Nógrád Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-12 / 135. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. június 12., hétfő wtBÊÊÊÊÊÊËÊÊmm A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Duna Füszért Rt. képviselője válaszol olvasónknak Rend a lelke mindennek! Május 30-án kora reggel egy salgótarjáni fiatalember - bosszúsan - adta elő szerkesztőségünkben a Duna Füszért Rt. helyi raktáráruházában vívott csatáját. Elmondása szerint nem ez volt az első alkalom, hogy a főnök irodájában kötött ki gondja rendezése ügyében. Az történt ugyanis, hogy a már törzsvásárlónak számító panaszosunk egyebek között hat üveg másfél literes Coca- Colát is vásárolt. Az eladótérben a reklámtáblák végig-hosz- szig felhívják a betérők figyelmét, hogy ennek az üdítőnek 84 forint az ára. A mi emberünk is látta ezt. Akkor jött számára a meglepetés, amikor a pénztárnál üvegenként 5 forinttal többet kértek érte. S újra kezdődött a már általa megszokott vita, majd a főnökség irodája, ahol ismételten előadta észrevételét.- Nincs időnk a táblákat lecserélni - hangzott a mentege- tődzés. A panaszt tevő elmondása szerint viszont azon a napon még vásárló is alig volt, tehát lett volna idő az új árak elhelyezéséhez. * Olvasónk panaszát továbbítottuk a Duna Füszért Rt. budapesti központjába, ahonnan Zsivola Miklósné az alábbi választ adta:- Az engedményes árusítás május 2-ától, május 29-éig tartott, az árváltozás központi lemezen keresztül május 29-én életbe lépett. A vásárlás idején az áruház a kiadott árat alkalmazta. Salgótarjáni kollégáink annyiban követtek el hibát, hogy az árcédulák folyamatos cseréje időben lelassulva követte az árváltozást, ezért az áruház vezetőjét figyelmeztetésben részesítettük. A vevőtől az áruház vezetése elnézést kér, felajánlva az áru visszavételét. Vállalatunk folyamatosan havi 100-150 árcikkel akciózik, ezzel kedvezőbb vásárlási lehetőséget biztosítva vevőinknek. Sajnos ez időnként - a legnagyobb körültekintés ellenére is-, okoz információs lemaradást. Cégünk maximálisan törekszik a vevők pontos, tárgyszerű tájékoztatására. Kiránduláson megnézték a füleki várat is Kirepült egy fészekaljnyi óvodás Nemrégiben tartották ballagásukat Salgótarjánban a Május 1. úti óvodások, amelyre a koronát egy felvidéki vonatos kirándulás tette fel. A gyerekek a füleki várat nézték meg, szüleik és óvónőik kíséretében. A szülők nevében ezúton is szeretnék köszönetét mondani a gyermekekkel foglalkozó nevelőknek, név szerint Angyal Istvánné (Lívia néni) vezetőóvónőnek, Márton Rezsöné (Edit néni), Gordos Gyuláné 'Mártika néni) és Szendrödi Andrea -óvónőknek, valamint Ozsváth Gyuláné (Marika néni) dadusnak. Az idén az alábbi gyermekek vettek búcsút az óvodás élettől: Antal Krisztián, Cinger Szabolcs, Csernák Adám, Csincsik Andrea, Dénes Bernadett, Farkas Adám, Farkas Diána, Farkas Bernadett, Fiilöp Gábor, Izsó Andrea, Kiss Brigitta, Krajnák Veronika, Simkó Péter, Somosköi Dorina, Tő- zsér Tamás, Szabó Éva, Szikszói Balázs, Vincze Judit és Zsidai Gergő. Cinger Attila szülő Salgótarján Olvasóink fényképalbumából Állnak: Tolnai I., Tolnai II., ülnek: Földi, Klepej és - sajnos elhunyt - edzőnk, Skuta Gusztáv Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1952. szeptember 7-én, a Tatabányán készült ez a fénykép, a bányászbajnokságot megnyerő salgótarjáni csapatról. Elmondhatom, igazi, vérbeli sportolók voltunk mi, az akkori SBTC NB Il-es női asztalitenisz-csapat tagjai. Örültünk minden nyert mérkőzésnek. Nem is volt ellenfelünk egész Nógrád megyében. Az országos bányászbajnokságokat is sorra győzelemmel zártuk, mind Me- csekszabolcson, mind Tatabányán, mind pedig Miskolcon. Az utóbbi hely azért maradt nevezetem számomra, mert itt olyan hírességet sikerült megvernem, mint az akkori nagy favoritot, a válogatott erősségét, Farkas Gizit. Gödöllőn is versenyeztünk, ahol viszont Kóczián Éva, a sokszoros magyar bajnok is ellenfelünk volt. A sport iránti szeretetünkkel, fegyelmezett játékunkkal hírnevet, dicsőséget szereztünk sportegyesületünknek, városunknak, megyénknek. Kellemes és jó érzés visszaemlékezni - ennyi év távlatából is - sporttársaimra, edzőimre, s a keményen megvívott csatákra. Majerné Tolnai Irén Bátonyterenye Az oldalt szerkesztette: Kovács Margit Nincs pénzünk, hogy bíróságra menjünk Tisztelt Szerkesztőség! Segítséget kérünk Önöktől, hogy jogosan járó földjáradékunkat megkapjuk a Szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Szövetkezettől, a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódjától. A II. Rákóczi téesz tagjai voltunk 1992. december 11-éig, az átalakulásig. Mi mindany- nyian ludányhalászi nyugdíjasok .vagyunk. Az átalakulás során más gazdasági egységekbe, az Ipolyvölgye Szövetkezetbe Június 6-ai lapszámunk képrejtvényét azok oldották meg helyesen, akik Salgótarjánban, a Népjóléti Képzési Központ B. épületének díszítő elemére tippeltek. és a B. Sz. V. Kft.-be léptünk át. Földtulajdonunkat 1992-ben a II. Rákóczi téesz használta, amelyért sem földjáradékot, sem bérleti díjat nem fizetett. Csak hitegettek bennünket, hogy majd 1993-ban vagy 1994-ben kifizetik. A földhasználatért a mai napig egy fillért sem kaptunk. Mindannyian -70-80 év feletti idős emberek vagyunk, az a kis pénzösszeg a létfenntartásunkhoz szükséges, hogy tüzelőt, tejet, kenyeret vegyünk belőle. Ezen a héten Fekete Andrásnak (Nemti, Kossuth út 61) kedvezett a szerencse. Nyereményét postán juttatjuk el címére. Mai feladványunk nem Ahhoz, hogy jogos járandóságunkat bírósági úton érvényesítsük, nincs sem pénzünk, sem egyéb lehetőségünk. Tisztelettel kérjük a szerkesztőséget, hogy a sajtó lehetőségeivel segítse elő, hogy a jogos járandóságunkat megkapjuk. Köszönettel: Nagy Vencel, Nagy Ferenc, Nagy József, Miriez Mi- hályné, Nagy Andrásné, Nagy Jánosné, Puszta András. okozhat túl nagy fejtörést olvasóinknak, hiszen egy ismert épületet ábrázol. Arra kell választ adniuk, hogy melyik településen készült a felvétel, és mit takar a díszes kerítés. Ismerje fel, mi van a fotón! ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! A műtét sikerült, csak a beteg tűnt el Pircsi néniről mindenki tudja, hogy nagy állatbarát. A szomszéd kutyája például mindig a busznál várja, a macskák pedig a kertjében találják meg az igazi „macskaparadicsomot”. Történt egyszer, hogy a ház asszonyának Mirci névre hallgató cicája egyre búskomorabb és étvágytalanabb lett. A gazd- asszony már alig várta a reggelt, hogy az állatkórház orvosaira bízza kedvencét. A délelőttös, fiatal orvos meg is vizsgálta, s műtétet javasolt.- Legyen, ha ez segít a bajon - hagyta jóvá az állat gazdája.- Holnap meg is műtöm, 11 órakor már lehet érdeklődni - mondta az orvos. Másnap a néni útra is kelt „beteglátogatóba.” A folyosón éppen szemben találta magát az orvossal, aki gyorsan nekiszegezte a kérdést:- Hazavitte a macskáját? Én ugyanis még tegnap megműtöt- tem, de mára nyoma veszett.- Dehogy vittem. Az is lehet, hogy a kórházból eltűnik egy beteg állat?- Miért ne lehetne? - emígy az orvos. - De jöjjön el délután a kollégámhoz, hátha ő többet tud mondani. A megadott időben már szaporább léptekkel tartott Pircsi néni a kórház felé, de az éppen akkor ügyeletes orvos sem tudta megnyugtatni. Csak állt, álldogált a szobában, de ügyet sem vetettek rá. Bátortalanul, de azért még megszólalt:- Hogy tűnhetett el az én Mircikém?- Valószínű kipiszkálta a ketrecét és kiszabadult - vélte a délutános orvos.- Nyitva volt az ajtó, vagy az ablak, ahol kiszökhetett? - tette fel a kérdést az állat gazdája.- Nem tudjuk - mondták szinte egyszerre. - Gondolja, engem nem bánt a dolog? - fordult a „beteglátogató” felé a délelőttös orvos. - Másfél órás műtétet végeztem az állaton, és nyolc varratot hagytam benne. Az én munkám is kárba veszett. Újra néma csend. Az orvosok még mindig a fekete pety- tyes kutya lábának kötözésével foglalatoskodtak. A mi főszereplőnk torkát erősen feszítette már a sírás, de megpróbált uralkodni magán.- Ha előkerülne a kis szökevény, mit csináljak? - törte meg a csendet a pórul járt páciens. -Nyolc nap múlva hozza el, hogy a varratot kiszedjem - zárta le a beszélgetést a délelőttös doki. Pircsi néni pedig még sokáig várta az állat hazatérését, de mindhiába. Az állat eltűnése miatt érzett fájdalma viszont még ma sem szűnt meg. Bráth Margit Pásztó Búcsú egy csaknem százéves iskolától Fájó szívvel tudatjuk minden volt diákkal, tanítóval, tanárral, a város lakosságával, hogy június 10-én megtartottuk a Gábor Áron Általános Iskola tanévzáróját, ahol elbúcsúztunk iskolánktól is, amelyet június harmincadikával megszüntettek. Intézményünk annak a bányai iskolának az utóda, amely csaknem százéves lenne, ha 1978-tól, lebontása óta nem kényszerültünk volna örökös vándorlásra. Azóta tanítóink, tanáraink, az akkori tanulók megőrizve a bányai iskola hagyományait, jó szellemét, türelmesen vártak a megígért új iskolára. Sajnos mindhiába! Szeptembertől már nem jöhetünk a megszokott helyünkre, fákkal körülvett, árnyas udvarunkra sem. Kedves felnőttek! Ugye, ha az épületet át is alakítják, a fák túl fogják élni a munkálatokat?! Ha lehetne, vinnénk magunkkal a kőrengetegbe az öt gesztenyefát, a hat jegenyefát, a négy akácot, a sok-sok orgona-, rózsabokrot és a kiskertünk virágait. Abban bízunk, hogy ha nem is nekünk, utódainknak megépül majd a régen megígért, korszerű új iskola. a volt bányai iskola a volt Bartók Béla Úti a volt Gábor Áron Általános Iskola tanulói
