Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-10 / 108. szám

1995. május 10., szerda Hazai Körkép 3. oldal Lesz telefon Szandán A községben egyelőre nincs távhívásos telefonközpont. A helyi karbantartó cso­porttal ezért az önkormányzat kialakíttatott egy központot a művelődési ház egyik haszná­laton kívüli helyiségében. A tervek szerint a Matáv 600 állomás ellátására alkal­mas központot telepít a köz­ségbe, amelyet a szerződés szerint július 31-ig kell átad­niuk rendeltetésének. Az ígéretek szerint azon­ban május végére elkészül a beruházás. Otthonra lelhetnek az idősek Mohorán - az egész megyé­hez hasonlóan - bizony észre­veszik a közmunkások hiá­nyát. Fajcsik József, a falu polgármestere adott tájékoz­tatást a jelenlegi helyzetről - és a lehetőségekről.-Tavaly 15 közmunkásunk volt - mondja -, s jelenleg hármat alkalmazhatunk. Az ál­lástalanok száma 50 körül van, a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásában pedig 47-en részesülnek, a faluban 977-en élünk, az aktív népes­séghez képest ez tekintélyes arányú munkanélküliség, 20 százalék felett van. Meg kell mondanom, hogy bármit is mu­tat ki a statisztika, de emelkedik a munkanélküliek száma. Helyben szinte lehetetlen elhe­lyezkedni. Egy-két beruházás lesz ugyan, de ezek még nem indultak el. Szép tervek azon­ban vannak: ha minden jól megy, lesz itt benzinkút, rész­ben magyar, részben pedig kül­földi tulajdonban. A falu szélén - Szent Gellért otthon néven - idősek apartmanházát tervezi felépíteni egy budapesti cég. Az engedélyezési és a kiviteli tervek elkészültek: lesz ott ká­polna, fodrász, orvosi rendelő, fekvő elhelyezés, üzletek, s a lényeg, a 120 férőhely. Ha ez az otthon beindul - akár az építés, akár az üzemelés - bizonyára jó pár helybéli is munkát talál ott. Európa emlékezzen! Ezekben a napokban Európa, az egész világ a fasizmus felett aratott győzelemre emlékezik. Európában 50 esztendővel ez­előtt ért véget az embertelen pusztító világháború - mondta Puszta Béla, Salgótarján polgármestere a városházán tegnap délután rendezett győzelem napi emlékünnepségen. A polgármester kiemelte: 1995-ben a háború győztesei és vesztesei együtt ünnepük meg, hogy véget ért az emberi törté­nelem legnagyobb méretű pusz­títása, világégése. Hangsú­lyozta, hogy a hitleri Németor­szág és a H. világháború tragi­kus tapasztalatait soha nem szabad elfelejteni, ahogyan nem szabad a diadal örömét és nagyszerűségét sem. Az egyiket azért nem, mert a népeknek soha többé nem sza­bad engedniük, behódolniuk az „erős hatalom” eszméje kísér­tésének. A diadal tapasztalatát pedig azért nem, mert bizo­nyítja, hogy a népek szabad­ságvágya, az embertelenség el­len összefogó nemzetek bátor­sága, elszántsága mindig le­győzi a démoni zsarnokságot. Nekünk önmagunk miatt, az európai népek békés jövője mi­att kell megünnepelnünk május 9-ét. Azért, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a XX. század szörnyűségei. Szavait azzal folytatta, hogy nincs iszonyatosabb fenyegetés Európára, a jövőre nézve, mint a fasizmus, a nacionalizmus új­raéledése. Nemcsak azért, mert a világ különböző területein most is az értelmetlen öldök­lésnek vagyunk tanúi, tehetet­len kortársai, de azért is, mert a térségünket jellemző gazdasági gondok között a veszélyesen terjedő szegénység, nyomorú­ság között, a kilátástalanság fe­nyegetettségében újra megje­lenhetnek a tébolyult eszmék hirdetői, akik el akarják hitetni, hogy az „erős hatalom” majd minden bajra gyógyírt teremt. A magunk nevében kimond­hatjuk, hogy miránk számíthat a béke. Mi barátságban és egye­tértésben akarunk élni minden szomszédos néppel, nemzettel. Az ünnepi beszédet követően a Metrum Versmondó Kör tag­jai zenés irodalmi összeállítást adtak elő. A városházáról a résztvevők a Főposta épületéhez vonultak ahol a Holocaust áldozatainak emlékére állított emléktáblánál folytatódott az ünnepség.Dr. Horváth István múzeumigaz­gató emlékezett meg az áldoza­tokról, majd a hivatalos és tár­sadalmi szervek elhelyezték koszorújukat az emléktáblánál. Ismerkedtek a nyomdával - A reklámanyag- és az újságkészítés nyomdai folyamatával ismerkedtek tegnap Salgótarjánban, a Maruzs Print Kft.-nél a lapunk által is tá­mogatott marketing-reklámügyi tanfolyam résztvevői. Ké­pünkön Kerényi László műszaki vezető (balról) és Maruzs István cégvezető (mellette) tájékoztatják az érdeklődőket. Kikaptam a kardot... és többször lesújtottam (Folytatás az I. oldalról) Szép pénzzel jöttem haza. Kellet is az önálló lakásunkhoz, ahová kézen fogva mentünk el a fe­leségemmel, meg a fiammal. Már velünk volt a pici lány is.- Hogyan éltek ezután? Nagyot sóhajt.- Nem telt el sok idő, megje­lent az anyósom, s valósággal hozzánk költözött. S ezután po­kol lett az élet. A fiamra renge­teget panaszkodtak, én meg rendszerint elkalapáltam őt. A gyerek a szüléimhez menekült, s ők nem is engedték vissza. Bántott a dolog, de talán jobb volt így. A bajok akkor kezdőd­tek, amikor a feleségem megbe­tegedett. Sokkal türelmetle­nebb, elviselhetetlenebb lett. Kiabált, ordítozott a gyerekkel. Témát váltunk.- Igaz, hogy különféle fegy­vereket is készített?-Igaz. Régi könyveket for­gattam, legutóbb a japán művé­szetekkel foglalkoztam. A va­dász ismerőseimnek szívesen készítettem fegyvereket, tőrö­ket. Magamnak szinte egyet sem tartottam meg. Újra a családi életre váltunk.- A bajok akkor jöttek, ami­kor engem is többször szabad­ságra küldtek. Az anyagiak mi­att is többször vitáink adódtak. Én a pohárhoz nyúltam. Mene­kültem az italba, hogy a lelki feszültségeimet feloldjam. Ez azonban nem volt megoldás. Vállaltam az önkéntes kezelést is, de csak vergődtem.- A felesége segítette?- Nem. Amikor hazamentem a munkából, nem köszönéssel fogadott, hanem azzal, hogy „lehelj rám!”. Erre fogtam ma­gam és visszafordultam.-Mikor jutottak el a válás gondolatáig?-Ez azért nem volt ilyen egyszerű, mert a sok veszeke­dés mellett is én ragaszkodtam a feleségemhez. A vergődé­semben odáig jutottam, hogy a saját életemre törtem. A dolog nem sikerült. Viszont a felesé­gem bejött a kórházba és kö­zölte velem, hogy elválik. Én még ekkor is reménykedtem, hogy együtt maradunk. Akkor az asszony is visszakozott és még egyszer megpróbáltuk.- Sikerült...?-Sok változás nem történt. Én gyógyszereztem magam, noha többször nem vettem be, mert annyira elkeseredtem, hogy a pohárhoz nyúltam. Olyan egyezséget akart velem kötni, hogy csak akkor állítjuk vissza a házastársi közösséget, ha naponta megszondázhat, és az első alkalommal, ha iszom, elválunk. Elkeserítő volt ez.- Mi történt azon a tragikus reggelen?-Az anyám megkért, hogy vigyem el a fodrászhoz. Akkor már náluk laktam, a közös la­kásba ritkán mentem el. Mivel vezetnem kellett, nem vettem be a gyógyszert, és elvittem az anyámat. Hazafelé beugrottam a lakásra, hogy meglocsoljam a virágokat. Ekkor vettem észre, hogy a több ezer forintért meg­javított televízió és néhány bú­tor eltűnt a a lakásból. Haza­mentem és idegesen mondtam az apámnak. Meg azt is, hogy ezt nem hagyhatom, megyünk a holmikért a feleségemékhez. Eszembe jutott, hogy a sógo­romnak fegyvere van, ezért én se mehettem oda egy bugyli­bicskával. Ismerve agresszív természetét, egy olyan kardot vettem magamhoz, amely évek óta a sarokban állt.- Önvédelemből vitte magával?-Nem gondoltam erre, de nem mehettem oda mégsem védtelenül. Amikor odaértem, meghallottam a lányom hang­ját, aki éppen kifelé jött a nagy­anyjával. Az iskolába vitte volna. Az apám is ott állt mel­lettem, amikor szóltam az anyósomnak, hogy a televíziót elvitték a lakásból, de vigyék vissza a helyére. Ő azonban in­dulatosan válaszolt, hogy őt nem érdekli. Menjek az útjából. Félre tolta az apámat, s to­vábbment, miközben rólam azt hajtogatta, hogy a szemtelen, mocskos disznó, ide merte tolni a képét. S csak ment. Az agyamban felment a vér, oda­ugrottam az ott álló gépkocsi­hoz, hogy elővegyem a kardot. Állítólag az apám meg akart ebben akadályozni, de nem tu­dott. Kikaptam a kardot, az anyósom után szaladtam, és nem tudom hányszor, lesújtot­tam. Csak azt észleltem, hogy elesik. Erre újra felé csaptam. Nem tudom hányszor. Akkor, amikor megláttam, hogy vér­zik, kiesett a kezemből a kard. Nagyon megijedtem, valóság­gal pánikba estem.- Beült az autójába?-Igen, de azt nem tudom, hogyan mentem haza. Megáll­tam, kinyitottam a kaput, de meg sem kíséreltem, hogy be­hajtsak az udvarba. Bementem, kitettem az asztalra a személyi igazolványomat és vártam. Ak­kor már hallottam a rendőrko­csi szirénázását. Jött az apám, akitől megkérdeztem, mi tör­tént az anyósommal. Azt mondta, hogy meghalt, de vele megöltem őt is meg az édesa­nyámat is. Megérkeztek a rend­őrök. Előre nyújtottam a keze­met, hogy rátegyék a bilincset.- Gyűlölte az anyósát?- Nem gyűlöltem. Mélysé­gesen megbántam amit tettem. Tulajdonképpen itt, a rendőrsé­gen döbbentem rá teljes való­ságában, hogy mit tettem. Pádár András Fotó: Bábel László Tízmilliót fizet a gyár Pásztó - Az Unimill Kft.-nek (az épületelemgyárnak) tízmil­lió forintot kell az önkormányzat kasszájába május 21-ig befizetnie - döntött tegnap a város képviselö-testülete. A pásztói önkormányzat kép- viselő-testülete dr. Dobro- voczky István polgármester javaslatára egyperces néma felállással adózott a győzelem napja 50. évfordulója alkal­mából a hősök és az áldoza­tok emlékének. A városi sporttevékenység önkormányzati formáiról ez­úttal nem döntöttek a képvise­lők. A szabadidőpark haszno­sítására pályázni kell. A par­kot szakaszosan alakítják ki. A sportcsarnok, amely magá­ban foglal küzdőteret, konfe­renciatermet, szoláriumot, szaunát, szépségszalont, ke­reskedelmi és vendéglátó egységeket, csak hosszabb tá­von készülhet el. Ugyanez vonatkozik a kempingre, mely az igényes és olcsó diák­turizmust kívánja szolgálni. A csónakázótónak több szerepe lenne: javítaná a park levegőjét, mikroklímáját, ol­csón megoldaná a park locso­lását. Szerepel még az elkép­zelésekben a hegyoldalon kia­lakítható szánkó- és síoktató­pálya és bizonyos kulturális rendezvények szabadtéri le­bonyolítása. Adomány beteg gyerekeknek Az Aranyág című televíziós jó­tékonysági műsorban csaknem 44 millió forint értékű adomány ígérete érkezett a kórházak gyermekosztályainak támoga­tására. Nógrádból is számosán ajánlottak fel kisebb-nagyobb összegeket. íme. Gyermekekért Alapítvány, Madzsar József Megyei Kór­ház, gyermekosztály (Salgótar­ján) 20 000 forint, Ferenczi Bé­lámé (Somoskőújfalu) 10 000 forint, Három Testőr Vagyon­védelmi Kft. (Balassagyarmat) 10 000 forint, Sípos és Társai (Balassagyarmat) 10 000 forint, Koni Bt. Autósiskola (Nógrád) 10 000 forint, Bilók Sándor (Pásztó) 3000 forint, Keresz- tesné (Rétság) 3000 forint, Nagy Lászlóné (Nagybátony) 1000 forint, Sztanó Ferencné (Nógrádkövesd) 1000 forint, Kovács Imre (Salgótarján) 1000 forint, dr. Varga Tiborné (Sal­gótarján) 1000 forint, Varga István (Salgótarján) 1000 fo­rint, Gut Sándor (Nógrádmar- cal) 500 forint, Tóth László (Ba­lassagyarmat) 500 forint, Bacsa Péterné (Bátonyterenye) 500 forint, Szanyi Jánosné (Salgó­tarján) 500 forint, Fenyvesi Sándor (Hasznos) 500 forint, Kaszás Jánosné(Szécsény) 500 forint, Kadlót Adám (Salgótar­ján) 300 forint, Ajtai Berna­dette (Salgótarján) 100 forint. A szervezők továbbra is vár­ják az adományokat a Népjóléti Minisztérium Áranyág elkülöní­tett számlájára, vagy az ország­szerte elhelyezett perselyekbe. / Érdekesség! Az örök fiatalság csodaszere Aktuális! Dolgozhat a gyerek? AZ ÖRÖK FIATALSÁG CSODASZERE SMINK ÖT ÉVRE A BÜNTETŐ ARANYKÉZ Mindenről, ami érdekli a nőket: A büntető anyakéz Menyasszony-divat Smink öt évre Fényképészből űrhajósné Csöppnyi ragyogás Gondenyhítő - hatvanon túl Szemünk világa GYÖNGY Magulya Pál: „Nem gyűlöltem az anyósomat!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom