértés tisztázása közben érkezett Vajó István pártfunkcionárius telefonhívása, melyben közölte, hogy Salgótarjánba bevonultak az orosz csapatok, akik lefegyverezték a rendőri állományt. A Karancs- lapujtőről visszaérkező Magos Béla tárgyalásokat folytatott Saljupin orosz parancsnokkal, miközben megjelent az acélárugyári munkástanács felhívása az oroszokkal való összetűzés elkerüléséről. Ezen a napon Ipolytamócon halálos áldozatot követelő esemény történt. Az előzményekről röviden annyit, hogy az ott lévő határőrlaktanyában is megalakult november elsején a forradalmi katonai tanács, Mo- rancsik János fhdgy. elnökletével. Azonban november 12-én Rozgonyi Sándor lapujtői karhatalmi csoportja, a határforgalom „biztosítása” ürügyén megszállta a laktanyát. 14-én a helyi lakosság a tanácsháza előtt követelte a karhatalom távozását, majd a laktanyához vonultak, ahol megismételték követelésüket. Ez után került sor az épület „ostromára”, mely során Albert Pál Gyula karha- talmista életét vesztette. Dupák Gábor Törhetik a fejüket a tanárok, hogy mit tanítsanak . . . Átértékelődött a történelem Nehéz manapság a középiskolás tanárok dolga. Az új nemzeti alaptanterv még csak törvény szinten él, a tankönyvek többségében régi szellemiségüek. így szinte teljesen magukra vannak utalva a pedagógusok. Feladatukat mégis ellátják: felkészítik a diákokat az érettségi vizsgákra. A legnagyobb gond a történelemtanításban van. A politikai változásokkal nagyrészt átértékelődtek a múlt történései. Ugyan a tényeken változtatni nem lehet - a muhi csata időpontja nem fog 1241-ről 1526- ra változni -, ám az események magyarázata ma már más. A balassagyarmati Szent- Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola tanára, Vadkerti Róbert szerint az újonnan kiadott tankönyvek megváltozott szemléletűek, színvonaluk is megközelíti a nyugati országokban megjelenők szintjét, csak sajnos az áruk igen borsos. A tanulók többségének nincs is pénze a megvásárlásukra. Nincs más teendő, mint megrendelni a régi, olcsóbb könyveket. Ugyanerre hívta fel a figyelmet a fent említett iskola igazgatója, Lakatos Tamás is. A tanárok tehát tovább törhetik a fejüket: most akkor mit is tanítsanak? Nem jobb a helyzet a földrajznál sem. Ezt a tantárgyat csupán két évig tanulják a gimnazisták. Elsőben az általános természetföldrajz ismereteit tanulmányozzák. Meg is jelent az új, szép borítójú könyv, de amint a szaktanárok áttanulmányozták, bizony erősen csóválták a fejüket. Számos olyan fontos ismeretanyag hiányzott belőle, ami az előző tankönyvben benne foglaltatott, s ami elengedhetetlenül szükséges a sikeres érettségi és felvételi vizsgákhoz. Ráadásul, a könyvek írói nem tanítottak középiskolában. A különböző részanyagok követelményei más-más szintet képviselnek. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny feladatlapjainak néhány kérdésére a tanulók éppen azért nem tudnak válaszolni, mert az nem szerepelt a könyvükben. A reál tantárgyaknál kevesebb a gond. A matematikai képletek nem változnak a széliránytól függően, s a fizikai tételek is ugyanazok maradtak. Mit szólnak mindezekhez a leginkább érintettek, a diákok? A gyarmati középiskolások többsége csak rándít egyet a vállán, s nyíltan megmondja, őt teljesen hidegen hagyja, milyen könyvből veszi a leckéket. Akik azonban továbbtanulási szándékkal ülnek a padsorokban, már bírálnak. Elégedetlenek a könyvek tartalmával, s bizony néhányan az oktatás színvonalát is megkérdőjelezik. Érettségizni viszont akarnak, ez viszont tanárok és tankönyvek nélkül nem sikerülhet. Mit tehetnek? Belenyugszanak a jelenlegi, szerintük siralmas helyzetbe ... - hegedűs - Mit keres itt a sajtó? - kérdezte az éppen jelentéshez készülődő beosztottjaitól dr. Orbán Péter, Vas megye rendőrfőkapitánya október 17-én este Rumban, a nyugati határszélen fekvő faluban. A dandártábornok a helybéliek szerint zavarát leplezhette az ingerült kérdéssel, hiszen odabenn a házban egy halott ember feküdt. Az életét kioltó golyó egy rendőr fegyveréből származott. KOMMANDÓSOK RUMBAN Miért halt meg G. József? (1.) S hogy miért kellett a 44 éves G. Józsefnek meghalnia? Ezt kérdi azóta is a közvélemény. A sajtótájékoztatón elhangzott: a rendőrök jogosan használtak fegyvert, noha történtek bizonyos hibák. A Kárpátia Sajtóügynökség munkatársai -Angyal László, Csata Péter, Prieger Zsolt és Tímár Virgil - más következtetésre jutottak. Talán azért, mert Ott voltak a kommandós akció helyszínén, átélték a történteket és mintegy félszáz szemtanúval beszélgettek. Békés délelőtt Október 17-e, kedd, Rum, Petőfi utca 23. Délelőtt fél tíz felé jár az idő. G. József otthonától úgy tíz háznyira, egy kerítés mellett áll. A postást várja.- Józsi, ne hangoskodjál! Alszik a férjem - kiabál ki az ablakon a ház asszonya.- Nem én csinálom, hanem a kutyák - válaszolja a férfi. Végre feltűnik a postásnő.- Hoztad a nyugdíjamat?- Majd csak két nap múlva - száll le .biciklijéről a postásnő.- Talán addig kitartok - motyogja maga elé a férfi. Két hatos és két ötöslottót kér a postásnőtől, majd ad egy százas borravalót.- Na, megyek a Betti boltba -mondja s elindul, kosarában egy doboz vecsési káposztával, a gyógyszertár és a diszkont irányába. A boltban mindig szívesen fogadják. Tudják róla, ha van is tartozása, kis idő múltán mindig elrendezi. Furcsa, de legtöbb esetben ötezressel fizet. A boltos szerint Jóska élthalt a gyerekekért, sőt, az iskolából nemrég kimaradt fiatalok is szerettek elbeszélgetni vele. Mások tudni vélik, hogy gyakran tett félreérthető megjegyzéseket és gesztusokat, ha nők közelébe került. Esetleg százki- lencven körüli magassága, be- hemótsága, a faluban közismert betegsége miatt tartottak tőle az emberek. A férfi benyit a kis bolt ajtaján. -Nincs pénzem. Hoztam egy konzervet. Visszaveszed? Nagyon éhes vagyok. Kellene kenyér -kérleli a boltost, aki csak mosolyog, s már pakolja is a kosarába, ami kell: a kenyeret, az újságot, a Szofit. Meg egy üveg sört.-A barátommal majd megisszuk - mondja G. József búcsúzóul, aztán elindul a nyugdíjas fodrászmesterhez egy bo- rotválásra. Egy kis kalamajka Borotválkozás után az óvoda felé veszi az irányt, ahonnan több falubéli is hozza az ebédet. Útközben megvágott ujját nyomogatja. - Még most is fáj ! így nem tudok főzőcskélni! - mondja egy szembejövőnek. Pedig milyen finom spagettiket szokott főzni. Dél van. Éppen harangoznak. Nem bírja tovább, beleharap a kenyérbe. Mikor belép az óvodaajtón, az egyik asszonynak előadja, mi járatban van. A megszólított az élelmezés vezetőhöz küldi.-A polgármesteri hivatalba menjél, ott intézik az ebédkérelmeket - mondja az élelmezésvezető. - Vidd el a nyugdíj- szelvényedet is!- Csak két nap múlva kapom meg a pénzem.- Akkor vigyél egy régebbit!-Ki őrzi meg azokat a régi papírosokat? - dohog G. József, majd kifelé menet még megcsodál egy műanyag, lila tetejű éthordót. Neki is ilyen kellene. De most nem tudná cipelni, hisz fáj az ujja. A polgármesteri hivatalban csak egy hölgy dolgozik, a többiek ebédelnek. Persze, az óvodában is mondták, hogy ne ilyenkor menjen. G. beleül a polgármester székébe.- A főnök még mindig focizik? - kérdi. - Szép ez a címer - int fejével a falon függő kép felé. A hivatalban maradt hölgy nem ismeri az egyre ingerültebb férfit. A zaklatások elől az utcára menekül, mire G. József hazaballag. Nemsokára átugrik a szomszédba, ahol most is megkínálják egy kis meleg étellel. A hivatalban a falu elöljárójának feldúlt munkatársnője elmeséli, mi történt. A polgár- mester az előző napi kalamajkára gondol: G. József a patikában nem fogadta el a visszajáró pénzt, mondván, hogy hamis. Eszébe jut az is, hogy állítólag a férfi ajánlatokat tett egy-két falubéli hölgynek.- Újra elhatalmasodhatott rajta a baj -kezd el aggodalmaskodni a polgármester. Tárcsázza a szombathelyi ideggondozó számát. (Folytatjuk)
