Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-06 / 81. szám
1995. április 6., csütörtök 5. oldal Bátonytereme És Környéke ISKOLA ÜT 2-6. SZ.: A HÍRLAP SZERKESZTŐSÉGE Fogadónap csütörtökönként A Nógrád Megyei Hírlap bá- tonyterenyei szerkesztőségének vezetője, Tuza Katalin újságíró, az oldal szerkesztője minden csütörtökön 10-től 12 óráig fogadja az olvasókat Bátonyterenyén, a bányavárosban, az Iskola út 2-6. szám alatti irodában. Olvasóink tehát ma is felkereshetik észrevételeikkel, közérdekű kérdéseikkel munkatársunkat, vagy hívhatják a 353-386-os telefonszámon. Sámsonháza papja rombol, hogy aztán építhessen Milyen pap az, aki rombol és nem épít? - kifogásolják némelyek, hogy a sámsonházi evangélikus lelkész is azok pártját fogta, akik a század végén épült, mára igencsak megroggyant hajdani iskola lebontása mellett voksoltak. Petró Gyula polgármester elmondta, a legutóbbi falugyűlésen úgy döntött a lakosság, hogy a vén épületet lebontják, mert csúfítja a templomhegy A tégla darabjáért öt forint jár, s fizetni kell a még használható faanyagért, mint ahogy a kőért is. Amiből egy teherautónyi rakományért 500 forintot kértek volna, de, mert senki nem tartott rá igényt a faluból, ráhordatták a földutakra. A földművelőknek legyen legalább hasznuk belőle jeligével. Az építőanyag értékesítéséből befolyt pénz - a polgármester tájékoztatása szerint - a Aklan Béla Sándor nem rest a talicskázásra sem, portáján pedig őrzi az eladásra váró bontott anyagot alatt húzódó ófalu látványát. De csak magáért az elbontásért a vállalkozók 200 ezer körül kértek volna, úgy döntöttek tehát, hogy önkormányzati, egyházi segítséggel maguk végzik el a feladatot. így esett meg, hogy bontási területen járva a bakancsos, portól piszkos, munkaruhás gyülekezetről nem tudhattuk, hogy maga a polgármester, az általános iskolai tanár, a képviselők némelyike, a presbitérium tagjai és a talicskázó tiszteletes vállalta a munka dandárját. Akik egyébként a bontás fejében választhatnak is szükség szerint az építési anyagokból.- Fizetség fejében, természetesen - mondja a presbiterek egyike -, nehogy az a vád érjen bárkit is, mint amit már hallani is faluszerte, hogy ingyen húzzuk szét az anyagot. Sámsonházáért Alapítvány számláján lévő forintokat fogja gyarapítani, ami segítheti terveik valóra váltását. Egyebek mellett a volt iskola helyének parkosítását is. Mert a világi és egyházi képviselőknek kész terveik vannak már a romoktól megtisztult területre vonatkozóan, ez pedig nem más, mint egy szabadtéri színpad megépítése. Hogy legyen egy hely, ahol a szlovák nemzetiségi lakosság igényei szerint mód lehessen egy-egy kulturális esemény megrendezésére vagy fogadására. A területrendezést a parkosítás követi, s az anyagiak függvényében lehet, hogy még idén hozzáfognak a színpadépí- téshez. Közösen végezve a munkát, mint nemrég a falut átszelő patak tisztítását, a felette átívelő híd könyékének rendezését, a mostani épületbontást. Színészként visszatért ruhakészítők Soha nem készültek komédiásnak, még csak kedvtelésből sem foglalkoztak színjátszással. Tánctudásukat a suli-bulikban szerezték, énekelni az általánosban, az énekórákon tanultak. Almukban sem gondoltak arra, mi vár rájuk Dániában, Geve városába érkezve. De arra sem, hogy onnan, mint egy nemzetközi előadókörútra induló, angol nyelvű dán musical színház tagjai érkeznek vissza indulásuk színhelyére, a bátonyterenyei Fáy András Szakiskola sebtében felállított pódiumára. A bátonyterenyei ISZI sportcsarnokában megrendezett előadás előtti fél órában azért megnyugodhattak a lányok. Mert azt láthatták, hogy a nézőtérre pótszékeket hordárnak be a rendezők, amellett, hogy a karzatokról is fürtökben lógtak a diáktársak. Nyeste Laura és Puszta Andrea négy év és a tavalyi érettségi eredménye jutalmául nyerte el a dániai alapítvány ösztöndíját. így csöppentek a dán munkanélküliek egy csoportjába, akik állami támogatással vesznek részt egy miná- lunk teljesen ismeretlen projekt kivitelezésében. Nevezetesen, egy színpadi bemutató teljes körű kivitelezésében.- Mr. Bili visszatér a darabunk címe - mondja a kulisz- szák mögötti készülődés közben Nyeste Laura -, amelynek csupán a szerzője, rendezője, koreográfusa profi, és a zenekar. Népes szereplőgárdája a huszonegy dán munkanélküli, aki a legkülönbözőbb területeken dolgozott, míg munkahelye volt, vagy épp tanult, s mert nem akadt számára munka, így kezdte az életet, 18 évestől 41-ig terjed az életkori skála, férfiak, nők vegyesen.- A díszletépítést, jelmezkészítést, világosítást, szereplést mi magunk csináljuk, azaz a színházcsinálás legkülönfélébb munkaterületét megismerjük. A díszlet novembertől karácsonyig készült, utána a színjátszás csínját-bínját ismertették meg velünk, a beszédtechnikától a táncig mindent - világosított fel Puszta Andrea. A csoportmunka haszna: a ruhakészítő lányok merték a nyilvános fellépéseket vállalni, hogy ha' arra kerülne sor, tudnának a világosító berendezésekkel bánni, betekintést nyertek a kulisszák mögötti korántsem könnyű műveletek sorába.-Már a reflektorfény sem okoz akkora lámpalázat, mint először, amikor niában tunk padra - tudatja Nyeste „művésznő”.- Igaz, színre lépés előtt van egy kis izgalom, de amikor elkezdődik a játék, feledjük.-De most azért jobban izgulunk, mint a dánoknál, a Dán munkanélküliekből verbuválódott színjátszók a bátonyi színpadon Puszta Andrea és Nyeste Laura diáktársaik előtt, rivaldafényben németeknél vagy idehaza Kecskeméten és Budapesten, ahol szintén bemutatkoztunk már. Izgatottan várjuk, hogy diáktársaink, tanáraink érdeklődése milyen lesz, hogy tet- szik-e, amit csinálunk? Megtudtuk azt is a lányoktól, hogy hazai pályán jóval kevesebb volt az érdeklődő az angol nyelvű színház iránt, mint külföldön. Úgy vélik, kettős oka van, egyrészt az angol nyelv ismeretének hiánya, másrészt pedig a nem megfelelő reklám. A lányoktól egyébként azt is megtudtuk, hogy a dán fiataloknak az a haszna is megvan az állami finanszírozásból létrejött színjátszói gyakorlatból, hogy olyan, idáig rejtőző képességeket felszínre hozhat a résztvevőkből, amikkel akár a színházi világban is elhelyezkedhetnek. De olyanokat is, amiket megszerezvén, könnyebben viselik el a munkanélküli állapotot; amelyekkel talán könnyebben és eredményesebben találhatnak megfelelő munkahelyet, helyezkedhetnek el. A két bátonyterenyei tanulónak pedig vélhetően abban lesz segítségére, hogy dönteni tudjanak abban, elvégzik-e a ruhaipari szakközépiskola 5. évfolyamát. Andrea úgy véli, igen, mert a szakmára akkor is szüksége van, ha ő fotóriporteri álmokat dédelget. Laura még bizonytalan, szíve szerint inkább a főiskola angol-rajz szakát választaná. Abban azonban már most mindketten egy akaraton vannak, hogy angolból nyelvvizsgát tesznek, mert vétek lenne veszni hagyni a Dániában szerzett nyelvismeretet. DáállszínBátonyterenye és környéke Röviden Sziüia - Az önkormányzat múlt évi tevékenységét értékelték és az idei feladatokat tárgyalták meg a képviselő-testület április 3-i ülésén. Utóbbiak közül elsődlegesnek tartják az ivóvízhálózat kiépítésének a befejezését. A beruházáshoz negyvenezer forinttal kell hozzájárulniuk a település lakosainak. Mátraalmás - A márciusi kormánydöntés után megszaporodtak a szociális juttatások igénylésével kapcsolatos kérdések az ügyfél- szolgálati napokon. Hétfőn tizenöt helybeli közül tizenkét polgár a mozgáskorlátozottaknak adható támogatás, illetve a közgyógyellátás igénylése miatt kereste fel a faluvezetőket. Bátonyterenye - Leendő szakmájuk tantárgyai mellett a közismeretiekből is kiemelkedő felkészültségről adtak számot a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet diákjai az elmúlt napokban; többek készülnek az országos megmérettetések valamelyikére. Borsos Enikő, Csikós Annamária, Verebélyi Alexandra 4. t osztályos tanulók a megyei történelmi vetélkedő első helyezettjeiként vesznek részt az országos versenyen. A 3. g-ből Boly ki Edina a magyar irodalomban jeleskedett, ő Székesfehérvárra utazik az országos versenyre, amit április 21-22-én tartanak, míg Alapi Ildikó , az 5. c-s ruha- iparis tanuló az április 20-21-én megrendezendő országos szakmai verseny döntőjébe a második legjobb eredménnyel került 69 társa közül. Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke MINDEN ALAGÚT VÉGET ÉR EGYSZER, DE KI ÁLL MAJD A VÉGÉN? Befutóra vár az ötvözetgyár - egyelőre minden titok, csak a csőd nem Az első kérdés az, hogy jönnek-e az oroszok. A hírek szerint jönnek, méghozzá tankok helyett tömött pénztárcával. Megveszik az egykori salgótarjáni ötvözetgyárat, beindítják a termelést és munkát adnak kétszáz embernek. Persze mindez elképzelhető oroszok nélkül is. Hiszen szabad a pálya - jöhetnek a kenyaiak, a brazilok, vagy akár az eszkimók is. A lényeg úgyis az, végre menjen a munka. Tizedelés után Az ötvözetgyár ellen '91 karácsonya óta folyik a felszámolási eljárás. A tarjáni üzem évekkel ezelőtt leállt, a munkásokat jórészt szélnek eresztették. A gyularakodói telep viszont maradt, igaz, tizedannyi emberrel. Most is törik a nyersanyagot - bérmunkában, idegen cégeknek. S közben gazdára várnak... A csőd előtt évi 17 ezer tonna ferroszilíciumot termelt a gyár, a hazai kereslet egynegyedét. De még fénykorában sem kapott kilójáért több ezer forintot, most meg pláne. Schaffer József főmérnök cáfolja a pletykákat. Azt mondja, ha a vevők tényleg ennyi pénzt fizetnének az ötvözetért, ma már teljes gőzzel folyna a termelés. A céget egyébként éppen az árak vitték csődbe. '91-ben például 450 dollárért lehetett előállítani egy tonna mangánötvö- zetet, de volt olyan kft., amelyik 230-ért hozta be. Ezzel nem lehetett versenyezni. Az import-liberalizáció rövid úton megfojtotta az ötvözetgyárat. Mára sem sokat változott a helyzet: 480 dollárból lehetne kihozni egy tonna ámt - önköltségi áron. Ehhez persze az is kéne, hogy folyamatos legyen a termelés. Engedélyre várva S akkor talán még fel lehetne újítani a régi kapcsolatokat is - a diósgyőri és az ózdi acélgyárral vagy a Dunai Vasművel. Talán még vissza lehetne szerezni a nyugati partnereket is - a török, a norvég, az osztrák, a svájci és a német vevőket. Bár ezért is meg kell küzdeni: a verseny most már nagyon szoros. Ha a szilíciummal nem sikerül betömi a piacokra, akkor még mindig ott a ferromangán. Akár 25 ezer tonna is elkelne belőle évente. Jelen pillanatban ez hajthatná a legnagyobb hasznot. Az ötvözetgyár 650 dolgozója közül hetvenet a készletező tartott el. Ma csak tizenhármán vannak - és ebből is ki kell vonni hatot. Ők ugyanis egy őrző-védő kft. emberei. Ha újra termel a gyár, 35-40 emberre lesz szükség a telepen. De ez már a maximum... Gyularakodóra csak egy lepusztult bekötőút vezet, komolyabb terhelésre nem alkalmas. A közúti szállítás így eleve kizárt - marad a vasút. A gyárnak van ugyan iparvágánya, de azon egy jó éve nem ment végig vonat. A karbantartás már évek óta elmaradt, annál is inkább, mert a társtulajdonos (a Nógrádi Szénbányák) időközben csendben kimúlt. Az iparvágány-szerződés is régen lejárt. Újat csak akkor kötnek, ha a gyár előbb rendbe hozatja a pályát - 600 ezer forintért. A munkákat májusig kell befejezni. Ha ezek után még a Közlekedési Felügyelet engedélyét is sikerül megszerezni, teljes lesz a siker. Vagyis már idén elindulhat az első vonat Gyularakodóra. Csak együtt eladó A főmérnök évi 150 ezer tonna áruról beszél, a kisterenyei állomásfőnök 2-3000 vagonról. Terveznek. Tervezünk... A cég sorsa viszont most még a Reorg Rt. kezében van. Gombos István felszámolóbiztos csak egyet nem titkol: hogy folynak a tárgyalások. Evek óta, több irányban. Eddig csak olyanok jelentkeztek, akik egyes gyárrészekre pályáztak'. Most viszont úgy néz ki, az egész cég eladható. Neveket, összegeket - érthető módon - a felszámolóbiztos sem mondhat. Legyen elég annyi, hogy közel járnak a megegyezéshez. Állítólag minden alagút vé- get'ér egyszer. Az ötvözetgyári is. A hatszáz elbocsátott ember egyharmada talán újra munkát kap, ugyanott. A kérdés csak az, hogy mikor és kitől. Gyularakodón mindenesetre dolgoznak. Ha hozott anyagból, szűkösen is - de élnek. Hétköznap reggel héttől délután háromig... (séf)