Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-11 / 85. szám
V 1995. április 11., kedd Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal Amikor erre gyütt, oszt be nem gyütt... Ó, ha most lenne telefonunk! - sóhajtottunk, ki tudja, hányszor tizenegy éven át. Aztán tavaly lett. És elmúlt a nyugalom, a boldog sóvárgás időszaka. Az ember felhívott mindenkit, hogy a hírt elűj- ságolja. Aztán jött a számla. Kifizettük. Nem volt mivel összehasonlítani. De az újabbnál már nem hittem a szememnek. Fizettünk. Sokat. Holott a korábbinál jóval kevesebbet telefonáltunk. A harmadik hónapban már csak Végszükségben emeltük fel a kagylót, s rettegve vártuk a számlát. tűk. Néhány másodperc múlva újra felvettük, és a saját vonalunk foglaltat jelzett! Reklamálásaimat elutasították. Kértük a nemzetközi vonal lekötését. A számlák emberivé szelídültek. Megnyugodtunk. No, nem sokáig, mert levél érkezett a Matáv-tól, melyet újra és újra elolvastam. Áprilisi tréfa egy hónappal korábban? Vagyis: azért fizetek, amit nem veszek igénybe. Az a szolgáltatás, hogy nem szolgáltatnak, mivel - kizárattam magam a nemzetközi vonalból. Ha nem hogy nem beszélek és más sem beszél rajta.) Tanakodom. Melyik lenne az olcsóbb. Erről egy gyermekkoromban sokat hallott legenda jut az eszembe. János bácsi időnként betér a kocsmába, de a fogyasztását csak hónap végén egyenlíti ki. Ama bizonyos hónap végén is, annak rendje-módja szerint megy a számlát rendezni. A kocsmáros közli az összeget. János bácsi sokallja.- Hogy létezik ez? - kérdezi. A tót kocsmáros így felel: Tx*et«lt előfizetőnk! A MATÄV RT szabadáras szolgál tatásai közül a távbeszélő állomások belföldi és nemzetközi távhívásból előfizetői kérésre történő kizárásának igénybevételi díja 1995. március l-jével módosul. Az eddigi egyszeri megrendelési díj helyett a szolgáltatásért havi dijat számítunk fel.-ft hiváskortátozárs dijat- belföldi távhívásból történő kizárás esetén 200 Ft/hó + AFA- nemzetközi távhívásból történő kizárás esetén 200 Ft/hó ♦ AFA Aztán leültünk az összeg láttán. Fűhöz-fához fordultam, és kiderült, hogy a telefonvonalat lopni lehet! A Matáv ezt hivatalosan tagadja, de a szerelők hivatalon kívül bevallják. Előfordult, hogy csörgött a telefon, felvettük, nem szólt bele senki. Letetzárom ki magam, akkor nem kell fizetni, csak ha használom, vagy más használja az én vonalamat. Tehát pillanatnyilag az a nemzetközi vonal kerül havi 200 Ft+áfá-ba, ami nincs, ha lenne, az ingyen lenne (feltéve, Tudja maga, János bácsi! Mikor erre gyütt, oszt be nem gyütt, ahhoz is vót egy korsó sör, meg egy fél deci pálinka! Úgy kell nekünk! Ha nem iszunk, fizessünk! Kalcsó Zoltánné Balassagyarmat, Patvarci út 53. Amikor az embert a kézfogás is gyógyítja Február 15-étől március 6-áig voltam betege a salgótarjáni kórháznak, ahol a férfi idegosztályon feküdtem. Az ember nem szívesen gondol visz- sza a betegségben eltöltött idejére, de most mégis meg kell tennem. Ugyanis az ott töltött idő alatt semmire nem volt panaszunk. Melegség járt át bennünket, amikor dr. Horváth Ferenc főorvos mindannyiunkkal kezet fogott, ami majdnem felért egy gyógyulással. Az osztályvezető főorvos, dr. Tóth Viktória nyolc óra helyett már legalább félórával előbb hozzáfogott a betegek vizsgálatához. De köszönettel tartozunk a nővéreknek, a takarító személyzetnek, akik szintén az orvosi elvárásoknak megfelelően ápoltak, kezeltek bennünket. Majercsik József B.-terenye. Gesztenye u. 5. Nyugdíjasaink méltó képviselete Szervezetünk mint társadalmi szervezet ellátja a nyugdíjasok, az idős állampolgárok társadalmi, gazdasági, szociális érdekegyeztetését, érdekképviseletét, érdekvédelmét az állami, társadalmi szerveknél, vállalatoknál és a különböző intézményeknél. Segíti a lakókörzeti szervezetek létrejöttét. Munkatervünket is ezek figyelembe vételével állítottuk össze, amelyből néhány gondolatot az olvasókkal is szeretnénk megosztani. Következetesen fogunk fellépni azért, hogy a kormány, az országgyűlés a velünk szemben vállalt, illetve a törvényben rögzített kötelezettségeit teljesítse. Terveink között szerepel a szervezet létrehozása Balassagyarmaton, Pásztón és Szé- csényben. Felkeressük a polgármesteri hivatalokat, kérve folyamatos segítésüket. El kell érnünk továbbá, hogy a helyi önkormányzatok - ha szociálpolitikai kérdéseket tárgyalnak - meghívják a nyugdíjasok szervezetének képviselőjét. Szélesebb alapokra kívánjuk helyezni kapcsolatunkat a fü- leki nyugdíjasklubbal. Feladatul tűztük magunk elé az együttműködési szerződés megkötését a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetével. Közreműködünk a véradás szervezésében, valamint segítünk abban, hogy az idős, beteg emberek életvitelének megkönnyítésére gyógyászati segédeszközök kölcsönzésére legyen lehetőség. Ugyancsak együttműködési szerződést akarunk kötni több civil szervezettel is. Kérjük a megyei, városi és egyéb települések önkormányzatát, segítsenek a nyugdíjasklub kialakításában (helyiség, berendezés, szórakoztató játékok, folyóiratok), ahol az idősek kulturált körülmények között szórakozhatnak, olvashatnak, problémáikat, tapasztalataikat kicserélhetik majd. Szeretnénk, ha az ön- kormányzatokon kívül a vállalkozók, a kereskedelem és ipar vezetői is segítenének bennünket anyagi támogatásukkal, hogy minél eredményesebben tudjunk eleget tenni megbízatásunknak, melyet teljes egészében ellenszolgáltatás nélkül végzünk. Szeretnénk továbbra is megfelelően képviselni megyénk közel hatvanezer nyugdíjasának érdekeit, intézni ügyes-bajos dolgaikat. Nyugdíjasok Nógrád Megyei Érdekvédelmi Szervezetének elnöksége Képzelt levél képzelt barátomnak Kedves Árpikám! A február 13-ai lapban hozzám címzett leveledből kivettem, arról a pocakos, elhízott politikusról mondtál véleményt. Nos, ezek az urak csak kritizálni tudnak, de egyetlen valamirevaló javaslatuk nincs. Nagyon csodálkozom, hogy - ügyvédek, jogászok lévén - ilyen alacsony színvonalat képviselnek a politikában. Felteszem nekik a kérdést: hol voltak a rendszerváltás előtt? Csak nem az úgynevezett szocializmust élték fel? Hol diplomázhattak (ingyen), mire esküdtek fel (a szocializmusra, a népköztársaságra vagy a 3,60-as kenyérre)? Erre ők azt mondják, valahogy túl kellett élni a rendszert. Én meg azt mondom, hogy a régi világból megmaradt csendőr-pandúr szólás alapján élték át a rendszert! Vajon milyen bizalom alapján javasolták őket - mint rendszerhez hű embereket - vezető munkatársaknak? Én inkább politikai kalózoknak vagy kalandoroknak nevezném mindannyiukat. Tudod, barátom, van a környezetemben jó néhány volt párttitkár, de érdekes módon mind olyan szegény, mint én vagyok. Ezzel szemben nézd meg azokat, akik komcsiznak, milyen jól élnek! Tőlük aztán igazán lehetne mit elvenni a szegények javára, mert ugyan honnan van a mérhetetlen vagyonuk? No, meg aztán igazán megtanulták ezek a szélsőjobbos urak a diktatúrát, hiszen diktátori egyeduralkodók pártjukban. Hát ez az igazi magyar? Nem volt már elég ebből? Barátom! Nem tudom, de talán nem is érdemes sok időt fecsérelni az ő művészi produkciójukra, mert azt is úgy bitorolják, mint a papagáj a csipogást vagy a károgást. Még felvetem a népszavazás problémáját. Nem értem, miért nem a kezdeményezők pártja fedezi a költségeket? Miért kell ezzel is az államkasszát terhelni? (Megjegyzem: úgy veszem észre, porszem már a civil kezdeményezés. Lásd: halálbüntetés visszaállítása.) Hát gondolkodj el a levelemben felvetettekkel. Te hogyan látod mindezeket? Várom válaszod! Üdvözöl barátod: Feri (Kovács Árpád, S.-tarján Szamuely T. u. 16. Néha a többségnek is lehet igaza Minden elmúlik egyszer - Legendás autó roncsaira bukkant lapunk fotográfusa Salgótarjánban, a tóstrandi focipálya közelében. A gyönyörű környezetben lassan már eltűnik, mivel eltemeti a ráhordott szemét, étkezési törmelék. Hát nem valami vigasztaló... A Nógrád Megyei Hírlap március 29-ei számában Ne feszítse túl a húrt a testület! címmel megjelent írásra szeretnék reagálni. Teszem ezt azért, mert - mint a 2-es körzet képviselője - én is az elmarasztaltak között vagyok. Másrészt pedig azért, mert az írás - stílusában és tartalmában egyaránt - sértő és valótlan állításokat tartalmaz. Furcsa módon Báthy Károly né egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy tudassa velünk: Pásztón az első számú (k'öz)méltóság a polgármester. Szerintem a helyi önkormányzásban nem az a kérdés, hogy ki a legitim és legitimebb, vagy egyenlők között az első. Jogok és kötelezettségek vannak, amit a város választó- polgárainak felhatalmazásából a képviselő-testület és a polgármester együtt gyakorol. Egy ülés alapján? Kérdem én, miként tud valaki egyetlen testületi ülés (február 23-ai) meglátogatása után (eddig nyolc volt) annyi információt összegyűjteni, hogy felelősséggel állíthassa a cikkében leírtakat? Valami furcsa folyamat történik mostanában Pásztón, az önkormányzat háza táján. Az alig több mint három hónapja megválasztott képviselő-testület - különböző ügyek mentén - egyre-másra kapja a kritikát. A dologban az a legérdekesebb, hogy a megnyilvánulok mindegyike igazságot oszt és egyben ítéletet is mond a képviselők tevékenységéről, védve ezzel a polgármestert. Hogy kiktől? Tőlünk, azoktól a képviselőktől, akik a „város érdeke” ellen cselekszünk és ráadásul „csűfondárosan” is viselkedünk. Az már fel sem merült senkiben, hogy néha a többségnek is lehet igaza, és talán a polgármester is tévedhet? Kész tények előtt Mire is szövetkezett a testület? Mi egyáltalán nem a polgár- mester ellen szövetkeztünk, hanem a város működőképességének megőrzése érdekében. Áz, hogy ide jutott a város, arról legkevésbé ez a testület tehető felelőssé. Kész tények elé lettünk állítva. Báthy Károlyné közösségi érdekről beszél, meg szükségletekről és kötelezettségekről, amit úgy hívnak: alapellátás. De minek lehet megfelelni mintegy 150 millió forint hiány mellett? Hallotta-e Báthy Károlyné valamelyik képviselőtől, hogy a körzetében és a városban útra, járdára vagy más, ugyancsak fontos fejlesztésre követelt volna pénzt? Ugye, nem! Nos, azért nem tettük, mert tudjuk, erre - sajnos - most nem jut. Ugyanakkor fizetni kell mindazért, amelyekben a polgármester úr ilyen-olyan ügyek mentén korábban elkötelezte magát. (Például az Unimill Kft., Zsigmond Kft., az Émász- nak ígért szolgálati lakás, a fogorvosi kezelőegységek.) Nem csupán ülésezés Kinek jó a demagógia? Nos, Báthy Károlyné megvádol bennünket azzal is, hogy úgymond: „csak a saját zsebünkkel törődünk”, pedig munkaidő keretében múlatjuk az időt. A javaslatom az, hogy vegyen részt ő is több testületi ülésen, ám figyelmeztetem: hozzon magával némi elemózsiát is. Csak szerényen teszem hozzá: a képviselői munka nem csupán az ülésezésben merül ki. Ámi pedig a tiszteletdíjunkat illeti: azt a szegénységre való hivatkozással azzal szembeállítani talán csak Torgyán Józsefnek sikerülne jobban. Én egy percig sem vitatom a megnyilatkozás jó szándékát, s a hátam is borsódzik attól, ha ennek hiányában íródtak volna Báthy Károlyné sorai. Befejezésül én is egy népi szólással élnék: tudva, hogy a medve nélkül is eljön a tavasz, de azért még egy fecske nem csinál nyarat. Reviczki László Pásztó Kétoldalas összeállításunkat az olvasók leveleiből szerkesztette: Kovács Margit OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Rokontartási kötelezettség Egy levélből szeretnék idézni. „Négyen vagyunk testvérek. 83 éves özvegy édesanyánk tavaly ősztől ágyban fekvő beteg. Úgy állapodtunk meg, hogy feladom vállalkozásomat és otthon gondozom őt. En kezelem a nyugdíját, a helyi önkormányzat is csekélyke gondozási díjat folyósít, a testvéreim pedig havi 3000 forinttal járulnak hozzá édesanyánk ellátásához. Tavasz óta két bátyám csak 1000-1000 forintot hajlandó fizetni, mert úgy vélik, hogy ez is épp elég nekik. Köve- telhetem-e testvéreimtől az egyenlő teherviselést, mert én egyedül nem tudom eltartani beteg anyánkat?” A közfelfogással ellentétben nem csak a szülők kötelesek gyermekeiket eltartani, gondozni, ha betegek, ápolni. A családi jogi törvény értelmében a törvényes tartási kötelezettség alapja maga a családjogi kapcsolat. Ki kérhet tartást? Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa nincs. A törvény értelmében a levélben szereplő idős nénit elsősorban gyermekei kötelesek eltartani, közöttük a tartási kötelezettség kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítő- képességük arányában oszlik meg. Nemcsak arra kell figyelemmel lenni, hogy melyik testvérnek a legnagyobb a jövedelme, hanem arra is, hogy saját családjában hány személy eltartásáról kell gondoskodnia. A testvérek megállapodása szerint egyikük saját háztartásában, természetben gondozza és látja el édesanyjukat, a többiek ezt a rájuk is háruló kötelezettséget azzal váltják meg, hogy pénzbeli hozzájárulással segítik beteg édesanyjuk ápolását. Jogilag és erkölcsileg a két másik testvér is köteles megfelelő mértékben fedezni az ellátás költségeit. Amennyiben a testvéreknek egymással nem sikerül egyezségre jutniuk, úgy az aránytalanul több terhet viselő testvér a bíróságtól kérheti, hogy testvéreit is kötelezzék megfelelő mértékű tartásra. Sőt, hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve is érvényesítheti tartási követelését. Ha a közös egyetértéssel, vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás alapjául szolgáló körülményekben változás állott be, akkor a testvérek kérhetik a bíróságtól a tartás mértékének felemelését vagy leszállítását, illetve megszüntetését. dr. Lajer Erika
