Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-26 / 122. szám

1995. május 26., péntek Mozaik 7. oldal Fagyizót nyitott a mészáros Mátranovák központjában nyolc esztendővel ezelőtt nyi­totta meg hentesüzletét a megfelelő szakképesítéssel rendelkező Szoó Elemér. A kiskereskedelmi vállal­kozó jól forgatta az eszét és a pénzét: a hentesbolthoz tavaly hozzáépített egy másfélszer nagyobb, 75 négyzetméteres ABC-t és egy zöldségest. Ezekben a napokban a ke­reskedelmi üzletkomplexum fagylaltozoval bővült. Rend­szeresen 8-10 féle fagylaltot, és sokféle süteményt kínál­nak. A finomságokat az egyik salgótarjáni cukrász szállítja.- A faluban igénylik a színvonalas szolgáltatást - indokolja döntéseit a vállal­kozó. - Előttünk visz el az út Mátracserpusztára, sok isko­lás turista megfordul erre. Az ő igényeikre, ellátásukra is gondolok. A király meztelen ! Az egyik olasz képes hetilap, az Epoca a minap olyan fény­képeket közölt, amelyeken a spanyol király, I. János Ká­roly meztelenül napozik jachtja fedélzetén. Ugyanezeket a fotókat a múlt héten hozta nyilvánosságra egy szenzációhajhász olasz képes­lap, a Novella 2000. A spanyol államügyészség most annak lehetőségét tanul­mányozza, hogy pert indít a két folyóirat ellen. A királyról ké­szült fényképek olaszországi megjelenése nagy felháboro­dást keltett Spanyolországban. A felvételek nem mostaná­ban készültek - ahogy az olasz lap állítja -, hanem 3-4 évvel ezelőtt. Az Interviu - egy ha­sonló spanyol hetilap - igazga­tója elmondta, hogy ugyaneze­ket a fényképeket már három évvel ezelőtt felajánlotta neki valaki, aki most az olasz megje­lenés előtt 48 órával megismé­telte ajánlatát. Az El País szerint a felvéte­lek Javier de la Rosa tulajdoná­ban állnak, és az ő megbízásá­ból készültek. A férfi 3-4 évvel ezelőtt még az ország egyik leggazdagabb üzletemberének számított. Azóta kiderült, hogy elsikkasztotta részvényesei pénzét, ma feltételesen szabad­lábon van, és várja a tárgyalást. Fénykorában gyakran dicseke­dett azzal, hogy sok fontos em­berről van a birtokában komp­romittáló információ. Lányok, így kell járni nyáron! - Milánóban is bemutatták a legújabb nyári divatot. Képünkön egy nyári, esti összeállítás, mininadrággal, melltartóval és bő, hosszú köpennyel. A ruha színe búzavirágkék. Színházi estéh J'fl Nem tudom, hogy Nino Manfredi, a ne­ves olasz színművész ismerte-e Voith Ágit, de szinte a magyar kolléganője testére, lelkére írta Terry figurá­ját, amikor papírra vetette a Jé­zusom, szerelmes vagyok cím­mel a Vidám Színpadon bemu­tatott vígjátékát. (A mű eredeti címe - Szavak, szerelmes sza­vak - ugyanolyan semmit­mondó, nehézkes, mint a fenti, magyarított változat.) A hölgy -akit Voith Ági alakít - ugyanúgy ötven év kö­rüli, mint ő, érett, talpraesett, tapasztalt asszony, mint aho­gyan minden bizonnyal az élet­ben is az. Ezért tud oly bővé­rűén, hitelesen komédiázni ak­kor is, amikor egy huszonéves fiú szerelmet hazudik neki. Ugyanerre a sablonra épül a másik páros, az idősödő bohém festőművész, Marco és a intel­lektuális magasságokban tet­szelgő, ábrándos, romantikus ifjú hölgy - aki mellesleg Terry lánya, mint ahogy az ő átmeneti kedvese pedig Marco fia - már- már házasságba torkolló kap­csolata. Természetesen, mint a mesében, sok-sok felesleges, mesterkélt bonyodalom után itt is minden és mindenki a he­lyére kerül, s a korban inkább Tizenkettő egy tucat megfelelő párok boronálódnak össze. Szóval tipikusan amolyan „tizenkettő egy tucat” komédia ez, amelyen valamelyest javít néhány fülbemászó „azúrkék” dallam és ötletes tánclépés. Bodrogi Gyula inkább rendező­ként jeleskedik, színészként ez­úttal feltűnően könnyedre és ezáltal elnagyoltra, felületesre, ha úgy tetszik rutinszerűre „ve­szi a figurát”. A fiatal kettősből Balázs Ag­nes - Samantha szerepében ­hiteti el jobban, hogy van után­pótlása a színház vezető színé­szeinek. Tóth Gáspár András, alias Riccardo, olykor túljátsz- sza, „túlmozogja” a szerepét, olykor modorosnak tűnik. Nino Manfredi - aki szeren­csére csak mintegy hobbiból íróskodik- komoly engedmé­nyeket tesz a vaskos humor számára, pedig a röhögtető ma- lacságok bizony még a Bod­rogi-Voith formátumú színé­szek szájában sem lesznek ízlé­sesek. - csongrády ­Együtt két sztár Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ színpadán: Bodrogi Gyula és Voith Ági fotó: gyurián Különös esetek a bűn világából Negyedszázados kutatás, nyomozás után nemrég elfog­ták a firenzei szerelmesek rémét, Pietro Pacciani gaz­dálkodót, aki 1969 óta tizen­hat embert gyilkolt meg. A firenzei rém rejtélye Csakhogy most meglepő vé­leménnyel állt elő Francesco Bruno professzor, Olaszország legtekintélyesebb kriminoló­gusa és pszichopatológusa. Szerinte a valódi firenzei rém szabadlábon van, és rövidesen újra gyilkolni fog. A professzor Pacciani beható vizsgálata után jutott arra a következtetésre, hogy nem ő a gyilkos. - Egy­szerű bizonyítékom is van - mondotta. - Pacciani keze túl nagy és suta ahhoz, hogy fino­man kezelje a sebészkést. A fi­renzei rém ugyanis minden al­kalommal szikével csonkította meg a nők keblét és alsótestét. Furfangos matróna Élete legnagyobb tévedését ak­kor követte el a 39 éves betörő, amikor azt hitte, hogy egy egy­ügyű dédivel van dolga. A 93 esztendős, ijedősnek aligha ne­vezhető amerikai hölgy, Ruth Brandshaw arra ébredt, hogy idegen motoszkál a házában.- Nicsak, a fiam jó barátja! ­köszöntötte a meglepett betö­rőt. - Mondta a gyerek, hogy maga jönni fog, de csak ké­sőbbre vártam. Csüccs le, főzök egy kávét! - marasztalta szívé­lyesen a csapdát egyáltalán nem sejtő zsákmányvadászt. Az idős hölgy a rádiót is be­kapcsolta, majd átment a nap­paliba. Miközben a betörő ká- vézgatott, a furfangos matróna telefonon riasztotta a rendőrsé­get. Néhány perccel később csattant a bilincs a lépre csalt betörő csuklóján. Az idős hölgy büszkén mesélte a szomszé­doknak: „A zsaruk teljesen el­képedtek, hogy milyen szaksze­rűen és eredeti'módon fogtam el a betörőmet...!” Örült, hogy levágták neki A természet gonosz tréfájának „köszönhetően” embertársaink milliói küszködnek nemisé­gükkel. Női lélek költözött a férfitestbe és fordítva. így járt az angol Joanne Wray is, akit ráadásul nem a saját neme sze­rinti börtönbe csuktak. Joanne transzszexuális: férfiként jött a világra, de mindent elkövet(ett) azért, hogy nővé váljék. Hormonkezelés után már kétharmadrészt nő: megnőtt a keble, idomai gömbölydedek. A legutóbbi 12 évben teljesen nőként élt, már csak a „kis kü­lönbség” műtéti eltávolítása volt hátra, amikor bolti lopáson érték - egy női fehémeműbolt- ban -, és Hull férfibörtönébe dugták be. Nem csupán férfiru­hában kellett járnia, de állan­dóan zaklatták is cellatársai: csúfolódtak, örökké a melle után kapkodtak, a combja közé nyúltak. - panaszkodott. Végül a fegyintézet orvosa intézkedett, hogy befejezzék Joanne nővé alakítását. Euró­pában csak a hollandiai börtö­nökben létezik külön részleg az „átmeneti nem” számára. Rosszcsont sztárbetörő Fel vannak háborodva a nyugalmukról, hidegvérükről híres britek. Az ok: az egyre jobban növekvő gyermek- és if­júsági bűnözés. A legfrissebb eset a szigetor­szág egyik legsikeresebb betö­rője. Amíg a mindössze tizen­négy éves szuperrosszcsontot nem lehetett jogilag felelős­ségre vonni, 150 lopást és betö­rést követett el. Az utóbbi időben, közvetle­nül a mostani tárgyalása előtt további harminccal terhelte a lelkiismeretét: 175 millió fo­rintnak megfelelő értékű kárt okozott. Papája nyomán a világ tetején Hetvenegy esztendő eltelté­vel sikerült George Mal- lorynak az, ami a nagyapá­nak nem: feljutnia a világ legmagasabb hegycsúcsára, a Mount Everestre. A kezdetleges felszere­léssel útnak indult George Leigh Mallory és társa, And­rew Irvine 1924-ben eltűnt a Himalájában, s évtizedeken keresztül tartotta magát a feltevés, hogy esetleg mégis feljutottak a hegycsúcsra és leereszkedés közben érte őket tragédia. A Melboume- ben élő unoka, a 35 éves George Mallory ugyanazon az úton haladt, a hegység ti­beti oldalán, mint annak ide­jén szerencsétlenül járt nagyapja. Egy amerikai ex­pedíció tagjaként, 12 társá­val együtt a papa emlékére vállalkozott a Mount Eve­rest megmászására. Halandó katonák Az orosz hadseregben a legutóbbi esztendőben 432 katona vetett véget életének saját kezével - közölte Pa­vel Danelenko hadbíró ezre­des, aki vizsgálatot folytat az öngyilkossági ügyekben. Danelenko szerint sok szülő nem fogadja el a kato­nai hatóságok magyarázatát az öngyilkosságról. Sok anya nem hiszi el, hogy fia öngyilkos lett, még akkor sem, hogyha a helyszínen búcsúlevelet találnak, és a szakértők megállapítják az öngyilkosság tényét. Az orosz hadseregben egyébként nem bánnak kesztyűs kézzel a fiatal ka­tonákkal, a rangidős pa­rancsnokok gyakran kínoz­zák őket. AIDS és hormonok A HIV-vírus elleni támadás helyett a sejtek védekező­rendszerének erősítésével akarja folytatni az AIDS el­leni harcot néhány amerikai kutató. A mellékvesekéreg egyik hormonja, a kortizon segíti a HIV-vírust abban, hogy bejusson a sejtekbe és az immunválasz elnyomá­sával a fertőzés súlyosbodá­sában is szerepet játszik. A kutatók szerint a kortizon túltermelését különböző módokon csökkentve szá­mottevő javulást tapasztal­tak a fertőzötteknél. Emerson, Lake és Palmer - a hangszerek varázslói A rockzene messzire világító, hármas kandelábere - így jelle­mezték a „kortársak” az 1970-ben alakult Emerson, Lake and Palmer formációt. A fergeteges triász legfőbb erénye, hogy re­mekül ötvözték a rockmuzsikát a klasszikus zene elemeivel. Hatásuk elvitathatatlan: átirataikkal világszerte száz- és száz­ezer fiatalt tereltek a komolyzene felé. Újra együtt: Emerson, Lake és Palmer - 1994-ben A csapat három tagja mögött már a megalakuláskor is nagy sikerek álltak, hiszen előtte Ke­ith Emerson, a billengtyűsva- rázsló a Nice, Greg Lake, a csi­lingelő hangú énekes-(basz- szus)gitáros a King Crimson, Carl Palmer, a dobok mestere az Atomic Rooster együttesben alkotott maradandót. A társulás a Wight szigeti fesztiválon debütált. Emerson virtuóza volt hangszerének, Lake énekhangja kulturáltságá­ról, basszusjátéka kiforrottsá­gáról tanúskodott, Palmerről pedig kiderült, igazi varázslója hangszergyűjteményének. A zenekar vezéregyénisége Emerson lett, aki már 1969-ben megkapta a szaksajtótól A bil­lentyűs hangszerek Jimi Hend- rixe-címet. Az új hangszercso­dák alkalmazásában úttörő sze­repet vállalt, ő használt először Hammond orgonát, Moog szin­tetizátort. Ő szólaltatott meg először hegedűt, nagyzenekari hangzást, kóruséneket. A csapat addig soha el sem képzelt távlatokat nyitott meg a rock számára Bartók (Allegro Barbara), Muszorgszkij (Egy kiállítás képei) feldolgozásai­val. Páratlan az a lemeztermés, amelyet 1970 és 1974 között megjelentettek (ELP - 1970, Pictures At An Exhibition — 1971, Tarkus - 1971, Trilogy ­1972, Brain Salad Surgery ­1973, Welcome Back My Fri­ends, To The Show That Never Ends - 1974, tripla élő műsor). Koncertjeik is élmény­számba mentek. Bárhol a vilá­gon képesek voltak megtölteni a stadionokat. Hangversenyei­ken Emerson virtuozitása gya­korta csapott át féktelenségbe. Szétverte, szétszedte, szétbe­lezte hangszerét. Zenésztársát sem kímélte. Egy alkalommal Palmert dobszólója közben úgy elverte, hogy a dobvarázslót kórházba kellett szállítani. Emerson a fellépései után oxi­génsátorban lábadozott, volt, amikor két óra hosszáig. Az ELP egyszer csak eltűnt, mint a kámfor. Lehet, hogy el­fáradtak? Új albummal csak 1977-ben jelentkeztek {Works). A dupla lemez oldalait megosz­tották egymás között, csak a negyediken játszottak együtt. Az átütő siker elmaradt. Pedig olyan nagy sláger is szerepelt az albumon, mint a C’ est La Vie. A zenekar két további gyen­ge albuma {Works II, Love Be­ach) után 1979-ben feloszlott. Ezek után Emerson szólópá­lyára lépett, Palmer, majd Lake csatlakozott az Asiához. Emerson 1985-ben - Palmer helyén Cozy Powellel - újra összehozta a gárdát, de egy hozzájuk méltó, igényes album, majd a turné után feloszlottak. Â nagy triász 1992-ben állt össze. Emersonék a Black Moon című albumon - különö­sen a címadó dalban - remekül ötvözik a gárda régi értékeit a korszerű zenei elemekkel. Fel­léptek Budapesten is. De nem volt eufórikus a hangulat, nem volt szintetizátor-boncolás. Tavaly kiadott munkájuk az In The Hot Seat címet viseli. Az album helyenként magán viseli a gárda stílusának legremekebb jegyeit, de - hogy is mondjuk - sokkal egyszerűbb, könnye­debb a zene annál, amit Emer- sontól, Lake-től és Palmertől megszoktunk... B. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom