Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13-14 / 111. szám

6. oldal Kultúra 1995. május 13., szombat Ez volt all. Nemzetközi Dixieland Fesztivál A Bohém Ragtime Jazz Band Kecskemétről, az idei verseny első helyezettje A Tarjáni Ta­vasz esemény- sorozat csúcs­pontja idén is a május 5-étől 7-éig zajló, 11. Nemzetközi Dixieland Fesz­tivál volt Salgó­tarjánban, ahol e napokban több mint száz muzsikus ját­szott, koncerte­zett, illetve ver­senyzett, akik az ország kü­lönböző tájairól és külföldről, Szlovákiából, Németország­ból, Hollandiá­ból és Francia- országból ér­keztek. Neves szólisták, zene­karok, más - kül- és belföldi - fesztiválok Hegedűs, nem a háztetőről, hanem a Budapest Ragtime Band-ből vezetői is jelen voltak, a szer­vezettséget, az adott technikai színvonalon be­lül a megvaló­sulás minőségét első osztályú­nak minősítet­ték. Ezt iga­zolta a média is, folyamato­san dolgozott például a Duna Televízió, a Dél-dunántúli Televíziós Tár­saság és a Ma­gyar Rádió. Lehetett nyilat­kozni, jókat mondani Salgó­tarjánról, s erre mostanában mind ritkábban van lehetőség. Tóth Csaba fesztiváligaz­gató és csapata Molnár Gyula saját zenekara élén Berki Tamás énekesként is remekelt kitett magáért. Köszönet jár a támogatóknak - köztük a fesz­tivál főszponzorának, a Ke- let-Nógrád COM Rt.-nek - is. Koncert-dramaturgia A közönség már jól ismeri a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont színháztermében zajló fesztiválkoncertek belső drama­turgiáját. Vagyis azt, hogy olyan zenekarok kerülnek egymás mellé, amelyek stílus­ban, hangzásban eltérőek. így volt ez most is. Legyen-e verseny? Ami megfontolandó, az a ma­gyar zenekarok versenyének megrendezése, s ennek több oka van. A salgótarjáni az egyetlen olyan fesztivál, amely meghívja az összes dixieland és ragtime formációt az országból, 10-12 körül mozog a számuk. Közülük most is itt volt kilenc. Ugyanakkor a fesztivál nem­zetközi, a műfaj világsztárjai­val, híres zenekarokkal. Hogy e kettősséget oldják, a szervezők két évvel ezelőtt kitalálták a magyar zenekarok versenyét. Viszont mostanában hallani olyan hangokat, hogy például nem minden zenekar versenyez szívesen. Idén például ezért nem jött el a Lucky Boys és a hódmezővásárhelyi Blaskó Di­xieland Band. A másik megfon­tolandó szempont az, hogy a magyar zeneka­rok amatőr vo­nulata erős szakmai fejlődé­sen ment keresz­tül, s többségé­ben fölzárkózott a hazai élvonal­hoz és a nem­zetközi színvo­nalhoz. Erre ki­tűnő példa az idei fesztivál nagydíjasa, a Hot Jazz Band és az első helye­zett kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band. De nyomukban ott van az Orient Dixieland Jazz Band, akik pél­dául a tradicio­nális dixie-mu- zsikát a magyar dixielandben - többek szerint - leghiteleseb­ben tolmácsolják. Tavaly a Hot Jazz Band és a Bohém Ragtime Jazz Band nyert, vagyis az idei nagydíjas, illetve első helye­zett. Tehát, ha jövőre is rendez­nek versenyt, e két zenekart mindenképpen ki kellene venni a versenyzők közül. Ezért, s még több más okból a szerve­zők arra gondoltak, hogy levél­ben keresik meg a fesztivál vendégei közül a nemzetközi zsűri tagjait, s valamennyi érin­tett zenekart, véleményüket kérve, mi legyen a magyar ze­nekarok versenyének sorsa. Búcsúblues Század eleji szerenádhangulat Pozsonyból zönség kedvence ezúttal is föl­ülmúlta önmagát. Kitűnő show-t csináltak. Ennek eléré­séhez egy Franciaor­szágba el­származott zseniális fiatal hegedűs, Frankie Lato (Látó Ferenc) járult hozzá. Az ismert Molnár-hang­záshoz képest meglepetést volt az ő és Molnár zenei párbeszéde, Garay Márta virtuóz „közbe­Band és a Hot Jazz Band nyi­totta. Kettejük koncertje között egy alkalmi session-formáció, szólásaival” Zenekarának névadója, Benkó Sándor klarinétművész A Karancs Szállóban megren­dezett két jam session közül a péntek éjszakából különösen Frankie Lato és Irakli játéka, a szombatiból pedig Molnár Gyula és Garay Márta örömze­néje marad meg az emlékezet­ben. Utóbbitól olyan so- und-okat (hangzásokat) is hall­hattunk, amitől néha szinte bor­sódzott az ember háta a döbbe­nettől és a gyönyörűségtől. Május 7-én hangzott föl a Fő téren a fesz­tivál házigaz­dája, Berki Ta­más Búcsú- blues-a. Ezt hallgatva, volt, aki arra gondolt, milyen gyorsan is száll az öröm, a pillanat vará­zsa. Mégis, mi­lyen maradandó lehet. Bódi Tóth Elemér Fotó: Gyurián Tibor A május 5-ei koncerten a Bratislava Hot Serenaders kezdett. Olyan zenei csemegé­vel lepte meg a közönséget, amelyhez hasonlót még nem kapott a fesztivál elmúlt évtize­dében. Nemcsak az 1920-as, 30-as évek jazz- és tánczenéjét közvetítették hitelesen, a szín­padi megjelenítés is ragyogó volt. Eltérően a dixieland hang­zástól, csak az ének volt erő­sítve, az egész akusztikusán szólalt meg. Utánuk a Hunga­rian All Stars következett. Egyetlen rádiófelvételt nem számítva ez volt az első nyilvá­nos szereplésük. Igazi, színház­teremben szokatlan, ám annál élvezetesebb jam session-han­gulatot teremtett Benkóéktól Nagy Iván, a Molnár Dixieland Band-bői maga Molnár Gyula, Siófokról Apáti Miklós, a Hot Jazz Band-ből Bényei Tamás, Juhász Zoltán, aztán Forgách László. Velük lépett először közönség elé a fesztivál két idei sztárvendége, a bendzsó hol­land királya, Tom Stuip és a a fantasztikus trombitás, a francia Irakli. Amit a műfaj improvi- zatív jellegéről eddig tudhatott, azt most élvez­hette is a közön­ség. Őket pedig a zeneileg talán legsokrétűbb stí­lusban mozgó Budapest Rag­time Band kö­vette. Ők a rag­time, a dixie és a swinges formát egyaránt alkal­mazzák, s ehhez bőséges humor­ral is rendelkez­nek. Minden muzsikus hang­szere virtuóza, programjuk pe­dig színpadi je­lenségként is megmaradt a közönség emlé­kezetében (például Karaván). Mindezek után nem volt köny- nyű dolga a koncertet záró Molnár Dixieland Bandnek. A fesztivál házi zenekara, a kö­Vajda Sándor a Benkó bőgőse Parádés szombat A május 6-ai esti koncertet a magyar zenekarok hangverse­nyének tavalyi két első helye­zettje, a Bohém Ragtime Jazz az Unicum Jam Band is bemu­tatkozott, a két zenekar legjobb­jaival. A két szó­lista, Tom Stuip és Irakli a Hot Jazz Band-del mutatta be, mi­csoda elképesz­tően színes tel­jesítményre ké­pes. Ezen az es­tén derült ki, miért is sztárok ők. „Ráadásul” Tom Stuip mí­ves, faragások­kal ékesített bendzsóját is bemutatta, bak­iinak pedig olyan Selmer trombitán ját­szott, amely, bár nem azonos Lo­uis Armstrongé- val, de annak modellje. A tá­vol maradó oszt­rák zenekar he­lyett beugró német Doohacke- doodles Jazzband stílusosan, szépen muzsikált. Az alkalmi­lag velük játszó Szalóki Béla, vagy az együttes dobosa külö­nösen belopta magát a közön­ség szívébe. Ők az egyetlen németországi zenekar, akiket 1990-ben meghívtak Sacramen- tóba, a dixieland fesztiválra. A szombat este a Benkó Dixieland Band koncertjével zárult, ahol a Benkó-dramaturgia minden gazdagságát és szépségét él­vezhette a közönség, a teljes zenekari hangzást, a triók vir­tuozitását, Berki Tamás belépé­sét, akinek énektudása páratlan a világon. Forgách László, az egykori Olds Mobile trombitása dobol

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom