Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-23-24 / 224. szám

8. oldal Kerekasztal 1995. szeptember 23., szombat Régi óravázlatokkal ma már nem lehet tanítani Tanév eleji beszélgetés a közoktatásról Legyen hite és hitele a pedagógusnak ! Manapság az iskolák kapcsán a tartalmi, nevelési kérdések háttérbe szorulnak. Az oktatási intézmény ma is erkölcsi érté­kek hordozója. A jó tanulókra egyre inkább felnéznek társaik. Konzervatívak-e a tanárok? Az oktató-nevelő folyamatban to­vábbra is a pedagógus személyisége a meghatározó. Három év alatt kell bevezetni a Nemzeti Alaptantervet. E kérdésekről be­szélgettünk Czene Gyulával, a salgótarjáni Petőfi Sándor Is­kola igazgatójával, Pintér Nándorral, a pásztói Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanárával, Szabó Miklóssal, a karancssági I. István Általános Iskola igaz­gatójával, dr. Szvircsekné Kispál Verával, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet munkatársával és Turányi Istvánnéval, a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola igazgatójával. Dr. Szvircsekné Kispál Vera-Lehet-e, és hogyan, felelős­ségvállaló, tisztességes életvi­telre nevelni az iskolában ak­kor, amikor a társadalomban más értékrend látszik érvénye­sülni?-Cz. Gy.: Naivak lennénk, ha azt feltételeznénk, hogy az iskola függetleníteni tudja ma­gát a társadalmi hatásoktól és itt nemcsak a gazdasági kör­nyezetre, a szűkös anyagi felté­telekre gondolok. Mégis azt mondom, hogy az iskolának stabil, biztonságot nyújtó in­tézménynek kell lennie napja­ink zaklatott viszonyai között is. Sőt, éppen ilyen körülmé­nyek között kell kiegyensúlyo­zottnak lennie.- Sz. M.: Az iskola a mai ér­tékválságban is erkölcsi érték- hordozó intézmény. Olyan sok­oldalú, színes, a gyermekek vá­gyaival egybeeső programokat kell biztosítanunk a tanulók számára, amelyekben az általá­nos emberi értékeknek to­vábbra is meghatározó szere­pük van. Bár sokszor érezzük úgy, hogy magunkra vagyunk hagyva, nincs semmiféle szak­mai kontroll, az önállósággal azonban tudnunk kell élni.- Dr. Sz-né K. V.: Nevelés nélkül nincs iskola. Már az is nevel, ahogyan a pedagógus megjelenik az osztályban, ami­lyen gesztusokkal él, amilyen életszemléletet sugall, amilyen az iskola légköre. Tisztában kell lenni azzal, hogy sok szülő keveset tud, akar, képes foglal­kozni a gyerekével. Bár az ő feladatukat az iskola nem tudja átvenni, velük együtt sokat te­het és tesz is a nevelés érdeké­ben. A legfontosabb nevelési célokat (honismeret, népisme­ret, kapcsolódás Európához, a világhoz, a környezetvédelem, kommunikációs kultúra, testi és lelki egészség, tanulási képes­ség stb.) a Nemzeti Alaptanterv is tartalmazza.-T. I-né: A mi tanítványa­ink a szolgáltatási szférában, úgynevezett divatszakmákban helyezkednek el, mindennapos kapcsolatban lesznek az embe­rekkel. Ezért mi megkülönböz­tetett figyelmet fordítunk arra, hogy kialakítsuk bennük a munka- és szakmaszeretetet, a megfelelő viselkedési normá­kat, a mások iránti tapintatot, türelmet, a személyes példa szerepét. Nálunk azonnali kizá­rással jár, ha a tanítványaink megsértik az alapvető erkölcsi normákat és netán valamit eltu­lajdonítanak az üzletekből. Tör­ténhet bármi a társadalomban, . ha a pedagógus optigiis* ^>eál­lítottságú, ha a nevelőtestület alapvető kérdésekben viszony­lag egységes - mint például a miénk-, akkor nem lehet két­séges a végeredmény. Ezt mu­tatja, hogy a jó tanulókra, a ki­váló teljesítményt nyújtókra egyre inkább felnéznek a tár­saik, növekszik a tudás becsü­lete.- P. N.: Én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a nevelési folyamatban változatlanul a tanár személyisége a megha­tározó tényező. A legfonto­sabb, hogy a tanárnak legyen hite és hitele. Igenis ma is Czene Gyula vannak olyan pedagógusok, akikre felnéznek a tanulók, akiket fenntartás nélkül elis­mer az iskolaközösség. A gyerek a legnagyobb kritikus, a véleményét nem rejti véka alá. A mi iskolánkban a fran­cia tannyelvű oktatás követ­keztében több külföldi nevelő is dolgozik, de nem okoz kü­lönösebb gondot a nevelési elvek összegyeztetése.- A mai magyar társadalom­ban az egyik legtöbb problémát a tolerancia hiánya okozza. Nem értjük meg, nehezen fo­gadjuk el a másságot. Önök szerint a tanulók körében is ta­pasztalni hasonló jelenséget?- Cz. Gy.: Ezek az ádáz vi­ták jobbára a gyerekek feje fö­lött zajlanak. Igaz, tudatosan törekszünk is rá, hogy ne okoz­zon számukra gondot, ha egy társuknak barna bőre van. Nem könnyű viszont levezetni azo­kat a különbségeket, amelyek a családok anyagi helyzetének fokozódó eltéréseiből fakadnak itt Nógrádban is. Megpróbáljuk az egységes követelményeket biztosító házirenddel, a szegé­nyebb, kevésbé tehetős tanulók önbizalmának fokozásával ta­pintatosan oldani e feszültsége­ket.- Sz. M.: A karancssági is­kolában a tanulók hatvankét százaléka cigány származású. A szülők körében tapasztalni néha törekvést túra, hogy vá­lasszuk külön őket, de a gyere­kek körében természetes dolog az együttélés.-T. I-né: Nálunk sincs eb­ből különösebb probléma, de 'igyekszünk is következetesen elejét venni bárminemű megkü­lönböztetésnek.- P. N.: A mi tanulóink szá­mára ez olyannyira nem jelent gondot, hogy kifejezetten ked­velik a néger, illetve indiai származású oktatót. A kérdés azonban bonyolultabb, hiszen mindene kglq^t ^ egymást kell tisztelniük ahhoz, hogy a mási­kat megérthessék.- Dr. Sz-né K. V.: Én is ezt erősítem, hiszen a konfliktus­helyzetekkel foglalkozó tanfo­lyamunk iránt nagyon nagy volt az érdeklődés. A tapasztalatok azt igazolják, hogy gyermek és gyermek, felnőtt és gyermek, felnőtt és felnőtt között az isko­lai munkában nemcsak faji, val­lási stb. megkülönböztetésből adódhatnak konfliktusok.-Hallani, olvasni olyan vé­leményeket is, hogy a közokta­tás modernizációja a pedagó­gusok restségén, kényelmessé­gén, merev konzervativizmusán bukik meg. Önök szerint mi eb­ben az igazság? Tényleg csak vezetői „parancsra” vállalják a nevelők az új módszerek alkal­mazását?- P. N.: E vélemények han­goztatóinak először is azt kel­lene tisztázniuk, hogy mit érte­nek modernizáción és konzer­vativizmuson.- Cz. Gy.: Annál is inkább, mert az én felfogásom szerint nem baj, ha a nevelők konzer­vatívak bizonyos mértékben. Ez alatt azt értem, hogy ragasz­kodnak némely hagyományok­hoz - a mi esetünkben az úgy­nevezett acélgyári szellemet vagy a 300 fős gyermekcsapat megőrzését tartjuk ilyennek- és nem adnak helyet minden hebehurgya kitalációnak. Én mondom ezt, holott a mi isko­lánk közismerten nyitott az újra, a bátran kísérletező intéz­mények között van számon tartva, talán nem túlzás, ország­szerte. Nevelőink mintegy húsz tankönyvet írtak, iskolamodel- lünket három év alatt százhar­minchárom intézményből te­kintették meg kollégák. Ami pedig a megújulás felülről való Pintér Nándor erőszakoltságát illeti, az ma­napság már nem járható út. Ná­lunk egyetlen módszer sem tabu, de semmi sem kötelező. A pedagógusnak saját magának kell rájönnie, hogy melyik módszer a célravezető. Ez egy hosszú, vitákkal, vívódásokkal teli folyamat, amiben természe­tesen az iskolavezetésnek is megvan a maga, úgymond, „összecsiszoló” feladata. Régi, sokéves vázlatokkal ma már egyszerűen nem lehet eredmé­nyes, sikeres órákat tartani.- Dr. Sz-né K. V.: Határo­zott véleményem, hogy nem a pedagógusokon bukik meg a közoktatás korszerűsítése. Ezt azzal tudom igazolni, hogy ép­pen a pedagógusok kezdemé­nyező-készsége, újítókedve miatt vált elégtelenné az 1978- as tanterv, hiszen kísérleteik, a pályázatokban leírt elgondolá­saik számára szűknek bizonyult az adott keret. Ami pedig a módszertani sokszínűséget il­leti, egyetértek Czene Gyulá­val, hogy nincs egyedüli üdvö­zítő eljárás. Az egyik módszer az egyik nevelő számára nem hoz eredményt, a másik viszont éppen arra esküszik.- T. I-né: Mi arra törek­szünk, hogy úgy őrizzük meg az értékeket, ápoljuk a hagyo­mányokat, hogy közben a kor igényeivel is próbálunk lépést tartani.- Sz. M.: Nem a régi moz­galmi életet sírjuk vissza, de azt ki kell mondani, hogy hiányzik a közösségi élet. Valami kell helyette, ami megfelel a gyer­mekek korának, igényeinek. Ehhez otthonos környezetre, vonzó iskolán kívüli progra­mokra is szükség van. Kétség­telen, hogy ezt a pluszmunkát nem minden pedagógus vállalja önként, vezetői ráhatás nélkül. Szerencsére, a többség áldozat­kész.-Evek óta fogalmazódik a Nemzeti Alaptanterv. Immár a hatodik variáns van az aszta­lon. Mennyire ismerik a peda­gógusok a NAT-ot és hogyan vélekednek a jövő évtized okta­tási, nevelési elveit, végső so­ron saját tanítási gyakorlatukat nagymértékben befolyásoló do­kumentumról?- Cz. Gy.: Tudom, hogy van szorongás, aggodalom a peda­gógusokban. így van ez minden új dolog esetében. Pedig nem kell félni a bevezetésétől, több szempont miatt sem. Egyrészt számos vonatkozásban már évek óta ennek a szellemében dolgozunk. Másrészt lesz rá éppen elég idő -három év-, hogy felkészüljünk rá, hogy fo­kozatosan bevezessük. Ez a do­kumentum véleményem szerint nem megköti a pedagógus ke­zét, hanem ellenkezőleg, alkotó munkára ösztönzi.- Sz. M.: Számunkra szim­patikusak a Nemzeti Alaptan­terv elvei, várjuk a pontosabb, Turányi Istvánná konkrétabb követelményrend­szert. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak egy keret, amelyet nekünk kell kiegészítenünk, helyben kell megtöltenünk tar­talommal.- P. N.: A pedagógusok egy része egyelőre nem foglalkozik a NAT-tal, végzi a mindennapi munkáját. Bár tud róla, ismeri a körvonalait, amíg azonban vég­leges formát nem kap, doku­mentummá nem válik, kevéssé köti le a figyelmét.- T. I-né: A mi intézmé­nyünk számára nagyon fontos, hogy megvalósuljanak a NAT célkitűzései, niszen- a. plusz­évek, az új vizsgaszabályzatok perspektívát jelentenek mind a tanulók, mind a tanárok szá­mára.- Dr. Sz-né K. V.: A Nem­zeti Alaptanterv ügye a sok vi­szontagság után - most már úgy tűnik- nyugvópont előtt áll. Az ötödik változatot min­den általános iskola és közép­fokú intézmény tantestülete megismerhette és véleményez­hette. Megjegyzéseik messze­menő figyelembevételével ké­szült el a hatodik variáns, ame­lyet a Közoktatási Tanács már el is fogadott, és amelyet az ok­tatási miniszter a kormány elé kíván terjeszteni. Az ötödik és a hatodik változat közötti kü­lönbségek közül megemlítek néhányat. A pedagógusok vé­leménye alapján az utóbbi vál­tozatban az 1-6. osztály és a 7-10. osztály művelődési terü­leteit, a szintek követelményeit egységben kezelik. Ugyancsak egy helyütt szerepel a magyar nyelv és irodalom, továbbá a pedagógusok kérésének megfe­lelően helyet kaptak bizonyos írók és műveik a programban. Ha a kormány jóváhagyja a NAT-ot, a Parlamentnek né­hány ponton módosítani kell az oktatási törvényt. Mint már el­hangzott, a NAT-ot három év alatt kell bevezetni, kiegészí­teni saját tantervvel. Ehhez a központi szervek és intézmé­nyek - a mi közvetítésünkkel - sok támogatást adnak majd az intézményeknek. Elsőként az október 5-6-ai egri tanácsko­zást említhetem, amely a beve­zetés mikéntjéhez nyújt segít­séget.- A tanév kisebb-nagyobb zökkenőkkel azért minden isko­lában beindult, a pedagógusok teszik a dolgukat, amelyet so­kan közülük hivatásszerűen vé­geznek. Éppen ezért elégedetle­nek anyagi és erkölcsi megbe­csülésükkel, gyakran érzik ágy, hogy igaztalan bírálat éri őket. Mindezeket — és a beszélgetés eddigi menetét is- figyelembe véve, Önök milyennek ítélik a pedagógusok hangulatát?- P. N.: Az iskola egy kicsit állam az államban. A tanárok döntő többsége azért megy az iskolába, hogy ott minél szín­vonalasabban dolgozzon. A di­SzabóMiklós rekt politikai kérdések a leg­több pedagógus munkájában nincsenek jelen, bár vannak tantárgyak, szituációk, amelyek esetében nem kerülhető ki az ország, a családok helyzete. Én úgy érzem, hogy például a mi iskolánknak van perspektívája, és végül is a munka öröme fe­ledtet minden rossz érzést. Hi­szen a júniusban érettségizett huszonhét „francia” osztályos tanulóból huszonnégyet felvet­tek különböző felsőfokú intéz­ménybe. De az is felemelő ér­zés egy pedagógus számára, ha - mint az idén történt - az év­nyitó ünnepségre visszajönnek a régi diákok és azok szülei is.- T. I-né: Ilyenkor tanév ele­jén nagyon sok a munkánk és ez leköti energiánkat, figyel­münket. Természetesen rosszulesik, ha igazságtalanul támadnak bennünket, ha cél­pontjai vagyunk megalapozat­lan kritikáknak. Legtöbbünk azonban megszállottja ennek a szakmának és a kevés pénzért, a támadások közepette is he­lyén marad. Végül is tudomásul vesszük a jelenlegi helyzetet, tudjuk, hol a helyünk és igyek­szünk szívvel-lélekkel dol­gozni.- Sz. M.: A mindennapi eredmények és soron lévő fel­adatok feledtetik a bizonytalan­ság-érzést. Azt a szélmalom­harcot viszont igenis a pedagó­gusok is figyelemmel kísérik, amelyet a pártok, a különböző politikai erők vívnak az ön- kormányzatoknak juttatható pénzösszegekért, hiszen áttéte­lesen ez a mi munkánkban is érződik majd.- Cz. Gy.: Nálunk is az al­kotó munka szépsége, öröme uralkodik a hangulaton. Ugyanakkor nem hallgatha­tom el, hogy a pedagógusok igenis kevésnek érzik munká­juk anyagi és erkölcsi megbe­csülését. Fejünk felett lebeg a Damoklész kardja, amikor azt halljuk, hogy a szükségesnél és a megérdemeltnél több pénz került az ágazatba, vagy amikor egyesek arra hivat­koznak, hogy nem kell ide pénz, mert sok tartalék van még kihasználatlanul.- Dr. Sz-né K. V.: A peda­gógia intézet munkatársaiként sokfelé megfordulunk, több in­tézményből is van tapasztala­tunk. Mi is találkoztunk a kol­légák által jellemzett hangulat­tal, amelyre valóban a munlya- és a hivatásszeretet nyomja rá a bélyegét. De vannak elkeserítő jelenségek is, amelyek egyrészt a szűkös anyagi feltételekből fakadnak, másrészt viszont a pedagógusok munkájának elég­telen presztízséből táplálkoz­nak. Az sem szívderítő, hogy . valamennyi általános és közép­iskolai továbbképző progra­munkat csak térítés ellenében látogathatják az érdeklődő pe­/ dagógusok. Csongrády Béla Lapunk kérdéseit Csongrády Béla felelős szerkesztő (balról az első) tette fel fotó: gy t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom