Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-16 / 243. szám
1995. október 16., hétfő Mozaik 7. oldal Előkerült két ellopott Dali-festmény Onagy Zoltán: Nap 5. - Összefonódva a Palócfölddel A holland rendőrség Amheim mellett egy erdős területen megtalálta Salvador Dali két elásott festményét, amelyeket augusztus 30-án loptak el tolvajok Amheim egyik múzeumából. A DPA jelentése szerint a spanyol szürrealista művész „Menekülés Egyiptomba” és „A kézcsók” című festményei sértetlenül kerültek elő. Egy korábban őrizetbe vett 30 éves férfi vezette a hatóságokat a több százezer dollár értékű műalkotások nyomára. Akarom, nem akarom, össze vagyok fonódva a Palócfölddel. (Félreértés ne essék, ez nem ugyanazt a hazázást jelenti, mint amikor Pongrácz Gergely - pesti srác, ötvenhatos hős- és disznótenyésztő - szemét elönti a könny, ha kommunista rabigában sínylődő szerencsétlen hazájára gondol, s ezt azóta is bármikor megismétli.) Én egyszerűen csak össze vagyok fonódva. Összefonódva a fülem, amikor a katalinpusztai hegytetőn, a légköri nyomás határán pukkan egyet, mint a repülőgépen, bizonyos magasság elérése után. De összefonódva biztonság- és egyensúlyérzékem is, amikor jóval a veszedelmes kővári kanyar előtt átváltok kétkezes kapaszkodásra. Persze Palócföld az is, amikor egy hajnali átkelés közben ribai szilvapálinka szagára emlékeztető illat robog a Deák téri aluljáró huzatában, vagy az Árpád híd Volán-végállomásán Nyu- gat-Nógrád sokszoknyás, piaci akciójukból hazautazó öregasz- szonyokat kerülgetek futva. Ismerem mindet. Eleinte köszöntem is, de minden esetben el kellett magyaráznom, kinek a gyereke vagyok, közben kikanyarodott a buszom, erről leszoktatott a kényszer. És hát Palócföld a Palócföld is. Az a:,,...politikai döntés eredményeként - kéthavonta jelenik meg a mai 98 oldalas, 50 forintos folyóirat, amelynek első számát 1954-ben adták ki. A veszteséges folyóirat ma mindössze ezer példányban jelenik meg” - lap. Soha nem gondoltam volna, hogy egy bolsevista lapban publikálok. Ráadásul a megye veszteségeit növelem azzal, hogy alkalmanként vékonyka honoráriumot veszek fel. A Magyar Hírlap derűt és elfogulatlanságot sugárzó, a vidék kulturális hagyományait láthatóan foggal, körömmel védelmező szombati cikke olvasta után telefonok (a MATÁV nyereségét növelendő), hogy megkérdezzem néhány folyóirat személyesen ismert szerkesztőjét, mi a helyzet náluk. Az állapotok szinte összeté- veszthetően hasonlóak a csendes kozmetikázással együtt is: veszteség minden erőfeszítés ellenére, csökkenő példányszám, növekvő remittenda, tovább nem emelhető árak. A Hitel, bankok támogatását bírja-bírta, veszteséges. A legnagyobb példányszámban megjelenő Kortárs az ötödik éve működő Kortárs Alapítvány ellenére veszteséges, könyvkiadása úgyszintén. A Nógrádhoz hasonló méretű, szinte azonos lélekszámú megyében megjelenő Új Forrás 800 példány, darabja 35 forint, könyvkiadóval, sikeres könyvsorozattal. Sikeresen veszteséges könyvsorozattal. Az Alföld a ’89-es 2500 példányszámról aláereszkedett 1500-ra, azzal a szellemi háttérrel, amelyet az egyetem, a vonzáskörzet jelent számára, veszteséges. Azt írja az újság: „Főszerkesztője, Pál József nem tudott valós képet adni a közgyűlésnek, hány előfizetője is van a lapnak, és mennyi az el nem adott példányszám.” Ez igen érdekes. A valós kép ilyen változatáról tudtam korábban is, bár az általam ismert valós kép a következő: múlt héten a siófoki MOL-Ezüstpart szálló sajtópolcán