Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09-10 / 212. szám
6. oldal Kultúra Tudomány 1995. szeptember 9., szombat Ha nem tiltanak valamit, az azonnal csírázni, virágozni kezd A múzsák mindenhol otthon vannak Nagy Pál ma már úgy jár haza Magyarországra - szülővárosába, Salgótarjánba -, mintha három évtizeden keresztül nem is néztek volna rá vasvillaszemekkel. Először hosszú évekig nem jöhetett haza, mint ötvenhatos menekült, mondván: veszélyes elem, ki tudja, mi gonoszát müveit. Aztán hazajöhetett, de jobb volt, ha a barátok csak hűvösen üdvözölték vagy elkerülték. A világjárt ember a modern, kísérletező művészet egyik apostola, következésképpen felforgató, gyanús személyiség. Nagy Pál: Nem kell félni az újdonságtól Mindez már a múlté. A Párizsban élő művész, a Magyar Műhely című folyóirat alapító tagja legutóbb a 23. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot nyitotta meg a Nógrádi Történeti Múzeumban. Nógrád megye díszpolgára ezekben a napokban tölti be hatvanegyedik életévét. S nem lehet kétséges, hogy hamarosan újra találkozhatnak vele a kultúra kedvelői. Addig is álljon itt ez a vele készült beszélgetés.- Óriási változások korát éljük nemcsak Kelet-Közép-Eu- rópában, hanem az egész világon. Például a technika mellett egyre fontosabb szerephez jut a technológia. Ma már a többi között techno-tudományról, techno-művészetről is beszélünk. Nem veszik el végül is mindebben az ember?- A techno-művészetben a gépet, a készüléket eszközként használja az ember, nem öncélúan. Csak a huszadik századvégi „géprombolók”, elkésett széplelkek és a „posztmodem” dilettánsai gondolják, hogy a technológia uniformizálja, homogenizálja a társadalmat és tönkreteszi a kultúrát. A művészet és a tudomány, a művészet és a technika szövetségének évszázados múltja van. A lélek és a test, a szellem és a matéria, a tudomány, a technika és a művészetek mindig is kéz a kézben haladtak az élet, a történelem folyamán. Napjainkban az lenne természetellenes, ha - miközben a fénymásoló, a számítógép és más elektronikus gépek munkahelyünk és otthonunk nélkülözhetetlen eszközeivé válnak, és szabad időnkben magnózunk, videózunk, televíziózunk - nem próbálnánk ezeket az eszközöket az alkotás szolgálatába állítani. Levél a költőtől Még egyszer mindent nagyon köszönök; most végre úgy éreztem, hogy szülőföldem hátsó gondolat nélkül befogadott, vállalt, s ez igen jó érzés annyi és oly hosszú ideig tartó konfliktussorozat után! Remélem, ezután sem hozok szégyent Nógrád megyére, s ahol tudok, segítek a szűkebb és tágabb értelemben vett szülőföldnek. Nagy Pál- Az új dolgok megölik a régieket, legalábbis egy részüket. Nem tart ettől?- Nem kell félni az újdonságtól. A művészet története folyamán műfajok tűntek el, haltak ki, de mindig újak is születtek. A művészet levedli, de túléli formáit. Tehát tényleg nem kell félni az újdonságtól. Ellenkezőleg: fel kell fedezni és támogatni kell azt! De hozzáteszem: nem látok ellentmondást a régi és az új, a hagyományos és a modem, a regionális és az univerzális között. A régi készíti elő az újat, a hagyományból nő ki a modem, és a múzsák mindenütt otthon vannak.- Most milyennek látja a kísérletező művészek helyzetét: Magyarországon és a világban? Jobbak az elismerés, a ki- teljesedés esélyei, mint mondjuk egy évvel ezelőtt?- A kísérletező művészet helyzete javult Magyarországon és külföldön is. Magyarországon azért, mert mihelyt nem tiltanak valamit, az azonnal csírázni, virágozni kezd. Külföldön azért, mert az a nagyon utálatos, úgynevezett posztmodem korszak - melyet azért utál az ember, mert utánzó korszak volt, semmi újat nem hozott, éppen ezért a modernizmusnak esküdt ellensége - olyan hamar lefutott, mint a szennyvíz a szennycsatomán, az eső az esőcsatornán. Maradt vissza azonban valami kis maradék, amit lehet hasznosítani, de újra egy modem kor, modem kultúra következik, és óriási dolgok születnek.- Vagyis egyértelműen derűlátó szívügye, a kísérletező művészet jövőjét illetően.-Nagyon derűlátó vagyok. Látom a dolgokat, utazva New York-tói kezdve Amsterdamig, Párizsig, látom, nevezzük az egyszerűség kedvéért: az új modernista hullám kialakulását.-S végül utazzunk konkrét hazai vizekre. Egy évvel ezelőtti születésnapján, amikor Nógrád megye díszpolgára lett, elmondotta azt is, hogy szorosabb kapcsolat alakul ki ön és a megyei irodalmi, kritikai folyóirat, a Palócföld között. Mit jelent ez a valóságban?-A szándék a gyakorlatban is megvalósult, én a Palócföldnek most valamiféle tiszteletbeli főmunkatársa vagyok. Ezt a nagyon megtisztelő felkérést elfogadtam, és azt remélem, hogy a gyakorlati munkába is jobban be tudok kapcsolódni. S. L. Tudomány-e az asztrológia? Az emberiséget vagy ötezer eszten- ! deje foglalkoztatja a távoli csillagok igézete. A nagy kérdés: van-e valóban köze ama fényes égitesteknek a mi sorsunkhoz? Günther Sachs sokszoros mil- A Hornos nagyiparos úgy döntött: megpróbál pontos választ adni az ősi kérdésre. Svájcban megalapította az IMWA nevű intézetet, amelynek egyedüli célja, hogy matematikai módszerekkel megállapítsa, mi az igazság az asztrológia tételeiben? A kísérlet lényege: azonos üzleti ajánlattal kerestek meg különböző csillagzat alatt született embereket. Kiderült: az azonos állatövhöz tartozók egy- egy ajánlatra Európában és Amerikában meglepő hasonlósággal reagáltak. A választ egyelőre még legfeljebb a csillagok tudják. Nagy emberek nagy szerelmei IV/1. Kleopátra és Marcus Antonius Jóllehet az ókori világ leggyakorlottabb szeretői állítólag az egyiptomi nők voltak, az az asszony, akinek híre ebben a tekintetben húsz évszázadot is túlélt, Kleopátra, a Nagy Sándor által Kr. e. 323-ban Egyiptom kormányzására alapított görög Ptolemaiosz-dinasztia utolsó sarja volt, és valóban káprázatos nő. Fizikai szépsége talán nem volt olyan lenyűgöző, mint ahogy egyes legendák sugallják, de minden bizonnyal azok közé a nők közé tartozott, akik más tulajdonságok birtokában szebbnek látszottak, mint amilyenek valójában voltak - legalábbis az elragadtatott hódolók szemében. Jó nevelést kapott, élvezetesen társalgott, több nyelven beszélt (ő volt az egyetlen olyan Ptolemaida, aki ismerte és beszélte az egyiptomi nyelvet), jól vágott az esze, tudta, hogyan kell bánni a férfiakkal, és járatos volt a hálószobái művészetben. Személyes varázsához kétségtelenül hozzájárult, hogy mint uralkodó, nem volt elég erős: éppúgy meg lehetett hódítani, mint ahogy ő tudott hódítani, különösen, ha erős férfival került szembe. Két leghíresebb szerelmi kapcsolata az akkori nyugati világ leghíresebb nőhódítóihoz fűzte. Teljesen rabul ejtette Alexandriában Julius Caesart, később azonban készségesen követte őt Rómába, és ott is maradt egészen Caesar meggyilkolásáig. Marcus Antoni- ust úgyszólván rabszolgájává tette, de hűségesen követte mindaddig, amikor már nem lehetett elkerülni a közös végzetet. Antoniusszal Alexandriában, Egyiptom görög jellegű fővárosában találkozott: a férfi akkor Caesar kíséretéhez tartozott. Amikor hat vagy hét évvel később, Kr. e. 41-ben igazán találkozott vele, huszonnyolc éves volt és tíz éve királynő, tudta, hogyan lehet minden erkölcsi aggály nélkül élni a hatalommal, pompával és a körülmények kínálta lehetőségekkel. Marcus Antonius pedig 42 éves, színes egyéniségű, érett férfi, és ünnepelt hadvezér volt, markáns férfiszépség és a Római Birodalom gazdag keleti felének kormányzója. Amikor a kis-ázsiabeli Tar- susba érkezett azzal a szándékkal, hogy a birodalom határát még jobban kiterjessze kelet felé, maga elé idézte az egyiptomi Kleopátrát. Mint házigazda meghívta vacsorára, de a futár viszont meghívással tért vissza, amit ő készséggel elfogadott. Ezen az estén minden oka megvolt, hogy örüljön döntésének: valósággal elkábította az a gondosan megtervezett, káprázatos és fényűző lakoma, amelyet a tiszteletére rendeztek. Kleopátra háziasszonyi bemutatkozása azonban csak előjátéka volt a jövőbelieknek. Antonius merőben személyes okból teljesen elfeledkezett a keleti hadjáratról éppúgy, mint Fulviáról, a feleségéről, aki Rómában hasznosította kivételes politikai tehetségét a férje érdekében. Antonius és Kleopátra a 41-42-es év telét együtt töltötte Alexandriában. Kleopátra tudott Fulviáról, mint ahogy az imádott férfi egyéb szenvedélyes kapcsolatairól is, és a verseny arra sarkallta, hogy olyan vonzóvá tegye a vele töltött időt, hogy eszébe se jusson másra gondolni. Nem középiskolás fokon tanít és tanul Tizenöt éve végzett Pécsett Kanyó András fuvolaművész. Művészi tevékenysége Balassagyarmaton teljesedett ki. A közismert zenész nem elégedett meg sikereivel, jelentkezett a Zeneakadémia nappali fuvola tanszakára. Az országban egyedüliként fel is vették őt. A Balassagyarmati Kamaraegyüttes. Balról a harmadik Kanyó András A nyáron sem unatkozott a művész, egymást érték az egyéni és csoportos fellépések. A Balassagyarmati Kamara- együttes tagja örült a közös sikereknek is. Az együttes jövőre ünnepli tizenöt éves fennállását. Szeretnék a tagok, ha a nagy sikert aratott kazetta mellé jövőre odatehetnének egy CD lemezt is. Kanyó András úgy gondolta, hogy a tudásból soha nem elég, ezért aztán jelentkezett a Zene- akadémia fuvola tanszakára. Egészen sajátos szemléletet követve nappali tagozatra jelentkezett. Nem sokan jutottak át a rostán, a húsz jelentkező közül a legvégén csupán ő maradt, egyedüliként vették fel a tanszakra. Ötéves a képzés, ám neki csak két évet kell bizonyítania, hiszen már profi szinten gyakorolja a szakmát. Szerinte önbizonyítás a képzés, és mellesleg nem árt az önképzés sem. A Rózsavölgyi Márk zeneiskola tanára úgy ítéli meg, nem megy a tanulás rovására a tanítás. Tanítványait sem szeretné cserben hagyni. A tehetséges gyerekek országos versenyeket nyertek.. A kedvező tendencia folytatásához szükség van a tanár oktatására. Nemcsak Kanyó András gyarapodik szakmailag, de megyénk is gazdagabb lesz egy kiváló szakemberrel, (ádám) Onagy Zoltán: Nap 1. - Itt az ősz S zépek, fáradtak, láthatóan boldogok. Húsz körüliek. Párban, szólóban. (Nincs gondolatébresztőbb a kialvatlanságtól, vörös szemű, szép nőnél. A nézőnek eszébe nem jutna róla a migrén, a beteg kisgyerek miatt talpon töltött éjszaka, netán a változás kori fulladás, hőhullámok robogása. Ráadásul semmit nem tesz azért, hogy szépnek lássa, aki nézi, tán nem is látja. Csak szép, egyszerűen és általánosan.) Rajokban szállnak fel a buszra a reggeli, szemetes Árpád hídnál a Sziget utolsó két napján, szerdán, csütörtökön. Az utazást, a hátizsákos kínlódást, a modortalan középkorú sofőrt nem szeretik, nem utálják. Eszköznek tartják. Átlépnek rajta, nem foglalkoznak vele még egy lesajnáló fintor erejéig sem, kész! Ülök középtájon. Elhaladnak mellettem. Egyik szemem rajtuk, a másikkal úgy teszek, mintha olvasnék. Áthömpölyög fölöttem az illat. A szabadság, a zene, a sziget fái, a hétfői eső, a függetlenség, a korlátlan lehetőségek, az ifjúság illata. Édes illat. A lengyelországi utak, a jugó tengerparti, az erdélyi harminc napok illata, a hetvenes-nyolcvanas évekből. Féltékenyen szimatolok. Azt hittem: mi vagyunk az ifjúság. Később azt, utánunk nem lesznek olyan 20 évesek, mint mi voltunk. Ma sértetten és féltékenyen szaglászom őket. ** Csütörtökön déltájban ugyanezt érzem. Érkezik M. a Szigetről. Kifacsarva, torok- gyulladással. Fürdőszoba, rövid fáradt beszámoló, sportújságok, orvos, gyógyszertár. Mondom neki, Algopyrin meg Maripen van itthon, azt ne váltsd ki, gondolva, így két-háromszáz körül megúszom. De nem. Nyolcszáz forint a vírusölő. Két kóbor káromkodás közt elszámolást csinálok. Mennyibe került a Sziget nekem? D e nem mondok összeget neki, csak azt, én, fiam, utazás előtt vagont raktam a vasúton, betont kevertem kőműveseknél, ezek nem csak pénzt hoztak a konyhára, de kiváló kondícióban indultam a versenyen, bírtam a gyűrődést. Fáradtabb annál, hogy megsemmisítő pillantással földre vigyem, pedig a vagont meg a betont, ki nem állhatja, normális helyzetben beleborzong. Fejére húzza a takarót, lába kilóg. Megérkezett a Szigetről. Nekem meg ősz van. ** Lajos-nwp\ - tegnap óta, és hiába töröm a fejem közvetlen, mindennapjaimat érintő Lajoson, hogy illendően köszöntsem, csak az egy és megkerülhetetlen Lajos akaszt meg minden körben. A bajuszos. A pénzügyminiszter. Lehetetlen állapot, hogy már névnapról is a pénz, Lajosról is a pénz, illetve a pénz hiánya jusson az ember eszébe. Ünneplés, selymes konyakok, mókás ajándék, hosszú és költséges esti beszélgetések helyett. Gyula-napon majd a nyomasztó, savanyú bizonytalanság, állandósuló rosszkedv. Gáboron a helyzettel birkózó, erőlködő humorérzék. Józsefen az eget verő demagógia. Melldöngető magabiztosság a semmire. Viktor-napon pedig a csendes készülődés a nem tudni mire, és az, mekkora pofont kaphat az ember politikus fia, ha elszabadulnak a lovak, ha a százalékok végérvényes ismerete nélkül császárnak kiáltja ki magát. ** Képek. À képek sokfélék. Színesek, színtelenek, kemények, lágyak, közeliek, távoliak. Megtalálnak vagy nem találnak meg. X fotóművész városképeiből tanulom Magyarország fizimiskájának egy másik lehetséges nézetét. Y festőművész városképeiből azt: akarom, nem akarom, benne vagyok a képben. A zt: az emóció számolat- lan, rejtett viszonyaiban sokkal több az erő és a hatalom a kézzel érinthető tárgyak szikár, követelő direktíváinál. Alig szabadulok egyikből- másikból. És nem tudni: iszap ez vagy méz.
