Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-08 / 262. szám

Megyei Körkép 1995. november 8., szerda A Nógrád Megyei Hírlap bemutatja a szépségverseny résztvevőit Dankó Krisztina (20 éves), Dunakeszi Testmagasság: 174 centimé­ter, testsúly: 57 kilogramm. Mellbőség: 91, derékbőség 63, csípőbőség 92 centimé­ter. Haja színe: gesztenye­barna; szeme színe: barna.- Németül és oroszul beszé­lek középfokon. Harmadik­ként a spanyolt szeretném majd elsajátítani...-Bizonyára azért, mert ön is latin típusú hölgy.- Ez nem játszik közre: tet­szik a nyelv. Jelenleg az Euró­pai Főiskola titkárképzőjébe járok, ott tanulom a németet és az oroszt Egyelőre csak egy gimnáziumi érettségim van, de ha a titkárképzőn túljutottam, szeretném elvégezni a Ven­déglátó-ipari Főiskolát is. Terveim tehát bőven vannak .-A tervek végrehajtásához van szabadideje is?-Nem sok, mivel hostess- ként is dolgozom. Egyébként fogékony vagyok mindenre, de különösen szeretem a diva­tot és az autóvezetést.- Van férfi ideálja?'- A férfi legyen férfias! Szeretem, ha széles vállú, erő­teljes, és legalább olyan ma­gas, mint amilyen én.- Mitől szép egy nő?- Ez teljesen szubjektív: szerintem csúnya nő egyálta­lán nincs, hiszen minden csak nézőpont kérdése ...- A környezete mit szólt ah­hoz, hogy indul a versenyen?- Csak a család és a barátom tudják, hogy beneveztem. Egyébként nem szokatlan számomra az ilyen megméret­tetés: egyszer a diszkóban be­lecsöppentem a Miss Dunapart választásba: azt megnyertem. Ami a Miss Universet illeti, szeretnék minél jobb ered­ményt elérni, de azt mondom, hogy ki kell várni a végét. Mi­nél előkelőbb helyezést ér el valaki, annál többet kell dol­goznia előtte. Az a lényeg, hogy szívből jöjjön ........F. Z. É lelejnmel, ruhával, jó szóval segíti az elesetteket a Vöröskereszt Élni kevés, meghalni kicsit sok Javában dúl a hatalmi harc a Vöröskereszt országos vezetésé­ben. Vajon mennyire érződik a fenti marakodás a területi szer­vezeteknél? Bőhm Sándor gyarmati titkár szerint semennyire. Teszik dolgukat az aktivisták, akad éppen elég feladat. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Más nemzet, más élet Németországi úti élmények A városban és a területhez tar­tozó községben új alapokra he­lyezték a munkát. Úgy is fo­galmazhatunk: alkalmazkodtak a kor kihívásaihoz. Kellett is az új gondolkodás, mert a véradás alaposan visszaesett a környé­ken. Ma már nem elég apró hí­rekben közzétenni: véradás lesz, jöjjetek, polgártársak! Bőhm Sándor személyesen ke­resi fel a települések meghatá­rozó embereit. Ellátogat az is­kolákba, bekopog a papokhoz, lelkészekhez. De a 18. évüket betöltött diákokkal is elbeszél­get á vezető. Az eredmény ön­magáért beszél. Ahol korábban nyolcán adtak vért, most fél- százan nyújtják a karjukat. Ha hirtelen kell vért szerezni, ak­kor sincs semmi gond: az ál­landó véradók segítenek. Sokan vannak olyanok, akik társadalmi helyzetükből adó­dóan nehéz körülmények kö­Dombai Gábor, a település polgármestere csupán a pletyka szintjén tud az esetről. Nem gondolja, hogy komoly ajánlat­zött élnek. Az elesettek segítése az egyik legfontosabb feladata a Vöröskeresztnek. Éppen a minap írt kétségbeesett levelet az egyik szandai család. Két kisgyermek, a feleség jövede­lem nélkül. A férj, hogy fogja a pénzt, minden nap biciklivel megy magyamándori munkahe­lyére. Mindhiába a spórolás, a napi