Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25-26 / 277. szám
2. oldal Kultúra 1995. november 25., szombat Színházi esték A színházi nézőnek nem kötelező ismernie a darab szerzőjét, pláne annak életútját. Egyik operett sem lesz attól szórakoztatóbb, ha nyilvánvalóvá válik, hogy nem Lehár Ferenc, hanem Kálmán Imre neve fémjelzi vagy éppen fordítva. Csehov művei is éppúgy hatnak bárkire, függetlenül attólT hogy is- meri-e az orosz klasszikus pályaképét. Mondom ezt annak ellenére, hogy bizony August Strindberg - az 1849-ben született és 1912- ben elhunyt - svéd író drámáinak értelmezéséhez, befogadásához nem árt egy kis előtanulmány, annál is inkább, mert szinte valamennyi sora önéletrajzi ihletésű. Ő maga pedig világéletében vonzódott a telepátiához, a miszticizmushoz, az okkultizmushoz, a meghasonlott lélek, a tébolyult tudat vizsgálata, elemzése állt érdeklődésének középpontjába. A descartes-i - „gondolkodom, tehát vagyok”- formula nála az „álmodom, tehát vagyok”-ra módosult. Akár e néhány mozzanat ismeretében is rögtön másként viszonyulhat a néző a minap - a losonci Kármán József Színkör által- bemutatott Kísértetszonáta című darabhoz, amely egyike Strindberg legkülönösebb darabjainak, amelyek alapján joggal Strindberg démonai sokkolták a salgótarjáni közönséget Van-e élet a halál előtt? tartják őt az abszurddráma előfutárának. A darab címe jól tükrözi az író törekvését. Látomásokkal, hallu- cinációkkal, kényszerképzetekkel teli világának hősei ugyanis csak részben valóságos hús-vér normális r logikája szerint, számos jelenséget vesz és vetet észre, amelyet a mindennapokban nem látunk vagy egyszerűen nem akarunk látni. Hisz' vajon nincs-e abban némi igazság, hogy senki nem az, aminek látJelenet a losonciak előadásából emberek, legalább ennyire kísértetek, démonok, álomfigurák. Nem véletlen a szóösszetétel második féle sem, hiszen Strindberg a drámaírásban a kamarazenélés elveit juttatta érvényre. Arkenholz diák, a „vasárnapi gyermek” és az elvarázsolt ház élő és holt lakóinak összefonódott „története” azonban bármennyire is nehezen követhető a józan ész - ha úgy tetszik a néző FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ szik, mindenki szerepet játszik - így vagy úgy, a szituációtól függően? Az is jellemző akár ránk is, hogy egyre kevesebbet beszélünk egymással, hiszen úgy sincs értelme, ha nem vagyunk őszinték, ha még a barátság is hamis, álnok. Strindberg mesterien ábrázolja a hatalom akamokságát, szó szerinti kálváriáit, szükség- szerű bukását, az élet örök körforgását. Nagy fába vágta a fejszét az amatőr alapon működő Kármán színkör. Ez a darab bizony a hivatásos társulatokat, profi színészeket is alaposan próbára tenne. A losonciak becsületére legyen mondva, hogy magas színvonalon oldották meg a megjelenítést, a díszletezést, a fény- és hangeffektusokat. a zenei hatásokat. Rendezőjük, a szlovák Vladimír Sadílek e téren nyújtotta a legtöbbet, bár a sok fojtogató füstből kevesebb is elég lett volna az álomvilág érzékeltetésére. Az előadás a magyar nyelvű színjátszók fesztiválján, a komáromi Jókai napokon fődíjat kapott (ugyancsak kitüntették Csák Istvánt, az egyik főszereplőt) s - az ottani mezőnyben - nyilván nem is érdemtelenül. Kuriózum, hogy a diákot játszó Jan Stanko- vic ugyancsak szlovák anyanyelvű, csak a szerepét tudja magyarul, elviselhető akcentussal. A társulat fegyelmezetten, műgonddal oldja meg a nehéz feladatot, némelyikük beszédkul- tűrája azonban csiszolandó még. Az előadás Kármán József halálának 200. évfordulója alkalmából tisztelettel adózik a névadó emléke előtt. Talán egy ma-, gyár darab méltóbb lett volna az emlékezésre, minthogy a salgótarjáni „külföldi” bemutatkozás is nyilván sikeresebb, átütőbb erejű lett volna egy „emészthe- tőbb” művel. - csongrády Bepalizott rémregénykedvelők Je, uj Stephen King könyv jelent meg - kiált fel a rém- regénykedvelő olvasó, amikor megpillantja kedvenc írójának müvét a könyvesbolt kirakatában. Gyorsan hazasiet, magához veszi összekuporgatott pénzét, majd visszarohan és megvásárolja. Nem bírva kíváncsiságával, már az utcán belelapoz. Ekkor éri a legnagyobb meglepetés. Mintha ezt már olvastam volna - kiált fel. Ismét hazafut, berohan a szobájába és idegesen turkálni kezd a polcain. Rövidesen rá is lel „A sárkány szeme” című alkotásra. Gondosan átolvasva megdöbben. Szóról szóra azt találja benne, mint az imént vásárokban. Az új bontóján viszont a következő cím áll: „A szem”. G. Péter, aki a minap felin- dultan jött be gyarmati szerkesztőségünkbe, ezt a kálváriát járta végig. Közölte, ő már megpróbált utánajárni a dolognak, nem sok sikerrel. Azon nyomban felhívtuk a budapesti tudakozót, hogy megérdeklődjük a kötetet utcára dobó King kiadó címét és telefonszámát. Vakvágányra futottunk. Megpróbáltunk több csatornán információt szerezni a cégről, de kudarcot vallottunk. A titokzatos kiadót még a budapesti tudakozó sem ismeri. Azok akik megvették a könyvet, igencsak pórul jártak. Sőt, még reklamálni se tudnak, mert a tiltakozásra a könyvárusok sem tehetnek mást, mint a vállukat vonogat- ják. Úgy mondják ezt manapság: nagy átverés. Esetleg: eszelős szívatás. H. H. Mikszáth és Két éve működik a Mikszáth Kálmán Társaság. Feladata egyértelmű: az író örökségének ápolása, müveinek újabb olvasók megnyerése, Nógrád irodalmi hagyományainak féltő őrzése. Jelenleg 120 tagja van a társaságnak. Beléptek a tagok sorába a nógrádiak, az ország más tájain élők, mi több, még külföldiek is. Meglepő módon feltűnően kevesen vannak Balassagyarmatról, Nemzeti nélkül Gobbi Hilda kezdeményezésére 1977-ben bontakozott ki társadalmi mozgalom a Nemzeti Színház felépítésére. Az építési engedélyt 1985-ben ki is adták, majd ’87-ben űj pályázatot írtak ki. Azóta más tervek is vannak: az első szerint egy új színház épülne. A másik elképa gyarmatiak de az innen elszármazottak sem nagyon törik magukat, hogy csatlakozzanak a társasághoz. Pedig mindenki tudja, hogy milyen fontos szerepe volt a városnak az író életében, pályakezdésében! A társaság nagy erővel készül 1997-re, Mikszáth születésének 150-dik évfordulójára, amikor is terveik szerint felveszik a harcot az értéktelenség, a szennyirodalom, az olvasási kultúra hanyatlása ellen. nemzetünk... zélés nem színház műemléképület átépítését taglalja, míg a harmadik egy meglévő színház Nemzetivé való átalakításának lehetőségét vizsgálja. Az új épület kivitelezési költsége 10 milliárd, az átalakítás ennek a fele, a harmadik variáció pedig mintegy 2 milliárd forintba kerülne. > 1995. november 25., szombat Társasági Élet 7. oldal Nem vagyok senkinek a lelki patmtládqja, mondjuk sokszor valakinek, finoman elhárítva ezzel a mások magánügyeibe való beavatkozást. Nos, lapunk nem hárítja el a „magánszférát": ha úgy kívánja bárki, gondját-baját megosztjuk a nyilvánossággal Sót, szerény véleményünkkel, j „tanácsunkat' is közreadjuk. Várjuk leveleiket, címünk: Bukott diáklány skatulyája Tizenhat éves szakközépiskolás lány vagyok, sajnos, megint elsős. Tudom, tavaly lazán vettem a sulit, nem érdekelt igazán. Főleg a fiúk és a diszkó vonzott. Megbuktam. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, amit otthon a szüleimtől kaptam. Beláttam, hogy így nem lesz belő- leip semmi és egész nyáron tanultam, mint egy eszeveszett. Úgy éreztem, hogy tökéletesen felkészültem és nem lesz semmi baj. Hát mit mondjak? Az egyik egyest a másik után kapom, pedig tanulok rendesen. De a tanárok, mivel bukott voltam, mindig belezavarnak a felelésbe: a végén elkezdem a sírást és leültetnek egyessel. A dolgozataimra meg azt mondják, hogy puskáztam vagy lelestem a másikéról, és arra is rendre „kampót” kapok. Az ősök őrjöngnek, én meg rettegek minden nap, amikor iskolába kell mennem. Például már olyan is előfordult, hogy kémiából kihívott a tanárnő felelni. Mindent tudtam tökéletesen, még csak bele sem zavarodtam, mások szerint is. Csillagos ötöst ért a feleletem, de nem adott jegyet... Ha javíthatnék nem kapok jegyet, így csak a „fák” gyűlnek, és rohamosan közeledik a félév ... Most azt hallottam, hogy az iskolák minden tanuló után 75 ezer forintot kapnak év elején, de akkor nyereséges az iskola, ha minél előbb sok tanulót kibuktatnak, mert akkor megmarad a pénz. A tanárokat prémiummal jutalmazzák, ha minél több gyereket ki tudnak fél év előtt buktatni. Arra lennék kíváncsi, hogy igaz-e ez? És hogy Ön szerint kikerülhetek-e valaha is a skatulyából, hogy én egy bukott diák voltam, és most is törvényszerűen meg kell buknom? Kérem, őszintén válaszoljon! Előre is köszönöm. * * * Kedves Diáklány! Arról még nem hallottam, hogy az iskolák 75 ezer forintot kapnának diákonként, de könnyen elképzelhető. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy tudatosan tennének olyat, hogy minél több diákot kibuktassanak idő előtt. Bár ebben az országban sok minden megtörténhet... Ha tiszta a lelkiismereted, és úgy érzed, hogy veled kitolnak, akkor csak úgy kerülhetsz ki a skatulyából, ha átmégy másik iskolába. Ott tiszta lappal kezdhetsz, és megmutathatod a világnak, hogy te igenis tudsz és okos vagy, annak ellenére, hogy az elsőt újból jártad. Ha ezt sikerül bebizonyítanod, akkor érettségi után vígan a volt tanáraid képébe nevethetsz! Kívánom neked, hogy négy év múlva essen le az álluk a meglepetéstől! Üdvözlettel: Léda Arculatváltást tervezünk Számos levelet, telefonhívást kaptam az utóbbi napokban. Barátok, ismerősök, klubtagok kerestek meg és a társasági klubbal kapcsolatban érdeklődtek. Akivel beszéltem, annak elmondtam, hogy december 2-án, a következő társasági estet azért szeretnénk a szokásos 17 óra helyett 16 órakor kezdeni, hogy beszéljünk a klub jövőjéről. (Erről egyébként már a múlt heti cikkemben is írtam.) Az érdeklődőknek is csupán ennyit mondtam el, mert az a véleményem, hogy közös dolgainkról csak együtt érdemes beszélni. Akkor és ott ahol nemcsak a megszokott törzsgárda van együtt, hanem azok is eljönnek, akiket ritkán vagy ritkábban köszönthetünk. A rendszeres klubtagok mellett nagyon szeretnénk hallani az ő véleményüket is. Elsősorban arról, hogy miként minősítik az eddigi programokat, de főként azért, hogy elfogadják-e a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. Az értékelés mellett nagyon fontosnak tartjuk a jó ja^ vasiatokat is. Noha nem akartam nyilvá-i nosságra hozni a dolgot, mégis megteszem. Az eddigi jó vagy kevésbé jó tapasztalatok alap-, ján úgy gondoljuk, hogy arculatváltozást kell végrehajtanunk. Nemcsak külsőségeiben, de tartalmában is változtatni, akarunk a társasági klubban. Erről azonban addig nem szólunk a nyilvánosság előtt, amíg azokkal meg nem beszéltük, akiket a legjobban érint. A társasági klub közönsége ugyanis nemcsak befolyásolhatja az elképzelésünket, hanem számítunk is erre, s mi szívesen változtatunk, ha ezáltal a társaság jobban jár. • Péter Frank Sinatra nyolcvan éves. - A nevezetes alkalomból rendezett ünnepségen barátai - közöttük Gregory Peck és Tom Selleck - „New York, New York” című számát énekelték. Áránd acél ad adieu agglegény ágy ágyas Onagy Zoltán: SZerelmi SZófejtő Agglegény - Bokros Lajos pénzügyminiszter figyelmetlenségének köszönhetően nem kezdhetem azzal, hogy megérdemlik ezek a piszok agglegények a rájuk kirótt adót áfával, durva késedelmi kamatokkal. Megérdemelnék pedig, mert milyen alapon ússízák meg öregedő feleségük riasztó hangulatváltásait, ajtócsapkodását, érthetetlen kirohanásait, bajusz alatt elmormolt, de érthető, mert ismerős szitkait? Mivel érdemelték ki. Mennyivel különbek ők másoknál? Mitől olyan szemérmetlenül nyugodtak? Miért nem késnek el sehonnan? Na, csak lassabban. Nem úgy van ez. Megszolgálták ők rendesen, amit irigyelhetnénk tőlük. Mert hogyan is születik egy agglegény? Az agglegény megszületésének sok módja ismeretes. Van, ugye a megégett férjből született, aki egyszer előzetes bejelentés nélkül állított haza és az asszonyt, az álmok asszonyát, ágyban találta legjobb barátjával, alatta, fölötte. Ő az, aki húsz éve huszonnégy órákon át húzza az igát, hogy a feleségnek jobb legyen. No, ez a férj becsukja a kaput és megfogadja, soha-soha többé ném- bert. És betartja. A másik agglegény tudósféle, aki tudományos alapon határolja el magát a nőtől, aki a lakásba jutva, átveszi a hatalmat. Ennek a tudósfélének az apja is tudósféle volt, tudja, mit csinál. Egy harmadik: iszákos és hülye. Józanon csodálatos, aranykezű férfi, angyali szerető, de két hónap után rádöbben, egyik asszony olyan, mint a másik, visszaissza magát a korábbi szintre, az új nő pedig összecsomagol. Egy negyedik: homokos, felelős pozícióban, titokzatos utakról érkezik, csörög rajta az arany, illatfelhőt húz maga után, mindig ragyog a cipője, három naponta becsörög kapuján egy fényesre nyalt tévészerelő. Ők az agglegények. Jól vannak, köszönik.
