Nógrád Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Egy kisváros politikai nagyberuházása Balassagyarmaton nem csillapodnak a kedélyek az új általános iskola megépítése körüli vitában. A város polgárai közül sokan érvekkel bizonyítják az iskolaépítés szükségtelenségét, a fölös­leges terhek felvállalásának hiábavalóságát. Makacsul hallgat az önkormányzati testület. Előző írásomban (Hány iskola szükséges Gyarmaton? - Nóg- rád Megyei Hírlap, augusztus 5.) azt próbáltam bizonyítani, hogy a városnak csökkenő gye­reklétszám mellett és szerény anyagi lehetőségei miatt űj is­kolára nincs feltétlenül szük­sége. Úri passzió jövő augusz­tusig százhúszmillió forintot, aztán pedig minimum még nyolcvanmillió forintot a beru­házásra fordítani, mikor egy régi iskoláért kapott kárpótlás­ból csak kilencvenmillió forint áll a város rendelkezésére. A város megmaradt általános is­kolái ezerötszáz-ezerhatszáz kisdiák befogadására még mos­tani állapotukban is alkalma­sak. Fal és fej... Balassagyarmat is Magyaror­szág része, osztozik annak jó- és rossz sorsában. Az ország­ban pedig a kultúra és a közok­tatásra rosszabb esztendők vár­nak. Ha okosan akarjuk meg­védeni a város iskoláinak jövő­jét és a tanárok egzisztenciáját, akkor számolnunk kell az or­szág pénzügyi helyzetével és figyelembe kell venni a kor­mány oktatáspolitikáját. Ellenkező esetben az önkor­mányzat megy neki a falnak, de végül a tanárok feje törik be. A kormány oktatáspolitikai tervezetei szerint megmarad az iskolák fejkvóta (tanulólét­szám) szerint finanszírozása, de finomodik a támogatás rend­szere. Jövőre sem nőhet az is­kolák működési kiadása, és a teljes összegen belül 76 száza­lékos lehet a személyi kiadások (magyarán a tanári munkabé­rek) aránya. Jövő évtől azonban a tanári munkabér nemcsak az eddigi álláshely-kvótához iga­zodik, hanem a szakképzési feladatokhoz kapcsolódó kia­dásigényektől függően megál­lapított szorzókkal is kiegészül. Harmadik elemként járul ezekhez a speciális oktatási fel­adatokhoz (például fogyatékos­oktatás, kollégiumi ellátás stb.) járuló „speciális kiegészítő kvótarendszer”. Presztízsberuházás így intézményenként differen­ciáltan számolható ki a feladat és teljesítmény szerinti műkö­dési összköltség, s ezen belül a munkabér nagysága. Balassagyarmat esetében ez a szabályozási rendszer külö­nösen a minőségi oktatás fej­lesztésére ösztönöz. Ennek leg­biztosabb formája lehet a város meglevő iskoláiban a speciális oktatási formák gazdagítása, a tagozatok erősítése, bővítése. A már működő tagozatok mellett újak is indíthatók, de akkor ajánlatos a mostani iskolák fel­szerelése például számítógé­pekkel, nyelvi laboratóriumok­kal... így javul az oktatás színvonala, emelkedhet a köz­ponti támogatás, növekedhet a tanárok óraszáma . . . Jobbak lesznek (lehetnének) az iskoláink és megőrizhető a pedagógusok állása, , szak­mai, anyagi biztonsága. Gondoljuk végig, miért nem érdeke a városnak (és miért fe­nyegeti tanárainak állását) egy új iskola felépítése. Általános gazdálkodási érveim megismét­lése helyett a tanári álláshelyek szempontjából mérlegelem a helyzetet. Ha épül egy fölösle­ges új iskola, a felépítése és fenntartása jelentős (százhúsz- kétszáz milliós) oktalan kiadás. Tervezett nyolc tantermében lesz (ha lesz) nyolc kislétszámú osztály, amelyikbe a gyereket más intézményekből verbuvál­ják. Foglalkoztat tizenöt tanárt, de közben a minőségi fejlesztés elmaradása miatt jóval több kolléga állása kerül veszélybe. Kinek jó ez, a tanároknak semmiképpen! Végül egy olyan presztízsberuházás valósulhat meg a város pénzén, aminek át- haj szólásához az egész önkor­mányzati testület a nevét adja. Érzékeny egyensúly Néhány évre sikerült elsimítani az új keresztény iskola létesí­tésé körüli szenvedélyes vitá­kat. Akkor mind a katolikus egyház, mind a régi önkor­mányzat, mind a pedagógus kollektíva üdvös önmérsékletet tanúsított. Szakmailag mégis ' gyenge megoldás született, hiszen to­vábbműködik egy hiányossá­gokkal küszködő keresztény kisiskola. Most nagyobb vita van alakulóban: az új iskola komolyan fenyegeti a régi ér­zékeny egyensúlyt. Milyen jövő vár a tanárokra, ha ilyen átalakulást szinte senki sem akar és az országos szabá­lyozók kizárólag minőségi okta­tásra, nem mennyiségi növeke­désre ösztönöznek? Lehetetlen úgy szembenézni a problémával, hogy előzetesen nem tisztázták: nem vezethet több tucat pedagó­gus álláshely felelőtlen veszé­lyeztetéséhez ez a döntés! Dabas-Sári felé Helytelen ilyen iskolapolitikát a város polgármesteri és alpol­gármesteri székből kezdemé­nyezni, ha mindkét vezető elkö­telezett kereszténydemokrata politikus. Helytelen a városi képviselő-testületnek jóvá­hagyni megalapozatlanul a két vezető előterjesztését. Helyte­len a döntés előtt a kormány új oktatási szabályozóinak gondos mérlegelését elhanyagolni. Helytelen egy rendkívül érzé­keny iskolavitában a közvéle­mény megkérdezésére, a peda­gógusok, igazgatók szakmai jóváhagyása, sőt a létében érin­tett másik iskola ellenérveinek mérlegelése nélkül dönteni. Helytelen az erősödő tiltako­zás ellenére elzárkózni az egész kérdéskör újratárgyalása elől. Ha bármi rosszul sikerül semmi le nem moshatja a gyanút, hogy világnézeti-politikai döntés született. Akarva, nem akarva elindítják Balassagyarmatot azon a senki által sem kívánt úton, amelyik Dabas-Sári, az iskolaháború felé vezet. Még mindig nem késő meg­előzni, hogy a város józan többségi közvéleménye és taná­rai ne tiltakozzanak határozot­tabb állampolgári eszközökkel és módszerekkel a döntés ellen. Bilecz Endre * (Legközelebb e témában a ba­lassagyarmati önkormányzat képviseletében, Tözsér Zsolt al­polgármester fejti ki vélemé­nyét lapunk hasábjain.) 1995. augusztus 23., szerda Colombo - magyar módra A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Almási László pásztói lakos esetét az egész ország ismeri. Nekem személyes ismerősöm volt. Néhány száz méterre la­kott tőlem. Minden nap talál­koztam vele, üdvözöltük egymást. Csendes, visszahú­zódó, udvarias ember volt, akiről betörést elképzelni sem lehetett. Az ügy előzményeit nem ismerem, csak az eredményt! Azóta már az is kiderült, hogy kik voltak az igazi betörők. Most már csak a haláleset kö­rülményeit kell alaposan ki­vizsgálni. Nyugati minta Ezzel kapcsolatban néhány gondolat jutott eszembe. Én úgy érzem, hogy a rendőrség keresi önmagát, keresi az ide­ált, de valahogyan nem találja a megoldást. Nyugati mintát kopíroz. Nagyvonalú, lezser „zsaru” akar lenni. Nap mint nap lá­tom a kapitányságon, hogy dívik a nyugati filmekben lá­tott „módszerek” utánzása! A nyomozók állig (hónaljig) fel­fegyverkezve rohangásznak egyik szobából a másikba. Te­lefon ide, telefon oda, csak az értelmét nem tudom, de sok­szor azt sem, hogy ki az ügy előadója. • Viselkedésük ellen végső soron nincs kifogásom. Udva­riasak, készségesek, látszik igyekezetükön a törvényesség betartása. Ám, csak akkor jönnek a kételyek, amikor ilyen durva visszaélésről, tra­gikus esetről hallok. Apró bizonyítékok Legyenek a rendőreink, nyo­mozóink nyugati példa szerint lezser, nagyvonalú, udvarias, szeretett „zsaruk”, de ugyan­akkor ne feledkezzenek meg arról, ami a legfontosabb: egy bűncselekmény felderítésénél nem a beismerés a döntő, ha­nem azon apró bizonyítékok összegyűjtése, melyek hatá­sára „összeroppan” a gyanúsí­tott. Ellenkező előjel Colombo, Kojak és a többiek nem a beismerés kicsikará­sára törekszenek, hanem a megcáfolhatatlan bizonyíté­kok produkálására, melyek hatására a beismerés magától adódik. Almási László esetében - sajnos - ellenkező előjellel indult a nyomozás. A rendőr­ség nem tudott bizonyítani és ezért erőszakkal kívánt ered­ményt felmutatni. Ez pedig ismert és sajnálatos. Dr. Szabó László ügyvéd, Pásztó Tele a hócipője a bánki kályhakirálynak Messze földön jól csengő márkanév a Trenyik. A cserépkály­hák-, és kandallók bánki mesterét magyarhonon kívül elisme­réssel emlegetik Szlovákiában, Ausztriában, Németországban, de még Svédországban is. Trenyik András birodalma most mégis széthullani látszik ... Bánki otthonának pincéjében kialakított parányi műhelyében 1977-ben kezdett fazekassággal és cserépkályha-készítéssel foglalkozni Trenyik András. Nem volt mestere, könyvekből és saját tapasztalataiból sajátí­totta el a mesterség csínját-bín- ját. A változások szele őt is megérintette. Úgy döntött, saját birodalmat épít. À község hatá­rában fekvő vadregényes terü­leten látott építkezéshez ’90 őszén. Másfél év múlva megin­dult a termelés a négyszáz négyzetméteres, korszerű be­rendezésekkel felszerelt üzem­ben. Tizenhárom ember segí­tette munkáját. Egyre-másra érkeztek a megrendelések, a szép kályháknak és kandallók­nak gyorsan messze szállt a híre, osztrák és német kiállítá­sokon arattak sikereket. Ám a ’94-es év nem várt ne­hézségekkel köszöntött a mes­terre. A fékevesztett infláció ott dörömbölt birodalma kapuján is. Az energiaár-emelést és a megnövekvő banki kamatokat takarékoskodással próbálta egyensúlyozni a vállalkozó. Kényszerlépései meghozták a kívánt eredményt, ám néhány hónap múlva a munkaerővel gyűlt meg a baja. Az elmúlt majd két évben csaknem ötven ember állt nála munkába. Mára egyetlen árva lélek sem maradt. Próbálkozott fiatalok tanításával is. Nem fél­tette szakmai tudását. Úgy gon­dolta, nem kis dolog az ő irá­nyításával elsajátítani a szak­mát. Rosszul gondolta. Ipolyságon nyitott márkabol­tot. Fél év után be kellett zárnia. A szlovák hatóságok ugyanis nem engedik be a kályhákat és kandallókat. Sokadik csalódása után nem meglepő, hogy végső lépésre szánta el magát: eladja biro­dalmát. Egy belga üzletember azonnal bejelentkezett. Komoly összegről tanúskodó bankga­ranciákat mutatott be. Trenyik András ekkor elbi­zonytalanodott. Eszébe jutott az a rengeteg fáradság, energia, küszködés, amely idáig juttatta őt. Egyetlen aláírással váljon meg attól, amiért szívét-lelkét adta, amely az élete? Visszautasította az ajánlatot. Egyelőre tovább dolgozik. Egyetlen támasza, fia, hetente építi a kályhákat és kandallókat az osztrákoknál és a Dunaka­nyarban. És készülnek az őszi BNV-re. A Trenyik név köte­lez. (szilágyi) Megújul a Zagyva-híd - Jobbágyiban a 21-es főút melletti útkereszteződésben a Strabag Rt. felújítja a Zagyva-hidat. A költségeket a Salgótarjáni Közúti Igazgató­ság fedezi. Az itt dolgozók szeptember végére ígérik a munka elvégzését. fotó: gyurián tibor 26. HÉT Hat szám - egy nyeremény! E heti játékunk az AMSTEL Kereskedelmi Kft. támogatásával jöhetett létre! A HETI NYEREMÉNY! AMSTEL ajándékcsomag Kedves Olvasó! Hétfőtől szombatig mindennap megmutatunk egy számot -amelyet közjegyzőjelenlé tében sorsoltunk ki -, sa hat nap elteltével egy előfizetői kódot kapunk. A kód tulajdonosa, ha a hét minden napján rendelkezett előfizetéssel, megnyerte a heti nyereményt. Ha Ön nyert, akkorjelentkezzen a 32/316-455-ös telefonszámon! Jó játékot kíván Önnek a Nógrád Megyei Hírlap! MAI NYERŐSZÁM! 12 0 V V V KÍVÁNCSISKODÓ -ELŐVONAL Milialik Júlia rovata - Telefon: 32-316-455 Keserű örömanya a tarjáni esküvőn Rovatunk naponta várja kedves olvasóink közérdekű vagy egyéni gondjaikkal kap­csolatos kíváncsiskodó kérdé­seit, észrevételeit. A 310-589-es telefonon na­ponta, 10-től 13 óráig keres­hetik szerkesztőségünket, de személyesen és levélben is fordulhatnak hozzánk. Az esküvő előtt jött a váratlan hír Hetekkel a lánya esküvője után Molnár Zsuzsa még most is zaklatott, mert a számára is nagy esemény váratlan fordulat miatt vált emlékezetessé. A násznépet ugyanis nem a jó előre elképzelt, kiválasztott he­lyen vendégelhették meg...-Júliusban volt a házasság­kötés, és hónapokkal előtte be­jelentkeztünk a Galcsik-foga- dóba, amelyet megfelelőnek tartottunk egy ilyen rendez­vényhez. Másrészt a vezetője - mondhatom - elég jó ismerő­sünk. Ezért nem kértek tőlünk előleget sem, pedig felajánlot­tuk. Megbeszéltük a menüt, a díszítést, a kiszolgálást és egyéb dolgokat, szóltunk a ze­nekarnak. Közeledett a nagy nap, kétszeresen . .. Egy héttel a kitűzött időpont előtt szóltak Molnár Zsuzsának, hogy menjen át a fogadóba.- Azt gondoltam, biztosan elfelejtettünk valamiben megál­lapodni. Gyanútlanul megjelen­tem, mire közölték velem, hogy a kijelölt napon egy másik cso­port is itt fog vendégeskedni. Természetesen egyértelműen értésükre adtam, hogy én ezt el­lenzem, nem ebben állapodtunk meg. Tudniillik véleményem szerint az a helyiség két lagzis vendégseregnek kicsi. Mit szólnak a meghívottak a szű­kösséghez? És egyáltalán, hogy fognak mulatni, táncolni? - gondoltam és ilyen feltételek­kel semmiképpen nem fogad­tam el a helyet. Táncospárok a söröző bejárata előtt A fogadó személyzete próbált segíteni: felajánlották, hogy megszervezik a rendezvényt a Tarján-vendéglőben, de Molnár Zsuzsa - különböző okok miatt - nem kért ebből. Új meghívó­kat csináltatott, s végül a HB­sorozo mellett döntöttek, s néhány táncospár bizony ki­szorult az ajtó elé.-Hozzátartozik az igazság­hoz - mondta az asszony - hogy a fogadó vezetője felaján­lotta: megfizeti a felmerülő költségek különbözetét. Én mégis úgy érzem, engem erköl­csi kár ért... Galcsik Lajosnak a történtek után is az a meglátása, hogy a százhúsz fős befogadóképes­ségű teremben a közel ötven-, illetve hatvantagú csoport jól elfért volna. Másrészt, ami őt il­leti, úgy véli, megtette, amit le­hetett, a különbözetet kifizette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom