Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27-28 / 123. szám

1995. május 27., szombat Látóhatár 5. oldal Egy csak koporsószög, 340 már rákkeltő Évi 27 milliárd cigit szívunk Május 31-e a nem do­hányzók napja szerte a világon. A füstmentes hu­szonnégy órára nálunk is sokféle felvilágosító programmal készülnek a dohányzást ellenző szer­vezetek. Indokolt a készülődés: ha­zánkban a nikotin rabjai évente 27 milliárd cigarettát füstölnek el. A „koporsó­szegek” anyagának 3800 összetevőjéből 340 erősen rákkeltő. A férfiak körében a korai halál okai között második helyen a dohány­zás nyomán keletkezett rá­kos megbetegedések szere­pelnek.- A 14 éven aluli fiatalok 6-7 százaléka rendszeresen dohányzik, a 15-29 éves férfiaknak több mint a fele, az ilyen korú nők egyhar- mada cigarettázik - mondja dr. Tompa Anna, az Onkoló­gus Társaság elsődleges rák­megelőző szekciójának el­nöke. A hölgyek később fokoza­tosan mérséklik ezt a szen­vedélyüket. A 60 éven felüli nőknek már csak 5 száza­léka dohányos. A férfiaknál 30 éves korban kezd csök­kenni a cigaretta-fogyasztás, 60 éves korukban már csak 30 százalékuk rabja a niko­tinnak. Különösen a gyermekek fejlődő tüdőszöveteire ká­ros a belélegzett füst, gyön­gíti a védekezőrendszert, növeli a rákra való hajla­mot. Az ugyancsak súlyo­san veszélyeztetett passzív dohányosoknál ráadásul nem alakul ki az a védeke­zőapparátus, ami a füstölők szervezetében az idők során létrejön. A cigarettázásnak tilalmi korlátái is lennének. Egy 1993-ban hozott törvény szerint köteles a munkáltató biztosítani a nem dohányzó dolgozók védelmét. Például külön helyiséget kell kije­lölni a füstölés helyszínéül. A másik lehetőség: a jó példa. A közvélemény-for­máló, sokat szereplő szemé­lyiségeknek - politikusok­nak, újságíróknak - nem lenne szabad nyilvános he­lyen rágyújtaniuk. S még egy intelem: a ci­garetta kadmium-, ólom- és óntartalma károsan hat a férfiak nemző- és szexuális képességeire. A dohányos férfiak például ritkábban képesek a szeretkezésre és hamarabb lesznek szexuáli­san inaktívak. Ferenczy Europress Európa, legmagasabb csúcsa - Hiszen mi ehhez képest a Mont Blanc...? A kontinens legnagyobb melleit te­szi közszemlére Lolo Ferrari pornósztár Cannes-ban. Tengernyi pénz kell a Bánki-tó megmentéséhez Százmillió forintba kerülne a Bánki-tó teljes rehabilitációja... - de hol van ennyi pénz? Fiatal, szőke fiú mellé kuporodom a stégre. Póth Sanyi tizennégy éves, elektrotechnikusnak készül, s 6-8 esztendeje pecázik a Bánki- tó partján. Állítása szerint sokat tisztult a tó vize az utóbbi pár év­ben, s hal is több van benne, mint azelőtt. Ez a potyka - húzza elő nagy büszkén az iszákot a vízből - van vagy másfél kiló.-Kalocsay György, túl vagy há­rom stéggel, nagyapja lehetne a suhancnak. Más nemzedéket, más véleményt képvisel. Lát­szólagosnak mondja a víz mi­nőségének javulását, s hogy nyomatékot adjon szavainak, rá is bök a víz alatt pár centivel imbolygó hínárszálra: ha bejön a meleg, kevés lesz az amur, amit betelepítettek. A fenék iszapos, félő - mondja a mara­dék hajában ősz férfi -, hogy a tó napjai meg vannak szám­lálva. Saját kezükbe vették... Lomén János polgármestert még abból az időből ismerem, mikor önállóvá válását intézte a falu. Fő érve volt akkoriban a Rétságtól leválni akaróknak, hogy megmentsék a község mellett elterülő, több hektárnyi vízfelületet. Majd’ három évti­zede, hogy a partján rendezik meg a Nógrád megyei nemzeti­ségi napokat: biztosabbnak lát­ták a honiak, ha saját kezükbe veszik a tó további sorsát.- Már az első évben bele­fogtunk egy beruházásba — mondja előre jőve asztala mö­gül a falu első embere. - Rendbe hoztunk egy korábban fúrt artézi kutat, csövet vittünk a tófenékre, s jó 15 ezer köb­méternyi ivóvízzel frissítjük nyaranként a tó vizét. Ami ál­tal az ismét alkalmassá lett a fürdőzésre. Második lépéséhez már ál­lami támogatásért folyamodott a falu: csatornázni kell a község egészét - mondták ki a verdik­tet -, nem szennyezhetjük to­vább a tavat. Ha velük a Meg­váltó, lassan befejezik a nagy munkát. Sok pénzük ráment ugyan, de megérte!-A Bánki-tavat már 1520- ban is megemlíti egy oklevél - folytatja. - Igaz, akkor még 39 méter mélynek mérték, tenger­szemnek mondták, s tiszta vi­zűnek írja le az egykori ok­mány. Ma tizedannyi a víz ma­gassága, s az iszapréteg eléri helyenként a négy métert is. Kevés segítséget kapnak Mára ez jelenti az első számú közellenséget a tóban. Az iszap felső harmada-negyede nagyon laza szerkezetű, lebeg a vízben, ezért aztán a nyarak forrósága nemegyszer berobbantja azt. Gázosítja, elszaporítja benne az algákat, amitől aztán olyan mustársárga lesz a víz, hogy rá­nézni is undorító, nem még benne megfürödni. Ma már ritka jelenség ez, meg is tiltotta a hatóság akkoriban a fürdő­zést. Igaz, gyorsan legyőzhető volt a baj, a vizet is frissítik már azóta, az igazi orvosságot mégis a tófenék megkotrása je­lentheti. Kijönne belőle vagy százezer köbméternyi iszap. Raktározni kéne ezt valahol, humifikálni, ahogy írva va­gyon, s kiváló talajjavító szer válhatnék belőle, de pénz kéne hozzá, iszonyúan sok pénz. A Bánki-tó nemcsak a bán- kiaké. Ha tudnák, akkor sem akarnák kisajátítani. A faluban évtizedek óta megfér egymás mellett az őslakosság és akik­nek csak hétvégi házuk van a községben. Mégis, hiába, az önkormányzati törvény csak az állandó lakosokra számítja a támogatást, így aztán ma még mindig csak a 700 lakos fejkvó­tája teremti meg az alapját a községi költségvetésnek. Magára hagyatott falu Bánkon most magára mara­dottnak érzi magát az önkor­mányzat, s erején felül vállal. Utat, közvilágítást, csatornát épít és működtet az üdülőhe­lyen, sőt, tervet készíttet saját pénzén a tó belső rendezési munkáira. Majd’ 3 milliót fizet érte. Tizedannyi költségvetés­ből, mint amennyiből a szom­szédos Rétság gazdálkodik. Mégsem tesz le róla, hogy a ta­vat, amire ma sem tulajdon-, de még használati-, kezelői joga sincs, megossza az odalátoga­tókkal, s nem tesz le arról, hogy megmentse a tó vizét. Mert a társadalmi elvárások rajta csa­pódnak le. Lomén János termé­szetesnek is találja ezt, csak azt nem tudja még, honnan teremti elő a százmilliót, amibe a tó re­habilitációja kerül.- A Bánki-tó nem csak a bánkiaké! - ismétli hangosan is. - Több figyelmet kéne fordí­tania rá nemcsak a megyének, az országnak is. A szabad ide­jüket nálunk töltők legalább annyian vannak, mint maguk a bánkiak, miért van hát, hogy mégis magunk kényszerülünk viselni a tó rendbehozatalának költségeit? Tényleg. Miért?... Hubai Grúber Miklós Útszéli szakma: édes órák, keserű kenyér Tucatjával állnak a kamionútvonalak mentén a lányok. Végig az E5-ösön, az Ml-esen, a keleti országrészben. Ha az autós lassít, létrejöhet az „üzlet”. Az E5-ÖS úton Szegedre tar­tunk. Egymástól kicentizett tá­volságban fiatal lányok árulják magukat. Sofőrünk sokadszor teszi meg ezt az utat, tapasztala­tairól mesél.-Nem tudom, ki nevezte el őket örömlányoknak. Öröm az, ha hóban, fagyban, nyári káni­kulában ezer, ezerötszáz forin­tért bocsátják árúba a testüket, kitéve akár életveszélynek is magukat? Benzinkút. Lassítunk, három lány kukkant be az ablakon. Először ügyfélnek hiszik a sofőrt, aki taxis a budapesti éj­szakában, gyakran van utasa ebből a „szakmából”, ért a nyelvükön. Marit keresi. Nem tudnak róla a lányok, de cigarettáért szívesen szóba ele­gyednek. Az egyik 16 éves. Egy hó­napja álldogál az országúton. Anyja rokkantnyugdíjas, apja évek óta munkanélküli. Falujá­ban nincs munka, annyija meg sose volt, hogy városban albér­letet keressen. Most kifizeti otthon a szülei villanyszámlá­ját, megveszi a kenyeret, de önmagának igen kevésre futja. A másik lány ápolónő, 13 éves fiát egyedül neveli. Abból tartja el, amit az út szélén keres. A havi tizennégyezerből, amit ko­rábban éjszakásként hazavitt a szegedi kórházból, nem tellett a napi megélhetésre sem. Néha a kiútról is gondolko­dik egyikük, másikuk.„Ha tud­nék külföldi munkát sze­rezni...” - töpreng a 16 éves kislány. Az ápolónő abban re­ménykedik, valaki betegápolót keres, elfogadható pénzért... Lesik a csodát. Aztán felvillan messziről egy gépmonstrum lámpája és integetni lehet is­mét. Lányok az utak mellett. Amíg nem tudnak nekik, meg a többieknek, az országutak és a kamionútvonalak menti falvak­ban élőknek rendes munkahe­lyet teremteni, addig bőven lesz utánpótlása az útszéli szakmá­nak. Légrády Eszter Tóth László, az MDF megyei választmányának elnöke szerint Nem kergetnek hamis álomképet Nem lesz könnyű sétagalopp senki számára a részvétel az MDF 9. országos gyűlésén. A párton belül politikai harc bontakozott ki - vagy rivalizálás? - a két üres elnökségi hely betöltéséért, s egyúttal olyan fontos, a párt további tevékenységét meghatá­rozó tervezetben kell dönteniük a küldötteknek, mint az ellen­zéki cselekvési program. Tóth Lászlóval, az MDF Nógrád me­gyei választmányának elnökével beszélgettünk.- Schamschula György több kérdésben ellentétes véleményt fogalmaz meg a párt ügyvezető elnökével és frakcióvezetőjével, Szabó Ivánnal szemben. Helyte­leníti egyebek mellett azt, hogy az említett két vezető tisztséget egy személy tölti be. A Nógrád megyeieknek mi a véleményük?- Aligha vállalhatunk döntő­bírói szerepet ebben a vitában. Részben azért sem, mert köz­ismert, hogy Schamschula György erősebben kötődik a megyéhez, gyakrabban járt itt, jobban ismeri a helyzetünket. Az MDF-nek mindkettőjükre szükség van. Véleményünk szerint Schamschula György­nek ott a helye az elnökségben. Nagy tudású gazdasági szak­embernek ismertük meg. Ugyanakkor nem vitatjuk Szabó Iván értékeit sem. Na­gyon örülnénk, ha sikerülne ki­egészíteniük egymást.- Schamschula hibaként rója fel, hogy az MDF-nek nem sike­rült a nyolcadik országos gyű­lés határozatát, a néppárttá vá­lást megvalósítani. Mi az önök álláspontja? — A néppártiság hangsúlyo­zása nagyon is helyénvaló. Az MDF nem lehet rétegpárt, hi­szen a kialakult problémahal­maz nem azonos egy réteg problémáival. Gondolok pél­dául gazdasági kérdésekre, Eu­rópában betöltött helyünkre - ezek az ország alapkérdései. Ismerem az országos választ­mány álláspontját a néppárttá válásról; nekem is vélemé­nyem, hogy ebben előbbre lép­tünk. A múlt év derekán - az egész országból - új erőket vontak be az elnökségbe, innen­től pedig előttük az út...-Milyen erőt képvisel Nóg­rád megyében az MDF?-Akik ma mellettünk van­nak, azok ezt bizonyára nem az anyagi erő, a kormányzati bű­völet jegyében teszik. Ez alapot ad arra, hogy öntisztulásunk, építkezésünk kellő szilárd ala­pokon történjék. Az MDF min­denkor igyekezett megőrizni egyfajta nyugodt, kiegyensú­lyozott, jogszerű, kiszámítható magatartást, ami sokakat nem vonzott, olyanokat, akiknek a vágyai messze a magyar lehe­tőségek előtt jártak. Mi nem óhajtunk sem türelmetlenséget, sem hamis álomképeket szállí­tani a társadalomnak. A Gallup legutóbbi közzétett adatai alap­ján népszerűségünk enyhén fel­felé ível.- Ereznek-e valamiféle fele­lősséget a mostani kemény in­tézkedések - a Bokros-csomag - kényszerűsége miatt?-Nem szeretném a három­borítékos módszerrel elintézni ezt a kérdést. Minden vezető- váltásnál ismeretes: az első bo­ríték tartalma szidja az elődö­ket, a második átszervez, a harmadik arról szól, hogy írj három borítékot... Békési László pénzügyminiszternek 1989-ben lehetősége lett volna egyfajta sokkterápiára, de nem vállalta, s az alkalmas pillanat elszaladt. Később Szabó Iván pénzügyminiszter részleges sokkterápiát vállalt, de csak a kormányzati időszakra. Ez álta­lában etikus. Aztán a váltás után nem igazolódtak az újabb várakozások. Az eltelt hónapok bizonyítják, hogy az, úgymond, szakértői kormánynak a gazda­sági kérdésekre vagy nem jutott ideje, vagy nem volt terve. A legfájdalmasabb, hogy az or­szág anyagi erőforrásai klasszi­kus módon nem tudtak gyara­podni. Pánikcsomag született. Kérdés: szabad-e eljutni odáig, hogy - Pető Iván szavaival élve - ég a ház?... Mindamellett az MDF nem akar acsargó ellen­zék lenni; a konstruktív ellen­zéki magatartásformát keresi. Megvitatandó cselekvési prog­ramunkban ez egyértelmű. Nem a hatalom a döntő, hanem az, hogy ki tudja az ország és az emberek, alapvető kérdéseire - például haladás, gazdaság fel­emelése - megkeresni és meg­találni a helyes választ. Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom