Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07-08 / 236. szám

6. oldal I Közélet - Kultúra 1995. október 7„ szombat Párbeszéd a sötétben - vakok világa Amikor becsukódik az ajtó mögöttünk, megszűnik a fény. A tömör sötétség világában egy vak ember kalauzol: a hangok se­gítségével „láttatja” a világot. Látjuk az erdőt, a patakot, köz­lekedünk a városban, vásárolunk. Szorongást, tehetetlenséget érzünk közben. Ám amikor vége a „kirándulásnak”, újra mi vagyunk a látók, a sötétség már csak a világtalant veszi körül... Megrázó és elgondolkodtató élmény lehet ez a „kísérleti ki­állítás”. Rádöbbenthet, milyen örökkön fény és színek nélkül élni, hisz a látónak az a pár percnyi sötétség is örökkévaló­ságnak tűnik. Világtalanok társasága Nógrádban 839 tagja van a Magyar Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének. A közelmúltban megtartott me­gyei taggyűlésre a sorstársakkal és kísérőikkel megtelt a salgó­tarjáni Technika Házának nagy­terme. Az elmúlt esztendőről Koperla Lajosné, a megyei szervezet titkára számolt be. Salgótarjáni irodájukban kedd kivételével fogadják a tagtársa­kat ügyes-bajos dolgaikkal, 220 esetben családlátogatásra is el­mentek. Havonta tartanak ösz- szejöveteleket, két emlékezetes kirándulásuk is volt. Szemor­vos és természetgyógyász több­ször járt körükben. A Vakok vi­lága újságnak 126 előfizetője van. A mindennapos problémák megoldásához igyekszenek jó kapcsolatokat kiépíteni az ön- kormányzatokkal - némi anyagi segítséget is szívesen fogadnának! A jövő év nagy terve: óvodai csoport indítása vak gyermekek számára Salgó­tarjánban. Az érdeklődéssel kísért be­számoló után dr. Szigeti György, az országos szövetség elnöke, SZDSZ-es országgyű­lési képviselő válaszolt a sors­társak kérdéseire. Egy villámin­terjúra mi is megkértük az im­már második ciklusban dolgozó képviselőt. Parlamenti képviselet-Ön „civilben” jogász. Mi­ért döntött úgy, hogy feladja eredeti hivatását?- Pécsett a városháza jogta­nácsosa voltam - ez a munka nem fér meg a képviselői tevé­kenységgel, az egész embert kíván. A parlamentben a vakok és gyengén látók mellett a há­rom másik nagy érdekvédelmi szervezet tagjainak is képvise­lője vagyok, a mozgáskorláto­zottak, a hallássérültek és az ér­telmi fogyatékos emberek joga­inak is igyekszem a szószólja lenni. A jogi végzettségem, az eddigi munkám jó alapot ad ehhez. SZDSZ-listan jutottam be az első szabadon választott parlamentbe - a szabaddemok­raták szociális érzékenységét, az emberi, személyiségi jogok érvényesülésének igényét is mutatja ez. Miközben minden fórumon igyekszem lehető leg­többet elérni az egészségkáro­sodott sorstársak életének javí­tása érdekében, nem szabad arányt sem téveszteni, a realitá­sok talaján kell állni.-Konkrétan mi az, amiben sikerült eredményt elérni, vagy valamit elindítani?- Fontos a rehabilitációs tör­vény, hogy nagyobb legyen a befizetés, az adótörvénynél adóalap-kedvezmények biztosí­tása. Rengeteg a kicsinek tűnő, de a sorstársaknak életbe vágó téma: a személyi járadékok rendezése, a kedvezmények a térítési díjaknál, a védett szer­vezetek támogatása. A ciklus végéig szeretnénk bevezetni egy törvényt az esélyegyenlő­ségért, a fogyatékosok jogaiért - pénzt is mellé rendelve. Emberi életet szeretnének Addig is a mindennapi léte­zésünkért, a minél emberibb életért kell a napi csatákat megvívnunk. Minimális lét­számmal dolgozó szervezetek­ben, sok-sok társadalmi mun­kával. Ehhez szükségünk van mindenki segítségére! - gkm ­Ötvenmillió dolláros festmény - A francia festő, Paul Gaugin festményét, az Élet és Halál-t készítik elő kiállításra a kairói Mahmud Khalil múzeumban. A festmény értéke 50 millió USA-dollár, és ez lesz az egyik leghíresebb darab a múzeum nyitó kiállításán. Kállai Ferenc kettős jubileuma: 70 éves és 50 esztendeje van a csúcson Éltető ereje a közönség tapsa Egyszer - úgy húsz esztendővel ezelőtt - egy interjúban azt mondta: Gyomán születtem, abban a városban, amely a nyomdájáról mindig híresebb lesz, mint rólam. Ez az állítása - ma már bizton mondható - szerénységét bizonyítja. Mert nem túlzás azt állítani, hogy Kállai Ferenc színművészt egy ország, egész Magyarország tiszteli és szereti. Neve hallatán arcát fel­idézni elegendő egy röpke pil­lanat. A siker előre megjöven­dölhető, ha nevét megpillant­juk egy-egy tv-film vagy szín­darab szereplői között. És jó leülni olykor-olykor a lemez­játszó mellé, meghallgatni, mondjuk: Szabó Lőrinc verseit az ő előadásában. Hálás fel­adat a művésszel beszélgetni, de hálátlan is, hiszen kevés olyan kérdés akad, amire vala­hol, valamikor - tévének, rá­diónak, újságoknak - még ne válaszolt volna. Ót évtized a deszkákon Az 1995-ös esztendő kettős ünnepet tartogat számára. Ok­tóberben ünnepli 70. születés­napját és kereken öt évtizede kezdte ezt a . gyönyörű-gyöt- relmes pályát.- A hetvenedik év - tetszik, nem tetszik - rám köszönt - mondja Kállai Ferenc. - Fölös­leges lenne hadakozni ellene. Persze ilyen korban jobban oda kellene figyelni az élet­módra. Csak hát ebben az em­berevő, ám egyben embert él­tető szakmában ez még nehe­zebben oldható meg, mint egyébként. E szerencsés pálya eleddig eltelt 50 évéhez a sors és az a sok összecsapódó te­nyér adott és ad ma is erőt.- Egy színész kollégája sze­rint az éltesebb korú férfiszí­nészekre még számtalan jó szerep megformálása várhat.-így igaz. Bár a rám váró alakításokról nem szívesen be­szélek addig, míg bizonyossá nem válnak. Annyit azonban elárulhatok, hogy új kalandra Ritka a hozzá hasonló megszállott színész készülök. Életemben először és akár meg is ígérhetem, hogy utoljára: rendezni fogok. Né­meth László Villámfénynél című darabját, melynek vala­mikor magam is szereplője voltam. Bár meglehetősen fá­rasztó, élvezem ezt a munkát. Hasznos, ha a színész kipró­bálja magát rendezőként is, hi­szen Jobban át tudja érezni és élni kollégái helyzetét. Rómeótól Bánk bánig-Pályafutása során elját­szotta a drámairodalom szá­mos főszerepét. Volt Csongor és Rómeó, Bánk és Petur bán, Danton, Falstaff és még so­rolhatnám. A szakma tenyerén hordozta, sehol egy kudarc vagy bukás. Ön is így látja?-A Bánk bán eléggé fiata­lon „került hozzám,,. Az az ér­zésem, hogy akkor még nem voltam elég erős hozzá. S bi­zonyára becsúsztak e hosszú pályán gyengébb alakítások is. Hogy a mérleg nyelve a jobbik irányba billen el, az attól lehet, hogy mindig megpróbáltam legjobb tudásom szerint meg­felelni azoknak a szerencsés lehetőségeknek, melyeket az élet prezentált nekem.- Azt mondják: a súgó akár szabadnapos is lehetne, ha egyedül ön van a színpadon...- Hála Istennek, még sosem szorultam rá. Előadás közben ez számomra életveszélyes lenne. Öröm a színészi munka-Soha sem gondolta, hogy más pályán is sokra vihetné?- Gyerekkoromban eszembe jutott, hogy kőműves, orvos, pap vagy netán politi­kus leszek. De már 4-5 eszten­dős korom körül kezdett meg­mutatkozni bennem az előadói hajlam. Annyi bizonyos, hogy semmilyen más szakmában nem lenne annyi örömöm, mint a színészetben.-Az eltelt évad újabb film- szerepeket és egyúttal újabb sikereket is hozott.-Nagy örömmel és óriási lelkesedéssel forgattuk a Me­gint tanú című filmet, melyben újra Pelikánt, a már nyugdíjas gátőrt volt szerencsém elját­szani. Ezen kívül szerepet kap­tam Bujtor István Három testőr című, valamint Makk Károly A vörös bestia című filmjében. Előbbiben egy orvost, utóbbi­ban egy apát alakítottam.- Mi az oka annak, hogy az önhöz hasonlóan megszállott színész egyre ritkább?- Kétségtelen, hogy az a nagy színészi elhivatottság, ami egykoron volt, mára apró­pénzre váltatott. Hogy mi lehet az oka? Talán, hogy az életben is degradálódtak a nagy szen­vedélyek. Albert Melinda Terrorcselekményre biztat a média? „Ha az állam emberei fegy­verrel jönnek értetek, választ­hattok: vagy meghaltok, vagy visszalőtök. Ha az utóbbit vá­lasztjátok, tüzeljetek kétszer a test közepére, ha nem elég, még egyszer, a lágyékra” Hirdeti a fentieket rádió­műsorában Gordon Liddy, az 1972-es Watergate-ügy egyik szereplője, akinek hangja az or­szág 262 állomásán hallható, naponta 4 órán át. Vannak rádiós műsorveze­tők, akik abban adnak taná­csot hallgatóiknak, hogyan lehet pokolgépet fabrikálni. Egy másik műsorban liberális nézetű politikusok nevét, cí­mét teszik közzé halállista­ként. Az ilyen heccműsorokat korábban viszonylag ártal­matlan szélsőségként eltűrték. Az oklahomai szörnyű rob­bantás után azonban Clinton elnök is felemelte szavát: sze­rinte a gyűlölködő, uszító mű­sorok is hozzájárulnak a me­rényletek légkörének kialaku­lásához, „kivetkőztetik az embereket a civilizált maga­tartásból és sötét hellyé tehe­tik Amerikát”. Onagy Zoltán: Nap 3. - A demokrácia macerás dolog zégyen vagy nem szé­gyen, valamelyik reggel a következő döbbenetes felismerésre ébredtem: folya­matos, diffúz párhuzamban élek az MSZMP-vel és remekbe sza­bott utódpártjával, az MSZP- vel. Kicsiben, családi részletekre lebontva minden durva, nagy és minden nüanszos, apró változás megtalálható elmúlt húsz évemben. Jobban me gkapar- gatva tán még a jó Thürmer pártelnök is bennem lapul, vá­rakozva domborodik a vékony takaró alatt. Mit jelent ez magyarra lefor­dítva? A kezdetek kezdetén elfoglal­tam az asszonyt, aki ekkor ter­mészetesen ragyogó, hamvas bőrű leányzó. Jelentős erőfeszí­tésbe került, komoly erők felvo­nultatását igényelte, váratlan és koncentrált támadásokat ve­zettem a legmeghökkentőbb időpontokban, amíg a körülötte ólálkodó ellenséget ki nem űz­tem a holdudvarból, mint szóba jöhető vetélytársat. Ahhoz, hogy az ember fel­építhesse diktatúrája falait, helyzet szükséges. Nyugalom. Szövetségesek. Üres tér. Ne po­fázzon nekem bele senki. A szövetséges adott. Korlát­lan és hasonlóan múlékony, mint a Nagy Szovjetunió, rhaga az ifikor, az ifjúság minden ere­jével, gátlástalanságával, terü­leti követeléseivel, határozott céljaival. Berendezkedni a másik éle­tében, elfoglalni minden jelen­tős pozíciót, megszüntetni az önálló gondolkodás lehetősé­gét, megszüntetni az alternatí­vákat, a vitalehetőségeket, ki­teljesíteni a hatalmat, hatalmi szóval dönteni még akkor is, ha nincs értelme, tisztázni a jogvi­szonyt, a másikra, a nőre érvé­nyes kötelezettségeket. Papírforma szerint ez kettős kötés volna, de mert férfi állítja fel a rendszert, megszegheti, és meg is szegi, ha úri kedve úgy tartja. A diktatúra férfivágy. „Én nem vitatkozom, vitat­kozzon veled az anyád!” „Olyan hülye leszel, mint anyád, aki semmire se jutott az életben, mert csak vita, vita meg ellenkezés!” „Remélem, nem gondolod, hogy a családom ellen va­gyok?" „Én csak jót akarok ma­gunknak..." lyen és ehhez hasonló lé­lekrezgető mondatok hangoznak el, ezekkel szereli le a férje a lázongó asz- szonyt, és arra hivatkozik, néz­zen szét a környéken, hogy a Laci, a Feri, meg a Lajos ho­gyan bánik családjával, és te­gye össze a kezét, adjon hálát Istennek, amiért még mindig el­tűri a gyakori hisztériát, nem hagyja itt a francba, vagy nem zárja be egy hétre a fürdőszo­bába. Ezen az asszony eltűnő­dik, mert valóság, hogy Lajos elissza, Feri nem jár haza, csak amíg elveri Marit stb. Szül közben egyet, kettőt, el­foglalja magát, végtére a min­dennapos élet fontosabb, a kö­telességek, a gyerekek felöl ér­kező örömök fontosabbak és közvetlenebbül érinthetők, mint a szájtépő ideológia, a disznó- ságok magyarázatai. Közben a férfira - mint az MSZMP-re - semmi közösen el­fogadott rendszabály nem vo­natkozik. Elkártyázza, elkur- vázza a pénzt, elképesztő ha­zugságokkal eteti az asszonyt. Esetenként a mese kevés a meggyőzéshez, ilyenkor le is pofozza, hogy igazát megfele­lően demonstrálja, súlyt adjon parancsnoki voltának, amelyet nem illik megkérdőjelezni. Harminc és negyven között eléldegélnek egymás mellett, komolyabb harcok nélkül. A férjnek nincs bűntudata, mond­ván, a világ ilyen, szigorúnak kell lenni, ragaszkodni a meg­szerzett pozícióhoz. Csakhogy: közben elveszett szövetségese, nevezetesen: tűnő ifjúsága, ifjúságának köszön­hető határtalan energiája, a be­lőle adódó lehetőségek, a reg­gel-este akciókész nők elmara­dása, a megváltozott viszonyok, megváltozott értékrend együtte­sen rákényszerítik a békés egy­más mellett élésre. Már nem kí­ván minden vitából győztesen kikerülni. Lead előnyeiből, néha beágyaz, elmosogat, olyasmikre is vállalkozik, amire soha addig. Csak békét akar, igaz, olyan békét, amelynek fel­tételeit Ő szabja. Negyven fölött - a diktátor - elárvul némelyest. Az asszony szövetségeseivel - két fiával - nem veheti fel a versenyt. Remek társulat: a na­gyobbikfiú képviseli az észt, a racionalitást, a kisebbik a nyílt lázadást, a forradalmat, az asz- szony a tapasztalatot, hideg­vért. A férj - a diktátor -, mint­hogy a helyzetelemzés erénye maradt, úgy dönt, ha egyszer elhagyta őt megbízható hátvéd­sora: az ifjúsága (a bölcs és jó­ságos Szovjetunió), alapsza­bály-módosítást hajt végre. Bevezeti a demokráciát. Hónapokig tűri, hogy szid­ják, aprítsák, fejére olvassák tegnapi bűneit, nem reagál. Ha demokrácia, hát hadd mondják. Üldögél, tévéz get, szemlélődik. Am az első baklövéssorozatnál - ismétlődően üres a kassza hú­szadika körül - visszaveszi a vezető szerepet, azzal a felkiál­tással, demokrácia van ugyan, de nem engedhetem, hogy tönk­retegyétek a birtokot, ami annyi munkámba, erőfeszítésembe került, idióták! Itt tartunk most. Mondhatnak, amit akarnak. Megkapták tőlem a demokrá­ciát, a- szólásszdtadságot. Si­kíthatnak, ha úgy kívánják. Be­szélhetnek bármit. Beszélni a legkönnyebb. De ha valamire szükségük van, hozzám kell jönniük, mert én tudom, mi jó, mi hasznos és családi érdek, mi marhaság. Néznek rám sandán: Öreg, akkor most megint diktatúra? _ G ondoltok, amit gon­doltok, lettetek volna ügyesebbek, amikor módotok volt rá, mondom és szűkén számolom nekik a pénzt. Pofákat vágnak. Lehet, fiúk, mondom, demokrácia van. Le­het vagdosni a pofákat. Ha el­unom őket, becsukom az ajtót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom