Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29-30-05-01 / 100. szám

6. oldal Kultúra - Közélet 1995. április 29., szombat APÁK ÉS NAGYAPÁK HITELES TÖRTÉNETE - AZ UTÓDOK OKULÁSÁRA Magyar áldozatok a Don-kanyamál A magyar legújabb kori történelem legnagyobb emberveszte­ségét (120 000 fő katona és munkaszolgálatos) okozó nemzeti tragédia történetét tíz éve kutató történész munkájának ered­ményeit olvashatjuk a terjedelmében is tekintélyes tanulmány­ban, Szabó Péter Don-kanyar című könyvében. Megnemesedett mozdulat A Nemzetközi Színházi Intézet táncbizottságának kezde­ményezésére 1982 óta ünnepük a világ táncosai és a tánc­művészet rajongói a tánc világnapját április 29-én, Jean- georges Nővérré, a XVIII. századi nagy francia újító szüle­tésnapján. A Lurkókból is lehet igazi Nehéz a táncról be­szélnem, pedig tudom, hogy mi a tánc. Bár, ha szavakban kellene megfogalmaznom, csak dadognék vagy bölcsességnek tűnő közhelyeket találnék. Néha úgy érzem, a táncról lehet beszélni, gondolkodni, de a tánc lényege megfogalmaz- hatatlan. Hiszen pró­báljuk meg leírni a tán­cot (kissé ironikusan) külsőségeiben. A test feszesen áll. Semmi nem mozdul. Majd hirtelen a jobb karja a magasba lendül, közben három lépést hátrál, majd a vissza­zuhanó kéz meghajtja a fejet, a lábakat hajlí- tásra kényszeríti. A görbült hát egy kis szünetet tart, majd fel­egyenesedik, a mellkas előrefeszül s ezáltal a test súlypontja elmoz­dul és lábak könnyed léptekkel mentik a zu­hanást. A léptek néha átválta­nak magas ívű szökelléssé, mely közben a két láb ellenté­tes irányba (az egyik előre, a másik hátra) a magasba csa­pódik. És így tovább . .. De vajon mi az a plusz, amitől a szemünk rátapad e mozdulatokra, s mi a csoda, amitől e mozdulatok tánccá nemesednek. Nos, ha valaki tudja a pontos választ, kérem, hogy a következő évben ő írja a köszöntőt. Juronics Tamás a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője ŰJABB SZÍNHÁZI VÁLTOZÁSOK Vidám színpadi finis Ebben az évadban sokszor kényszerültünk már megírni, hogy változik Salgótarjánban a meghirdetett színházi program. Nincs ez másként a „célegyenesben” sem. A Zrínyi Kiadó - dicsérete­sen - második kiadásban is se­gíti a természetesen jelentkező, nagy olvasói érdeklődést. Ter­mészetesnek tartom, hogy a még mindig kevéssé ismert egy év - 1942 tavasza és ’43 tava­sza - közötti időszak történései, a katonai és a politikai esemé­nyek lehető legteljesebb meg­ismerése iránt nem csökkent - ne is csökkenjen - az érdek­lődés. A szerző, Szabó Péter had­történész kandidátus a 2. királyi magyar hadsereg közel „egyé­ves keleti hadszíntéri” tevé­kenységét mutatja be munkájá­ban. Minden korábbi tanul­mány, visszaemlékezés elsi­rató, tragikus motívumai he­lyett új szempontot keres és ta­lál, amelyre felépíti kutatását: a hadsereg katonáinak helytállá­sát vizsgálja, az okok elemzé­sére teszi a hangsúlyt. A vállalt feladat teljesítésé­hez sok irányú - az eddigi leg­A salgótarjáni fotógalériában első ízben láthatók holland fotóművész alkotásai. Az egész világ Edeben lakik című tárlatot a Tarjáni Tavasz ke­retében rendezték. Az alkotó, Gijs van Gent a megnyitón nem tudott részt venni, de az utóbbi napokat a szintén fo­tóművész feleségével már Nógrádban töltötte. teljesebb - forrásbázist alkal­mazza. Felkeresi a még élő és fellelhető résztvevőket, akik a kutatói őszinteséget megtapasz­talva nyílnak meg előtte. A nagy károkat szenvedett hadi levéltári források sziszifuszi munkát igénylő átvizsgálása során jut céljához közelebb, feldolgozza mind a magyar, mind a német és orosz szerzők tanulmányaiban leírtakat. A fel­tárt ismereteket eddig nem, vagy kevéssé ismert helyzete­ket térképek, fényképek soka­ságával eszi szemléletessé. A kötet írója befogadja az új is­meretet, de nem ad közre fe­lemás, ellenőrizhetetlen legen­dákat. Empátiája teljessé téte­lére törekedve, a lehetőséggel élve járt kint a harcok, a hősi temetők helyszínén. Mindezek következtében őszinte, tényfeltáró kutatásának sikerét élhetjük át, amikor könyvének lapjait forgatjuk. Szabó Péter kutatói mód­Tengeri hajón dolgozott, nyugdíjba vonulása óta szabad­foglalkozású fotóművész. Fo­lyóiratokban publikál, reklám­fotókat készít. Könyvei, fotóal­bumai is megjelentek. Több ki­tüntetés birtokosa. Gijs van Gent képeinek köz­pontjában az emberábrázolás áll, de kedveli a természetfény­képe,zést is. A Salgótarjánban szere más miatt is sikeres. A hadsereg történetét az adott kor politikai és katonapolitikai vi­szonyai közé helyezi, és így vizsgálja azt. Ennek tulajdonít­ható, hogy válaszai -még az eddig legnagyobb vitát kiváltó esetekre érvényesen is - körül­tekintőek, higgadtak. Erre két konkrétumot említek: bizonyító példáit úgy válogatja, hogy az olvasó számára hitelt érdem­lően kétség kívülivé teszi, hogy a frontra induló katonák harci kiképzésére nem biztosított a katonai vezetés kellő időt. A dolgozatban olvashatjuk, hogy a nehéz fegyverek döntő többségében „a csapat sem volt begyakorolvaNem ismerte őket, ezért tőlük idegenkedett. Hatásában nem bízott, ezért nem merte őket alkalmazni. ... A különböző nehéz és gyorstüzelő fegyverek vezetői.. . között az automatikus összmű- ködés és összhang, gyakorlatok híján teljesen hiányzott.” Nem kerüli meg a Jány-kér- dést sem. A hadseregparancs­nok személyes tulajdonságait, katonai erényeit elénk tárva mondja ki következtetését: a hitleri parancs, amely a végső bemutatott tárlat képei az Ede városába otthonra lelt 61 nem­zethez tartozó embereket ábrá­zolja. Ezek az emigránsok nem hasonlíthatóak össze más me­nekültekkel. Ők jól szituáltak, már régen Hollandiában élnek. Gerardina Comélia amatőr fotósként kezdte, de ma már sokat publikál. Elsősorban ter­mészetfotókat készít különböző kitartásig szólt, a Honvéd Ve­zérkar főnökének utasítása ha­rapófogóba tartották. Horthy és a vezérkari főnök is azt közölte vele - olvashatjuk -, hogy „nem tehetnek semmit a német legfelső döntéssel szemben” 1943 januárjában. „Csak a ki­vételes tehetségű tábornokok, hadvezérek cselekednek általá­ban mindig megfelelő módon a kritikus, sorsdöntő helyzetek­ben - írja a szerző. -Jány Gusz­táv vezérezredes .. . nem tarto­zott közéjük. Őrlődött a feltét­len engedelmesség, és csapatai megóvásának kötelezettsége között. Az előbbit választotta, ez lett az ö tragédiája is. Egy­szerűen összeroppant a feladat, a felelősség súlya alatt.” Az 1943. január 24-ei pa­rancs, - amelyben többek kö­zött katonáit becstelennek és gyávának nevezte - a katonák­ban olyan mély sebeket oko­zott, amelyet begyógyítani nem lehetett. Szabó Péter tanulmányának nagy értékét jelentik a pontos és precíz mellékletek: a hadse­reg hadrendjéről, a parancsnoki kar összetételéről, valamint a közölt korabeli dokumentu­mok, Máshol nem olvasható az a temetőlajstrom, amely során alakulatok szerint felsorolja az elhunyt hősi halott magyar - olykor orosz és német - kato­nák végső nyughelyét. A Nógrád megyei olvasók bizonyára külön is odafigyel­nek a második királyi magyar hadsereg kötelékében harcolt 23. gyalogezred katonáinak sorsáról leírt sorokra. A tanulmány hiányt pótol és emléket állít a 120 ezer katona és munkaszolgálatos soha nem feledhető tragédiájának. Az el­mondottak miatt is tartom köz­lésre érdemesnek, hogy a szer­zővel az idei múzeumi világna­pon (május 18-án) személyesen is találkozhatnak az érdeklődők Salgótarjánban, a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban. A könyv bemutatója kapcsán az újabb kérdések megfogalmazására, a kutatás eredményeinek ismételt számbavételére is lehetőség kí­nálkozik. Dr. Horváth István magazinok számára. Emellett diaporáma műsorokat hoz létre. A művészházaspár elragadta­tással nyilatkozott a magyar emberek vendégszeretetéről, a táj szépségéről, a Tarjáni Ta­vasz rendezvényeiről, a Nógrád táncegyüttes műsoráról. A nóg­rádi és a hollandiai fotósok mostani kapcsolatfelvételét a kezdetnek tekintik. V. M. Az Egri Gárdonyi Színház ugyanis kész tények elé állította a József Attila Művelődési Központot. A bérletsorozatban még hátralévő három darabból csak egyet hoz el a szomszédos megyeszékhelyre: május 26-án mutatja be Tennesse Williams A vágy villamosa című világhírű drámáját. Friedrich Dürren­matt Á milliomosnő látogatása Egerben sem kerül színre, a Görkorcsolyapálya című musi­calt pedig díszletezési problé­mák miatt nem láthatja a tarjáni közönség. Gondoskodni kellett tehát a bérlettulajdonosok „kártalaní­tásáról”. Ebben a Vidám Szín­padban találtak partnerre a szervezők. így, május 10-én a fővárosi társulat Nino Manfredi Jézusom, szerelmes vagyok című vígjátékát állítja szín­padra a szakma két kiválósága Voight Agi és Bodrogi Gyula főszereplésével, az utóbbi ren­dezésében. A zeneszerző ugyancsak olasz: Claudio Fon­tana (Daiano). Június 2-án a Vidám Színpad Bencsik Imre Kölcsönlakás című bohózatát mutatja be Harsányi Gábor, Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, Rátonyi Hajnal és mások közreműködésével. A nézők közül biztosan so­kan -és okkal- sajnálkoznak majd az újabb cserék miatt, de talán ők is önfeledten szóra­koznak a derűs történeteken.- csébé ­A 23. gyalogezred parancsnokának, Nagy Gézának a temetése 1942 októberében Holland fotóművész tárlata Salgótarjánban Krizosztom atya emléke Szécsényben húsvéti ünnepek előtt né­hány nappal a szécsényi fe­rences templom falai mellett egy szakértői bizottság elhatá­rozta, hogy a műemlékegyüttes parkjában szerény emlékművet állítanak a ferences rendhez tartozó vértanú áldozatoknak, s annak a Krizosztom atyának, aki a szécsényi kolostorból el­indulva Újvidéken halt mártír­halált 1944 októberében. Krizosztom atya, eredeti ne­vén Körösztös Imre, Baranyá­ból került Szécsénybe. Alig múlt tizenhat esztendős, ami­kor 1925-ben itt befogadta a rendi amely mind a mai napig a katolikus egyház legnagyobb térítő és betegeket, szegényeket segítő közössége. Krizosztom atya nevét, mun­kásságát, lángoló hazafiságát, mártíromságát nemigen ismeri még az egyházi közvélemény sem, de különösen nem ismerik Szécsény lakosai, Nógrád me­gye polgárai. Szolgálja az egyházat Pedig 1925 és a világháború kitörése közötti időszakban élete, munkálkodása Szécsény- hez kötődött, s éppen itt vált olyan ragyogó hitszónokká, a hazáért, népért aggódó szerze­tessé, aki a magyarságért, az egyházért, a ferences eszmé­kért egyformán sokat akart tenni. Először tábori lelkész lett, csapatával megjárta a doni ka­tasztrófa fagy- és hópoklait, s bár visszatér hazájába, de egészségét felőrli az orosz tél borzalmas hidege, csontjait, ízületeit isiász támadja meg, s alig múlik harmincéves, már bele kell görnyednie a nagy kí­nokba. Paptársai öregnek hívják, de a szörnyű kórral való viasko- dása sem lesz akadálya, hogy részt vegyen a bukovinai csán­gók bácskai áttelepítésében, s később az újvidéki rendház fő­nöke legyen. Dolgozik, szervez, térít, prédikál Bácskában is, ferences paptársaival együtt a sokasodó hívek szeretetében, megbecsülésében szolgálja egyházát. Vitézi kitüntetése, katona- tiszti egyenruhája, díszes csá­kója csak akkor lesz fontossá, amikor az ország német meg­szállásának másnapján díszru­hában tiltakozik, majd egy fél évvel később, drámai súlyával fenyegetve; közelednek Újvi­dékhez Tito partizánjai. Tudja, szinte előre látja sor­sát; Budára, a rend központ­jába viszi az újvidéki értékes kegytárgyakat, s mikor marasz­talják, betegségre hivatkozva tartóztatnák, vállalja biztosra vehető tragikus sorsát, közelgő mártíromságát és visszamegy Újvidékre, paptársaival együtt kitart a hívek mellett az utolsó pillanatig. Mártírhalál Nem hajlandó menekülni sem­milyen sürgetésre. Szolgálja egyházát. A pompeji katona is a helyén maradt. . . Amikor a partizánok össze­szedik a város férfi lakosságát, a ferences atyákat is viszik. Krizosztom atyát jól látható betegsége, nyomorúsága miatt a rendházban hátrahagynák, de ö kitart hívei, paptársai mel­lett. Megy, elindul az utolsó útra. Pontosan tudja, hogy a parti­zánok különösen gyűlölik, pusztítják azokat a papokat, akik részt vettek a csángók át­telepítésében. S a mártíromság néhány tragikus nap után ténnyé válik; kegyetlenül meggyilkolják. Kínszenvedése, türelemmel, megadással viselt mártír sorsa csak a rend legszűkebb körei­ben vált ismertté. Emlékét, hazaszeretetét és példás hűségét egyházához, népéhez most majd arcmását is megidéző bronz stéle hirdeti Szécsényben. Itt élt, dolgozott a mártír Krizosztom atya. Eszménykép lehet Még élő szerzetestársai azt mondják, Krizosztom védő­szentjére, Kapisztrán Szent Já­nosra hasonlított, és mindig is hozzá akart méltó lenni a fe­rences eszmék szellemében. Jffszmény képekben, nemes J-j példa-életek mintáiban igencsak szűkölködő ezredvégi világunkban éppen ideje lenne komolyan odafigyelnünk Kri­zosztom atya alakjára, emléke­zetére, s egyáltalán : a ferences eszmék időszerűségére . . . Erdős István

Next

/
Oldalképek
Tartalom