Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20-21 / 117. szám

4. oldal Közélet - Kultúra 1995. május 20., szombat SKULTÉTY SÁNDOR, „A MAGYARORSZÁG-IMÁDÓ” NÓGRÁDOT KÜLÖNÖSEN SZERETI „Nem tartok a törvényességi óvástól: én főjegyző maradok”- Köszönöm, jól vagyok - válaszolta egészségi állapota iránt érdeklődő, korántsem protokolláris kérdésemre dr. Skultéty Sándor, Nógrád Megye Közgyűlésének főjegyzője, hiszen alig három hónappal ezelőtt súlyos szívműtéten esett át. Megrepedt az aortája, s ezt egy véletlenszerű vizsgálaton vették észre. Annyira súlyos volt az eset, hogy az orvosok egy az ezerhez esélyt adtak az életben maradására. - Elbúcsúztattak a csalá­domtól is, de bennem nem volt halálfélelem. Miután mindig egészséges életmódot folytattam, s nem szervi szívbajom volt, én egész biztos voltam a felépülésemben. Hál’ istennek így is történt és az operáció után hét héttel már teljesen egészségesen Nógrád megye főjegyzőjeként kezdtem dolgozni.- Ón ceglédi származású, bu­dapesti lakos. Miért pályázott mégis Nógrádba? Ismerte azo­kat a véleményeket, amelyek szerint szegénységi bizonyít­vány nem megyei szakemberek közül főjegyzőt választani?- Arról nem én tehetek, hogy helyből mindössze egyetlen ve- télytársam volt. Megkérdezhet- nők az aggályoskodóktól: miért nem pályázott a nógrádi értel­miség nagyobb számban? Visszaadni a hitet-Ami pedig a megyét illeti. Azon túl, hogy négy évig köz- társasági megbízott voltam eb­ben a térségben, rólam tudni kell, hogy Magyarország- imádó vagyok. Mindenütt ott­hon érzem magam ebben az or­szágban, mint ahogy soha nem tudtam volna elképzelni, hogy külföldön éljek. A vidéket kü­lönösen szeretem, s ezen belül Nógrádot. Kevés hely van, ahol a táj ilyen természetes szépsé­gében megmaradt, mint éppen itt. Harminc évvel ezelőtt én raktam le az abonyi úttörőtábor alapjait Salgóbányán, ahol ösz- szebarátkoztam a nyíltszívű, szolgálatkész bányászembe­rekkel. Huszonkét éve van ví- kendházunk Mátraalmáson, minden nyarat és az év végi ün­nepeket ott töltjük.- A lelkemben érzem a nóg­rádiak gondjait és a magam módján szeretnék rajtuk segí­teni. Az idén leszek ötvenéves, úgy érzem, még van erőm a köz szolgálatára. Meggyőződésem, hogy először az emberek hitét kell visszaadni, mert csak ők tudják kiemelni a gazdaság szekerét a bajból. A fordított út nem járható.-Milyen a viszonya vezető­társaihoz? Nem kell félniük, hogy - mint egyesek fogalmaz­nak- nagy közigazgatási gya­korlatával „lesöpri őket?"- Nincs mitől tartaniuk. Mindig is azt vallottam, hogy a munkáltatómmal jó kapcsolat­ban illik lenni. Én a függő vi­szonyt elfogadom, természe­tesnek tartom. Ha bármelyik vezető netán „megbukna”, az az én kudarcom is lenne. Persze más-más felségvizeken is eve­zünk, s szeretném, ha abban, amiért én felelek, nem kapnék utasításokat. Az önkormányzati törvény szerint az apparátus irányítása az én jogkörömbe tartozik, de az elnöknek egyet­értési joga van kinevezési, fel­mentési, jutalmazási kérdések­ben. Hivatali átvilágítás- Apropó, apparátus . . . Egy hónapos tapasztalatai alapján, hogyan ítéli meg a hivatal tevé­kenységét? Mi várható: megyei szinten is folytatódik az országos szerveknél elkez­dődött létszámcsökkentés?-Azt tapasztaltam, hogy a hivatalban sem érvényesül (ahogyan az elmúlt négy évben az Országgyűlés is rossz példá­val szolgált) a hatalmi és a vég­rehajtó ágazat elkülönülése. Szerintem az utóbbi feladathoz képest túlméretezett az appará­tus ötvenkettes létszáma. Mi is kaptunk a belügyminisztertől egy ajánlást, amely szerint kí­vánatos lenne tizenöt százalé­kos létszámcsökkentés. Ez ugyan nem kötelező érvényű, de elgondolásra késztet ben­nünket is, hiszen a költségve­tési támogatást „fentről” kapjuk és egyébként is van 320 millió forintos hiányunk.- Tehát az intézményeinknél elkezdődött átvilágítási folya­mat a hivatalban is folytatódni fog. A következtetéseket együtt kezeljük majd a közigazgatási reformból, a de- koncentrált szervezetek esetleges átala­kulásából adódó feladatokkal. Most nem lenne érdemes meg­gondolatlanul sok millió forin­tot kifizetni végkielégítés­ként.- Bár ön csak néhány hete fő­jegyző, a megyei közgyűlésnek a választások óta tagja. Hogyan ítéli meg saját munkájukat?- Röviden szólva, javuló­nak. Egyrészt időnek kellett el­telni, amíg a zömükben új képviselők meg­ismerték egymást és lehetősé­geiket, teendőiket, kiélték ese­tenként öncélú szereplési vá­gyaikat. Másrészt ahhoz is türe­lem kell, hogy a mechanikus pártszavazást felváltsa a megye valós érdekeinek képviselete. Ennek ellenére az eddigiekben sem születtek olyan döntések, amelyek gátolnák a megye elő­rehaladását, és fordítva, a leg­fontosabb határozatokat meg­hoztuk. A hangsúlyokat persze lehetett volna máshová is he­lyezni.-Én mindenesetre azt val­lom, hogy az MSZP-frakciót le lehet ugyan szavazni, de azt a szellemi tőkét, amely a szocia­listák soraiban összpontosul, igenis figyelembe kell venni.- Annak ellenére mondja ezt, hogy az MSZP-frakció kivonult a közgyűlésről az ön választá­sakor? Sőt, a megválasztása el­len törvényességi óvást nyújtott be a közigazgatási hivatalhoz!-Nézze, nekem a szocialis­ták között nagyon sok jó bará­tom van. El kell fogadnom, hogy nekik pártjuk álláspontját, érdekeit kellett képviselniük. Biztos vagyok benne, hogy munkámmal meggyőzöm őket is: alkalmas vagyok arra a fel­adatra, amit vállaltam.-Ezek szerint nem tart az óvás önre nézve hátrányos ha­tásától?-Egyáltalán nem. A szava­zás törvényes keretek között zajlott le. A testület határozat- képes volt, minőségi többség­gel lettem főjegyző. Egyébként a frakciónak nincs is jogosítvá­nya óvást benyújtani, ugyanis nem ügyfele a közigazgatási hivatalnak, amely a dokumen­tumok alapján törvényesnek ta­lálta a megválasztásomat. Leg­végső esetben persze kerülhet az ügy bíróság elé is, de annak az ítéletében is biztos vagyok. Elveszhet a magyarság-Ha már alkalom adódik rá, megkérdezem: milyen az ön vi­szonya nővéréhez, a szélsősé­ges politikai nézeteiről ismert Király B. Izabellához?-Normális testvéri viszony­ban vagyunk. Ez nem azt je­lenti, hogy mindenben mindig egyetértünk és soha nem vitat­kozunk. De mi ez ahhoz képest, hogy az elmúlt években még házasságok is bomlottak fel po­litikai nézetkülönbségek miatt.- Egyébként úgy érzem, hogy a nővéremet tudatosan is félreértik. Ő az ősmagyarságot kutatja s nem akar mást, mint azt, hogy népünk történelmét egyszer magyarok írják meg: ne az egyház, ne a Habsburgok és ne az oroszok. Budapesten Magyar Egyetemet működtet, amely a magyarságtudat elmé­lyítést tartja céljának. Taktikai­lag esetenként tényleg bírálható a testvérem tevékenysége, de alapvető elveivel én is egyetér­tek. Ez a nemzet ugyanis köny- nyen elveszhet, ha nem talál magára, ha mindig gyarmat­ként, kiszolgáltatottként visel­kedik. Olvastam valahol, hogy Nagy Lajos királyunk idején többen voltunk, mint az oro­szok, Corvin Mátyás korában pedig nagyjából az angolokkal, franciákkal voltunk azonos lét­számúak. Ehhez képest ma hol tartunk ...? Tisztázatlan fogalmak Nyugaton minket tartanak na­cionalistáknak, pedig számos példával bizonyítható, hogy a magyar a legtoleránsabb népek egyike. Meg kell nézni az ango­lokat, akik még arra sem haj­landók, hogy a mértékegysége­iket a kontinentális Európához igazítsák.- Köszönöm, hogy készség­gel állt rendelkezésemre, s megkérdezem: van-e Magyar- országon olyan, bármilyen irányban szélsőséges lap, ame­lyiknek nem adna nyilatkoza­tot?- Először is a fogalmakat kellene tisztázni, a rendszervál­tás utáni politikai viszonyokhoz igazítani. Én ugyanis üresnek érzem mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal minősítést. Ha azt hallom, hogy Berlusconival Olaszországban a fasiszták ke­rültek hatalomra, akkor eszembe jut, hogy hajdan a fa­sizmusról, mint nyílt terrorisz- tikus diktatúráról tanultunk. S kérdem én: ma ez van Itáliá­ban? Az eredeti kérdésére vissza­térve: az általam ismert lapok mindegyikének adnék nyilat­kozatot. Csongrády Béla Gyarmati művészpalánták sikerei Sikeres évet tudhat a háta mögött a balassagyarmati ze­neiskola képzőművészeti ta­gozata. A budapesti Nádasdy Kál­mán Művészeti Iskola országos pályázatán az iskola diákjainak tizenegy képét állítottak ki. A festészeti kategóriában Tóth Orsolya második helyezést ért el. A Föld napjára kiírt gyar­mati pályázaton hét tanuló nyolc rajza szerepelt, Molnár László nagydíjas lett. Az Eu­rópa Tanács által meghirdetett Europe at School versenyen hárman indultak, négy képpel. Molnár Edit, Molnár László és Petra György munkáit kiállítot­ták. Molnár László a grafikai kategóriában díjat nyert. Trikolór is lengett a ballagáson PASZTÓN JÁRT A FRANCIA NAGYKÖVET A végzős diákok minapi búcsúzásán Pásztón, a Mikszáth Kál­mán Gimnáziumban és Postaforgalmi Szakközépiskolában a magyar nemzeti ima után felhangzott a Marseilles dallama is. A gallok himnuszát Francois Nicoullaud, Franciaország ma­gyarországi nagykövetének tiszteletére játszotta el a tarnalele- szi ifjúsági vendégzenekar.-Nagy öröm számomra, hogy együtt ünnepelhetem ezt a szép napot a pásztói tanulókkal, ta­nárokkal, szülőkkel, az ország- gyűlés, az önkormányzat kép­viselőivel. Köszönöm a meghí­vásukat, amelynek nagy öröm­mel tettem eleget, mert ez alka­lommal ismét módom nyílik ki­fejezni a magyar nép iránti ha­tártalan szimpátiámat. Meg­győződésem, hogy - a történelem egyik-másik tragi­kus eseménye ellenére is - mindig kölcsönös volt a két nemzet közötti rokonszenv.- Ez a mai ünnepség is erő­síti a magyar-francia barátsá­got, amelyet - túl népeink sajá­tos érdekein - Európa szolgála­tába kell állítunk - mondta a nagykövet.-Az országban öt magyar­francia kéttannyelvű gimná­zium van. Másutt is ezekben az órákban rendezték a ballagást. Ön miért éppen Pásztói tisztelte meg látogatásával? Francois Nicoullaud- Azért, mert lehetséges, hogy a pásztói intézmény a leg­jobb közülük. Egyszerűen fan­tasztikus, amit az itteni jól fel­készült, dinamikus tanári kar művel. Az igazgató úr, Bottyán Zoltán ugyancsak kitűnő szak­ember, közismert franciabarát­sága. Mindezek alapján nagy- követségünk kollektívájának el­ismerését tolmácsolom a Pász­tón tanító remek pedagógusok­nak.- A francia „ tagozatosok" nevében Tóth Zsuzsa az ön anyanyelvén búcsúzott tanára­iktól, diáktársaiktól, szüleiktől. Az ön fülének hogyan hangzott ez a beszéd?- Zsuzsa tökéletes francia- sággal mondta el a búcsú érze­lemgazdag, megható szövegét. Csak gratulálni tudok neki azért, hogy ilyen szintre jutott nyelvünk elsajátításában.-Szavaiból kitetszik: elége­dett a francia nyelv oktatásá­val. Mit gondol: nem kellene bővíteni a magyar-francia két­tannyelvű gimnáziumok számát Magyarországon ?- Szerintem ez az oktatási forma bővülhet, a magyaror­szági francia nagykövetség tá­mogat minden ilyen irányú kezdeményezést. Annál is in­kább, mert úgy véljük: a francia nyelv bárhol a világon - így önöknél is - nem csupán a kultúra nyelve, hanem a kö­zös európai gondolkodásé is.- csongrády ­ZÖLDI LÁSZLÓ MACSKAKÖRÖMPÖRKÖLTJE A demokráciáról mondiák Ismérv Voks Működik A demokrácia jele, amikor ül­A demokrácia magában rejti Letorkolják azt, aki bele dözik a kormányt. azt a kockázatot, hogy néha a akarja fojtani vitapartnerébe a nép akarata győz. szót. Nagy Attila színész, egykori szocialista Kópiás Sándor Bujdos Attila képviselő * szolnoki hírlapíró * miskolci hírlapíró * Ki az okosabb? Árnyalt Vigasz ' Az egyszerű emberek már Amikor a demokrácia zavarai­Az a jó a demokráciában, megtanulták a demokráciát, a ról beszélünk, az maga a de­hogy bárki nyugodtan tilta­kiválasztottak még nem. mokrácia. kozhat, nem történik semmi. Kupa Mihály Odze György Kvári Sinkó Zoltán volt pénzügyminiszter író veszprémi hírlapíró MA KÉTSZÁZ ÉVE VÉGEZTÉK KI A JAKOBINUSOKAT Példa kellett, hogy rettegjen az ország A Generális rét elnevezést ma már csak néhány történész tartja számon, de a Vérmező­ről mindenki tud. Azután vál­tozott meg ez az elnevezés - előbb csak a pest-budai nép ajkán -, hogy 1795. május 20-án itt végezték ki a jako­binus összeesküvés öt vezető­jét, sorrendben gróf Sigray Jakabot, Szentmarjay Feren­cet, Laczkovics Jánost, Haj­nóczy Józsefet, végül Marti­novics Ignácot, a szervezke­dés vezetőjét. Június másodikán ugyanitt végezték ki Szolártsik Sándort és Óz Pált. Ők nem tartoztak a szervezkedés vezetői közé, de nem látszott remény a „megja- vulásukra”. Példátlanul szigorú ítéletek születtek, összesen 49 személyt fogtak perbe, közülük kettő elfogatásakor öngyilkos lett, egy meghalt a per idején. 18 halálos ítéletet hoztak, abból hetet hajtottak végre, de a töb­biek közül is hárman meghaltak a börtönben, s a kiszabadulásra sokat kellett várniuk Kazinczy Ferencnek és társainak. A hatalom félelmében gya­korta fordul terrorhoz, s ilyen­kor felfüggeszti a törvényeket is. Ez esetben a terrortól való rettegés vezetett terrorhoz: I. Ferenc császár és kiszolgálói a francia forradalom túlzó radika­lizmusától, a jakobinus diktatú­rától féltek még annak össze­omlása után is. Mert Magyaror­szágon, de az egész birodalom­ban sem volt igazi forradalmi veszély, itt inkább jámbor, em­berbaráti érzelmektől és gondo­latoktól vezérelt reformelkép­zelésekről volt szó. Martinovics igazi szerepe abban mutatkozott meg, hogy ő szervezte meg az elégedetlen­kedőket, ugyanakkor ő volt az, aki letartóztatásakor azonnal el is árult mindenkit. Őt ez sem­mitől sem mentette meg, de a hatóságokat még példásabb szigor alkalmazására késztette. Kazinczy pontosan minősített, amikor így emlékezett vissza: „Példa kellett, hogy rettegjen az ország”. Martinovics nem volt igazi jakobinus, leginkább kalandor­ként szokás számon tartani, mártírsorsa sem annyira példa­képpé, mint inkább tragikus alakká formálta át ellentmon­dásra ingerlő személyiségét. A többiek pedig nem voltak igazi jakobinusok, legtöbbjük csak a francia forradalom első szaka­szával, a felvilágosodás elvei­vel értett egyet, szép utópiákat képzelt el. Manapság a történet- tudomány kiegyensúlyozottab- ban minősít. „Barátaim is vannak az MSZP-ben ...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom