Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-26 / 226. szám

Oláh Tibor öntörvénykezőnek tartja a polgármestert PÁSZTÓ 1995. szeptember 26., kedd Száműzik az igénytelenséget Csak kevesen tudják, hogy az épületgépészet a gáz-, víz-, szellőzés- és fűtésszere­lés összefoglaló neve. Az Épületgépészek Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete pedig ezeket a szakmabelie­ket fogja össze. Pontosab­ban azokat, akik igénylik ennek a szervezetnek a tá­mogató segítségét. A szervezet tevékenységé­ről Braun Attila és Gólyán László mérnökökkel beszél­gettünk. Megtudtuk, hogy a megyei szervezet az országos szervezet ösztönzésére és tá­mogatásával 1991-ben ala­kult. A létszám nem nagy, de a vezetés igyekszik a hatókört kiterjeszteni az egész me­gyére. Tény viszont, hogy el­sősorban a salgótarjáni és a balassagyarmati szakembe­rekre támaszkodnak. Ezt tük­rözi a vezetőség összetétele is, hiszen Braun Attila megyei elnök mellett Angyal László és Selmeczi Sándor is salgó­tarjáni, míg a balassagyarma­tiakat Táborszki János képvi­seli. Igen jó a kapcsolatuk az or- ■ szágos szövetséggel, Gólyán László tagja az országos veze­tőségnek. Az épületgépészek megyei szervezete az alapszabály ér­telmében végzi munkáját. S ez pedig nem más, mint a szakmabeli tervezők, kivite­lezők, fővállalkozók érdekei­nek képviselete, szakmai tu­dásának folyamatos gyarapí­tása. Nagyon fontosnak tart­ják a tisztességes munkát, a szakmai becsületet is. Évente négy-öt szakmai előadást szerveznek a tagság­nak. Minden alkalommal a legújabb szakmai eredmé­nyeket és tapasztalatokat mu­tatják be az érdeklődőknek. A szaktudás gyarapítását szol­gálják az egyre gyarapodó nemzetközi tanulmányutak is. Ezekre mindig a külföldi cé­gek hívják meg az épületgé­pészeket és szakirodalommal is támogatják a sikeres rész­vételt. A minden hónap első csü­törtökén rendezett klubnap keretében is élénk szakmai vi­ták, beszélgetések zajlanak annak érdekében, hogy az épületgépész szakma presztí­zsét mind jobban erősítsék. Ehhez pedig hozzátartozik az igénytelenség, a tisztességte­len konkurencia száműzése soraikból. P. A. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Példaszerű segítség (Folytatás az 1. oldalról Oláh Tibor részletesen fel­eleveníti az eseményeket.- Zsuzsának a választás után el kellett költöznie egy hónapra Keszibe. Vagyis maradtunk Szakáiban ketten. A jegyző vi­szont azt mondta, hogy csak és kizárólag három fővel alakulhat meg a kisebbségi önkormány­zat. így aztán egyre tovább hú­zódott az alakuló ülés, holott én időközben kiderítettem, hogy két fővel is megalakulhattunk volna! Érdekes, hogy ezt a jegyző úr nem tudta ... A cigány önkormányzat el­nöke vaskos dossziékat pakol az asztalra. Bőven van doku­mentációja az ügyről.- Természetesen szeretnénk együttműködni a polgármester­rel. Csakhogy ez nem megy! Merthogy még nem kaptuk meg az évi 114 ezer forintos költségvetésünket, éppen azért, mert csak augusztus elején tud­tunk megalakulni, méghozzá éppen a polgármesteri hivatal miatt! Szóval, a polgármester úr azt mondta nekem: csak ak­kor tárgyalhatunk, ha van költ­ségvetésünk! Hozzátette azt is, hogy amíg nincs pénzünk, ad­dig ő sem ad semmit, ne is za­varjuk őt! A minap például szó szerint kizavart az irodájából! Kérem, Kovács úr egy öntör­vénykező, jogsértő ember! Ki­építette ő a saját rendszerét a fa­luban, és a cigányokat besorolta egy kasztba. Csinálhatunk mi bármit, akarhatunk mi bármit, az ő szemében nem vagyunk emberek! Oláh Tibor nemrégiben leve­let írt a Magyar Televíziónak. Az Ablak szerkesztősége az Országos Választási Bizottság­hoz küldte panaszával az elnö­köt. A kisebbségi vezető pénzt, időt és energiát nem kímélve kért tanácsot tucatnyi országos szervezettől. Sehonnan sem ka­pott megnyugtató választ.- Nem hagyom az ügyünket, mert tudom, hogy nekem van igazam! Ha kell, a bírósághoz fordulok! Nem félek senkitől és semmitől! Kérem szépen: ci­gánybált akartam rendezni. Nem sikerült! A polgármester úr miatt! Mindössze 25 ezer fo­rintot kértem az önkormányzat költségvetéséből, merthogy ne­künk ugyebár még nincs költ­ségvetésünk. Kovács úr nagyon szépen válaszolt: nem hogy pénzt nem adott, de megírta, hogy óránként 800 forint a mű­velődési ház terembérleti díja. Ennyit a segítőkészségről... -Arról már nem is beszélve, hogy közölte velem: ő márpe­dig semmiféle anyagot nem ad át nekem a faluról! Sőt! Mikor szóba került, hogy nagy nehe­zen biztosítanak nekünk egy irodahelyiséget - ami egyéb­ként törvényben előírt köteles­ségük! - és megjegyeztem an­nak állapotát, tudják, mit felelt? Tiborkám, te tudsz festeni, majd kimeszeled az irodát! Hát, kérem szépen, így kellene a dolgokhoz állnia a falu vezető­jének? Ezért mondom én: nem hagyom, hogy semmibe vegyen minket ez az ember! Bebizonyí­tom, hogy kinek van igaza! Nógrádszakál tiszteletdíjas polgármestere feszültté válik, mikor a kisebbségi önkor­mányzat kerül szóba. A község lakosságának negyven száza­léka cigány. Nem titkolja, elege van Oláh Tiborból.- Hétszázan élnek Szakáiban, de még senkivel sem volt annyi bajom, mint ezzel az emberrel! Ráadásul ez egy olyan illető, aki jobban tenné, ha hallgatna! Magánélete több mint érdekes, arról már nem is beszélve, hogy rendszeres segélyt kap ő és a fe­lesége is, ráadásul gyermekei ingyenes étkeztetésben része­sülnek. És még ő szidja az ön- kormányzatot ... Kovács József úgy érzi, amit lehet, azt megteszi a faluért. Azt viszont nehezményezi, ha valaki megalapozatlan vádak­kal illető őt.- Nem olyan egyszerű az ügy, ahogyan azt Oláh Tibor beállítja. Mást ne is mondjak: a jegyzőnk szó szerint belebete­gedett a cigány önkormány­Kovács József polgármes­ternek sok baja van Oláh Ti­borral zatba. Oláhék ugyanis többször megfenyegették őt, mondván, ha hetvenkét órán belül nem alakulhatnak meg, akkor meg­nézheti magát... Arról persze hallgatnak, hogy jegyzőnk há­romszor is összehívta őket, ám teljes számban egyszer sem tudtak megjelenni. Jegyzőnk, egy hetvenéves úr, végül is megromlott egészségi állapo­tára hivatkozva lemondott tiszt­ségéről. Most éppen kórházban fekszik ... A polgármester tovább so­rolja, mi mindenben próbált se­gíteni a kisebbségi önkormány­zatnak.- Felajánlottam nekik, hogy hétfő délelőttönként rendelke­zésükre áll a polgármesteri hi­vatal. Oláh Tibor ezt keve­sellte! Aztán mégiscsak megje­lent a megjelölt időpontban és tucatnyi közlönyt kimásoltatott magának. Bejött hozzám is. Durván nekem támadt. Hazug­sággal, félrevezetéssel vádolt. Való igaz: kiküldtem őt az iro­dámból. Megmondtam neki: amíg ilyen hangvételt üt meg, addig nem is akarok vele be­szélni. Egyébként, mint említet­tem, van elég gond ezzel az emberrel.- Önkormányzatunk minden évben földet biztosít a szegé­nyeknek. Sokan élnek is ezzel az ingyenes lehetőséggel, hi­szen sok zöldség megterem azokon a kétszáz-háromszáz négyszögöleken. Oláh Tibor az év elején levelet intézett az ön- kormányzathoz. Hu­szonöt-harmincezer forintot kért a vetőmagokra. Mit mond­jak erre? Szakái első embere a történ­tek ellenére az együttműködés mellett van.- Demokráciában élünk, vagyis Oláh Tibor úgy érvé­nyesíti vélt igazát, ahogyan akarja. Ha ő tisztességesen és normálisan áll a dolgokhoz, ak­kor nem lesz gond. Nekünk is érdekünk, hogy segítsük őket. Ehhez viszont változtatnia kell a magatartásán. Mert az több mint érdekes, amit például a minap tett. Bejött hozzánk és hosszú percekig azt kérdezgette mindenkitől: a hivatal dolgozói beosztottjai-e a kisebbségi ön­kormányzatnak? * Tagadhatatlan, hogy nagyon kevés helyen zökkenőmentes a települési és a cigány önkor­mányzatok együttélése. A tör­vény joghézagai tovább fokoz­zák a feszültségeket. Jobb híján az érintettek emberi tulajdon­ságai határozzák meg az együttműködés irányát és eredményességét. Közhely, de ebben az esetben is igaz: min­dig kettőn áll a vásár. A durva­ságoktól hemzsegő csatározá­sok csak még jobban ellehetet­lenítik az amúgy is kilátástalan helyzetet. Aligha véletlen, hogy megyénkben (is) jó néhány ci­gány vezető visszaadta mandá­tumát és időközi választásokat kell kiírni. Szilágyi Norbert Szeptember 13-án este a DZC-876-os rendszámú, Sal- góbányáról jövő autóbusszal utaztam. A vezetője Mikus József volt. _A rendelőintézetnél leszál­lást jelzett egy idősebb korú ember. Egyik karján kislányt tartott, másik kezében csomag volt. Amint leszállt, megbotlott és elesett. A síró gyermek, a szétszóródott csomag bennün­ket utasokat ijedtséggel töltött el. De a buszvezetőt is, aki ki­szállt, felsegítette az idős em­bert, a síró gyermeket és segí­tett összeszedni a kiborult cso­mag tartalmát. Csak azután in­dultunk tovább. Senki sem volt ideges a né­hány perc várakozás miatt. Csak az elismerés hangzott el, hogy milyen rendes ember. Mi­kus József mindannyiunk előtt emberségből kitűnőre vizsgá­zott. Köszönjük. B. Kovács István Salgótarján, Alagút út 6. „Nem csinál különösebbet a jelenlegi kormány sem, de legalább meghallgat”- Nincs pénzünk semmilyen fejlesztésre. Gépparkunk teljesen elöregedett, átlagéletkora tíz év. A rendszerváltás óta gépi fej­lesztésre egyetlen fillér sem jutott. Az elhasználódott masiná­kat a Dél-nógrádi Mezőgazdasági Szövetkezetből való kiválás­kor hoztuk magunkkal. Elismerem, hogy vannak nálunk jobb pénzügyi és technikai helyzetben lévő mezőgazdasági nagy­üzemek - mondta többek között a jelen érzékeltetésére Varga Lajos, az erdőkürti falusi szövetkezet igazgatóságának elnöke, amikor gazdasági helyzetükről kérdeztem. Varga Lajos igazgatósági elnök- Milyen irányba billentette a mérleg nyelvét az idei nyári be­takarítás?-Annak ellenére, hogy ter­méseredményeink viszonylag elfogadhatóak, még mindig kí­sért bennünket a múlt, az 1993. évi aszályból adódó magas ka­mat és hiteltörlesztési kötele­zettség, pedig minden fórumot felhasználtam, hogy megértes­sem: több sikeres esztendő kell ahhoz, hogy ki tudjuk gazdál­kodni az akkori hatalmas bevé­tel- és nyereségkiesést. Senki sem hallgatott meg. Ezért to­vábbra is labilis a helyzetünk. Mögöttes árdrágulás- Nincs szándékomban kötöz- ködni, de kikívánkozik belőlem, hogy megemlítsem: a hivatalos dokumentumok szerint az idén a mezőgazdasági termékek árai 25-30 százalékkal emelkedtek. Ez miként jelentkezik önöknél?-Termékeinknél 10-15 szá­zalékkal jelentkezik. A többit elvitte a műtrágya, a növény­védő szer, a fémzárolt vetőmag, az egyéb általunk felhasznált anyagok 20-70 százalékos ár­emelkedése. Ebben az esetben is, mint csaknem mindig, a hi­vatalos szervek csak a mondat első felét közük, a mögötte meghúzódó jelentős drágulás­ról, a kiadások növekedéséről viszont hallgatnak. Nem tartom segítségnek, amikor az exportra szánt búzánknál növény-egész­ségügyi vizsgálati díj címen több mint 200 ezer forinttal megvágnak.-Állítólag a mezőgazdaság­ban a kibontakozás jelei tapasz­talhatók. Ezzel szemben többen vallják: tovább folyik az ágazat leépülése.- Az előző kormány tönkre­tette a mezőgazdaságot. Ehhez statisztált a minisztérium me­gyei szervezete is. Amennyiben a fejlesztési lehetőségeket és a pénzügyi feltételeket nézem, a mi helyzetünk alapján, akkor valóban tovább folyik a leépü­lés. Nekünk egyetlen fillérünk sincs semmilyen fejlesztésre. A nálunk gazdagabbak bizonyára másként vélekednek. Kockázat a termelőké- Térjünk vissza az önök hely­zetére: javult, vagy romlott a pénzügyi mérlegük az idén?- Az elmúlt évhez képest jobb, de csak azért, mert előbb és a tavalyinál kedvezőbb áron értékesítettük őszi búzánkat, hektáronként több mint 5 tonna termett. Ennek köszönhető, hogy augusztus 31-éig ki tud­tuk fizetni lejárt kötelezettsége­inket. Az év végéig még 13 mil­liót szükséges előteremtenünk.- Miből?- Az őszi betakarításé növé­nyek értékesítésének egy ré­széből. A napraforgó tonnájáért 30 ezer forintot szeretnénk kapni. A tavalyi hektáronkénti 1,5 tonnával szemben most többre számítunk.- Lesz-e elég pénzük az idő­szerű őszi munkákra?- Az integrátorok (kereske­delmi cégek) abban érdekeltek, hogy a mezőgazdaságba beke­rülő anyagokat - műtrágya, növényvédő szer, fémzá­rolt vetőmag stb. - eladják az üzemek­nek. Az ilyen módon kapott előleg ellené­ben mi elad­juk a jövő évi termés 40 százalékát, de lehet, hogy eléri majd a hatvanat. Eb­ből is kitet­szik: az ösz- szes kockázat a termelőé, az inflációtól kezdve a fo­rint leértéke­léséig. A bankokról ■ pedig csak annyit: köz­jegyző előtt kell aláír­nunk, hogy visszafizetjük a kapott hitelt, az igen szigorú egyéb vagyoni garanciák mel­lett. Ráadásul a vagyonértéke­lést a saját értékelő társaságuk végzi, a fizetendő díjat viszont a nyakunkba varrják.- Némi tétovázás után megkérdeztem: miben érzik a kormány eddigi támogatását? Kamattámogatás kellene- Ha nem is csinál különö­sebbet, legalább meghallgatja az üzemeket. Ez már valami az előzőkhöz képest. Segítsé­gét még mi nem érezzük.- Az átalakulással kapcso­latban ígért erőteljes intézke­déseket már meg kellett volna tennie. A vetési támogatást ne utólag, hanem előre adják, hisz akkor van rá szükség, nem pedig két hónap múlva. A kamattámogatás érje el az inflációt, az exporttámogatás egy részét a termelő kapja meg. Csak kamatkedvez­ménnyel lehet megol­dani a matuzsálemi gépek cseréjét.- Émellett szükség van egy semleges adópolitikára, amely azonos módon ítéli meg a mezőgazdasági terme­lőket, azaz a terheket nem ki­zárólag a szövetkezetekre rakja. Vagyis az a vélemé­nyem, hogy legyen egyenlő közteherviselés. Venesz Károly Cigány vezető támadja Szakái első emberét

Next

/
Oldalképek
Tartalom