Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ Édeslányát szeretné visszakapni az apa, mert veszélyben érzi Eleonóra jól érzi magát a gyámságban Baranyi Kálmán (Salgótarján, Bereczki Máté u. 10.) feleségé­től külön él, élettársi közösségben lakik egy másik asszonnyal. Felesége jelenleg börtönben van. Tizenöt éves Eleonóra édeslá­nyát szeretné visszakapni, akit a gyámügy a volt feleség testvé­rének, Zosa Annamáriának gyámsága alá helyezett. Szerinte a kislányt, aki visszamaradott szellemi fejlödésű, terrorizálják, rendszeresen megverik. Legutóbb késsel is megszúrták. Ő azért nem tudott eddig a nevelésével törődni, mert maga is bör­tönben volt. Szereti a lányát, jelenlegi élettársa is kedveli és szívesen látná a családban. Lánya neveléséért felelősséget érez és anyagilag is megfelelő keretet tud ehhez teremteni. Úgy érzi, veszélyben van, ezért szeretné visszakapni - fordult szerkesz­tőségünkhöz panaszával Baranyi Kálmán. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Változott a helyzet... Természetes dolog, hogy a közvéleményt nagyon érdekli a júniusban Baglyasalján tör­tént tragikus gázrobbanás körülménye, illetve, hogy mi okozta a robbanást. A vizsgálat során kialakult egy elképzelés a baleset körül­ményeiről. Ezt az elképzelést szakértői véleményekkel tá­masztják alá. Addig viszont ér­telmetlen dolog nyilatkozni, ta­lálgatásba bocsátkozni, amíg az összes vélemény nem áll ren­delkezésre, illetve amíg a vizs­gálat le nem záródik. Kicsit korainak tartom kije­lenteni a Nógrád Megyei Hírlap „Egy elfelejtett szabályzat ál­dozatai” című cikkének utolsó két mondatát. Nem elébe vágva a sajtótájé­koztatónak, de szükségesnek tartom, hogy reagáljak ezekre a mondatokra. Az első sugárvezető 8-9 m-re állt a palackcsoporttól, a sugár­kép is olyan volt, így az egész Tisztaságban is kövessük Nyugatot! Megkértük Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hi­vatalát, hogy vizsgálja ki az ügyet és küldje meg válaszát. „A városi egészségügyi szo­ciális központ családgondozó­jával, Telek Ervin úrral környe­zettanulmány készítése céljából meglátogattuk az Önökhöz for­duló gyermeket, illetve felkeres­tük tartózkodási helyét. Megál­lapítottuk, hogy a szabadság- vesztés büntetését töltő anya négy kiskorú gyermeke - köztük Baranyi úr lánya - Zosa An­namáriánál és annak édesany­jánál tartózkodik az Alsóidegér 15. szám alatt. Ellátásuk, gon­dozásuk, ápolásuk megfelelő. Mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy a gyerekek fejlő­dése biztosított legyen. A kiskorúak nincsenek ve­szélyeztetett helyzetben. Az édesapa állításaival kap­csolatban a következők a té­nyek: a késszúrást egyértel­műen mindenki tagadta, még a kislány is. Eleonóra szellemi fogyatékos, valóban előfordul - nem is egyszer -, hogy testvére­ivel fizikai verést kapnak a gondozó szülőtől, de viselkedé­sük alapján a rendszeretetre, a tisztaságra, egyáltalán az életre való nevelés érdekében Zosa Annamária szerint ez elkerülhe­tetlen. A gyermekek - finoman fogalmazva is - elevenek. Eleo­nóra nemrég négy szem gyógy­szert kapott be, melynek gyo­mormosás és egynapi kórházi tartózkodás lett a vége. Elmondása szerint idegesí­tették kisebb testvérei, akik nem fogadtak szót neki egész délután. Most jól van. Beszélgetésünk során több­ször is visszatérően rákérdez­tünk arra, hogy szeretne-e az édesapjához menni? Minden esetben egyértelmű nem volt a válasz. Végül elsírta magát a kislány, attól félve, hogy mi erőszakkal elvisszük apjához. Felkerestük az édesapát is, de csak élettársát találtuk oda­haza. Ő teljes mértékben egyet­értett velünk, hogy az értelmi fogyatékos kislány kiszakítása eddigi, megszokott környezeté­ből súlyos törést jelentene a gyermek életében. Baranyi úr már korábban bírósági úton is vissza akarta vinni kislányát, de az erre nem volt hajlandó. Va­lóban igaz, hogy az apa ' hét évig börtönben volt, s ez idő alatt nem tudott gondoskodni gyermekéről. Azonban szaba­dulása óta, ami nem egészen tegnap történt, semmilyen for­mában nem támogatta gyerme­két. Együttes véleményünk Te­lek úrral, hogy a gyermekek fej­lődése biztosított a családban. A jövőben is fokozott figyelem­mel kísérjük sorsukat. Egyéb­ként évek óta klienseink, részle­teiben ismerjük körülményei­ket” - írta szerkesztőségünkhöz küldött válaszában Balogh Ka­talin gyámügyi tanácsos. Nem Salgótarján a születésem helye, de a 43 év alatt, mióta itt lakom, szívemhez nőtt e város. Az ötvenes évek Pécskő utcája, a Winter-udvar éppúgy, mint jelenlegi nagyvárosias arculata. Szeretem, fáj, ha bántják ... Csak tisztelni tudom azokat a tervezőket, mérnököket, fizikai építőmunkásokat, akik fáradsá­guk árán a bádogtetős viskók­ból egy új várost varázsoltak. Persze nem szeplőtelen e város képe. Sok a szemét, tisztátalan a környezet. Az autóbusz-meg­állókban cigarettavégek, papír- hulladékok díszítik a szeméttá­rolók környékét. Könnyebb mellé dobni hanyag mozdulat­tal, mintsem kulturált ember­ként a tárolóba dobni. Ez a kép tárni szemünk elé a városközpontban éppúgy, mint más hasonló helyeken. Lehet, hogy elkelne több szemetes­edény, de sajnos, ami van, az a kevés sem megbecsült. Hétvé­geken felborított kukák, szét­szedett szeméttárolók tarkítják a tereket. Elképed a jó érzésű ember ... Azt mondják, disz­kóból hazatérő fiatalok szóra­kozása, energiájuk mutogatása ez. Fiatalok csúfítanák így a fia­talok városát? Nem tudom. Csak arra gondolok, mennyivel értékesebb lenne a környezet tisztán tartására fordítani ezt az energiát. Nekem még nem állt mó­domban látni a nyugati városok tisztaságát. Csak hallomásból 1995. szeptember 6., szerda palackcsoportot érte a hűtővíz. A tűzoltók minden tűzeset során vizsgálják a tűz- és rob­banásveszélyes anyagokat, tár­gyakat, és valamilyen tűzoltási móddal elválasztják azokat, ez­zel is csökkentik a veszélyhely­zetet. A szakvélemény alapján a tűzoltóság kiérkezésekor az 1 fő palack 1/3 részében, a fel­robbant palackban teljes egé­szében elindult az önbomlási folyamat, és függetlenül bármi­lyen tűzoltási beavatkozástól, annak a palacknak törvénysze­rűen fel kellett robbannia. Az anyagvizsgálatok alapján a robbanás 354 bar nyomáson következett be, ami az üzemi nyomás hússzorosa. A vizsgálat befejezése után az eredményről, a tűzoltóság ál­tal tett intézkedésekről tájékoz­tatást adunk. Csaba Ákos tü. őrnagy tűzvédelmi osztályvezető megyei parancsnokhelyettes ismerem. Elismerően, csodálat­tal beszélnek róla. Átalakuló rendszerünk annyi jó példát igyekszik átvenni Nyugatról, akkor ezt miért nem tudjuk kö­vetni? Ha egyelőre másképpen nem, legalább propagandában. A tévé miért nem mutatja be a szomszédos Ausztria, a német városok példás rendjét? Hátha tanulnánk belőle mi, magyarok, felnőttek és fiatalok. Vagy erre nincs pénz, csak szexfilmek propagálására? Pedig úgy gondolom, nagyon hasznos lenne, hiszen esetleg más városaink, és büszkesé­günk, a főváros, Budapest arcu­latát is megváltoztatná. B. Kovács István Salgótarján Cigányzene szólt a szociális otthonban A balassagyarmati szociális otthon cigányzenétől volt hangos a minap. A kisebbségi önkormány­zat szervezett az intézmény lakóinak verses-zenés össze­jövetelt. Először gyerekek szavaltak ismert verseket, de bemutattak kevésbé közis­merteket is, majd az újjáala­kult gyarmati cigányzenekar játszott. Az előadott számok fokoz­ták a hangulatot, s az idős emberek egyre bátrabban dú- dolgatták az ismert nóták dal­lamát. Ki-ki még kérhetett is egy-egy számot és saját ked­venc dalát is eljátszotta a ze­nekar. A nagy sikerre való tekin­tettel a műsor szervezői a kö­zeljövőben szeretnék megis­mételni a rendezvényt. Új -víztárolók Béren - A salgótarjáni Karancs Épker Kft. kivitelezésében elkészült a 2x100 köbméteres víztá­roló, amely a Bércéi felől érkező fővezeték vizét fogadja be. A másik - felvételünkön - most épülő 2x200 köbméteres vízbefogadó pedig a Buják térségében lakókat látja majd el egészséges ivóvízzel. fotó: rigó tibor Veszélyesek a gyalogosok es a gyorshajtok Féléves helyzetértékelő ta­nácskozást tartott a minap Salgótarjánban, a városi rendőrkapitányságon a bale­set-megelőzési bizottság. Hi­dasi Béla törzszászlóst, a bi­zottság titkárát kérdeztük:- Mit mutat a működési terü­letük közlekedésbiztonsági helyzete?- Az első fél évben egy halá­los baleset történt, míg tavaly hasonló időszakban négy. A sú­lyos balesetek száma 23-ról 20- ra csökkent, viszont a könnyű sérüléssel járó balesetek száma 28-ról 34-re emelkedett. A gya­logosok, illetve a gyorsan hajtó gépjárművezetők okozzák a legtöbb balesetet. ,- Milyen következményekkel jártak a szabályszegések?- A rendőrök 244 gépjármű- vezetőt jelentettek fel, 2567 főt bírságoltak meg mintegy 1 800 000 forintnyi összegben.- Hogyan működött a bizott­ság, és mit terveznek a második fél évre?- Folyamatosan figyeltük és elemeztük a baleseti okokat, s a következtetéseket felhasználtuk a megelőző munkában. Külö­nösen nagy figyelmet fordítot­tunk a közlekedő gyermekekre és fiatalokra. Hasonló felada­tokkal foglalkozunk a második fél évben is. A szeptemberi tan­évkezdéskor megsokszorozzuk a figyelmünket. Negyvenéves találkozóra készülnek „Ha olyan szerencsés vagy, hogy még dolgozhatsz (de ak­kor is, ha nem), vagy nyugdí­jasként élvezed az élteted, va­lamint, ha kéznél van az olva­sószemüveged is, szánj ránk egy kis időt... ! Ez év szeptember 16-ára összehívjuk 40 éves érettségi találkozónkat!” Ezekkel az emlékeket éleszt­gető sorokkal kezdődik a salgó­tarjáni 10. sz. Gépipari Techni­kum 1955-ben végzett hallgató­inak levele, amit az érettségi ta­lálkozó meghívójával küldött meg a szervezőbizottság az öregdiákoknak. Az ország - sőt, a világ - kü­lönböző területein gyökeret eresztő egykori gépiparisták akik - éppen úgy, mint az ejozo évfolyam - a technikum alapító tagjainak számítanak, most újra összejönnek az iskola falai közé, hogy felidézzék a gondta­lan éveket, számba vegyék, kit hová repített az élet forgószele. Sokba kerül az iskola? Nem! Legalábbis nem any- nyiba kerül az iskola az ál­lamnak, mint azt hivatalosan állítják. E merésznek tűnő megálla­pítás elfogadásához nem szük­séges különösebb közgazda- sági szakértelem. Elegendő csupán egy kicsit a költségve­tési rejtelmek mögé néznünk, s láthatóvá válnak az oktatási költségekbe bújtatott idegen elemek. (Ezek léteztek a párt­állami időkben is.) Sajnos, nem túl vigasztaló, hogy az oktatást stratégiai ágazatként emlegető politikai tekintélyek között is alig akadt ez idáig, aki felfigyelt volna arra például, hogy az iskolák működésére adott pénzből szociálpolitikai támogatások történnek, mégpedig hivatalo­san. Noha ezeket más költség­helyről illene adni. Áz iskolai étkeztetésről van szó, amely nem oktatási kate­gória. Talán kevesen tudják, hogy az iskolai (óvodai) nap­közis étkeztetést igénybe vevő tanulók csupán a normát fize­tik (ami persze nem kevés), míg a „szolgáltatást” nyújtó vállalat rezsijét (költségeit és nyereségét, ami 70 százalék körül van) az oktatásra biztosí­tott költségvetési támogatásból az intézményeknek kell áll­niuk. így a családok szociálpo­litikai támogatásban részesül­nek hivatalosan oktatásra szánt pénzből. Ezek jelentős össze­gek, s egy-egy intézménynél elérhetik a dologi kiadások negyedét, harmadát is. Akkor, amikor naponta jelennek meg nyilatkozatok arról, hogy mi­lyen sokba kerül a szegény ál­lamnak a túlköltekező iskolák fenntartása. Szerencsés lenne, ha az ét­keztetést, mint nem oktatási kategóriát teljesen elválaszta­nák az iskoláktól. A konyhák leválasztása korábban már megtörtént ugyan, azonban - furcsa módon - a térítési díjak összegyűjtése és továbbítása (megtoldva a 70 százalékos rezsivel) továbbra is az iskolá­kon keresztül történik. Pedig ezt semmi sem indokolja, ha csak az nem, hogy így rejtve maradhat a csalafintaság. (Vagy pontosabban az „átkos- ból” itt maradt csökevény). Az étkezést igénybe vevőknek közvetlenül a „vendéglátó” céggel kellene kapcsolatba lépniük. Természetesen a csa­ládoknak lehetne támogatást kérniük az önkormányzatoktól (a mostaninál nagyobb fi­gyelmet is megérdemelnének.) Ezt azonban nem iskolai pénz­ből, hanem másik költséghely­ről kellene adni. Kerüljön minden a helyére! Amennyiben netán továbbra is az iskolán (óvodán) keresz­tül szándékoznak az illetéke­sek támogatást nyújtani a csa­ládoknak, ám tegyék! De ne az oktatási költségek terhére! Jó lenne, ha az efféle el­lentmondásokra (mert több is akad) a döntéshozók is felfi­gyelnének. Annál is inkább, mert mostanában már folyik a - várhatóan igen sok megszo­rítást tartalmazó - jövő évi költségvetés előkészítése. A mostaninál mindenképpen tisztább viszonyok kellenének. Különösen akkor, ha kevés a pénz. Czene Gyula Biciklitolvajok nyomában Botcsinálta magánnyomozók Újra virágkorát éli Balassa­gyarmaton a biciklilopás mestersége. Az élelmes tol­vajok trükkök tárházával rendelkeznek a csenések minél tökéletesebb végre­hajtására. Nem riasztja vissza őket semmi, hideg­vérrel hajtják végre, amit előre kiterveltek. Amióta • egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek kis hazánkban a nem olcsó mountain bike kerékpárok, megszaporodtak a tolvajok. Mára jól menő üzlet lett az ef­fajta drótszamarak adásvé­tele. A fiatal, tinédzser korú el­követők elkötik a járgányo­kat, ha kell, tömbházak táro­lójából lopják el, olykor zá­rástól. Szép gondosan átfes­tik, néhány nap múlva pedig valamivel olcsóbb áron túlad­nak rajta. Az eredeti tulajdo­nos így hiába kutat utána, nem akad kedvenc kerékpárja nyomára. A rendőrség sem nagyon tud segíteni. Általában azzal a jó tanáccsal látják el a káro­sultakat, hogy lehetőleg vi­gyázzanak jobban a bicikli­jükre. A későn jövő bölcs tanács persze aligha vigasztalja meg a károsultakat. Most össze­fogtak a meglopott bringások, saját maguk erednek a» tolva­jok után. Erőfeszítéseiket nem egyszer koronázta siker. Meg­lehet, a botcsinálta magány­nyomozóké a jövő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom