Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08-09 / 158. szám
6. oldal Mozaik 1995. július 8., szombat Szajol után azt hitték, szerencsés csillagzat alatt született, aztán megint megcsörrent az az átkozott telefon Ne mondd, hogy meghalt! Mondjuk csak azt: Évi nem él Hazaindultak a Salgó Raliról. Évi és Attila fogták egymás kezét. A fiú a másikban slusszkulcsot pörgetett. Hátulról hirtelen furcsa dübörgést hallottak, különös lábdobogást. Mégsem néztek arra. Nagy darab, fekete pólós férfi rontott közéjük. A fiút az árokba lökte, a lány a másik oldalra esett. Ott zuhant rá az útpályáról kipör- dült kocsi. Amikor Attila feltá- pászkodott, csak a lány cipőjét látta a felborult autó alatt. * A kertkapu nyitva, csengő sehol. Az apró kutya farkcsóválva fogadja az idegent, s az ajtóig kíséri. Kopogás - semmi. Fék csikordul a ház előtt. Sötétkék Lada. Hazaértek dr. Tóth Jáno- sék, a szerencsétlenül járt lány szülei. Az apa a falu, Jászalsó- szentgyörgy első embere, polgármester. Debrecenből érkeztek, Évi kollégiumából. - Ennyi maradt belőle - mutat az anya a könyvekre, ruhákra, cipőkre. Fénykép hullik ki a lapok közül. Attila fényképe. Amióta a két lány elkerült otthonról - Kati, a húg a jászberényi gimnáziumba jár -, a péntek nagy napnak számított, akkor jött össze a család. Évi a hírhedt szajoli vonaton utazott. Telefon csörög, a lány beszél: - Anya! Azonnal gyere értem. Szolnokon vagyok.- Ejnye, kislányom! Már megint lekésted a vonatot?-Nem, nem. Gyere! A MÁV-kórházban vagyok. Valami baj lett a vonattal, a mozdony beleszaladt Szajolnál az állomásba. Ha értem jössz, elmesélem. Apróságon múlt az élete. Először történt, hogy nem hozta magával a szennyest, csupán hátizsákkal indult haza. A harmadik kocsiban kapott helyet. Abban a vagonban, ahol aztán a legtöbb halott, sérült lett. Nem kellett a csomagját őrizni, hátára vette a zsákot, és a büfékocsiba indult. Találkozott a barátaival az ötödik vagonban. Helyet szorítottak a lánynak, ő idővel megköszönte, s indult volna vissza. Akkor hallották a csattanást. séget alkottunk - magyarázza két sírás közt az asszony. - Én tudtam minden titkukat, ők engem bátorítottak, segítettek. Azzal, hogy vannak, hogy jól tanulnak, hogy büszke lehetek rájuk. Képtelen vagyok tudomásul venni, hogy ez a csodás hármas nincs többé. * A falu szépen levezényelte a Szent György-ünnepséget. Tóthék, a rendezvény kitalálói, otthon őrlődtek a négy fal között.- Most érzem igazán, hogy idetartozom - mondja a férfi. - Horvát születésű vagyok, nővérem ide házasodott, miatta jöttem át, itt ragadtam. De ahogy ez a falu összefogott... És még valami, ami mostantól ideköt: lányom a faluszéli temetőben, őt sem hagyhatom el többé.- Borzasztóan bánt — vallja meg búcsúzáskor az asszony -, hogy aznap, amikor a baj megtörtént, szinte alig gondoltam Évire. Máskor mindig eszemben van, látom, hol, merre jár. De az ünnepség miatt annyi volt a feladat, nem is törődtem vele. * Húsvét vasárnapján a hallban terítettek az ünnepi ebédhez. Dr. Tóth Jánosék a levesnél azon tanakodtak, melyik falat bontsák ki, mert egyre nagyobb a család. A két lány maholnap férjhez megy, jönnek az unokák, kell a hely.- Most már nem kell falat bontani - szól az asszony. Arcát kezébe temeti. Egész testét rázza a zokogás. Édesapja munkába öli a bánatát, hátha így elviseli a fájdalmat Édesanyja óvónőként dolgozott; most egy ideig nem tud gyerekek közé menni hozzá az asz- szony. - Hetente felhívom Debrecenben, rászólok, menjen már be ismét az egyetemre, tanuljon, vizsgázzon, fejezze be az évet. Ő magát hibáztatja a történtekért - feleslegesen. Az asszony eltűnik egy pillanatra és kötegnyi borítékkal tér vissza:-Látja, ennyi részvéttáviratot kaptunk, Éva a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- de a verseny egyetem művelődés-felnőttképzés menedzser rendezői, szakára járt, s végig jeles tanuló volt szervezői még ennyit sem sál voltak elfoglalva. Kora délután Évi szólt: - Gyere, induljunk haza, tudod, anyáéknak megígértem. A védőszalagnál álló barátokhoz mentek a maradék szendviccsel, elköszönni. Az autó felé indultak. És akkor jött az a furcsa dübörgés...- Mi nem hibáztatjuk a versenyzőt - mondja az apa. Felesége kezét szorítja. - Nyílt levelet is írtunk az újságban, kérve, ha felépül, folytassa pályafutását.- Sajnáljuk Attilát is - teszi tettek meg. Pedig az autó nem véletlenül sodródott le a pályáról, és zuhant a nézők közé. Ha mindenütt van védőkorlát! Ha lefújják a versenyt, mert történt már sérülés! Ha a rendezők szigorúan kikergetik azokat, akik bemerészkedtek a verseny területére. Ha...- Itt nincs egyetlen ha sem - mondja a férj, szavai keményen koppannak. - Egyetlen tény van, és ezzel szembe kell végre néznünk: lányunk a földben, eltemettük.- Csak azt ne mondd, hogy meghalt - kérleli az asszony. - Kati kitalálta, mondjuk azt: Évi nem él. így talán elviseljük mindannyian. * A szülők akkor, Salgótarjánban nem nézték meg a lányt. Csak a temetés előtt. Kék-zöld-lila volt a fiatal kis test. Nyaka tiszta véraláfutás. A boncolási jegyzőkönyv szerint a halál oka tü- dőroncsolás, többszörös bordatörés. Tóthék csak remélik, nem tudják pontosan: nem szenvedett az iszonyú ütés után, azonnal meghalt a lány. * Gyerek sírja fölött állni - nem ez az élet törvénye.- Mi, nők hármasban titkos szövetAnya és lánya döbbenten figyelt a kórházban: egyre jönnek a mentők, hozzák a vérző embereket. Akkor még nem tudták, mitől menekült meg Évi. Fél nyolcra, a Híradó kezdetére érkeztek haza. A tévékészülék előtt ült az apa, Kati és egy házaspár. Ugyanazt érezhették, amit egész Magyarország. Felpillantottak a belépő, sértetlen lányra, és nem hittek a szemüknek. Az anya akkor azt képzelte, Évi szerencsés csillagzat alatt született. * Megint az az átkozott telefon. Attila a vonal végén. Évi fiúja, egyetemi csoporttársa. Alig hallani, minden recseg.-Csókolom, Kati néni! Jancsi bácsival szeretnék beszélni. Most! Azonnal!- De Attila, Jancsi bátyád épp most feküdt le egy órát pihenni. Hiszen tudod, este már vendégek jönnek, holnap kezdődik az ünnepség.- Kati néni, azonnal tessék felébreszteni, tessék neki szólni, induljon ide, Salgótarjánba!- Attila, tudod te, mit beszélsz? Egy éve készülünk a Szent György-napi rendezvényre. Nem hagyhatjuk itt! Induljatok ti is visszafelé! Tudod, Évinek segítenie kell.- Épp ez az, Kati néni, az Évi. Tessenek jönni, mert nagy baj történt.-Attila! Mit csináltál!? Ha balesetet, és a lányomnak valami baja esett, én megöllek!- Tudom, Kati néni. Azt hiszem, megölöm magam én is.. * Éva és Attila egy domboldalról nézték az autóversenyt. Igazából alig láttak valamit, egymás„Nem az autóversenyzőt hibáztatjuk” Részlet a szülők nyílt leveléből „.. .A kocsi vezetőjét szeretnénk felmenteni a felelősség súlya alól, mi nem őt okoljuk ezért a szerencsétlenségért. Helyette inkább a rendezőket, akik vajmi keveset tettek a biztonságért. Tudjuk, az autó- versenyzés nemcsak látványos, de életveszélyes sport is, és Tisza úr élete éppúgy veszélyben volt. Szerencsésnek bizonyult, ezért kérjük, folytassa a versenyzést. Sikert, szerencsét kívánunk az elkövetkezendő versenyein, s ha teljesül, valamelyest enyhíti a fájdalmunkat, egyféle megnyugvást jelent. Nem tudjuk, volt-e a temetésen. Ha nem, mi várjuk, kapunk nyitva áll, hogy jöjjön el hozzánk... Dr. Tóth János és felesége, Berényi Katalin óvónő” (Új Néplap, 1995. május 4.) Zsaru - Lapunk elődje a Magyar Rendőr, belső terjesztésű lap volt, mégis eljutott az olvasóközönséghez. Fodrászüzletekben, fogorvosi előszobákban a várakozás nehéz perceit vészelték át társaságában az emberek, mindazok, akik hivatalosan nem juthattak hozzá. 1991-ben merült fel, hogy a kis példányszámban megjelenő, veszteséget „termelő” hetilapot meg kell reformálni- kezdi a beszélgetést dr. Leyrer Richárd, a népszerű Zsaru magazin főszerkesztője. a lebilincselő hetilap- Mi volt az alapötlet?-Többek között, hogy kell egy új cím. A magyar rendőrségnek 1869 óta folyamatosan jelenik meg hetilapja, azt az évet tekintjük az alapítás évének. Volt Rendőrségi Hírek, Csendőrségi Hírek, Magyar Rendőr, és még sorolhatnám. 1991-ben a lapot már meg lehetett vásárolni az utcán is, így arra gondoltunk, megkérdezzük az olvasókat, ők milyen címet adnának. Hirdettünk egy pályázatot, több száz javaslat érkezett, ilyenek, mint Gumibot, Kopó, Kék Hírek, de a legtöbben a Zsarut javasolták. Kóstolgattuk a címet: frappáns, rövid, de azzal is számoltunk, lesz ellentábora. Nos, nem tévedtünk, de úgy érzem, nem tévedtünk a címváltozással sem. Szemünkre vetették ugyan, hogy pejoratív a zsaru szó, mi azonban, akik ebben a közegben otthon vagyunk, tudjuk, hogy különösen a bűnügyi állomány körében nem cseng rosszul.- Kiknek szól a lap?- Nos, ez volt a másik dilemma, amivel szemben találtuk magunkat. A lap a rendőrség hivatalos lapja, kiadója az országos rendőr-főkapitány. A lapelődök a rendőrség állományának szóltak. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy ez a lap mindenkinek szól. A rendőr sem kivétel a tekintetben sem, hogy ő is polgár és olvasó ember. Hetente mintegy 800 ezer emberhez jut el a Zsaru, és a felmérések szerint minden második rendőr is rendszeres olvasónk. Nagyon sok .visszajelzést kapunk az olvasóktól, rendőröktől és magánemberektől. Sokan szeretik és rendszeresen olvassák. A mai pénztelenebb időkben vannak nyugdíjasok, akik továbbadják egymás között, de van könyvtár, ahová a kiolvasott lapot beviszik a könyvtári tagok, s ott lehet olvasgatni. Sok levelet kapunk fiataloktól, akik a lap rendszeres olvasói. De vannak rendszeres olvasóink távoli földrészeken is, így például Ausztráliában, egy magyar származású rendőrfőnök egy kisvárosban rendszeresen szemlézi a Zsarut ausztrál kollégáinak. A határ menti magyarlakta területeken - Erdélyben, a Felvidéken és a Kárpátalján - is érdeklődéssel forgatják sokan a Zsarut, amely a megjelenése óta közel negyvenmillió példányban kelt el.- Mitől népszerű a Zsaru?-A Zsaru olyan esetekkel foglalkozik, amik a szomszéddal, az ismerőssel, a megyében, a szomszédos városban, községben történtek. Vagy, ha még nem történtek meg, aldcor megtörténhetnek. Nem úgy kívánjuk szolgálni az olvasók érdekeit, hogy direkt módon adunk tanácsokat javaik és biztonságuk védelmére. Ritkán persze erre is sort kentünk, mint például, amikor a nyári szabadságok idejére fürdési tanácsokkal látjuk el az olvasót. Az eseteket, amelyek a lapban megjelennek, az Élet írta, mi továbbadjuk mindenki okulására. A tapasztalat egyébként az, hogy nem lehet elégszer szólni. Az ember azt gondolná, mindenkinek a könyökén jön ki, hogy újfent és újfent hozunk példát, teszem azt, a zsebtolvajlásra. Aztán egy kollégánkat zsebelik ki a hetes buszon. A bűnügyek mellett természetesen szolgáltató és szórakoztató rovataink is vannak. Közöljük a traffipax-felállítási helyeket, a Fegyvermester rovatban minden héten újabb fegyvereket ismertet a szakértőnk, de van egy horgászrovatunk is, a Terí- téken-ben a legkülönfélébb recepteket adjuk közre, és azt hiszem, egyedülálló módon a hetilapok sorában van telefonkár- tya-gyűjtőknek szóló rovatunk is. Természetesen közöljük a rádió- és televízió-műsort is. Van a lapban rejtvény, A Poénban pedig velünk viccelhetnek az olvasók. Hangsúlyt fektetünk arra, hogy ha valaki segítségért fordul hozzánk, megkapja azt. Van olyan rendőrkolléga, akinek az ártatlansága a mi segítségünkkel derült ki, s akit rehabilitáltak, s van magánember, akinek gondjai megoldásában segítettünk. Ügy vélem, nyíltan írunk a rendőrség problémáiról, gondjairól is, fontosnak tartjuk, hogy a polgárok ismerjék a rendőrségük helyzetét. Ezzel együtt a lap politikamentes és az is kíván maradni.- Ma Magyarországon a lapok bevételeinek jelentős része reklámból származik.- '91-ben e tekintetben is változás állt be a lap életében. Addig egyáltalán nem volt a lapban hirdetés. Mára elértük, hogy nemcsak a biztonságtechnikában érintett cégek hirdetnek szívesen a Zsaruban, hanem bárki, s a felmérések azt mutatják, hogy megéri. Nem csak a lapnak, a hirdetőnek is.- Főszerkesztő úr, köszönöm a beszélgetést, további sok sikert a Zsarunak és a zsaruknak.- Úgy legyen!
