Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15-16 / 164. szám
1995. július 15., szombat Mozaik 7. oldal A jövő század „repülő szárnyai” Negyvenketten egy sorban, ablakok nélkül A jövő utasszállító repülőgépében két szinten, 42 üléses sorokban ülnek egymás mellett az utasok. Az ablakon nem tudnak kinézni, mivel ablak nincs: az óriásgép szárny alakú, utasai csak az előttük villogó képernyőn tudják figyelemmel kísérni, mi történik körülöttük, miközben 1080 kilométeres sebességgel haladnak céljuk felé. A „repülő szárnyak,, ötlete még 1929-ből, John Northrop amerikai tervezőtől származik. Az első gépek a negyvenes-ötvenes években készültek, de sorozatgyártásra nem kerültek. A kivétel a B-2-es bombázó, amelyet „lopakodónak” is neveznek, miután törzsének különleges bevonata miatt a radarok nem tudják észlelni. A szárny alakú személyszállító óriásgépek tervezését az indokolja, hogy a forgalom évi 5 százalékkal növekszik és hamarosan már a jumbók sem tudnának megbirkózni a növekvő utasáradattal. A-„repülő szárnyak” 96 méter szélesek, ami lényegesen felülmúlja majd a jumbók 60 méter szélességét, de csak 55 méter hosz- szúak, szemben a Boeing 747- es 71 méterével. Ugyanakkor egy utasra számítva húsz százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak. Az európai Aérospatial, valamint az amerikai Boeing és McDonnell Douglas gőzerővel dolgozik az újdonságon. így elképzelhető, hogy a „szárnyak” 2020-tól már repülni fognak. Idős orvos tanácsai kortársainak A kazincbarcikai „doktor úr” ma már „doktor bácsi”. Évtizedeken át gyógyított kicsiket-nagyokat, s most élete alkonyán önmagának megfogalmazta az öregkor ars poeticáját. Megkapó gondolatait szó szerint idézzük: „Uram, érzem, megöregszem. Kérlek, őrizz meg engem mindattól, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell. Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincsen igazam. Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se izgága, se zsarnok. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, de tégy pecsétet a számra, ha egyre növekvő fájdalmaimról, vagy törődöttségeimről ejtenék szót. Add, Uram, hogy higgadt és békés legyek, ne ideges és túl pedáns. Add, hogy belenyugodjak lassú testi, lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, ne megkövesedett ítélettel. Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek. Add, Uram, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy minden semmiség a végtelen árnyékában. Add, Uram, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny. Adj nyugalmat, hogy a dolgokat, amelyeket nem változtathatok meg, elfogadjam és elviseljem, bátorságot, hogy amelyek megváltoztathatók, meg is változtassam s adj bölcsességet, hogy e kettőt egymástól mindig meg tudjam különböztetni. Végül ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, nekem is szükségem van egy-két jó barátra.” Bekötik a dán herceg fejét Margit királynő másodszülött fiát, Joachimot Dánia legmeg- rögzöttebb agglegényének tartottak. A huszonöt éves férfi környezetében eddig hiába tűntek fel a szebbnél szebb hölgyek, a hercegi szív bevehetetlen maradt. Pedig az ígéretes partitól nem ódzkodó lányok még Hongkongba is követték, ahol tíz hónapig egy ottani, dán érdekeltségű hajógyárban dolgozott. A jég akkor tört meg, amikor meghívták egy karácsonyi összejövetelre, ahol megismerte a nála öt esztendővel idősebb Alexandra Christina Manley-t. A csinos közgazdász Hongkongban, Bécsben és Londonban végezte tanulmányait, több nyelven (japánul és kínaiul) is beszél, és komoly szakmai tekintélynek örvend egy nagy befektető cég osztályvezetőjeként. A dán királyi családra és az ország közvéleményére is igen jó benyomást tett. Most már csak a dán állampolgárság hiányzik, és természetesen elvárják tőle, hogy az anglikán hitről áttérjen a luteránitsra. Rendetlenség: már zsenge kortól A férfiak rendetlenségének mélyre ható gyökerei vannak, amelyek egészen kis korukig visszanyúlnak. Más viselkedésmodell alapján nevelik a családokban a fiúkat, mint a lányokat, és mások az elvárások is. Éz egész Európában alapvetően így van! A kutatók szerint a különböző szokások már a játékok elra- kásában megmutatkoznak, tehát elmondható: a rendetlenség zsenge kortól kezdve jellemző a fiúk nagy részére. Míg egy iskoláskorú kislánytól általában elvárják, hogy mossa el poharát, bögréjét, tányérját, a fiúk többsége után a mama engedelmesen, legalább 25 éven keresztül folyamatosan rendet tart. Eközben a lányok már régen süt- nek-főznek-takarítanak a férjük és a saját fiúgyerekeik után. Meghökkentő a tapasztalat: a gyakorlat azt mutatja, hogy egy férfi akkor számít igazán férfinak és akkor néznek fel rá az életben, ha nem rendszerető! A férfiasságnak a rendrakás nem része, sőt Európa- szerte legjobb esetben megmosolyogják a pedantériával folyamatosan takarító és dolgait rendezgető férfiút. Aki körül viszont nagy a káosz a munkahelyén, főként az asztalán, arról azt tartják: klassz férfi, viszi is valamire! Furcsa ajándék - David Hasselhoff a Planet Hollywood elnevezésű New York-i étteremnek ajándékozta a Baywatch című tv- sorozatban viselt fürdőnadrágját. Az étterem tulajdonosai filmsztárok, s a belsejét is sztárok képei, emlékbe adott tárgyai díszítik. „Ha és amennyiben” Bokros pénzügyminiszter köny- nyedén kettőzi a feltételes kötőszavakat; ennél következetesebben csak a megszorításokat tartalmazó programcsomagokat duplázza. Előbbi a beszéd apró stílustalansága, utóbbi már súlyosabb társadalompolitikai következményekkel járó cselekedet. Úgy kapcsolódik egymáshoz a közvélemény előtt a kétfajta stílustévesztés, hogy az emberek szerint, amit duplán feltételesen mond a pénzügyminiszter, azt feltétlenül kétszeresen végre is hajtja. Személyisége és politikája ezért érzelmeket kelt, indulatokat fakaszt, mellette és ellene állás- foglalásokra, tettekre inspirál. Ha és amennyiben folytatódik a Bokros-éra, akkor és annyiban nem csupán a közvélemény polarizálódik, de kettészakadhat mind a magyar társadalom, mind az ország politikai szerkezete. Elbillent közvélemény A Bokros-jelenséggel kapcsolatban legkönnyebb a közvélekedés mérése, érzékelése. Példátlanul sokan ismerik, minősítik tevékenységét. Ismertsége Gönczé- hez, Hornéhoz, Torgyánéhoz hasonlóan magas. Elfogadottsága viszont messze a legalacsonyabb a politikusi mezőnyben; öt esztendő óta övé az egyik negatív rekord. S mindez száz nap teljesítményének a lecsapódása. Hiába tudja minden elfogulatlan politikai elemző, hogy a pénzügyminiszter tevékenysége a kétpárti kormánykoalíció politikai irányvonalának lényeges része, megvalósítása. A kormányzó pártok, vezető politikusaik és a többi kormánytagok népszerűségükből mégis jóval kevesebbet veszítettek. Hiába sejti több millió állampolgár, hogy Bokros a világgazdasági kényszerek szorításában, konkrétabban: a nemzetközi pénzügyi szervezetek, pénzintézetek kíméletlen nyomása alatt kényszerül cselekedni. Világbankék messze vannak - a pénzügy- miniszter itt és most intézkedik, privatizál, konszolidál, megszorít, elbocsát, egzisztenciákat tör össze. Ezek a politikusi pálya legkegyetlenebb külső kényszerei és következményei, amikor vezetőt tekint személyes ellenfelének a társadalom. Bokros Lajos azonban a politikában viselkedik pénzügyi szakemberként, a szakmájában viszont újsütetű politikusként kényszerül forgolódni. így a közvélemény a bankárok, nagytőkések, privatizátorok kétes tetteiért, illetve a politikusok felelőtlen ígéreteiért egy személyben őrajta veri el a port. Nyilatkozata szerencsétlen módon a francia napkirályéhoz hasonlított: akire az államnak szüksége van, az én vagyok ... Erre szokott minden ellenfél visszakérdezni: hogyha Lajos, miért nem Bourbon; hogyha Bokros, miért nem Colbert, Turgot, Necker? Túl minden gazdasági kényszeren és személyes szereptévesztésen a szocialista-szabaddemokrata kormány pénzügyminisztere egy olyan politika és társadalom-átalakítás jelképe ’ és mozgatója, amelyet nehezen fogad el az egész közvélemény. Egyrészt: nem hisz a sikerében és kételkedik a meghozott áldozatok értelmében. Másrészt: a többség tartós vesztesnek érzi magát. Az országban mértéktartó becslések szerint 3-3,5 millió állampolgár él a hivatalos létminimum alatt: munkanélküliek, szakképzetlenek, városi válságövezetekben vagy eldugott falvakban élő emberek. Ok a modem kor szegényei, lecsúszottjai, akiknek többsége már a közvélemény szerint sem önhibájából jutott ilyen alantas helyzetbe. Állapotuk nemcsak szociálisan, de társadalmi integrációs értelemben is a társadalom alattiság állapota. Nem tartoznak termelési, tulajdonosi, érdekképviseleti integrációs formákhoz, önszerveződésre többé-kevésbé képtelenek. Hiába nem érinti őket a szociális juttatások elvonása közvetlenül, mert munkalehetőség és tulajdon nélkül nem emelkedhetnek ki a társadalom alattiságból, a kényszerű proletársorsból. Mi más ez, ha nem a „hárommillió koldus országa” szindrómájának újbóli megjelenése!? A megszorító társadalompolitika közvetlen kárvallottja lesz az a hasonló tömegű társadalmi csoport, amelyik a leszakadástól, a lesüllyedéstől retteg. Félelme egyáltalán nem alaptalan, hiszen a Bokros-csomag szociális elvonásait, az iskolák, az önkormányzatok, a hivatalok leépítésének társadalmi és szociális árát az az alsó középréteg fizeti meg. Kettészakadó társadalom Szakmunkások, ( pedagógusok, kishivatalnokok, agrár-kistermelők, önálló kisvállalkozók tömegei szorulhatnak ki a most formálódó polgári társadalomból. Ezeknek a csoportoknak még van öntudatuk, érdekképviseletük, integráló rendsze- nik. Érdekeik nem annyira osztják meg belülről az alsó középrétegeket, hogy adott ponton az egész Bokros-programra ne mondhatnának nemet. Nélkülük, és ellenük nehéz lesz a gyökeres társadalom-átalakítás keresztülverése, mivel a terhek átvállalása mellett nem részesednek a privatizációs tulajdonszerzésből, a magyar polgárosodás nem az ő polgárosodásuk. Polgári társadalom is alakul Magyarországon - szűkkörűen és zártan. Közülük talán támogatják a kényszerintézkedéseket a tőkeerős külföldi befektetők, a nagy vegyes vállalatok menedzserei, a nyugati exportban érdekelt tőkéscsoportok, a bankok érdekkörébe tartozó kedvezményezettek és az érdeküket a politikában megjelenítő hatalmi elitcsoportok. A felsoroltak alkotják a magyar polgári társadalom legbefolyásosabb társadalmi rétegét. Bizonyára rájuk gondolt a pénzügyminiszter, amikor közölte, hogy a többi úgysem sokat számít. A polgári felső középrétegek számszerű többsége már nem támogatja a megszorító intézkedéseket. A munkaadók érdekképviseletei inkább elutasítóan nyilatkoznak. Az egyetemi szellemi élet miniszterek lemondását sürgeti és nem fogadja el a kultúra tervezett burundizálását. Ellenkező politikai vezetők vonulnak vissza. A tőke jelentős része tettekkel voksol: feltűnően sok devizát vettek ki a bankokból; több deviza áramlik ki az országból, mint amennyi tőkeberuházásként ideérkezik. A privatizáló tőkéscsoportok a bankkonszolidációs kudarcok mellé néhány bankbotrányt is produkáltak. Á tulajdonos polgárság ellenérdekű csoportjai inkább polarizálódnak a kényszerintézkedések okozta repedések mentén. A társadalmi érdekképviseletek, szakszervezetek ellenállása egyidejűleg a kormányprogram két sarokpontja ellen irányul. A közvéleménnyel együtt elutasítják a szolgáltató közüzemek többségi külföldi tulajdonba adását; a szociális-kulturális kiadások drasztikus lefaragása ellen pedig máris utcai tüntetéseken tiltakoznak. Két ellenzék Ha és amennyiben Bokros mégis végrehajthatja a valutaalap értelmetlen diktátumait, akkor a kormány majdnem minden érdekképviselettel szembekerül. Ha nem, akkor kénytelen lesz a befolyásukért küzdő szakszervezeti és más társadalmi szervezeti vezetőkkel csendben megegyezni. A megállapodás esélyeit növeli az a tény, hogy a társadalmi ellenzék potenciális vezetői a nagyobbik kormánypárthoz állnak közel, néhány kulcsember egyenesen az MSZP befolyásos képviselője. A másik ellenzék a parlamenti ellenzéki pártokból támadja a kormányprogramot. Közülük növekvő társadalmi hatást ér el a Független Kisgazdapárt kemény jobboldali kritikája. Bokros Lajos programja Torgyán József egyszemélyi vezetésű mozgalmát száz nap alatt a népszerűségi listák első helyére röpítette. Még néhány hasonló csomagterv bevezetési kísérlete nyomán máris abszolút többségi támogatáshoz jut az FKGP körül megszerveződő radikális nemzeti szövetség. Utána a Bokros-program romjain „üdvözölhetjük” a harmadik szabadon választott kormányzat vezéreként Torgyán József miniszterelnököt. Megvalósulás esetén ilyennek tűnik a „ha és amennyiben” politika végeredménye. Ha és amennyiben megvalósul... Bilecz Endre A mi színházunk Színvonalas évadot zárt új épületében a szekszárdi Német Színház, a Deutsche Bühne Ungarn. A magyarországi németség nagyra értékeli, hogy van német színháza az országnak, amely a német kultúra közvetítése mellett elsődleges feladatának tekinti a német nemzetiség nyelvhasználatának szorgalmazását, nyelvi ismereteinek fejlesztését és ápolását. Különösen jó visszhangot váltott ki, hogy ettől az évadtól egy nagy színház saját otthonában történhet ez. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata újból köszönetét mond mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. A szekszárdi Német Színházat a magyarországi németség mind szélesebb rétegei ismerik meg, és sajátjuknak tekintik. A bemutatókat kezdik számon tartani, egyesületek, önkormányzatok buszokat bérelnek, a falusi lakosság Szekszárdra indul szép német szót hallani. A közönség elégedett és visszatér, mert a változatos műsor az igényekhez is igazodva élményt nyújt és egyben belépőt egy közös alapokra épülők, de a hagyományost meghaladó kulturális világba. Iskola ez a színház a nyelvet tanuló több ezer kisdiáknak és gimnazistának, a német szellemi élettel ismerkedő főiskolásoknak és egyetemistáknak, a meghatározó magyar környezetben és szellemi szférában temploma a német irodalomnak, a tiszta, szép beszédnek. Dicséretes, hogy a színház fölvállalta a mind nagyobb számú iskolai színjátszó csoport patronálását. Az évad értékelése az anyagi, pénzügyi viszonyok elemzését is jelenti. De a gazdasági viták nem kérdőjelezhetik meg a szekszárdi Német Színház szerepét a konstruktív és eredményre törekvő nemzetiségi politikában. Reméljük, az objektív elemzések végül is az előrelépést fogják szolgálni egy még szélesebb körű kisugárzás irányába. A „repülő szárnyak” ötlete majd' háromnegyed évszázados
