Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-06 / 81. szám

1995. április 6., csütörtök 5. oldal Bátonytereme És Környéke ISKOLA ÜT 2-6. SZ.: A HÍRLAP SZERKESZTŐSÉGE Fogadónap csütörtökönként A Nógrád Megyei Hírlap bá- tonyterenyei szerkesztőségé­nek vezetője, Tuza Katalin új­ságíró, az oldal szerkesztője minden csütörtökön 10-től 12 óráig fogadja az olvasókat Bátonyterenyén, a bányavá­rosban, az Iskola út 2-6. szám alatti irodában. Olvasóink tehát ma is fel­kereshetik észrevételeikkel, közérdekű kérdéseikkel mun­katársunkat, vagy hívhatják a 353-386-os telefonszámon. Sámsonháza papja rombol, hogy aztán építhessen Milyen pap az, aki rombol és nem épít? - kifogásolják né­melyek, hogy a sámsonházi evangélikus lelkész is azok pártját fogta, akik a század végén épült, mára igencsak megroggyant hajdani iskola lebontása mellett voksoltak. Petró Gyula polgármester elmondta, a legutóbbi falugyű­lésen úgy döntött a lakosság, hogy a vén épületet lebontják, mert csúfítja a templomhegy A tégla darabjáért öt forint jár, s fizetni kell a még hasz­nálható faanyagért, mint ahogy a kőért is. Amiből egy teherau­tónyi rakományért 500 forintot kértek volna, de, mert senki nem tartott rá igényt a faluból, ráhordatták a földutakra. A földművelőknek legyen lega­lább hasznuk belőle jeligével. Az építőanyag értékesítésé­ből befolyt pénz - a polgármes­ter tájékoztatása szerint - a Aklan Béla Sándor nem rest a talicskázásra sem, portáján pedig őrzi az eladásra váró bontott anyagot alatt húzódó ófalu látványát. De csak magáért az elbontásért a vállalkozók 200 ezer körül kér­tek volna, úgy döntöttek tehát, hogy önkormányzati, egyházi segítséggel maguk végzik el a feladatot. így esett meg, hogy bontási területen járva a bakan­csos, portól piszkos, munkaru­hás gyülekezetről nem tudhat­tuk, hogy maga a polgármester, az általános iskolai tanár, a képviselők némelyike, a presbi­térium tagjai és a talicskázó tiszteletes vállalta a munka dandárját. Akik egyébként a bontás fejében választhatnak is szükség szerint az építési anya­gokból.- Fizetség fejében, természe­tesen - mondja a presbiterek egyike -, nehogy az a vád érjen bárkit is, mint amit már hallani is faluszerte, hogy ingyen húz­zuk szét az anyagot. Sámsonházáért Alapítvány számláján lévő forintokat fogja gyarapítani, ami segítheti ter­veik valóra váltását. Egyebek mellett a volt iskola helyének parkosítását is. Mert a világi és egyházi képviselőknek kész terveik vannak már a romoktól megtisztult területre vonatko­zóan, ez pedig nem más, mint egy szabadtéri színpad megépí­tése. Hogy legyen egy hely, ahol a szlovák nemzetiségi la­kosság igényei szerint mód le­hessen egy-egy kulturális ese­mény megrendezésére vagy fo­gadására. A területrendezést a parkosítás követi, s az anyagiak függvényében lehet, hogy még idén hozzáfognak a színpadépí- téshez. Közösen végezve a munkát, mint nemrég a falut át­szelő patak tisztítását, a felette átívelő híd könyékének rende­zését, a mostani épületbontást. Színészként visszatért ruhakészítők Soha nem készültek komédiásnak, még csak kedvtelésből sem foglalkoztak színjátszással. Tánctudásukat a suli-bulikban sze­rezték, énekelni az általánosban, az énekórákon tanultak. Al­mukban sem gondoltak arra, mi vár rájuk Dániában, Geve vá­rosába érkezve. De arra sem, hogy onnan, mint egy nemzetközi előadókörútra induló, angol nyelvű dán musical színház tagjai érkeznek vissza indulásuk színhelyére, a bátonyterenyei Fáy András Szakiskola sebtében felállított pódiumára. A bátonyterenyei ISZI sport­csarnokában megrendezett elő­adás előtti fél órában azért megnyugodhattak a lányok. Mert azt láthatták, hogy a néző­térre pótszékeket hordárnak be a rendezők, amellett, hogy a karzatokról is fürtökben lógtak a diáktársak. Nyeste Laura és Puszta And­rea négy év és a tavalyi érett­ségi eredménye jutalmául nyerte el a dániai alapítvány ösztöndíját. így csöppentek a dán munkanélküliek egy cso­portjába, akik állami támoga­tással vesznek részt egy miná- lunk teljesen ismeretlen projekt kivitelezésében. Nevezetesen, egy színpadi bemutató teljes körű kivitelezésében.- Mr. Bili visszatér a dara­bunk címe - mondja a kulisz- szák mögötti készülődés köz­ben Nyeste Laura -, amelynek csupán a szerzője, rendezője, koreográfusa profi, és a zene­kar. Népes szereplőgárdája a huszonegy dán munkanélküli, aki a legkülönbözőbb területe­ken dolgozott, míg munkahelye volt, vagy épp tanult, s mert nem akadt számára munka, így kezdte az életet, 18 évestől 41-ig terjed az életkori skála, férfiak, nők vegyesen.- A díszletépítést, jelmezké­szítést, világosítást, szereplést mi magunk csináljuk, azaz a színházcsinálás legkülönfélébb munkaterületét megismerjük. A díszlet novembertől karácso­nyig készült, utána a színjátszás csínját-bínját ismertették meg velünk, a beszédtechnikától a táncig mindent - világosított fel Puszta Andrea. A csoportmunka haszna: a ruhakészítő lányok merték a nyilvános fellépéseket vállalni, hogy ha' arra kerülne sor, tud­nának a világosító berendezé­sekkel bánni, betekintést nyer­tek a kulisszák mögötti koránt­sem könnyű műveletek sorába.-Már a reflektorfény sem okoz akkora lám­palázat, mint először, amikor niában tunk padra - tu­datja Nyeste „művésznő”.- Igaz, színre lépés előtt van egy kis izgalom, de amikor el­kezdődik a játék, fe­ledjük.-De most azért jobban izgulunk, mint a dá­noknál, a Dán munkanélküliekből verbuválódott színjátszók a bátonyi színpadon Puszta Andrea és Nyeste Laura diáktár­saik előtt, rivaldafényben németeknél vagy idehaza Kecskeméten és Budapesten, ahol szintén bemutatkoztunk már. Izgatottan várjuk, hogy diáktársaink, tanáraink érdek­lődése milyen lesz, hogy tet- szik-e, amit csinálunk? Megtudtuk azt is a lányoktól, hogy hazai pályán jóval keve­sebb volt az érdeklődő az angol nyelvű színház iránt, mint kül­földön. Úgy vélik, kettős oka van, egyrészt az angol nyelv ismeretének hiánya, másrészt pedig a nem megfelelő reklám. A lányoktól egyébként azt is megtudtuk, hogy a dán fiataloknak az a haszna is megvan az állami finanszí­rozásból létrejött színjátszói gyakor­latból, hogy olyan, idáig rejtőző képes­ségeket felszínre hozhat a résztve­vőkből, amikkel akár a színházi vi­lágban is elhelyez­kedhetnek. De olyanokat is, ami­ket megszerezvén, könnyebben viselik el a munkanélküli állapotot; amelyek­kel talán könnyeb­ben és eredménye­sebben találhatnak megfelelő munka­helyet, helyezked­hetnek el. A két bátonyte­renyei tanulónak pedig vélhetően ab­ban lesz segítsé­gére, hogy dönteni tudjanak abban, elvégzik-e a ruhaipari szakközépiskola 5. évfolyamát. Andrea úgy véli, igen, mert a szakmára akkor is szüksége van, ha ő fotóriporteri álmokat dédelget. Laura még bizonyta­lan, szíve szerint inkább a főis­kola angol-rajz szakát válasz­taná. Abban azonban már most mindketten egy akaraton van­nak, hogy angolból nyelvvizs­gát tesznek, mert vétek lenne veszni hagyni a Dániában szer­zett nyelvismeretet. Dá­áll­szín­Bátonyterenye és környéke Röviden Sziüia - Az önkormányzat múlt évi tevékenységét ér­tékelték és az idei feladato­kat tárgyalták meg a képvi­selő-testület április 3-i ülé­sén. Utóbbiak közül elsőd­legesnek tartják az ivóvízhá­lózat kiépítésének a befeje­zését. A beruházáshoz negyvenezer forinttal kell hozzájárulniuk a település lakosainak. Mátraalmás - A márciusi kormánydöntés után meg­szaporodtak a szociális jut­tatások igénylésével kapcso­latos kérdések az ügyfél- szolgálati napokon. Hétfőn tizenöt helybeli közül tizen­két polgár a mozgáskorláto­zottaknak adható támogatás, illetve a közgyógyellátás igénylése miatt kereste fel a faluvezetőket. Bátonyterenye - Le­endő szakmájuk tantárgyai mellett a közismeretiekből is kiemelkedő felkészültség­ről adtak számot a bátonyte­renyei Fáy András Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Intézet diákjai az el­múlt napokban; többek ké­szülnek az országos meg­mérettetések valamelyikére. Borsos Enikő, Csikós An­namária, Verebélyi Ale­xandra 4. t osztályos tanu­lók a megyei történelmi ve­télkedő első helyezettjeiként vesznek részt az országos versenyen. A 3. g-ből Boly ki Edina a magyar irodalom­ban jeleskedett, ő Székesfe­hérvárra utazik az országos versenyre, amit április 21-22-én tartanak, míg Alapi Ildikó , az 5. c-s ruha- iparis tanuló az április 20-21-én megrendezendő országos szakmai verseny döntőjébe a második leg­jobb eredménnyel került 69 társa közül. Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke MINDEN ALAGÚT VÉGET ÉR EGYSZER, DE KI ÁLL MAJD A VÉGÉN? Befutóra vár az ötvözetgyár - egyelőre minden titok, csak a csőd nem Az első kérdés az, hogy jönnek-e az oroszok. A hírek szerint jönnek, méghozzá tankok helyett tömött pénztárcával. Megve­szik az egykori salgótarjáni ötvözetgyárat, beindítják a terme­lést és munkát adnak kétszáz embernek. Persze mindez elkép­zelhető oroszok nélkül is. Hiszen szabad a pálya - jöhetnek a kenyaiak, a brazilok, vagy akár az eszkimók is. A lényeg úgyis az, végre menjen a munka. Tizedelés után Az ötvözetgyár ellen '91 ka­rácsonya óta folyik a felszámo­lási eljárás. A tarjáni üzem évekkel ezelőtt leállt, a munká­sokat jórészt szélnek eresztet­ték. A gyularakodói telep vi­szont maradt, igaz, tizedannyi emberrel. Most is törik a nyers­anyagot - bérmunkában, idegen cégeknek. S közben gazdára várnak... A csőd előtt évi 17 ezer tonna ferroszilíciumot termelt a gyár, a hazai kereslet egyne­gyedét. De még fénykorában sem kapott kilójáért több ezer forintot, most meg pláne. Schaffer József főmérnök cá­folja a pletykákat. Azt mondja, ha a vevők tényleg ennyi pénzt fizetnének az ötvözetért, ma már teljes gőzzel folyna a ter­melés. A céget egyébként éppen az árak vitték csődbe. '91-ben pél­dául 450 dollárért lehetett elő­állítani egy tonna mangánötvö- zetet, de volt olyan kft., ame­lyik 230-ért hozta be. Ezzel nem lehetett versenyezni. Az import-liberalizáció rövid úton megfojtotta az ötvözetgyárat. Mára sem sokat változott a helyzet: 480 dollárból lehetne kihozni egy tonna ámt - ön­költségi áron. Ehhez persze az is kéne, hogy folyamatos le­gyen a termelés. Engedélyre várva S akkor talán még fel lehetne újítani a régi kapcsolatokat is - a diósgyőri és az ózdi acélgyár­ral vagy a Dunai Vasművel. Ta­lán még vissza lehetne szerezni a nyugati partnereket is - a tö­rök, a norvég, az osztrák, a svájci és a német vevőket. Bár ezért is meg kell küzdeni: a ver­seny most már nagyon szoros. Ha a szilíciummal nem sikerül betömi a piacokra, akkor még mindig ott a ferromangán. Akár 25 ezer tonna is elkelne belőle évente. Jelen pillanatban ez hajthatná a legnagyobb hasz­not. Az ötvözetgyár 650 dolgo­zója közül hetvenet a készle­tező tartott el. Ma csak tizen­hármán vannak - és ebből is ki kell vonni hatot. Ők ugyanis egy őrző-védő kft. emberei. Ha újra termel a gyár, 35-40 em­berre lesz szükség a telepen. De ez már a maximum... Gyularakodóra csak egy le­pusztult bekötőút vezet, komo­lyabb terhelésre nem alkalmas. A közúti szállítás így eleve ki­zárt - marad a vasút. A gyárnak van ugyan iparvágánya, de azon egy jó éve nem ment vé­gig vonat. A karbantartás már évek óta elmaradt, annál is in­kább, mert a társtulajdonos (a Nógrádi Szénbányák) időköz­ben csendben kimúlt. Az iparvágány-szerződés is régen lejárt. Újat csak akkor kötnek, ha a gyár előbb rendbe hozatja a pályát - 600 ezer fo­rintért. A munkákat májusig kell befejezni. Ha ezek után még a Közlekedési Felügyelet engedélyét is sikerül megsze­rezni, teljes lesz a siker. Vagyis már idén elindulhat az első vo­nat Gyularakodóra. Csak együtt eladó A főmérnök évi 150 ezer tonna áruról beszél, a kisterenyei ál­lomásfőnök 2-3000 vagonról. Terveznek. Tervezünk... A cég sorsa viszont most még a Reorg Rt. kezében van. Gombos István felszámolóbiz­tos csak egyet nem titkol: hogy folynak a tárgyalások. Evek óta, több irányban. Eddig csak olyanok jelentkeztek, akik egyes gyárrészekre pályáztak'. Most viszont úgy néz ki, az egész cég eladható. Neveket, összegeket - érthető módon - a felszámolóbiztos sem mondhat. Legyen elég annyi, hogy közel járnak a megegyezéshez. Állítólag minden alagút vé- get'ér egyszer. Az ötvözetgyári is. A hatszáz elbocsátott ember egyharmada talán újra munkát kap, ugyanott. A kérdés csak az, hogy mikor és kitől. Gyula­rakodón mindenesetre dolgoz­nak. Ha hozott anyagból, szű­kösen is - de élnek. Hétköznap reggel héttől délután háromig... (séf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom