Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-22-23 / 94. szám
1995. április 22., szombat Riport - Interjú 5. oldal INTERJÚ A REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATÁNAK LELKÉSZI ELNÖKÉVEL Isten újat cselekszik értünk Hazánkban két millió ember a református egyház kötelékébe tartozik. Közismert, hogy a rendszerváltás óta a reformátusok számára is új lehetőségek nyíltak. Dr. Hegedűs Lóránttal, a református egyház zsinatának lelkészi elnökével, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspökével egyházának helyzetéről, társadalmi és hitbeli kérdésekről beszélgettünk. Egy eset is sok- A református egyház a rendszerváltás óta eltelt időben mennyire újult meg, mennyire változott meg az élete?- A rendszerváltás folyamata még nem teljesedett ki, de kétségtelen, hogy a totális diktatúra után az egyház is szabad úton folytathatja életét. E változásokért hálásak lehetünk Istennek és azoknak az embereknek is, akik elősegítették ennek bekövetkeztét. Az egyháznak - úgy, mint a társadalomnak és a politikának is - újabb és újabb problémák megoldását kell vállalnia. A totális diktatúra lélektani hadviselése még nem ért véget. Sok helyütt még nyomon követhető. Én ezek megnyilvánulásának tartom az iskola-visszaadások kudarcait, azokat a fenyegetéseket, rágalmazásokat, amelyek érik ezeket az embereket. Ezek fájdalmas kivételek Magyarországon, de megtörténtek, és a kivétel veszedelméből, úgy gondolom, egy eset is sok.- Az állam és az egyház kapcsolatát milyennek látja főtiszteletű püspök úr?- Jelentős változás történt e téren is. Korábban 3 iskolánk volt, 2 akadémia és 1 gimnázium. Jelenleg 80 oktatási intézménye van a református egyháznak. 12 ifjúsági konferencia-telepünk volt, ma 50 van. Korábban 12 diakóniai intézményünk volt, ma hússzal rendelkezik a református egyház. Ez óriási növekedés. Ugyanakkor az is tény, hogy 1994. május 8. óta egyetlen egyeztetőbizottsági tárgyalás sem volt a kormány és a történelmi egyházak képviselői között. A Hom-kormány pedig kinyilatkoztatta, hogy az objektumok visszaadását az egyházaknak gyorsítani kell. Az ígéret máig ígéret maradt. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében szabad-e egyáltalán gondolni erre. A református egyház infrastruktúra nélkül kapta vissza intézményeit, s óriási nehézségekkel küzd a fenntartásuk terén. Az állami támogatás névleges ösz- szege évente nem változott, csak az infláció mértéke volt két számjegyű. Lét és nemlét kérdései Ám nehogy valaki azt higy- gye, hogy az egyházak követelése túlzott. Ezért írjuk le, hogy a 4 történelmi egyház évente az állami költségvetés 2 ezrelékét kapja támogatásul. Nem kérünk tehát mi sokat, csupán a visszakapott intézmények működtetésének elősegítését.- Nem tagadhatjuk, hogy a társadalomban óriási mértékű az elszegényedés. A református egyház miként ítéli meg ezt a folyamatot?- Számunkra ez diakóniai felelősséget is jelent. A lelki megnyugtatáson kívül azonban szociális olajcseppeket tudunk csak biztosítani, másra nincs lehetőségünk, az előbb vázolt okok miatt. A társadalmi igényekhez képest az intézmények visszakérésében a református egyház nagyon szerény volt. Egy-két szociális otthon és néhány ingyen konyha áll rendelkezésünkre. Sajnos, minden helyre 6-8-szoros túljelentkezés van. Lelkészeink pedig nap mint nap találkoznak olyan hívekkel, akik azt kérdezik, hogy a gyógyszert vegyék-e meg, hogy meg ne haljanak, vagy az ennivalót, hogy éhen ne haljanak. Ebben a helyzetben a legfontosabb feladatunk a társadalom és a politika szereplőinek figyelmét felhívni, hogy a lét és nemlét kérdéseinek megoldására találjunk megfelelő utakat, s ebben fogjunk össze. A lét nemlét kérdésének legsarkalatosabb pontja a magyarság fogyása. Megdöbbentő tény, de 400 ezerrel csökkent a magyarság létszáma. A társadalom öregedése, vészterhes fogyása és öngyilkos halála olyan pusztító hatású kór, amelyben nem lehet gyógyulásra számítani akkor, ha életre nem sokkoljuk ezt a társadalmat. Döntő feladatunk tehát akkor, amikor gyest, gyedet és családi pótlékot kisebbítenek, hogy tiltakozzunk, hogy más megoldások, más források keresését szorgalmazzuk. Ne a családokat sújtsák újabb és újabb terhekkel. Március 12. óta már hiteles adatok vannak arról, hogy az abortuszok száma megugrott, egyszerűen nem mernek gyermeket vállalni a családok. Megbékélés és összefogás- A magyarországi katolikus és református egyház együttműködésében is kezdődött-e valamilyen új korszak a rendszer- váltással?- Történelmi tény, hogy a világi hatalom egyház- és Isten-ellenes. Ezért a két egyház együtt tud megállni, megmaradni. Az ökumenizmusra nagyon szép példa a pápalátogatás; hogy eljött Debrecenbe, a kálvinista Rómába, s a gályarabok emlékművét is megkoszorúzta. A megbékélés mellett az összefogás is fontos. A protestáns összpontosítás, valamint a katolikus folyamatosság jól kiegészítik egymást. Úgy gondolom, hogy a két egyház különbségei árnyalati gazdagságot is jelentenek a hitéletben, s úgy kerek a világ, ha sokszínű. Á minőség jól megfér egymás mellett. Ma, Magyarországon nagyon jó az együttműködésünk. Egyetemalapítás időben- A református egyház sincs könnyebb helyzetben mint a katolikus. Főtiszteletű püspök úr sikerként mit említene meg az elmúlt négy esztendőből?- A református egyetem megszületését Magyarországon. A történelmi századok során nagyszerű kollégiumai voltak a reformátusoknak, Pápa, Patak, Debrecen, Kolozsvár, Nagyenyed, Gyulafehérvár, egyetemünk azonban nem volt. Az Antall-kormány éveiben megszületett a jogi lehetőség az egyetem alapítására. Ezt a zsinatunk meg is szavazta, bár voltak aggályoskodók, akik azt mondták, hogy nincs épület, nincs pénz, nincsenek profesz- szorok. Ezzel szemben a magyar parlament 1993 szeptemberében megszavazta az egyetem alapítását. A Károlyi Gáspár Egyetem él, működik, s azonnal jelentkezett 153 diák. Jogi, filozófiai, pedagógiai és teológiai kara van a szegedi József Attila Tudomány Egyetem professzorainak közreműködésével. Azt hiszem az egyetem- alapítás kellő időben történt, ma már nemigen tehetnénk meg. Kiss Erika Dr. Hegedűs Lóránt: Kétségtelen, hogy a totális diktatúra után az egyház is szabadon folytatja életét „Nógrádi alkotók - nógrádi tájak” Králik Andor: Balassagyarmati utcarészlet A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből válogatott kiállítási anyag - túlnyomórészt festmény - mintegy nyolcvan évet ölel fel. A legkorábbi alkotás 1908-ban készült, a legkésőbbiek pedig a nyolcvanas években keletkeztek. A május 6-ig látogatható kiállítás sokszínűsége részben ebből a viszonylag tág időintervallumból ered. A két világháború közti helyi képzőművészeti élet neves alakjai - Bátki József, Fayl Frigyes - mellett a kiállított művek sorát Glatz Oszkár két festménye nyitja meg. A nagybányai képzettségű Glatz több évtizeden át dolgozott Bujákon, s a népviseletet is megörökítő életképek, portrék mellett számos, a Palócföldet hangulatosan, érzékletesen megjelenítő tájképet festett. A rendező koncepciója szerint a „nógrádi tájkép” fogalmába nem csupán a szűkén vett természet, hanem a város, a falu, s az erre a vidékre jellemző ipari táj ábrázolása is beletartozik. A szlovák területről áttelepült Molnár László Géza ötvenes években készült olajképein még a békés, kisvárosias Salgótarjánt állítja elénk. A kiállított anyag jelentős hányadát alkotó, a 60-70-es években keletkezett műveken azonban már dominánsan jelentkeznek az iparosodás, a gazdasági átalakulás okozta változások. Réti Zoltán, Mustó János, Somoskői Ödön, Pataki József grafikái, olajfestményei, a kor optimista dinamizmusát hirdetik. Czinke Ferenc 1961-ben készült Salakhegy című képe azonban a természeten, a tájon ütött sebeket is bemutatja. Lóránt János alkotásai ember és táj, ember és környezete kapcsolatát értékelik újra. A fenti tendenciák mellett természetesen tovább élnek a lírai hangulatú tájképek, falusi életképek is - elsősorban Farkas András, Radies István, illetve Réti Zoltán egyes művein. Kilenc festménnyel szerepel a kiállításon a tíz évvel ezelőtt elhunyt lványi Ödön. A válogatás során a muzeológusok törekedtek arra, hogy korai, líraian naturális tájképei mellett érett, a színek, fények villózásán, összhangján alapuló műveit is bemutassák. A kiállított művek sorát két, nyolcvanas évekbeli alkotás, a tragikusan fiatalon elhunyt Hegedűs Morgan pasztellje, s a népművészettel rokon dekora- tívitást és elmélyült szimbó- lumvilágot magas szinten egyesítő Földi Péter olajfestménye zárja. À Nógrádi alkotók - nógrádi tájak című kiállítás - címe szerint témája regionális — széles érdeklődésre tarthat számot, hiszen országos viszonylatban is jelentős, kiemelkedő művészek alkotásaival találkozhat a látogató. Peák Ildikó Glatz Oszkár: Gyalog a tölgyesben (1930) Egy fillér sem jut szakmai munkára Dr. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója gyakori ’’vendég” Salgótarjánban. Szülővárosával való kapcsolata sohasem szakadt meg. Legutóbbi látogatása alkalmával az intézmény helyzetéről, tevékenységéről váltottunk szót.- Az állami költségvetés most már egyértelműen cserbenhagyta a múzeumokat - jegyzi meg elöljáróban. - A pénz csak a működés költségeit fedezi, szakmai munkára egy fillér sem jut belőle.- Mit lehet tenni?- Persze nem tesszük föl a kezünket megadóan, hiszen arra valók az egyéb források, hogy megtaláljuk őket. Ezek olyanok, mint a búvópatakok, időnként, amikor a felszínre törnek, láthatóak, aztán hosz- szú időre eltűnnek a szem elől. Ezért az idén kevesebbet mertünk tervezni. Majdnem azt mondhatom, hogy befogadó múzeum lettünk. így például nemrég fogadtunk egy, Strindberg saját fotóit bemutató kiállítást, április elején pedig egy olasz tárlatot, Marche tartomány művészeinek rézkarcaiból. Még ebben a hónapban moldáviai kiállítást is nyitunk. Júniusban bemutatjuk Bárdy Margit, Münchenben élő színházi szceni- kus műveit. A Magyar Filmintézet nálunk rendezi meg a Százéves a magyar filmművészet című kiállítását.- A múzeum elsősorban mégis a magyar irodalom otthona, kutatóhelye. Mire számíthatunk?- Kiemelkedő eseményünk volt a költészet napján megnyílt Nagy László emlékkiállítás és a hozzá csatlakozó, kétnapos emlékülés. Ősszel pedig megrendezzük a Magyar női írók című kiállításunkat. Januárban Krakkóban gazdag kiállítást mutattunk be Balassi Bálintról.- Milyen kutatási munka folyik jelenleg, és milyen kiadványok készülnek?-Éppen április 11-én mutattuk be azt a kötetet, amely a tavaly megrendezett József Attila emlékülésen elhangzott előadásokat tartalmazza. Folytatódik az irodalmi topográfia adatgyűjtése. Ugyancsak folyik a Móricz- és a RaMs-kutatás, s már megkezdődött a Mikszáth Kálmán-kutatás, az 1997-es évfordulóra való fölkészülés jegyében. Ez a nógrádiak számára ugyancsak jelentős kulturális esemény lehet. Ami a gondok ellenére jó: egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével, az ELTE Irodalomtörténeti Intézetével mind a kutatásban, mind pedig a kiadványok szerkesztésében, írásában, megjelentetésében. S van egy megbízható háttérországunk, a tizenkilenc megyét behálózó irodalmi mu- zeológiai rendszer, s benne a muzeológusok, akik kitartóan és sokrétűen végzik munkájukat itt, Nógrádban is... Ebben az évben nem lesz ugyan olyan látványos a munkánk, mint korábban, de teljesíteni tudjuk legfőbb feladatunkat: megőrizzük gyűjteményeinket a jövő nemzedékei számára. -mér
