Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-14 / 267. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1995. november 14., kedd A Nógrád Megyei Hírlap bemutatja a szépségverseny résztvevőit Lászlók Barbara (19 éves), Balassagyarmat Testmagasság: 176 centimé­ter, testsúly: 54 kilogramm. Mellbőség: 90, derékbő­ség 65, csípőbőség 92 cen­timéter. Haja színe: sötétbarna, szeme színe: kék.- A szépségverseny résztve­vőjeként mit gondol: mitől szép egy nő?- Az igazi szépség szerin­tem belülről fakad. A legfon­tosabb a kisugárzás, az, hogy a belső én is tükröződjön va­lakinek a megjelenésén.- A férfiaknál is fonto­sabbnak tartja a belső tulaj­donságokat?- Lényeges dolog, hogy egy férfi ne legyen csúnya, de ter­mészetesen a külsőség nem minden. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy egy férfi megértő legyen és őszinte, il­letve, hogy kölcsönösen meg­bízzunk egymásban.- A család, a barátok és az ismerősök mit szóltak ahhoz, hogy elindult a szépségver­senyen?- Ők szerették volna a leg­jobban, hogy kipróbáljam a Miss Universe Hungary-t! Természetesen ehhez az is kel­lett, hogy én magam is benne legyek a dologban.-Mi a foglalkozása?- Tanuló vagyok. Korábban megszereztem a gimnáziumi érettségit, most pedig felső­fokú külkereskedelmi üzlet­kötő tanfolyamra járok. Ha végeztem, idegennyelvi ügy­intéző és titkárnő leszek.- Nyelvet beszél?- Éppen most tanulok ango­lul a tanfolyamon.- A szabad idejét mivel tölti?- Jazz-balettre és aerobic-ra járok. Nagyon szeretem a mo­zifilmeket is.- Mit vár ettől a megméret­tetéstől?- Szeretnék minél jobb eredményt elérni, s ha lehet, akkor a verseny után a divat­szakmában elhelyezkedni. Szívesen lennék például ma­nöken ... F.Z. Nyílt válasz Demus Iván - a megyei közgyűlés munkáját bíráló - nyílt levelére Közös cél - pártérdekek nélkül Fekete csütörtök - kissé hatásvadásznak tűnő - címmel jelent meg nyílt levél a Nógrád Megyei Hírlap 1995. november 4-ei számában. Nem titkolt szándéka a „nagy leleplezés” és ennek érdekében a demagógia eszköztárát is segítségül hívja. A megfogalmazásból egy dolog nyilvánvalóvá válik. Az írás szerzője ostobának, politikailag teljesen éretlennek tartja az ol­vasókat, hiszen, ha nem így lenne, akkor a kissé bárgyú, jel­szó ízű kifejezések helyett megpróbálna valamiféle meg­oldást javasolni az általa felve­tett problémákra - ha lennének ilyenek. Valójában azonban nincsenek, hiszen mit is kezd­het az átlagos tájékozottsággal rendelkező olvasó az alábbi ki­fejezéssel: „a politika eluralta megyénk döntéshozó testüle­tét" . Legfeljebb a fejét csóválja, hiszen Demus Ivánnal ellentét­ben ő jól tudja, hogy a megyei közgyűlés a helyhatósági vá­lasztások eredményeképpen állt össze, jobbára a politikai pártok által indított jelöltekből, így hűen tükrözi a megye válasz­tásra jogosult polgárainak aka­ratát. Ezt az akaratot bírálni le­het, no de, kétségbe vonni? Csak feltételezni merem, hogy az írás szerzője sem tilta­kozott és vitatta a választási rendszer létjogosultságát, mi­kor a pártja indította őt. Hogy az eredmény az, ami, és ez nem mindenkinek tetszik? Bizony a demokráciát tanulni kell, szabá­lyait pedig elfogadni és betar­tani, még akkor is, ha a megyé­ben összeállt egy olyan koalí­ció, amelynek Demus úr pártja, az MSZP nem tagja. A koalícióról talán nem árt tudni, hogy tagja az MDF, a KDNP, a Fidesz Magyar Pol­gári Párt, az FKGP és az SZDSZ, tehát öt párt és két po­litikai irányzat a konzervatív, keresztény értékeket szem előtt tartó és a liberális alkotja. Nem hiszem, hogy legitimitását bárki is kétségbe vonhatja ezek után. Bár az elképzelhető, hogy vannak, akik képtelenek megér­teni, hogy közös cél háttérbe szoríthatja a pártérdekeket. Eb­ben az esetben a közös cél nem más, mint a megye kiszakítása abból a mocsárból, ahová az elmúlt évtizedek elhibázott gazdaságpolitikája taszította. Az eddigiek, a demokratiz­musnak, az önkormányzatiság­nak olyan alapvető kérdései, amelyeken még sokáig fognak vitatkozni azok, akik visszasír­ják „a nagy időket”, amikor egy jelölt közül lehetett választani és nem kellett felvállalni a megmérettetés kockázatát. Az íráson végigvonul egy­fajta tudathasadás. A szerző megemlíti konkrét példaként a Coloniapharmát. (Valójában ezért született a „Nagy Mű”.) A Coloniapharma ügyében a koalíció magatartását Demus Iván „logikusnak sem nevez- hető”-nek titulálja, sajátosan használva a magyar nyelvet. Mi nem minősítjük senkinek a ma­gatartását, ezt az olvasóra bíz­zuk. Az alábbiak tükrében ítélje meg mindenki ízlése szerint. A Coloniapharma ügyében egy hónapon át folytak egyez­tető megbeszélések, de a kon­szenzust elősegítendő és meg­erősítendő, a közgyűlést köz­vetlenül megelőző órákban is zajlottak bizottsági ülések, me­lyeken a javaslatot elfogadták. Ézt követően, egy-két órával később az MSZP és a Munkás­párt képviselői ellene szavaztak annak, amit előtte támogattak. Mindezek után nyíltan meg­vádolni másokat azzal, hogy vi­tát és veszekedést kezdemé­nyeznek személyi kérdésekben, hát, legalábbis érdekes jellemre vall. Már csak azért is, mert miközben kétségbe vonja a megyei közgyűlés legitimitását, de még létjogosultságát is, mi több, állítja, hogy „nem más, mint nagyon költséges politikai játék”, részt vesz annak munká­jában, és bizottsági elnökként irányítja a szociális bizottság munkáját. Önkéntelenül felve­tődik a kérdés. Miért ezt írta a nyílt levél alá: Nógrád Megye Közgyűlésének tagja, a szociá­lis bizottság elnöke. Miért nem ezt: „egy nagyon költséges po­litikai játékos”. Elképzelhető, hogy amivel másokat gátlás nélkül megvádol, azt saját ma­gára nem vonatkoztatja? Ez szintúgy érdekes jellemre vall. Az írás, a címhez hasonló ha­tásvadász fordulattal záródik: „miért az egymást emésztő sok­sok fekete csütörtök?" íme, a válasz: azért, mert vannak emberek, akik kétórán- ként változtatják véleményüket - csupán az ellenkezés kedvé­ért, a gyermeteg bosszúért, vélt sérelmeik miatt. Kapás Imre a megyei közgyűlés SZDSZ-es frakciójának tagja Kilencvenéves lenne Balázs János, a salgótarjáni cigány festő Ajándék a fehér lábú ördögnek Kilencven éve született Balázs János naiv festő. A hetvenes évek elején salgótarjáni feltűnése a legnagyobb kulturális-mű­vészeti szenzációvá válhatott, mert egy hatvanhat esztendős, két elemit végzett „haldázó” cigány öregember zseniális műal­kotásokat hozott létre. Fantasztikus képi világot te­remtett szorongásélményeiből, s a már-már jelképi erejű víziók mélyén felfedezhetők voltak a modem világ kínzó filozófiai dilemmái, az emberiség legége­tőbb sorskérdései. A szegény­ség, kiszolgáltatottság, a sza­badsághiány! * S a tengernyi nyomorúság, bánat, amit a művész, a gon­dolkodó bölcs, a költő pont azok körében tapasztalt, akik közvetlen környezetében éltek, a Pécskő-domb környékén. Amikor képeit festette, vers­sorait papírra vetette, akarva- akaratlanul sorstársai szószó­lója lett. Van egy emlékezetes verse, amelyikben tudatosan is vállalja ezt a szolgálatot. Ösz- szegyűjt majd maga körül min­den bánatot, magára teríti, taka­rózik vele, aztán meg elküldi ajándékba az egészet a fehér lábú ördögnek a születésnap­jára. Ott, a pokolban majd jó helyen lesz! Vagyis Balázs János örök­sége a vitathatatlan és időtálló festői, alkotói teljesítmény mel­lett arra is figyelmeztet, minden korszakban kell, hogy akadjon valaki, aki legalább megkísérli megszabadítani az embereket bánatuktól. S ha elküldi a fehér lábú ördögnek a bánatból szőtt takarót, ha nem, legalább egy kis reménysugarat megcsillant: talán egyszer majd módunk lesz bánat nélkül élni... Erdős István Megyeházára cserélik a kollégiumot ? (Folytatás az 1. oldalról) igyekszik felgyorsítani az állam a folyamatot.- Mégis, olyan hirtelenül jött ez a leánykollégium-ügy. Mikor értesült először az igényről? Ón az előző ciklusban ország- gyűlési képviselő volt. Csak kel­lett tudnia erről!- Tisztában voltam azzal, hogy az egyház valamilyen módon visszaigényli tulajdo­nát, esetleg kárpótlást kér érte. De részleteiben én ezzel nem foglalkoztam, hiszen nem en­nek a területnek voltam az or­szággyűlési képviselője. Nem egyhangú döntés- Sokakat meglepett ez a gyor­saság.- Az előző önkormányzat idején a hivatalból három em­ber foglakozott az egyházi in­gatlanokkal: Antal József, Czuczi Katalin és a Moór Má­tyás. Tőlük szereztem az in­formációkat. Antal József en­nek ellenére azt mondta, őt meglepetésszerűen érte az, hogy funkcióval együtt kéri vissza a szalézi rend a kollégi­umot. A szalézi rend tarto­mányfőnöke elismerte, több­nyire a kéréseket közvetlenül az államnak nyújtották be. Ta­lán ezért a meglepetés. Úgy lá­tom, a hivatal dolgozói inkább kártalanításra számítottak. Mi tulajdonképpen nyáron kapcso­lódtunk be az ügybe. Megbe­szélés megbeszélést követett. Ekkor realizálódott végérvé­nyesen, hogy a szaléziak a kol­légiumot funkcióstól kérik.-Miért zárt testületi ülésen döntöttek?- Ilyenkor általában felve­tődnek olyan kérdések, melyek, ha kikerülnek, az önkormány­zat vagyoni érdekeit sérthetik. Ezt próbáltuk megelőzni a zárt üléssel.- Minden képviselő a vissza­adás mellett szavazott?- Nem egyhangú döntés szü­letett.-A testület önt bízta meg a megállapodás előkészítésével.- Három megállapodás-ter­vezetet fogadott el a testület. Ezek egyike, hogy '96 június végén birtokba adjuk az ingat­lant. Már két éve ki kellett volna költöznie a kisegítő isko­lának, amely ugyancsak a kér­déses területen található. Annál inkább, mert 12 millió forintot kaptunk az államtól erre a célra. Határozott ígéretet, tettem az előzetes egyeztetés során, hogy június 30-áig kivisszük az épü­letből a kiségítősöket. A másik megállapodás-tervezet lényege: megpróbáltuk rávenni a szalézi rendet, hogy a kollégiumot funkció nélkül igényelje vissza, így több pénzhez jutottunk volna. Ebbe nem ment bele a tartományfőnök úr, mivel min­den eddigi beadványában kol­légium céljára kérte az épületet. A harmadik tervezet azt tartal­mazza: jövő júniusban vissza­adjuk a leánykollégiumot, ám a tulajdonjogi bejegyzés csak ak­kor történik meg, ha megérke­zik az önkormányzat kasszá­jába a pénz.-A kollégium igazgatója is felvetette, soha nem volt a sza- léziaké a kollégium. Akkor meg milyen alapon kérik vissza az ingatlant?- Senki nem vitathatja, hogy a kérdéses területen korábban a szalézi rend épületei álltak. Szent igaz, a mostani kollégium még akkor nem állt. Idézem az ide vonatkozó paragrafust: „a törvény hatálya kiterjed arra az egyháztól, vallási felekezettől, vallási közösségtől, egyházi szervezettől, 1948 január elseje után, kártalanítás nélkül állami tulajdonba került beépített in­gatlanra, mely az állami tulaj­donba kerülésekor a hitéletet szolgálta." Nem keU egyeztetni- Miért nem tagadta meg az önkormányzat az ingatlan visz- szaadását?- Mert aligha tudta volna ér­vényesíteni ezt az álláspontot. Meglehet, az emberek számára szimpatikus lenne egy ilyen lé­pés, de az állam úgyis érvénye­sítené a törvényt.- Nem érzi úgy, hogy jobban kellene harcolnia az önkor­mányzatnak ezért a komoly ér­tékű ingatlanért?- Ránk is vonatkozik a tör­vény. Ezen belül mindent meg­tettünk, amit lehetett.- Miért nem egyeztettek dön­tés előtt a szülőkkel, pedagógu­sokkal?- A törvény nem ír elő egyeztetési kötelezettséget. A jövendő elsősök szüleit ma még nem ismerjük, s meglehetősen nehéz lenne így a véleményü­ket kikérni. Ettől függetlenül ismertettük a kollégium alkal­mazottaival elképzeléseinket. Szorított az idő is. Szerintem nem olyan nagy baj, hogy a pe­dagógusokkal, szülőkkel nem találkoztunk, hiszen ma még senki nem tudja, hogy ebben a kérdésben mikor és milyen döntés születik. A kormány ál­tal hozott végleges döntés után kell a szülőkkel és a pedagógu­sokkal egyeztetnünk a további lépéseket. Beadvány a képviselőtől-Nem gondolja komolyan, hogy a kért összeget maradék­talanul megkapják!- A műszaki osztály 107 mil­lió forintra értékelte a kollégi­umot. Én is, és a testületi tagok is komolyan gondolják, hogy az önkormányzat megkapja az összeget.- De ki beszél itt a gyerekek­ről?- Nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni, ki akar elmenni és ki akar maradni. Éppen ezért vettük bele a szerződésbe, hogy évente közösen vizsgáljuk meg a helyzetet.- Újabban azt hallani, hogy a volt megyeháza épületét adja az állam kárpótlás címén. Igaz ez vagy kacsa az egész?- A tárgyalások ebbe az irányba is folytatódnak. Esély van arra, hogy az egykori vár- megyeháza kárpótlásként a vá­ros tulajdonába kerüljön. (Információink szerint már a legfőbb ügyész asztalán pihen az a beadvány, amelyben állás- foglalást kér a körzet ország- gyűlési képviselője az ügyben.) Ádám Tamás „Túl kell tenni magunkat a sorstragédiákon” Tolókocsiban is segít másoknak Vajon, honnan veszik az életerőt azok az emberek, akik mozgásukban korlátozottak, betegek, de mégis tenni, segí­teni és élni akarnak?! Pásztón Juhász Nándorné leszázalé­kolt nyugdíjassal beszélgettünk, aki (tizenkét éve úgyneve­zett elsőcsoportos) tolókocsiban kell hogy élje életét, pedig még csak ötvennégy éves.-Helyhez kötöttsége elle­nére tettrekész embernek lát­szik. Vajon belülről is így érzi?-Természetesen, annak el­lenére, hogy évek óta tolóko­csihoz vagyok kötve, nem szabad, hogy elhagyjam ma­gam, pedig igen sok tragikus eseményen mentem keresztül. Első ilyen volt 1956-ban, ami­kor a tömeg a pásztói rendőr­ség ajtaján dörömbölt, és lövé­sek dördültek, de a lövedék nem a tömegbe, hanem kö­zénk, a sétáló diáklányok közé csapódott és engem talált el a csípőm tájékán. Emiatt na­gyon sok műtéten estem ke­resztül, és valószínűleg ez az eset is közrejátszik a mai helyzetem kialakulásában.- 12 évvel ezelőtt elveszí­tettem a fiamat, aki a honvéd­ségtől indult jutalomszabad­ságra, de nem ért haza. Útköz­ben halálos baleset érte, ami­nek a mai napig sem tudjuk az okát. Ezeken a tragédiákon túl kell tenni magát az embernek, hogy élni tudjon, élni akarjon akkor is, ha ezeket a gondokat még a betegség is tetézi. JuhászNándorné- Tudtommal igen sokat jár orvosi kezelésre, kórházban is több napot tölt.- Betegségemből kifolyó­lag fehérjeszegénységben szenvedek, ami megkívánja a rendszeres kórházi kezelést, melynek során vérplazmát ka­pok. Ahhoz, hogy ezt a keze­lést meg tudjam kapni, nagyon sok ember segítségére van szükség. Ebben évek óta a Vö­röskereszt pásztói szervezete a legfőbb támogatóm. Szerve­zésükben igen sokan járnak el arra az úgynevezett plazmafe- rezises véradásra, önként és térítésmentesen. Hozzáte­szem, nemcsak én szorulok ilyen jellegű ellátásra, hanem mások is, de amíg ilyen lelki- ismeretes véradók vannak, van remény arra, hogy meghosz- szabbodjon a beteg emberek élete. Csak hálával és köszö­nettel tudunk gondolni segítő embertársainkra, hiszen a mi életünk részint az ő kezükben van.- Miben tud segíteni az em­bereken ebben a helyzetében?- Mivel helyhez kötötten töltöm napjaimat, így újságot olvasok, rádiót hallgatok, te­levíziót nézek. Az itt megje­lenő felhívásokat, pályázato­kat, hirdetéseket összegyűj­töm és telefonon, vagy levél­ben tudtára adom azoknak, akikre vonatkozhat. Eddig is több ügyet sikerült így leren­dezni a Vöröskeresztnek, és néhány egészségügyi szerve­zetnek is.-Kéréssel is fordulok em­bertársaimhoz, hogy lehetősé­gükhöz mérten anyagilag is segítsék a Vöröskereszt mun­káját. Magam is hozzájárulok egy bizonyos összeggel annak ellenére, hogy amúgy sem magas nyugdíjamból igen sokat kell saját ellátásomra fordítani.- esla -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom