Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
10. oldal Látóhatár 1995. május 31., szerda Harmincéves mozdonyok, húszéves ígéretek Pletykaszinten már folyik a munka Harminckét milliárd forint. Idén ennyit szán a MÁV fejlesztésekre. De egyelőre még ez is olyan, mint a kutya vacsorája. S ha meg is kapja a cég a pénzt, Nógrádnak legfeljebb cseppen, de semmiképpen nem csurran. A harminckét milliárd forintból a megyében csak négy fénysorompóra futja - ez testvérek között is csak néhány millió ... A MÁV Tájékoztatási Irodája most már nem is biztat semmivel. A fejlesztésre szánt pénzből idén a legnagyobb részt a hegyeshalmi vonal át- építői harapják ki. Szintén szép summát visz el a Székes- fehérvár-Veszprém közti második vágány megépítése, egy záhonyi pályarekonstrukció és a sárvári Rába-híd felújítása. A Hatvan-Somoskőújfalu vonalról szó sem esik a tervezetben. Legfeljebb áttételesen: a nemzetközi fővonalakon ugyanis nem szabad több sebességkorlátozást beiktatni. Ez igen sovány vigasz, hiszen már most tucatnyi lassúmenet van előírva. Kelet-nógrádi HÉV? Az egyetlen reménysugár a kelet-nógrádi HÉV. Erről néhány hónapja már írtunk - azóta csak annyi történt, hogy a salgótarjáni polgármester megkapta a tanulmánytervet - azzal az üzenettel, hogy keményen lobbizni kell, ha azt akarják, hogy az álomból valaha is valóság legyen. Egyelőre ugyanis senkinek nincs felesleges félmilliárdja ilyen célra. A probléma egyáltalán nem új. A villamosításra várók is hasonló cipőben járnak, hiszen ők már (legalább!) huszonöt éve várnak a pénzre. Mindenesetre a tervek itt is megvannak, viszonylag frissek, a munkát elvileg bármikor elkezdhetik. De csak elvileg. A MÁV-vezérigazgatóság egyik munkatársa most kérésünkre utánanézett, hogy mi szól a fejlesztés mellett - és ellen.- Mindenképpen szükség van a járműcserére, a vagonok elöregedtek, a mozdonyok elfáradtak. Dízelmozdonyt nálunk már évek óta nem gyártanak, így csak a villamosítás hozhat előrelépést. Szintén nem mellékesek a környezetvédelmi szempontok: a füstokádó dízelek helyett villamos motorvonatokról szólnak a tervek. A harmadik ok: a takarékosság. A villamosítás nagy előnye éppen az (lenne), hogy gázolaj helyett a jóval olcsóbb áramot használják. A legnagyobb ellenség persze a pénz. A költségekről egyelőre senki nem tud és nem is akar nyilatkozni. Annyit azért sikerült megtudni, hogy csak a pásztói alállomás (energiaellátó központ) és a felső vezeték kiépítése százmilliókat vinne el, s akkor még nem beszéltünk a pályáról, a vontatójárművekről (a motorvonatok darabja 600 millió forint!), a biztosítóberendezésekről. A mozdonyok még bírják Magyarországon a 80-as évek elején jött ki a gyárból az utolsó dízelmozdony. Salgótarjánba csak ennél öregebbek jutottak. Eljárt felettük az idő, bár a vontatási főnökség munkatársai szerint még bírják a gépek. Igaz, többségük gőzfű- téses, s ez ma már szinte egyedülálló az országban. A villamosfűtés ebben a térségben gyerekcipőben jár. Még több gondot okoz a pálya. A teljes felújítás ugyanis még várat magára, a pénz egyelőre csak a tűzoltómunkára elég. Részleges pályaátépítés Néhány hete három útátjárót javítottak, s bár a pályához szinte nem is nyúltak, ugrott kétmillió forint. A vonal legrosszabb szakaszán, Tar és Nagybátony között 140 talpfát cseréltek betonaljakra, de még legalább 2000 hátravan. Addig pedig nem oldják fel a sebességkorlátozást. Jövőre részleges pályaátépítést terveznek, s a szükséges 20 millió forintot már félretették. Az azonban még titok, hogy mire elég a pénz, s az is, hogy ’96-ban még meglesz-e, vagy eltűnik, mint már annyiszor. Ez utóbbi feltevéshez egyébként nincs is szükség túl sok rosszindulatra, hiszen csak a villamosítást négyszer ígérték biztosra, sűrűn tologatva a határidőket. Könnyen meglehet, hogy egyszer majd a HÉV-vel is eljátsszák ugyanezt: a pénzhiányra sok mindent rá lehet fogni... * Salgótarján és Budapest között pár napja 10-20 perccel csökkent a menetidő. A baj csak az, hogy a MÁV késése ezen a vonalon legalább 10, ha nem 20 év. Vajon behozható-e még?... (óz) Pénzszűkével küzd a büszke diákváros is Vácott szabadulnak az iskoláktól Iskolagondokkal küszködik Vác város önkormányzata is, amely eddig az ezrével foglalkoztatott tanárokra, diákváros mivoltára lehetett büszke. Középfokú tanintézeteinek java része a püspöki székes- egyház környékét, a Konstant teret fogja körbe. Csakhogy az épületek közül a gimnáziumé az államosítás előtt papnevelde volt, a Bo- ronkay György Műszaki Szakközépiskola pedig piarista gimnázium, amelyben egykor a költő Madách Imre is érettségizett. A törvények értelmében fokozatosan vissza kell adni az ingatlanokat eredeti tulajdonosának. Épül már a város nyugati határában az új iskolaközpont, a volt tűzérlaktanya helyén. Csakhogy itt még soká tudnak a belvárosi körülményekhez hasonló feltételeket teremteni. Különösen a műszaki szakközépiskola tanárai aggódnak amiatt, hogy drága és bonyolult műszereiknek találnak-e elegendő teret, s mikorra teremthetnek a korábbihoz hasonló, hatékony feltételeket? Szülői tiltakozással, tanári beadványokkal egyaránt kell foglalkozni a polgármesteri hivatalban, pedig az idei tanévet még mindenki a régi helyen fejezi be, a műszakiak is csak egy-két év elmúltával szedhetik majd a sátorfájukat. Molnár Lajos, az igazgatójuk nem kifogásolja a törvényt, csupán az új feltételeket kevesli. A szűkösnek bizonyult idei költségvetés is nyomasztja a képviselő-testületet, amely több esztendei vajúdás után önmaga számára is fájdalmas döntést hozott. Teljes épületével és vagyonával együtt átengedte a megyei önkormányzatnak a Király Endre Szakmunkásképző Intézetet, az egészségügyi szakközépiskolát, s épület nélkül a zeneművészeti szakközépiskolát. Vác olyannyira a régi oktatási központjának számít manapság, hogy például az általános iskola felső tagozata nélkül maradt Nógrád megyei Nézsá- ról, hat ötödik osztályos gyerek naponta buszozik Vácra, s csak ebből a faluból jövőre már 14 felső tagozatos oktatására kötöttek megállapodást - tudtuk meg Elek Ilonától, a polgármesteri hivatal művelődési osztályán. A közoktatási vezető mondta el azt is, hogy az idén kezdődő 1995-96-os tanévben még minden iskola váci hatáskörben marad, csak a jövő év július elsejétől érvényesítik a meghozott határozatot. Nehéz lenne megmondani, hogy ez miként érinti majd a Nógrád közeli tájairól bejáró általános és közép- iskolás korú diákokat. Feltételezi viszont, hogy nem szenvednek hátrányt, hiszen a környék értelmiségének döntő része váci diák volt, a tradíciót fenn kell tartani. Szaniszló Róbert, a szakmunkásképző igazgatója biztos abban, hogy továbbra is tanulhatnak náluk a különböző mesterségeket választók, s biztosítható nekik a kollégiumi elhelyezés is. Sőt, lapunknak adott legutóbbi nyilatkozata óta két tanműhelyt is felavattak. A szakközépiskolásokat száz százalékig itt foglalkoztatják. A szakmunkásképzőbe járóknak csak a felét, mert a vállalkozó mesterek számának gyarapodásával a kis műhelyekbe is várják a tanulókat. Szaniszló Róbert viszont azt szeretné: ha már meg akar tőlük válni a város, válna még az idén, mert az átmeneti állapot rosszabb, mint a gyors váltás. Hóringerné Kozák Esztert, az egészségügyi szakközépiskola igazgatóját kérdeztük, hogy miután a 120 jelentkezőből csak 72-t vehet fel, feltételezhető-e, hogy a megye is korlátozza majd a létszámot, s esetleg a szomszéd vidék rovására?- Logikailag feltételezhető, de mivel van még egy évünk, erről korai lenne beszélni. K. T. I. Egyre több a jogerősen elítélt Az Igazságügyi Minisztérium kutatásszervező és elemző főosztályának tanulmánya szerint a jogerősen elítéltek száma tavaly 78 324 volt, csaknem 4 ezerrel több, mint 1993-ban. A fiatalkorú elkövetők száma 1994-ben 7537 volt, s ez 14,1 százalékkal magasabb az elmúlt évinél. A közvádas eljárásban elítélt felnőtt korúak száma 69 781, az emelkedés 4,5 százalék. A fiatalkorúaknál és a felnőtt korúaknái egyaránt elsősorban a vagyon elleni bűnözés dominál. AZH0Z V viszi az Ön által kiválasztott szolgáltatásokat, így saját otthonában vagy munkahelyén választhat a legjobbak közül!