megélhetés veszélyben fo­rog. Annyi pénz jön a házhoz, hogy abból élni nehéz, meg­halni kicsit sok. A titkár szemé­lyesen látogatta meg az elesett családot. Rizst, némi élelmet vitt magával. A gyarmati melegkonyhát naponta közel hatvanan keresik fel. Ezek a szegény emberek csak itt juthatnak főtt ételhez. Legtöbbjük semmilyen jövede­lemmel nem rendelkezik. Mű­ködik egy hálózat is: a bete­geknek, legyengülteknek ház­hoz viszik az ételt. Az elesettek ról lenne szó. A vámosok országos pa­rancsnokságán érdeklődé­sünkre elmondták, hogy több rendkívül szolidárisak egymás­sal. Ha valaki nem jelenik meg tál ételéért, nyomban érdeklőd­nek utána. A hideg beálltával akcióba kezdtek az aktivisták. Nagyka­bátot, cipőt kapnak az igazán rászorultak. Nem dúskál a javakban a Vöröskereszt. Nehezen érkezik a segítség. Ritka kivétel a Pro- domo alapítvány és a Hajszolt Kamara. È két szervezet támo­gatja a Vöröskeresztet, s általuk az elesetteket. Ötven tehetős vállalkozónál is próbálkozott a vezető, de egyetlen biztató mondatot sem kapott. Az ön- kormányzat ugyan kifizette az építkezésből maradt háromszázezer forintos tarto­zást, de a működtetésre eddig egyetlen fillért sem adott. Olyan a Vöröskereszt, mint a levegő: amíg van, senkit nem érdekel, de amikor fuldoklunk, egyszerre fontossá válik. Talán nem is a pénz a legfon­tosabb: a türelem, a megértés, a segítség lényegesebb minden­nél. (ádám) tíz épület közül választják ki a legmegfelelőbbet. Ezek között szerepel a palánki is. A szövetkezet főkönyvelőjé­től azt is megtudtuk, hogy az érdeklődők egy hónappal ez­előtt már megtekintették az épületet, de azóta nem jelent­keztek. Remélik, rövidesen újra megkeresik őket... Az Operation Friendship, külföldi cserekapcsolatokkal foglalkozó nemzetközi szer­vezet közreműködésével a Madách Imre Gimnázium tíz tanulója és Gajdár Mariann tanárnő Bajorországban ta­nulmányúton vett részt. Mindannyian írtunk bemu­tatkozó levelet és ismeretlen vendéglátóink ennek alapján választottak ki bennünket. Az elhelyezés családoknál történt, ami rendkívül praktikus meg­oldás volt a nyelvgyakorlás szempontjából. Budapestről Münchenbe a Volánbusz menetrend szerinti járatával mentünk. Hosszú, ké­telyekkel teli, de vidám és ké­nyelmes utunk a keringőváro­son, Bécsen és Ausztria csodá­latos hegyes-dombos vidékein vezetett keresztül. Majd a határt átlépve boldogan szippantot­tunk tele tüdőnket a német le­vegővel. Mesészép tavak, mus­kátlis ablakú házak között ha­ladva számolgattuk Münchenig a kilométereket. Német nyelvpróba A bajor főváros főpályaudvarán vidáman ültünk be a mini­buszba, mely az oberpfalzi Ne- ustadtba vitt bennünket. Az első néhány mondat kép­zésekor rögtön ki is próbálhat­ok nyelvtudásunkat a busz ve­zetőjével, személyesen is meg­tapasztalhattuk a német sofőrök vezetési stílusát. Estére járt az idő, amikor megérkeztünk Neustadtba, ahol vendéglátóink már vártak ránk. És akkor jöttek a meglepetések, mert a küldött fényképek leg­több esetben nem hasonlítottak a valóságra. A riadt tekintetű kislány mosolygó tinédzserré cseperedett. Az ideiglenes csa­ládunk szívélyesen fogadott bennünket, és ez a kedvesség egész kéthetes ott-tartózkodá- sunk alatt is megmaradt. Ezen kívül ügyeltek arra, hogy lass'an beszéljenek velünk, és az iro­dalmi nyelvet használják, me­lyet mi is tanulunk. A következő napot a család­dal töltöttük, és legtöbbünknek megmutatták az ólomkristály­ról, hajdani csipkéjéről, kliniká­járól és bevásárlóközpontjáról híres Weident. A város igazi neve Weiden in der Oberpfalz. A város kultúráját illetően szinte minden Max Regerhez kötődik, aki itt töltötte gyer­mekkorát, itt végezte iskoláit, és később itt írta leghíresebb orgonaműveit is.-A kultúra egyszerűen úgy tartozik Weidenhez, mint az ünnepi játékok Bayreuth-hoz.” - mondják a bajorok, s ezt még jobban alátámasztja a város há­rom gimnáziuma, könyvtára, múzeumai, templomai, népfő­iskolája és természetesen tö­mérdek kórusa. Volt szerencsénk látni a A régi városháza Weidenben „Festzug”-ot, amikor népvise­letbe öltözött emberek százai járják énekelve a várost. Az ünnepély az egész járásban egyedüli, mert minden évben más-más hely kapja a megtisz­teltetést, a rendezés jogát. Következő nap indultunk skót és francia társainkkal együtt a Bajor Erdőbe, ahol szintén érdekes élményekben volt részünk. Műsárkány és ezüstbánya Hasonló luxusbusszal „szeltük” a kilométereket, mint amilyen­nel Budapestről Münchenbe utaztunk. Furthban, a „Histo­risches Drachenstich” (sár- kányölés) színhelyén szembe­nézhettünk a főszereplővel, a történelmi műsárkánnyal. A „szörnyeteg” belsejében egy árammal működtetett gépezet volt, s így ez mozgatta lábait, nyelvét, fejét, sőt, még tüzet is okádott. A „mű” sikerét egy síró kislány bizonyította. Megtekintettünk egy ezüst­bányát is, amelynek bejárata egy hegy csúcsán volt, ahová libegővei utaztunk. Mivel egy bányába mentünk, elmaradha- tatlanul fontosnak számított a sárga színű védősisak és a sö­tétkék köpeny. Ez az extra diva­tos, egyenesen Párizsból impor­tált öltözék szuper alaphangula­tot teremtett az újdonsült ezüst­bányászoknak. Ilyen jókedvűen utaztunk Bodenmaisba, egy likőrgyárba, ahol a híres „Bámurz” gyógyító hatással is bíró bajor pálinkát készítik. Amikor elindultunk Németor­szágba, picit tartottunk attól, hogy „túl egészségesen” kell hogy táplálkozzunk. De kellemesen csalódtunk: zöldbabsalátára, sárgarépapü- rére és búzacsírára számítot­tunk, s ehelyett húsételeket kap­tunk. Finom felvágottak, kolbá­szok, egybesült húsok kerültek az asztalra, sőt, még pörköltet is ettünk. A bajorok azonban kevés zsírt fogyasztanak. Rizsszemek a sörben Megismertük a „Bayerische Brotzeit”-et is. Ez tulajdonkép­pen egy vacsora, ahol bajor nemzeti ételeket tálalnak fel. Ilyen a fehér virsli, a leberkäs (hasonló a húskenyérhez vagy a párizsihoz), bajor perec vajjal, s mindehhez magától értetődően sör. A németek nagyon igénye­sek az étkekre vonatkozóan. Mindig pontosan tudják, mihez mi illik, bár picit elfogultak nemzeti italukkal, a sörrel szemben, amely nem minden esetben átlátszó és komlóból készül, hanem készítik búzából is. Érdekes módon a sört nem mindig tisztán isszák, hanem néha limonádéval, és előfordul, hogy rizsszemeket dobnak bele, mely ismét pótolja a habot. Viszont édességeik nem tér­nek el nagyban mieinktől. Ugyanúgy kedvelik a túl édes tésztákat, mint mi. Ismerik a szalagos fánkot, a dobostortát és az osztrák cukrászat kiváló­ságait, mint például az Ischlert is. Gyakori reggeli volt kakaós vagy citromos kalács, olvasz­tott cukorral leöntve és kandí- rozott gyümölccsel díszítve. Nem voltunk tehát kényszerfo­gyókúrára ítélve. Varga Zsuzsanna Salgótarján Madách Imre Gimnázium Vámos ajánlat a palánki téeszirodára Bő három esztendeje adták át a drégelypalánki Szondy György Mezőgazdasági és Feldolgozóipari Szövetkezet új irodaházát. Úgy néz ki, hogy a hivatalnokok nem sokáig dolgozhatnak a fa­lak között. Az Országos Vám- és Pénzügyőrség ugyanis szemet vetett az épületre, továbbképzési célra. Görbetükör a magyar társadalomról, s mindez egy izgalmas fikci­óba ágyazva. Benkő Mihály, könyvével, tükröt tart elénk, melybe a minisztertől kezdve bárki bepillanthat. Nemcsak lehetne, hanem kéne is máskánt cselekedni, s ehhez - legalábbis a könyben - se­gítség is érkezik. Olyan segítség, amely nem politizál, nem okosko­dik, hanem lényegre tör. Ugyanakkor próbatételeivel megméretteti a sajnos hagyományosan összeférhetetlen magyar társadalmat. Az alábbiakban részleteket közlünk kollégánk regényéből, amely 100 forintos kedvezménnyel vásárolható meg az írás végén talál­ható szelvény átadásával a következő helyeken: Salgótarjánban a Főnix könyvesboltban (a CASCO-s ház végénél), a Nógrád Megyei Hírlap hirdetésfelvételén, Balassagyarmaton pedig kihßlyezett szerkesztőségünkben, a Rákóczi út 18. szám alatt. Benkö Mihály (Mike Hamilton): Kádár János visszatér .. .Gyorsan teltek az órák. Aznap csúcsot állított fel az influenza. A hatvankettes sor­számot írták az orvosi naplóba, mire véget ért a rendelés. Először az asszisztensnő tá­vozott. Szinte be sem csukó­dott mögötte az orvosi szoba ajtaja, amikor a Varga házas­pár állt meg a küszöbön. Rit­kán fordultak meg a rendelő­ben, de Réczy jól ismerte őket,, lévén, hogy ugyanabban az ut­cában laktak.-Mi újság, fiatalok? - fo­gadta őket.- Jaj, Kálmánka, nincs most kedvem viccelődni. Az öreggel valami baj van. Tulajdonkép­pen nem is magához kellett volna jönni a panasszal, de ta­lán könnyebb lesz így az útba­igazítás.- Meséljen, Varga mama. —Nekem valóban mese, de a férjem váltig állítja, hogy . ..-Mit? >•- Volt már egy agyvérzése szegény páromnak és nagyon féltem . ..- Engedj már szóhoz jutni! - mordult a feleségére a testes, hetven év körüli férfi, aki kül­sőre makkegészségesnek lát­szott.- Szóval - vonta meg a vál­lát a férfi -, szóval..., tegnap láttam Kádár elvtársat.- Kit látott?! - hajolt köze­lebb az orvos, mert biztos volt abban, hogy a délelőtt meg­vizsgált hatvankét beteg után érzéki csalódás befolyásolja hallását.-Megmondtam, hogy ne jöjjünk ide! -csapott dühösen a levegőbe az öreg. - Hülyé­nek fognak nézni...- Hátha tényleg az vagy - válaszolt ingerült férjének a helyzethez képest elég szelíden Varga mama.- Megismételné még egy­szer, amit mondott, Varga bá­csi? - próbált megértő arcot vágni Réczy doktor.- Nézze, doktor úr, én most is csak azt tudom mondani, amit az előbb. Tegnap láttam Kádár Jánost - és hozzátette: - Az MSZMP egykori főtitkárát. ... Amikor kifelé jöttem az üzletből, megláttam az utca­sarkon azt a nagy, fényes, fe­kete kocsit. Kádár elvtárs épp akkor szállt be. Egy pillanatra felém nézett..., nekem ennyi is elég volt. Rögtön ráismer­tem. Egyszer Csepelen kezet fo­gott velem. Először én is azt hittem, hogy valami trükk. Kö­rülnéztem, nem láttam senkit. Mindjárt eszembe jutott, „ki fogja ezt neked elhinni, Já­nos?”. Mert én is János va­gyok. 1960-ban léptem be a pártba. Nem szégyellem beval­lani, azt mondják, hogy nem hurcolnak meg ilyesmiért. Benkő Mihály (Mike Hamilton) Kádár János visszatér 1QQ Totintos qjándéhszelvény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom