Nógrád Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24-25 / 146. szám
1995. június 24., szombat Közélet - Kultúra ) 7. oldal Mustó János „emberhidakat épít” Hullámok (linómetszet a Duna-sorozatból) Mustó János, Salgótarjánban élő festőművész grafikai kiállítása Budapesten, a Szlovák Általános és Középiskola Kollégiumában ezekben a hetekben a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá tette, hogy a művész munkássága tovább mélyült, újabb jellemző motívumokkal és tartalmakkal gazdagodott. A tárlatot a Szlovákok Szabad Szervezete, a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesülete és a budapesti Szlovák Kollégium közösen szervezte. Maga a bemutatott anyag az elmúlt négy évben vándorkiállításként szerepelt a Matica Slovenská helyi szervezeteinek rendezésében Szlovákiában. A szlovákiai érdeklődés olyan nagy volt, hogy a tárlatot júliusban bemutatják a Szlovák Fiatalok 6. Világtalálkozóján is, a kulturális rendezvények részeként. A művész munkássága szlovák és magyar gyökerekből egyaránt táplálkozik, ami korántsem véletlen, hiszen 1934-ben a szlováklakta Luc- falván látta meg a napvilágot. Ez a kettős kötődés egyébként különösen az utóbbi évtizedben eredményezett igen gazdag korszakot Mustó János életében. Ennek egyik jele, hogy ez idő alatt a SME (Vagyunk) című szlovák irodalmi, kulturális és társadalmi folyóiratot, továbbá hat magyarországi szlovák író könyveit illusztrálta. A mostani grafikai kiállítás egyebeken kívül a Duna-soro- zatot (Séria Dunaj), a Kormos Sándor, Fuhl Imre, Fazekas Mária, Papucsek Gergely verseihez, valamint a Hrivnák Mihály, Oldrich Kníchal elbeszéléseihez készített sorozatokat mutatja be. Mustó művészi gondolkodása régóta kiforrott. Elkötelezetten vallja, hogy sem az egyének, sem a népek és nemzetek nem lehetnek meg egymás nélkül, pláne nem egymás ellenére. Az egymásrautaltság mind társadalmi, mind pedig kozmikus, azaz általános értelemben is szükségszerű. Ha ezt nem ismerjük föl, előbb-utóbb lakhatatlanná válik a Föld, közös otthonunk. A szabadság és a felelősség egymást kölcsönösen föltételező fogalmak. Ha bármelyik elem háttérbe szorul, megbomlik a kényes egyensúly, szenvedés, pusztulás lesz az ember osztályrésze. Ez a pontos és szigorú moralitás Mustó János művészi mondandójának lényege. Ki tagadhatná, hogy napjainkban mennyire időszerűek éppen ezek a kérdések, hiszen lép- ten-nyomon az egyensúlytalanság állapotától szenved most a világ. Bizony, nagyon is szükség lenne az önmagunkkal, ha tetszik, Istennel való megbékélésre, az „emberhíd” kiépítésére, az Életfa megóvására.- mér Június 26-a a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja Munkát - ne drogokat a fiataloknak! Szinte nincs olyan jelensége a jelenlegi magyar társadalomnak, amit ne tudnék jobbnak elképzelni. Különösen áll ez a neoliberális gazdaságpolitikánkra. Ezért aztán szinte állandó harcban állok. Mégsem vagyok pesszimista, mert meggyőződésem szerint nemcsak a költőkre, prófétákra, hanem nemzetekre is igazak a szállóigévé vált verssorok: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ez az elmúlt ötven év minden pokoljárása során igazolódott - sajnos utólag. Rákosiék tomboló sztálinizmusa szülte történelmünk gyönyörű 56-os őszét. Kádárék 56 utáni bosszúállása azt a kiábrándulást, ami a 80-as évek végén lehetővé tette a békés átmenetet. Bűn és bűnhödés Antallék dzsentri restaurációja hasznos lecke volt arra, hogy népünk felismerje; nem hátrafelé, hanem előre vezet az út Európába. A jelen kormány- program antiszociális intézkedései és sokunknak elfogadhatatlan stílusa fog kényszeríteni a jobb út felismerésére. Vagyis optimista vagyok, mert hiszek abban, hogy a rossz végül jóra fordul. De van egy jelenség, ami kétségbe ejt: az ifjúság munkanélkülisége. Ez olyan bűn, amelyért évtizedek múlva is bűnhődni fogunk. Nem én, hanem azok, akik fiatalabbak. Miért a fiatalok tömeges munkanélkülisége a legnagyobb bűnök egyike, amit egy kormányzat elkövethet? Mert jóvátehetetlen! Minden újkori társadalmi, gazdasági sikernek az alapja a szellemi tőke kihasználást. Csák àz à társadalom fejlődhet és gazdagodhat, amelyben sok tudás képződik. Képződik nemcsak az iskolákban, hanem a gyakorlatban is. Kevesen hangsúlyozzák, hogy az iskolában megszerzett tudás gyorsan romló kincs. Ha nem veszik használatba, egyhamar méreggé válik. Ebből csak akkor válik tőke, ha állandóan csiszolják a gyakorlatban. Isten pénze sem elég Semmi sem rothasztja olyan gyorsan semmivé, sőt méreggé a szellemi tőkét, mint az iskolákból való kikerülés utáni munkanélküliség! Ez nemcsak azt jelenti,■hogy elvész a drágán és sok fáradsággal megszerzett tudás, hanem azt is, hogy minél képzettebb a munkát nem találó pályakezdő, annál nagyobb valószínűséggel züllik el, lesz rabja a cigarettának, az alkoholnak, a drogoknak, annál valószínűbb körükben a bűnözés. Márpedig ezek a deviáns jelenségek évtizedeken keresztül sokkal többe kerülnek a társadalomnak, a költségvetésnek, mint amennyit rövid távon esetleg a költségcsökkentések különböző módszereivel bűvészkedő gazdaságpolitikusok „megtakaríthatnak”. Ahol pár évig jellemző a pályakezdő fiatalok tömeges munkanélkülisége, ott évtizedekig szükségszerűen magasak az egészségügyi kiadások. A rendezetlen életmód, az erős dohányzás, az alkoholizmus, a drogok fogyasztása olyan költségigényekkel jár az egészségügyben, amire az Isten pénze sem elég. Hallgatnak az illetékesek Csak egy példát: Japánban a nemzeti jövedelem 5 százalékát fordítják az egészségügyre, mégis minden erre vonatkozó mutatójuk kiváló. Az Egyesült Államokban 11 százalékos ráfordítás ellenére is sokkal gyengébbek az eredmények. Ha a gazdaságpolitikus takarékoskodni akar az egészségügyi kiadásokkal, számolja fel a nagy munkanélküliséget, mindenekelőtt a fiatalokét! Ahol tartós volt a fiatalok munkanélkülisége, ott a rendőrség évtizedekig csak tüzet olthat. Ezért nem azzal kell kezdeni a takarékosságot, hogy lefaragják a rendőrség költségvetését, hanem azzal, hogy a fiataloknak munkát adnak. Mindez nemcsak a szakirodalomban közismert, az állampolgárok 99 százaléka is tudja. Miért hallgatnak az illetékesek? Miért nem ennek a megoldására összpontosítják erőiket? Dr. Kopátsy Sándor Nagy fölénnyel nyerte a pótválasztást Az első önkormányzati választáson dr. Rózsa György bőrgyógyász főorvos bejutott a balassagyarmati önkormányzat képviselő-testületébe. Megpályázta a polgármesterséget is, de dr. Németh György (SZDSZ) ellenében alul maradt. Az első négyéves ciklusban az egészségügyi-, szociális- és sportbizottság elnökeként tevékenykedett a városatya. Jött az új önkormányzati választás és dr. Rózsa Györgynek a balassagyarmati polgári koalíció listájának második helyéről nem sikerült bekerülnie a képviselő-testületbe. A 4-es számú választókörzetben pótválasztást írtak ki június 18-ára, ahol Rózsa doktor óriási fölénnyel nyert.- Sokak szerint ön azért nem indult a decemberi választáson egyéniben, mert úgy érezte, hogy a koalíciós lista második helyéröl biztosan bejut az ön- kormányzatba.- Ez lehet az ön érzése, de a koalíció kampánya olyan jól sikerült, hogy majdnem minden lehetséges helyen nyertünk és ennek következményeként nem volt annyi vesztes szavazat, ami engem bevitt volna a testületbe.- Milyen reményekkel vágott neki a pótválasztásnak? Kérdezem ezt azért is, mert nem is abban a körzetben lakik, melyben indult.- Jelen pillanatban valóban nem ebben a körzetben lakom, hanem a szomszédban, aminek egy részét azonban most csatolDr. Rózsa György Balassagyarmaton régi-új képviselő ták a mostani körzetemhez. Ebben a körzetben töltöttem 16 évet és sokkal jobban ismerem, mint Balassagyarmat bármely részét. Reménykedtem a sikerben.- Független jelöltként szerepelt, de úgy érzem, hogy az MDF támogatását élvezte.-Ténylegesen független jelöltként indultam, mert sosem voltam és jelenleg sem vagyok párttag. A korábbi négypárti koalícióból az MDF támogatása fennállt és a kisgazdáké is. A KDNP például jelöltet indított, tehát nem dicsekedhet, hogy betartotta a támogatását. Én azonban egy polgári pártnak, a Civitas Fortissimának vagyok az elnöke, aminek kitétele, hogy az ember nem lehet párttag.-Nyilvánvaló volt, hogy a kisebbségi önkormányzat, a cigány lakosság egyértelműen önt támogatta.- Hogy ez mennyire nyilvánvaló, azt én nem tudom, de egy biztos: az elmúlt négyéves ciklusban, mint az egészségügyi-szociális és sportbizottság elnöke, sokat tettem, és kellett is tennem a legelesettebbekért. Minden bizonnyal az én munkám értékelését jelenti a kisebbség támogatása.- Most, hogy visszakerült a testületbe, melyik bizottságban kíván dolgozni?- Gyakorlatilag az összes bizottságot létrehozták az én távollétemben, tehát nekem különleges kívánságom nem lehet. Tekintettel a sokoldalúságomra, akármelyik bizottságban elvállalom a munkát, ha arra szükség van, és érdemesnek talál rá a képviselő-testület. Mérlegen az 1994/95-ös salgótarjáni színházi évad Volt jobb, de lesz-e következő? Attól függ, hogy honnan nézzük. Korábbi évadokhoz viszonyítva, volt már színvonalasabb színházi szezon is Salgótarjánban, mint az 1994/95-ös. Ha „félidőnként”, vagy stílusosabban felvonásonként vizsgáljuk, akkor az első volt a jobb, a második a kevésbé sikeres része a bérletsorozatnak. is gátja lesz. Mert a néhány száz megszállott néző által a bérletekért és a jegyekért befizetett forintokból nem lehet megvásárolni a százezer ; alatt alig kínált előadásokat. Az feltétlenül az évad javára írandó, hogy néhány jeles szerző néhány világsikerű műve ismét eljutott a József Attila Művelődési Központ színpadára. Ezek sorában mindenekelőtt Tennesse Williams A vágy villamosa és Friedrich Dürrenmatt Játsszunk Strind- berget című drámája említhető, de a saját műfajukban márkás, fajsúlyos darabnak tekinthető Leonard Gershe A pillangók szabadok, Gurney Szerelmes levelek, Robert Thomas Szegény Dániel és Szép Ernő Vőlegény című alkotása is. Az elmúlt évadban is számos úgynevezett vezető színész, ha úgy tetszik, sztár lépett fel Salgótarjánban. Példaként Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Gálfi László, Hernádi Judit, Harsá- nyi Gábor, Kállai Ilona, Voith Agi neve kívánkozik megemlítésre. Nem volt rossz a színházak megoszlása sem, hiszen a legtöbb darabot bemutató egri Gárdonyi Géza Színház mellett itt járt a tatabányai Jászai Színház (együtt a székesfehérvári Vörösmartyval), a fővárosból pedig a Karinthy Színház, a Pesti Színház, a Vidám Színpad társulata (többször is). Az előadások kiegyensúlyozottsága, átlagosan jó színvonala ugyancsak az érdemek közé tartozik. Ma, ha drága is egy-egy produkció, annyi előnye feltétlenül van, hogy igénytelenül színpadra állított darabot vidékre sem „mernek” vinni a színházak. Azt viszont nehezen nyelte le és bizonyára sokáig nem felejti el a közönség, hogy még a korábbiaknál is nagyobb volt az eltérés a meghirdetett és a ténylegesen bemutatott darabok között. Nem került színre R. Nash Az esőcsináló ember-e, W. Shakespeare III. Richard-ja, J. Osborne: Komédiások-ja, F. Dürrenmatt A milliomosnő látogatása című prózai műve és Kandier—Ebb-MeN.ally- GörA vágy villamosa - Részlet az egriek előadásából fotó: p. t. l. korcsolyapálya című musicalja. Tekintélyes lista, sokan ezek miatt a darabok miatt váltottak bérletet. Ezt nem lehetett kárpótolni azzal, hogy az előadások száma összesenben nem csökkent. Hiszen Bencsik Imre Köl- csönlakás-a nem vetekedhet a fenti darabok bármelyikével. Sokszor leírtuk már e hasábokon, hogy a kényszerű cserékért legkevésbé a rendező, a befogadó intézmény a felelős, de az is természetes, hogy egyetlen csalódott néző sem fog panaszt tenni Egerben vagy Tatabányán, ott önti ki a szívét, ahol a jegyet vette. S, hogy az anyaszínházakat mi viszi rá, hogy változtassanak? Gyakran a remélt anyagiak hiánya, amely hovatovább a Salgótarján i színházi életnek Ebből az következik, hogÿ az eddigi - ráfizetéses - formában nem mehet tovább a színházi programok szervezése. Az/illetékesek most gondolköídhak azon, hogy jobban beláthátő, a költségvetési évhez igazodó kétrészes műsortervet csinálnak. Arról is szó van, hogy néhány előadást vállalkozói Alapon szerveznének meg. Egyelőre azt sem tudni, hogy milyen sikert hoz a Színházi és Sport Alapítvány akciója, ami a helyi tehetséges színjátszók életterét hivatott biztosítani. Sok idő nincs töprengésre, hiszen rövid a nyár, arra pedig még csak gondolni sem szabad, hogy egy megyei jogú város színházi előadások nélkül maradjon.- . . a, -‘Csongraöv Béla