találkoztam a júliusaugusztusi számmal. (Palócföld, mint fent.) De az esztergomi Babits könyvtárban megtalálhatók a korábbi számok, de: barátokkal, irodalmár ismerősöknél járva a Holmi, a 2000, a Kortárs, a Tekintet és az (idén indult) Határ közt ott a Palócföld. Vajon hogyan csinálják, honnan szerzik ezek a fiúk, ha a lap nem kerül ki a gimnáziumok és a megyei rendezvények terjesztési körén kívülre? Sokféle valós kép lehetséges. Bár, ha irodalmi folyóiratról beszélünk, ezt a képet talán azok látják a folyamatban, amelyet a mai irodalmi és folyóiratélet előrevetít, akik benne élnek. A Palócföldnek helye van az ország irodalmi életében, ennek bizonyítására nem kell az elmúlt tíz év neveit felsorolni. (Bár azt talán mégis: a Tiszatáj emlékezetes betiltása után az új helyét kereső határon túli irodalom a Palócföldben jelenik meg; vagy amikor a nyolcvanas évek elején alakult JÁK-os Csütörtök Esti (Irodalmi) Társaság a szentendrei tanácskozás után büdössé válik a központi folyóiratok és veszélyessé más vidékiek számára: csoportos és egyéni megjelenésüket a Palócföld biztosítja.) Hát, nem tudom. Valószínűleg nem szükséges felemlegetni a döntési helyzetben lévő uraknak, Móricz Nyugata fénykorában 600 példányban jelent meg. Nem csodálkoznék ennyire, ha a kor bűvös szava, a veszteség, el nem hangzik a cikkben. Egy peremvidéki irodalmi folyóiratot veszteség-nyereség mérlegre tenni, hát elég abszurd. Egy határszéli irodalmi folyóirat - különösen északi szomszédunk oktatásügyben hozott magyarellenes törvényeit látva - nyereségként könyvelheti el néhány száz, de akár néhány tucatnyi losonci, rimaszombati, lévai olvasóját. Nem tartozik ugyan feltétlenül a Palócföld létéhez vagy nemlétéhez, de a hasonlóan nehéz körülmények között szer- kesztődő, ugyancsak határszélen születő Komárom-Eszter- gom megyei Új Forrás most készül az évenkénti tíz számról visszatérni tizenkettőre, pénzt különítenek el, s a kiszakított összegből finanszírozzák a szlovák területeken élő magyar irodalombarátok számára kiírt pályázatot. Nem néhány százezer forintról van szó ezekben az esetekben. A szándékról. Arról, hogy - parancsszó, külön felszólítás nélkül - felelősséget érezzünk a hatókörünkben élő magyar anyanyelvű nem magyar állampolgárságú olvasókért. Alig segíthet valamiben az országrész a nagypolitika erőteljes kiállása nélkül, hát tegye azt, amit komoly erőfeszítés nélkül megtehet. A nyereség az ÖKM-é. A Tináé. Ezeket a kiadványokat azért találták ki, hogy egy megcélzott réteget lekaszáljanak. Bár nem hasonlítható jelen helyzethez mégsem, mert egyik emlegetett lapot sem előzött meg rombolás. Ezek a hiányba épültek, üres telkeken. Ugyan milyen formát ölt a nyereség érdekében egy veszteséges Kelet-Európábán, egy veszteséges országban, egy veszteséges gazdaság oldalvizén hajózó veszteséges megye irodalmi lapja? M LÍZING KÖTVÉNY PONTOSAN 10.000 Ft befektetés után a felvehető kamat 5.168 Ft. Jegyezhető: a Magyar Hitel Bank Rt. fiókjaiban, az MHB Talentum Rt.-nél, a Generalbroker irodáiban, a City Broker szervezésében a Dunaholding hálózatnál, az IBUSZ és a Cenzor Bróker irodákban. Nógrád megyében MHB Pásztói Fiók 3060 Pásztó, Kölcsey u. 4., tel.: 32/360-744 Salgótarjáni Fiók 3100 Salgótarján, Rákóczi út 15., tel.: 32/316-166 Dunaholding 3100 Salgótarján, Kassai sor 6., tel.: 32/316-555 IBUSZ 2600 Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem u. 61 tel.: 35/312-415 Jegyzés: október 16-november 3. A magyar ember tragédiája Madách halhatatlan remekművében a vívódó ember legvégső és legfőbb konfliktusa az elmúlás, a halandóság... Sajnos, e gondolatok ma Magyarországon aktuálisabbak, mint valaha. A nemzet fogy, .öregszik, epidemiológiai válság felé rohanunk - látszólag reménytelenül. De ne menjünk a dolgok elébe: nézzük az okokat! Változás az egészségügyben A szocializmus éveiben megszokott közepes színvonalú, de ingyenes orvosi ellátás intézménye a rendszerváltással megszűnt. Néhányan úgy gondolták, jó ötlet a nyugaton bevált módszerek közül kiválasztani egyet, és az alapján újraépíteni a magyar társadalombiztosítási rendszert. Az eredményt ismerjük! Magyarország nem az a hely, ahol a nyugat-európai módszerek sikeresek lehetnének... De az a hely sem, amely elviselné a kísérletezéseket. Új típusú finanszírozás A magyar egészségügy rendszere tehát még ma sem elég kiforrott. Az viszont - sajnos - már most is világos, hogy elkerülhetetlen a betegek fokozottabb teherviselése az ellátás költségeinek finanszírozásában. A betegnek azonban joga vem tudni, mi miatt nőnek terhei és ismernie kell az olcsóbb alternatívákat is... Persze léteznie is kell olcsóbb alternatíváknak. Életkörülmények Magyarországon Amikor a terhek növeléséről beszélünk, kötelesek vagyunk megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek a mai magyar társadalom anyagi helyzetét jellemzik. Az infláció nő. Állandóak az áremelkedések. Az ember pénze egyre kevesebbet ér. Számokban kifejezve: az idei inflációs rátát szakembereink 28%-ra becsülik. Az első félévben a reálbérek 11%-al csökkentek. Az élelmiszereknél 35, a tartós fogyasztási cikkeknél 27. a szolgáltatások területén 27, a ruházati cikkeknél 18, az energiahordozóknál pedig 58%-os áremelkedés tapasztalható a múlt évhez képest. Sok család összjövedelmének több, mint egynegyede segélyből származik. Sokan e biztos pénz érdekében nem növelik jövedelmüket, nehogy átlépjék azt az - egyébként igen nevetséges - értékhatárt, ami felett a juttatások már nem járnak. Ilyen körülmények között nem csoda hát, ha az emberek mind kevesebbet tudnak törődni saját egészségükkel, és mind kevesebbet tudnak rá költeni. A nemzet tehát beteges. Sebaj, majd jön az új generáció! De valóban jön?! Jön-e az új generáció Lehet-e ilyen körülmények közt egy, esetleg több gyermeket vállalni? Európa-szerte maximálisan támogatják a családokat, ezáltal is ösztönözve őket a mind több gyermek vállalására. A támogatás egyfelől a családi juttatásból áll ami néhol eléri a fizetés 90%-át, de sehol nem csökken 30% alá, és - Olaszország kivételével - adómentes. A házaspárok maguk dönthetnek arról, együtt vagy külön kívánnak-e adózni. A családok adóztatása egész Európában differenciált. E kedvező körülmények ellenére is Európa lélekszáma fogy. Mire számítsunk hát mi, magyarok? Itthon a segélyek csökkennek, a pénz romlik, az élet drága, és drága az a kevés bölcsőde is ami megmaradt. Ez maga a 22-es csapdája! Az anya nem kap elég támogatást. tehát el kell mennie dolgozni, így a gyermekkel “nem tud mit csinálni". Csoda -e hát, hogy a kutatók véleménye szerint Magyarország lakossága 2020-ra 9.5 millióra csökken? Harc a megélhetésért Szívós ember a magyar! Nem hagyja magát. Elmegy, s másod,- harmadállásokat vállal. Egyre több és nagyobb terhek hárulnak a családfenntartókra, egyre többet vannak távol otthonuktól, családtagjaiktól, s az együtt töltött időre is rányomja bélyegét az állandó önkizsákmányolás. Sokszor a feszültségek váláshoz vezetnek. De nem ritkán ennél is tragikusabb véget ér a túlhajszolt életmód. Szomorú statisztikák Hazánk a halálozási statisztikák rangsorában - sajnos - igen előkelő helyet foglal el. A férfiak várható élettartama ma 64 év, de sokan túlhajszolt életvitelük miatt már életük delén elhagynak minket. Kegyetlen így kimondani, de igaz: egyre csökken a TB-t fizetők száma, és egyre nő azok aránya akiknek a TB fizet. Hogy ez hova vezet, még belegondolni is rossz! Mi lehet a megoldás Napjainkban különleges hangsúlyt kap az egészség- megőrzés, a megelőzés. Ehhez azonban az embereket fel kell világosítani az életvitelükben rejlő veszélyekről, a megelőzés módjairól. E missziós munkában élenjáró a Pharmavit. “Életre való” akciójában például fiatalok nagy tömegének figyelmét tudta a helyes életmód, az egészséges életvitel felé fordítani. Sokak számára azonban a megelőzés már nem csak életmód kérdése. És hiába a lelkes felvilágosító munka, ha a szükséges gyógyszerek megfizethetetlenek. Dráguló gyógyszerek Sokak számára a gyógyszerárak elérhetetlenül magasak. Sajnos ez elsősorban a legrá- szorultabbakra, a nyugdíjasokra igaz. Egy kutatás alkalmával a megkérdezetteknek 16%-a állította, hogy az elmúlt évben legalább egyszer nem tudta kiváltani a felírt gyógyszert - anyagi okokból. Ráadásul közülük sokan, egész pontosan 42%-uk ekkor semmit sem tett, azaz nem tért vissza az orvoshoz olcsóbb gyógyszerért, nem kérte a patikus segítségét... Egyszerűen megfordult és hazament - gyógyszer nélkül. Ez önmagában is tragikus, de egyben elgondolkodtató is. Vajon hány esetben veszi figyelembe az orvos - a recept írásakor - hogy a beteg ki tudja-e majd váltani azt? Vajon amikor egy szemlátomást szegényes külsejű beteg lép a patikushoz egy drága recepttel, eszébe jut-e olcsóbbat, de ugyanolyan hatásút javasolni? Az alaplistás gyógyszertámogatási rendszer (márciusi bevezetése óta) a gyógyszerészek számára jogot biztosít, sőt alkalmanként kötelezi őket az orvos által rendelt gyógyszerek helyettesítésére. Ilyen esetekben csakis olyan készítményeket ajánlhatnak, melyek egyenértékűségét az Országos Gyógyszerészeti Intézet előtt a gyártók igazolták. Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha eleve az orvos is olyan gyógyszert írna fel, amit a beteg ki tud váltani. Ezt elősegítendő a biztosító egy adott orvos munkájának elbírálásakor megvizsgálja, hányszor élt a generikus helyettesíthetőség adta lehetőséggel, illetve hányszor, és milyen indokkal zárta ki egy- -egy recepten a felírt gyógyszer mással való pótlását. Szerencsére a Pharmavit Rt. mind több területen jelenik meg az originálisnál lényegesen olcsóbb generikus készítményeivel. így az orvosoknak és patikusoknak egyre köny- nyebb lesz választani, amikor erre szükség van. Márpedig ez egyre gyakrabban lesz így! A legutóbbi gyógyszeráremelés óta a gyógyszertárak pénzforgalma nem változott, ami - tekintettel a magasabb árakra - kevesebb eladott árut jelent. Gyógyulófélben lennénk? Ezt senki sem hiheti. Egyszerűen az embereknek nem maradt más választásuk: vagy egyáltalán nem, vagy csak részben váltják ki az orvos által felírt drága gyógyszereket, esetleg a legszegényebbek - élhetnek a közgyógyellátás adta utolsó eséllyel. Az orvosok felelőssége tehát óriási. Az ő jelenkori hozzáállásukon is múlhat a nemzet jövője. Vajon tényleg csak 9.5 millió magyar marad az ezredforduló után? így kell történnie? 2 < x 0 Ul 1 Z CÛ Q Q Pharmavit Rt Veresegyház ELETRE VALÓ
