Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-08 / 211. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a bírónőt Jóleső elismerés Ritka a töretlenül ívelő bírói pálya. Kisváriné dr. Glózik Anna adminisztrátorként kezdte, majd végigjárva szinte minden szakmai lépcsőfokot, a megyei bíróság elnöke lett: elért a csúcsra. Gazdasági kollégiumvezetőként, több évtizedes igaz­ságügyi munkássága elismeréseként tüntették ki a gyarmati bí­rónőt a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. a pálya alkonyán Kisváriné dr. Glózik Anna fotó: balga Péter Pedagógus szeretett volna lenni a mohorai kislány, ezért felvé­telizett a gyarmati Balassi Bá­lint Gimnáziumba. Jól érettsé­gizett, akadálytalanul folytat­hatta volna tanulmányait, ám a sors közbeszólt.- Családi okok miatt nem felvételizhettem. Adminisztrá­torként kezdtem dolgozni a já­rási bíróságon. De nem hagyott nyugodni a továbbtanulás gon­dolata. Ekkor már megcsapott a bíróság légköre, s a jogi karra jelentkeztem. Zsúfolt évek következtek, munka mellett tanulta a jogot, közben férjhez ment, s az ál­lamvizsga idején ikreket szült.- Nehéz, mégis örömteli idők voltak ezek. Kóstolgattam a szakmát, szültem két szép gye­reket, s izgalommal vártam, hogy munkába állhassak. Fo­galmazóként dolgoztam már majd másfél évet, mikor adó­dott egy lehetőség, elmehettem közjegyzőnek. Polgári ügyek bírája akartam lenni, ezért a közjegyzői munka kitűnő elő­tanulmány volt. De nem fejeződött be az „előképzés”. Beosztották bün­tető ügyszakra.- Dr. Markója Imrénél - aki akkor igazságügyminiszter-he- lyettes volt- jól vizsgáztam büntetőjogból. A megyén akkor már jelentkeztek a hetvenes évek gondjai: hirtelen megug­rott a fiatalkorú bűnözés. „Két­kezesként” kezdtem bírói mun­kámat, tárgyaltam a fiatalko­rúak ügyeit és családjogi pere­ket. Végre a választott feladatot láthatta el: városi bíró lett. Rö­vid ideig.- A megyére kerültem, mint előadó bíró. Olyan személyisé­gekkel, nevekkel dolgozhattam együtt, mint dr. Kalas Géza. dr. Demeter János és dr. Gazda Zoltán. Sokan tanultuk meg ak­koriban tőlük a szakmát. Innentől ívelt pályája felfelé.- Hiányzott a bíróságon a kö­zép-generáció, ezért fiatalon tanácselnök lettem, majd dr. Kalas Géza nyugdíjba vonulása után megyei bírósági elnökhe­lyettes lehettem volna, ám nem éreztem magam felkészültnek. Tanácselnökként megbíztak a polgári kollégium vezetésével. Vagyis titulus nélkül, ugyanúgy kellett felelnem a megye pol­gári bíráskodásáért. 1980-ban aztán elvállaltam, amit már amúgy is csináltam. Hat éven keresztül látta el a feladatkört, s következett a szakmai csúcs. 1985-től Nóg- rád megye ítélkezéséért felelt, mint a megyei bíróság elnöke.- Számomra nagy megterhe­lést jelentett a feladat. Amellett, hogy enyém volt a valódi fele­lősség, komoly munkakört lát­tam el: kapcsolatot kellett tar­tanom a társszervekkel, a rend­őrséggel, az ügyészséggel, a minisztériummal. A gondok rajtam keresztül csapódtak le. Egészségügyi okokra hivat­kozva mondott le. A gazdasági ügyek kollégiumának vezetője lett. Már ismerős vizeken eve­zett, s evez a mai napig. S oktat, méghozzá fogalmazókat.- Munkámat erkölcsileg el­ismerték a kitüntetéssel. Na­gyon jólesett. Életemet egy munkahelyen töltöm, illetve töltöttem, mivel lassan aktív korom végén járok. D. G. PÁSZTÓ 1995. szeptember 8., péntek A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Csak névtelenül írhatok” Tisztelt Demus Iván! Én - mint a Nógrád Megyei Hírlap rendszeres olvasó­ja - úgy látom, hogy Önből nem hiányzik a mindennapi élet ismerete. Én a lassan már „éhen haló” diplomások táborába tartozom. Jelenleg középisko­lai végzettséget igénylő mun­kakört töltök be, azt is mini­málbér alatt. Sokat töprengek azon, hol lehetne költségei­men csökkenteni, hiszen van olyan hónap, mikor hármunk­nak - a havi részletek befize­tése után - mínusz kétszáz forint maradna. De mindig tartogat olyan meglepetéseket a Nógrád Megyei Hírlap, ami miatt nem tudnék megválni a „szellemi táplálékomtól”. Az egyik jelenség, amit Ön az álláshelyek „szétosztásá­val” kapcsolatban megírt, nemcsak a megyeházára jel­lemző, hanem a többi salgó­tarjáni munkahelyen is ta­pasztalható. Gondoljon csak a pénzintézetekre, ahol a közal­kalmazotti fizetések 3—4-sze- resét keresik. Köztisztviselői munkahelyekre pedig egyálta­lán nem jellemző a pályázati rendszer. Ha mégis sikerül „kiszima­tolni”, egy állás lehetőségét, a felsőfokú végzettség nem előnyt, hanem hátrányt jelent. Még soha nem írtam névte­lenül, de úgy érzem, nevem­mel a cikk megjelenése veszé­lyeztetné munkahelyemet, hi­szen itt sem jellemző az állá­sok meghirdetése. A felvéte­lek ismerősök útján, tőlünk jóval jobb fizetési körülmé­nyek között történnek. Még egyszer köszönöm cikkeit, s várom további írá­sait is. Egy salgótarjáni olvasójuk! Politikatörténet Nógrádban A Nógrádi Történeti Mú­zeum -elődei jó hagyomá­nyait folytatva - több év óta a megyében folyó gazdaság- történeti, politika-történeti kutatás egyik központja. Napjainkban jelentős állo­máshoz érkezett el a munka egyik szála: Horváth István öt nógrádi történelmi személyi­ség életének és munkásságá­nak kutatását fejezte be és az összegyűjtött tapasztalatait tanulmányokban rögzítette. A sort az evangélikus Ócsai Balogh Péter (1748- 1818) vezeti, aki Kisbágyon- ból elindulva emelkedett or­szágos tisztségekbe, és lett többek között torontáli és zó­lyomi főispán a XVIII. szá­zadban. Sréter János (1806- 1842) a reformkor hajnalán országosan is ismert nógrádi alispán volt. Az újabb kutatá­sok nemcsak megerősítették a már eddigi ismereteket, de Sréter sokoldalú politikusi kapcsolataira is fényt derítet­tek. Sztranyavszky Sándor (1882-1942) már ízig-vérig huszadik századi konzervatív politikusa volt a megyének. Förster Kálmán (1885-1971) munkásságával, városfejlesz­tési elképzeléseivel Salgótar­jánon túl is maradandót alko­tott. BeífrMiklrís (1872-1938) zárja e sort, akit a jó szándék vezetett politikai pályáján, de mégis tévútra vitte a sors. A tanulmányok az életpá­lyák feldolgozásán túl bemu­tatják a megyére jellemző po­litikai gondolkodás folyama­tát is. A szerző áttekinti a rendi és a reformkori libera­lizmus kialakulásának mene­tét, példákkal jellemzi a nem­zeti - keresztény - konzerva­tív eszmerendszer politikai hatását, a nemzeti szocializ­mus megyei fejlődéstörténe­tét, a szociáldemokratizmus hatásának megyei útját. Az elkészült, Eszmék, eszmények, magatartások című kötetet portrék és más il­lusztrációk, név és helynév- mutató tesz még hasznosabbá. A megjelenését segítő anyagi támogatók esetén már 1996- ban az érdeklődő olvasó ke­zébe kerülhet. Nyugati követelmények, hosszú távú munkahely Romhányban Nem elbocsátást, jólétet ígér a Zalakerámia 1995. április 1-jével a volt Romhányi Építési Kerámiagyár leg­fiatalabb, önálló gyáregysége a Rékerámia beleolvadt a Zala­kerámia Rt.-be, amely az ország egyik legerősebb vállalata. Jellemző rá, hogy az idén a Japán piacon is helyet követelt ma­gának, s az idén várhatóan a megrendelők listájára kerül Ang­lia is. Az 1991 március óta részvénytársaságként működő cég részvényei a budapesti, a bécsi és a londoni tőzsdén jelen van­nak. Az új tulajdonosok az idén és jövőre 800 millió forintos felújítást, beruházást valósítanak meg. Arra kértem dr. Katona Györgyöt, a Zalakerámia Rt. el­nök-vezérigazgatóját, hogy vá­laszoljon a romhányi fejlész- téshez kötődő kérdéseimre. Üzleti alapon- Korábban a romhányiak ver­senytársként voltak jelen a ha­zai és a külföldi piacon. Ha most rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy önök bekebelezték ko­rábbi versenytársukat, ugyan­akkor hozzáteszem, hogy előze­tes ismereteim szerint ez a „há­zasság” igen előnyös lesz majd a romhányiaknak is. Mi moti­válta a tulajdonosokat a Réke­rámia megvétele mellett?- Az előbbi akkor lenne igaz, ha egy jól menő gyárról lett volna szó. Az egyesüléssel lét­rehozott beolvadás előtt napok kérdése volt, mikor számolják fel a gyárat. A Rékerámiát üz­leti alapon vásároltuk meg, mert úgy éreztük, hogy általa jó befektetést valósítunk meg. Számításaink szerint fajlagosan olcsóbban hajtjuk végre ezt a feladatot, mint zöldmezős be­ruházás formájában.- A gyár technikai, techno­lógiai újjászületése mennyiben és milyen területeken növeli az önök versenyképességét?- A falburkolócsempe-gyár- tásban szerzett tapasztalatain­kat is felhasználjuk a beruházás megvalósításakor. A padlólap­gyártáshoz teremtjük meg a fel­tételeket Romhányban. A szakmai követelmény, az erre irányuló tanulás célja, hogy an­nál még jobb minőséget adjon a kollektíva, mint amit mi a fal- burkolócsempe-gyártásában el­értünk. Ez utóbbihoz még any- nyit: a belföldi igényeket nem tudjuk teljes egészében kielégí­teni. Magas színvonal-A külföldi tulajdonosok igen magas követelményeket állíta­nak a felső-, a középfokú szak­emberekkel és a fizikai dolgo­zókkal szemben. Mit kell tenni a kollektívának, hogy egziszten­ciális érdeke találkozzon a ma­gas fokú, fegyelmezettséget elő­író követelményekkel?- A Zalakerámia azért ma­radt stabil gyár, és van jelen egyre nagyobb mértékben a külpiacon és belföldön, mert a munka- és a technológiai fegye­lem betartása minden vezetői szinten kézben volt és van tartva. Ez párosult folyamatos, következetes szakmai képzés­sel. Ezt szeretnénk megvalósí­tani Romhányban is. A szakmai színvonal emelése érdekében csak azt tesszük, ami már jól bevált. Felhívom a dolgozók fi­gyelmét, hogy jól felfogott ér­dekükben az előbbiekhez iga­zítsák munkával kapcsolatos igényeiket, szakmai tanulásu­kat, fegyelmüket, mert nálunk stratégiai alapkövetelmény a kifogástalan minőségű termék- gyártás. Egy jottányit sem en­gedünk ebből. Megtartani a jókat- Mire kívánja még felhívni a romhányiak figyelmét?- Tavaly novemberben és decemberben a romhányi gyár szakszervezetével folytatott tárgyalásaink során az érdek- képviselet azt kívánta, hogyha netán sor kerül az elbocsátá­sokra, akkor a legjobbakat küldjük el. Mi másként gondol­kodunk. Igaz, hogy a beruházás révén a jelenlegi létszám 30, netán 40 fővel lesz kevesebb, de a megmaradó 230-240 dol­gozónak hosszú távra munka- lehetőséget, együttműködést, kedvező környezeti körülmé­nyeket, jólétet, vagyis az orszá­gos átlagnál nagyobb keresetet ajánlunk. Venesz Károly KÍVÁNCSISKODÓ -ÉLŐVONAL Mihalik Júlia rovata-Telefon: 32-316-455 Előbb indul a reggeli járat - Kihasznált önzetlenség Rovatunk naponta várja kedves olvasóink közérdekű vagy egyéni gondjaikkal kap­csolatos kíváncsiskodó kérdé­seit, észrevételeit. A 310-589-es telefonon naponta, 10-től 13 óráig kereshetik szerkesztőségünket, de sze­mélyesen és levélben is for­dulhatnak hozzánk. A fenti számon üzenetrögzítőnk szin­tén a rendelkezésükre áll. Öt perc az etesieknek Ingázók nevében, érdekében fogott tollat egy etesi asszony, aki azt írja, hogy a menetrend- változás több helybelinek gon­dot okoz. Az 5,45 óra helyett 6,05-kor induló busszal közle­kedők ugyanis nem érik el az egri, budapesti csatlakozásokat. Az érintettek szeretnék, ha visszaállna a régi rend. - Lehet­séges ez? - kérdeztük a Nógrád Volán illetékesétől.- Ismerjük a problémát, azonban az Etesről 5,45-kor in­duló járatot nem áll módunkban visszaállítani. A csatlakozás megoldása érdekében azonban a 6,05-ös busz indulását szep­tember 4-étől 6,00 órára módo­sítottuk - közölte a jó hírt Rü­csök Lajos, a személyszállítási üzletág vezetője. Bátonyi okfejtés- Utóbbi időben több napilap írt az országos vérhiányról és arról is, mit tesznek ennek megszüntetéséért a megyék, va­lamint, hogy milyen problémá­kat kellene megoldani a vérellá­tásban. Én csak azt nem értem, miért ingyenes még ma is a véradás? Azt az indoklást nem fogadom el, hogy nincs pénz a véradók honorálására, hiszen - sajnos - szerintem, ez is egy jól fizető üzletág lenne — mondott véleményt bátonyterenyei olva­sónk. - Nem beszélve arról, hogy miközben az emberségre hivatkozva toborozzák a dono­rokat, folyamatosan emelik a vérből készült gyógyszerek árát is, és engem ez felháborít. Dolinkai „idill” Salgótarján egyik ismert pihe­nőhelye a Dolinka. Azazhogy, csak volt, mert ma gyerekzsivaj helyett kutyaugatás, kutyapi­szok uralja a teret - panaszolja S. Jánosné. - A börtönükből (értsd la­kótelepi lakások­ból) sza­badult négylá­búak csapatostól, felszabadul­tan rohangálnak itt - póráz és szájkosár nélkül. A nagyobb testűek már a lát­ványukkal is félelmet keltenek a gyerekek, idős emberek köré­ben, ha ugyan az utóbbiak vég­leg el nem kerülik ezt a helyet. S. Jánosné elkeserítőnek tartja, hogy a városvezetés nem figyel erre, s végül javasolja, hogy az eltűnt, „Kutyát a parkba bevinni tilos!” figyel­meztető tábla helyett a „Gyere­ket a parkba vinni nem ajánla­tos” feliratút helyezzék ki. Mit tanultak Nyugaton? A Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Alapítvány pályázatát elnyerve, a salgótarjáni Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola négy tanára - Plenczner György igaz­gató, Osztafi Sándor, Pál István és Lőrincz Gyula, va­lamint négy tanuló - Csiz­madia Bertalan, Klátyik Tamás, Zsíros Péter és Kas­sai László - tíznapos tanul­mányúton vett részt Német­országban, Svájcban és F ranciaországban. Az út célja és egyben fel­adata volt a korszerű techno­lógiák, a számítógépekkel ve­zérelt gyártás és minőség-el­lenőrzés tanulmányozása, va­lamint a német és a svájci ok­tatás, szakképzés sajátossága­inak megismerése. A program összeállításában és biztosításában nagy szere­pet vállalt Gyöngyös Iván, az iskola volt tanulója, aki ma Svájc alumíniumiparának meghatározó személyisége. A küldöttség szinte teljes keresztmetszetet kapott Svájc alumíniumiparából. A számí­tógépes gyártástervezés, szervezés és irányítás itt már hétköznapi fogalom. A fran­ciaországi Socheaux-ban ké­szülnek a Peugeot autók. Ipari robotok (hegesztő, festő, sze­relő) ezrei dolgoznak itt. Hi­hetetlen a tisztaság és a szer­vezettség. Münchenben és Bemben középiskolákat, át­képző központokat látogattak meg. A szemléltető eszközö­ket őszintén irigyelték, a tanu­lók terhelését nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom