Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-18 / 90. szám
1995. április 18., kedd Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal Ki tájékoztat majd tisztességesen? Elképesztő tájékozatlanságról vagy tudatos félretájékoztatásról olvastam cikket a Nógrád Megyei Hírlap 1995. április 5-i számában „Ki kárpótolja őket” címmel. A névtelenségbe burkolód- zó szerző azért emel szót, hogy az egyik termelőszövetkezet tulajdonából kárpótlásra kijelölt földrészek nem ezer, hanem ötszáz forint /ak értékért kerültek licitálásra, és ezért a tsz-t 4,5 millió forint kár érte. A cikk szerzője szerint a veszteség fokozódott, miután a kárpótlási jegyeket ismételten ár alatt lehetett értékesíteni a tőzsdén. A többszörös károkozásért - amelyet a részarány-tulajdonosoknak kellett elszenvedni - az előző kormányzatot teszi felelőssé. A cikk lehangoló. A szerzőben fel sem merül annak tisztázása, hogy a kérdéses 9000 ak termőföldet 1967-től 1989-ig földmegváltás címen a volt tulajdonosoktól és azok örökösétől a tsz 80 Ft/ak áron megváltotta. A megváltás árát nem egyszerre, hanem több éven keresztül, aprópénzzel fizették ki. Százezrével fordult elő, hogy a földtulajdonnal rendelkező egykori tsz-tagok halála után nem az örökösök (mivel nem a tsz-ben dolgoztak), hanem a volt tsz-tag- társak örököltek. Természetesen akkor is a tagtárs örökölt, ha valami ok miatt a tagsági viszony szűnt meg és a vérszerinti örökös nem volt a tsz-nek tagja. így következett be, hogy a megváltott földek aránya meghaladta a tagság tulajdonában lévő földek arányát. Egyre nagyobb hányadot ért el a szövetkezeti tulajdonú földterület az összes földhöz viszonyítva. A kárpótlási törvény végrehajtása során az egyik legfontosabb feladat az volt, hogy a tsz földjeitől el legyen különítve a tagság tulajdonát képező, a tagi-alkalmazotti 30-20 ak és a kárpótlási földalap. A törvény végrehajtása során a tsz kínosan ügyelt arra, hogy a tagság és az alkalmazottak földalapja megmaradjon és csak a maradék (jelen esetben 9000 ak) kerülhetett kárpótlási célra elkülönítésre. Bizonyítható, hogy csak annyi földre lehetett maximum licitálni, amennyi évtizedeken keresztül „önkéntes” földfelajánlásokkal, földmegváltással került a tsz tulajdonába. A tsz-tagság tulajdonában lévő földről szó sem lehetett, így a tagságot nem érte semmilyen kár. Az újkori szövetkezetek tagsága és alkalmazottjai pedig a megváltott földekből kaptak 20-30 ak értékben tulajdont. így ők sem szenvedő alanyai, hanem nyertesei lettek a kárpótlási törvény végrehajtásának. Az igazi vesztesek azok, akiktől ilyen vagy olyan címen, de elvették, megváltották a földjüket. A rendszerváltozás után lehetőséget kaptak arra, hogy részleges kárpótlásként ismét lehessen földtulajdonuk, licitálással szerezzék meg. A megszerzett földeket az új (régi) tulajdonosok döntő többségben a községekben működő szövetkezeteknek adták oda hasznosításra, ezáltal a szövetkezetnek csak kis mértékben csökkent a rendelkezésre álló földterülete. (Emiatt nem kellett elküldeni egyetlen traktorost, állatgondozót, szerelőt sem.) Az értékesített kárpótlási jegyekért kapott 1,6-2 millió forint jól jött a tsz-nek. Nyilván volt hová befektetni, vagy egyéb pénzügyi kötelezettségre felhasználni. Közgazdaságilag bizonyítható, hogy a fillérekért megváltott földek több évtizedes tulajdonlása, a kárpótlási jegyek értékesítése hozott annyi anyagi hasznot a tsz-nek, hogy nem tekinthetők a kárpótlási törvények kárvallottjainak. A nehéz helyzetben lévő tsz-nek, mezőgazdasági üzemeknek, vállalkozóknak a jelenlegi kormányzat hathatós támogatására van szükség. A kormányzatnak pedig pontos, valós helyzetismeretre, az ok-okozati összefüggések feltárására, hogy tudja milyen segítségre van szüksége a magyar mezőgazdaságnak. A Nógrád Megyei Hírlap idézett cikke szerint a nehéz helyzetbe jutott tsz-en a volt kormány tagjai tudnak segíteni - kárpótlásként. A jelenlegi kormányzatnak nincs feladata. A felelősséget a cikk szerzője levette a rendszerváltozást megelőző kormányok és a jelenlegi kormányzat válláról. Reméljük, hogy a szak- és pénzügyi tárca nem veszi komolyan a Hírlapban megjelent cikket - sokunkkal együtt. Nógrádi László polgármester Ersekvadkert * Az érintettek eddig is -és a jövőben is - másképpen vélekednek az előző kormány kárpótlással kapcsolatos tevékenységéről, mondván: ha a falusi lakosságra bízták volna ennek megoldását, sokkal igazságosabb lett volna. (A szerk.) Gyógyultan távoztunk Nógrádgárdonyból A Salgótarjáni TBC gondozó intézetből beutalót kaptam a Nógrádgárdonyi Tüdőszanatóriumba. Bevallom, egy kissé megszeppenve vettem tudomásul, félve az ottani élettől. Tévedtem. Már megérkezésemkor jó benyomást keltett bennem a fogadtatás. Vizitkor a főorvosnőnek mindenkihez volt kérdése még a betegségén kívül, és nem rangsorolva. Itt csak beteg volt. Egy megható eseménynek is szemtanúja voltam. Behoztak az intézetbe egy nagyon beteg, piszoktól, szennytől ragadó, elhanyagolt állapotban lévő embert. Ennek ellenére hallottam a biztató szavakat: legyen nyugodt, rögtön segítünk magán. Az orvosi munkáról nem sokat tudok, ahhoz nem értek. De azt tudom, hogy több betegtársammal gyógyultan térhettem otthonomba, amit a szanatóEbben az intézetben csak a beteg számít rium dolgozóinak köszönhetek. A nővérek is megérdemlik a megszólítást: kedves nővér. En pedig, mint volt beutalt, az életnek visszaadott asszony, a távozó betegek nevében még annyit szeretnék mondani: köszönöm. Krekóczki Sándorné Salgótarján Vitatkozzon csak a testület A Nógrád Megyei Hírlap március 29-i számában, „Ne feszítse túl a húrt a testület” címmel megjelent íráshoz én is szeretnék hozzászólni. Elsősorban a fogászati rendelő két új kezelő egységével kapcsolatban támadt olyan érzésem, mely szerint a testület tagjai nem azt vitatták, hogy szükség van-e azokra - miután az orvosok munkáját teszik azok könnyebbé -, hanem a vita tárgya a kezelő egységek megrendelésének a módja volt. Ezeket ugyanis a polgármester úgy rendelte meg, hogy arról sem a korábbi, sem a jelenlegi testület, de még a kórház vezetése sem tudott. A gépekről akkor szereztek tudomást, amikor azok számlái, majd maguk a gépek is megérkeztek. A testület azt is vitatta, hogy a gépeket a jelenleginél kedvezőbb áron is be lehetett volna szerezni, ha az körültekintőbben történik. Az Emász telephelyéről a vita nem annak telepítése körül zajlott - hiszen a városban van az Emásznak telephelye - hanem azt vitatták és utasították el, hogy a telepvezető kapjon-e szolgálati lakást, vagy sem. Az is igaz, hogy a polgár- mester úr úgyszintén a vezetés tudta nélkül vásárolt szolgálati lakás céljára egy épületet, kétmillió forintért. A testület véleménye szerint — most, amikor a város gazdasága rendkívül nehéz helyzetben van, több mint százmillió forint hiánnyal küszködik - nem adhatnak szolgálati lakást, főleg nem úgy, hogy annak saját lakása is van, Az önkormányzat - véleményem szerint helyesen - úgy döntött, ha már megvan, el kell azt adni és annak értékét más, fontosabb területen kell felhasználni. Végül el szeretném mondani, hogy a képviselő-testület nem a vita kedvéért vitatkozik, nem működőképtelenségüket akarja bizonyítani, hanem azt a vezetési módot vitatja és utasítja el, ami természetes is, hiszen a demokrácia keretei között egy testület irányítása, az ügyek vezetése másképpen kell, hogy történjen, mint ahogy ez jelenleg van. Petrik Ödön Pásztó, Ifjúság út 22. Lenni vagy nem enni Egyedül ő Rajongott a női nemért, mint minden másért, amit nem ért; csodálta a tudósokat, a költőket, a dzsudósokat, az ácsokat, a pékeket, az afrikai népeket, imádta a Himaláját, csakúgy, mint a liba máját, bálványozott minden folyót, minden színes üveggolyót, de közben persze tudta jól: ebben a torz világban minden mese arról szól, hogy egyedül ő hibátlan. Kurucz Imre (Budapest) Kár, kár ••• Dalolna a varjú, hogyha tudna, Szeretőm az anyja eltiltotta. Azt mondta, hogy akkor adja nékem, Ha a varjú dalolni fog szépen. Varjú madár, daloljál, csak egyet, Hogy nékem adják a kedves szeretőmet. De a varjú csak azt mondja: kár, kár.../ Az én szívem érted hiába is fáj. Koplányi János ( Szanda) Szeretet és béke Gyöngyöspatán születtem, mint egy szegény gyermek, ott cseperedtem föl kislányaként egy szegény embernek. Aztán jött a háború, édesapám elment, mire onnan visszajött, már meg sem ismertem. Olyan idő következett, apám, anyám lótott-futott, de az asztalunkra ennivaló éppen csak, hogy jutott. Fel is neveltek ők nagy-nagy szeretetben, de veszekedni nem láttam őket soha az életben. Megtanultam tőlük egymást tisztelni, becsülni, ha bajban van valaki, meg kell segíteni. Most újra itt a szegénység, igen nagy mértékben, és beköltözött a gyűlölet az emberek szívébe. Ha ez így megy tovább, s születik egy gyermek, lesz-e aki megtanítja, mi is a szeretet? Akkor lennék boldog ebben az életben, ha szeretet lobogna az emberek szívében. Úgy szeretnék egymást, mint egy igaz testvért, így kívánok népemnek igaz, boldog békét. Nagy Sándorné, K.-lapujtő Shakespeare csodálatosan megírta Hamlet című művét, benne a felejthetetlen monológ:„Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés...” Valami hasonlót kérdezett tőlem a minap egy nyolcvankét éves ismerősöm. .Fiatal barátom, nem lenne egy ötszázasod? Cigire, meg fröccsre kéne.” Kedvesen közöltem vele, hogy nincs. Ezért oly szépen nézett rám, mint egy félresikerült egér az öreg kandúrra. „Haver, legalább két százast adj!” Annyi pénzem volt még.-Papa, hol lakik, és mikor kapom meg a pénzem?- Ez itt a kérdés... Sehol sem lakom, tudod jól, a pénzt meg feMunkahelyünk eléréséhez sokan vesszük igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Nagy a zsúfoltság, főleg egyes távolsági járatokon. Sokszor lépcsőn utazva, kilométereken át vagyunk társak e kényszerű összezártságban. Dacára a drága jegynek és bérletnek. Ez az állapot, főleg a reggeli csúcs időlejtsd el! Tudod te, hülye kis kölyök, egy hete már csak a csirkepaprikásról, a nokedliról, no, meg a savanyúságról álmodozom. Ezek szerint ebből a kétszáz forintból most csirkepaprikás lesz? - kérdezem kis naivan.-Magam elé képzelem a nagy zsenit, Shakespeare-t, s a fröccs helyett a nem létező csirkét: hamm-lett! - mondta borostás, ráncos arcát megsimogatva. Lelkileg összetörve indultam hazafelé a gyári úton, mikor ismét utánam kiabált az öreg:- Te, haver, ha már firkász vagy, kérdezd már meg a népjóléti minisztertől: enni, vagy nem lenni? Bagyinszki Zoltán, S.-tarján szakára jellemző. Természetes emberi igényeink közé tartozik a kényelem, s egyre kevesebb azon járatok száma, ahol az utas ezt megtalálja. S míg a salgótarjáni Volán rájön a megoldásra, mi csak ismételhetjük magunkban: „Ember küzdj, és bízva bízzál!” Susán Jánosné, Báma Az oldalakat szerkesztette: Kovács Margit Bízva bízunk - lesz jobb OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Mi az „enyém” és mi a „miénk”? „Társasházunk 9. emeletét megvásárolta egy vállalkozás - panaszolja egyik levélírónk. A 10. emeleten lakók egy hét múlva arra ébredtek, hogy a plafonukat fúrják, a tetőn tornyot építenek és mindannyiunkat felszólítottak: az udvarban parkoló kocsijainkat vigyük máshová, mert zavarják az építkezést. Mit tehetnek a lakók? Tűrni kénytelenek, vagy tiltakozhatnak az új szomszéd önhatalmú intézkedése ellen?” Semmiképpen se tűrjenek, a ház mindannyiuké. Tisztában kell lenni azzal, hogy a társas- háztulajdon a közös tulajdon egyik fajtája. Vagyis az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a bentlakók külön tulajdonában, míg a társasház többi részei - a lépcső- 'ház, a folyosók, a tető, a lift, az udvar - a lakók közös tulajdonában vannak. Ennek pontos határait az alapító okirat tartalmazza. Ami azt is jelenti, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult ugyan az épület közös területeinek használatára és birtoklására, de ezt a jogát egyikük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és törvényes érdekeinek Sérelmére. A társasház tulajdonosainak közös dolgait éppen ezért közgyűlésen kell tisztázni, minden lakóval előzőleg ismertetett napirendi pontok szerint. Az elhangzottakról jegyzőkönyvet kell készíteni, és a szótöbbséggel megszavazott döntéseket minden lakónak kötelező betartani. Amennyiben a közgyűlésen nem sikerül szótöbbséges határozatot hozni, bármelyik tulajdonostárs bíróságtól kérheti az ügy rendezését. A törvény egyhangú határozatot ír elő a rendes gazdálkodást meghaladó kiadásokhoz, az egész társasház használatba, haszonélvezetbe adásához. Hasonló egyhangú döntés kell ahhoz is, hogy az épületet biztosítékul le lehessen kötni, vagy más módon meg lehessen terhelni. A minden tulajdonostársat érintő ügyek intézésére a közös képviselőt kell felhatalmazni. Az igaz, hogy a saját tulajdoni részével, lakásával mindenki szabadon rendelkezhet, de a közös tulajdonú épületrészek használatához, átalakításához a tulajdonostársak engedélyét is meg kell szerezni. Ennek hiányában az önkényesen eljáró lakó felelősséggel tartozik mindazért a kárért, amely ténykedésével összefüggésben keletkezett. A közgyűlés szótöbbséggel úgy is dönthet, hogy a cég állítsa helyre az eredeti állapotot, a tornyot szerelje le, az udvarban elkezdett építkezést hagyja abba. Ez esetben a többség által hozott határozatot meg lehet ugyan támadni a bíróságon, de a per megindítása a közgyűlési határozat végrehajtását nem akadályozza, és annak a tulajdonostársak akár maguk is érvényt szerezhetnek. dr. Lajer Erika Nem unatkoznak a lakótelepi gyerekek sem
