Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15-16-17 / 89. szám

1995. április 15., szombat SporTTüköR 11. oldal Bajoros karate Kőkemény ismeretszerzés je­gyében teltek el az utóbbi na­pok a salgótarjáni Bäcker Brot Karateklub háza táján: a héten a tarjániak vendége volt a Andreas Schöltz (felső képünk előterében), a Bajor Karate Szövetség elnöke és családja, akik mindannyian remek ver­senyzők, s ha már itt voltak, a házigazdák karatékáit megis­mertették a legújabb nyugati mesterfogásokkal. A tabániaknak, mint egy fa­lat Bäcker Brot-kenyér, úgy kellett a segítség, ugyanis kö­zülük négyen - a magyar vá­logatott színeiben - - Világ­kupa-versenyre készülnek. VISSZATÉRT A SZAHARÁBÓL KOVÁCS LACI, A BÁTOR GYARMATI HOMOKLOVAG Ezer veszély a sivatagi flúgus futamon Hazaérkezett. Marokkóból, a Szahara-futásról. Épen és egész­ségesen. Bőrének barnább színe ugyan elárulja, hogy a közel­múltban melegebb éghajlaton tartózkodott, mégsem hagyott rajta nyomot az a megpróbáltatás-sorozat, amelyet nemrég a si­vatag iszonyú hőségében kellett kiállnia. Mosolyog. Túl van a nehezén. Azon a tetten, amelynek sportértéke csupán a Mount Everest megmászásához hasonlítható. Hét nap alatt több mint kétszáz kilométert futott a perzselő Nap alatt, homokban, köve­ken, embert próbáló körülmények között. Kovács Laci túlélte.- Kiérkezésünket követően mindössze egy napunk maradt akklimatizálódásra. Ez alatt a röpke idő alatt kényszerültünk felkészülni az előttünk álló ne­hézségre - kezd mondandójába a 21 éves fiatalember. Mégis, mik ezek a nehézsé­gek ? Laci barátunk egy teljes héten át loholt a homokdom­bok, diinék között, vadállatok­kal körülvéve halálos veszede­lemben. Persze ezt csak mi, lai­kusok gondoljuk így. A sport­ember, aki teljesítette a pró­bát,másképp beszél: Általános gyengeség-Nem volt annyira veszé­lyes, mint amilyennek első szóra hangzik. Igaz, a második napon napszúrást kaptam, ráa­dásul egy fránya hasmenés is erőteljesen legyengített. Hiába szedtem be két maréknyi szén­tablettát, csak nem akart el­múlni. Jelentősen vissza is es­tem. Aztán a táv végeztével, este kaptam egy kapszulát, amely olyannyira rendbe ho­zott, hogy két napig semmi sem jött ki belőlem. Kígyók kíméljenek! Az utolsó előtti napon az óri­ási hőség miatt eleredt az orrom vére, de ezen is túljutottam va­lahogy. Szerencsére egyetlen kígyóval, vagy skorpióval sem találkoztam, tevéket ugyan lát­tam, de azok nagyon békés jó­szágok. A versenyzők számára azon­ban nem csupán a terepviszo­nyok okoztak nehézségeket. Tá­jékozódniuk is maguknak kel­lett. Ott álltak a sivatag kellős közepén, iránytűvel a kézben, keresve a helyes utat.- A tájékozódással nem volt semmi gond. Igaz, egy alka­lommal azt gondoltam, eltéved­Kovács László kibírta tem, de pillanatokon belül ráta­láltam a megfelelő útra. Az éj­szakába nyúló 80 km-es futam azonban nagyon kimentett. Botorkálva a sötétben Gondoljunk csak bele. Bo­torkálva a sötétben bányász­lámpához hasonló világító al­kalmatossággal a fejen, miköz­ben recseg-ropog a versenyző alatt a talaj, s nem tudni mikor lép rá egy alant kúszó-mászó apró állatkára, amelynek ma­rása ellen ugyan ott a szérum a hátizsákban, de abban a pilla­natban mit sem segít. Még be­legondolni is hátborzongató. Lacit azonban pártfogásába vette Fortuna istenasszony. Futás közben - főleg ha mindezt óriási melegben teszi - könnyen megszomjazik, meg­éhezik az ember. Napi kilenc liter víz- A rajtnál élelemcsomagot kaptunk, amely azonban a ha­talmas forróság miatt rövid időn belül már nyomaiban sem emlékeztetett eredeti önma­gára. De mit volt mit tenni, ezt kellett ennünk. A vízadaggal is takarékoskodtunk, hiszen mindössze 9 litert kaptunk egy napra, s annak is csupán a felét használhattuk fel a futás folya­mán, a másik felét csak a rész- távok céljaiban kaptuk kézhez. Kovács Laci a nehéz akadá­lyok ellenére célba érkezett. Nem is akárhogy. 204 merész vállalkozó közül negyvenegye­diknek lenni óriási eredmény. Azt gondolhatnánk, beérte eny- nyi megpróbáltatással. De nem. Még az idén indulni kíván az Ultratriatlon Világbajnoksá­gon, s nem mondott le az At- hén-Spárta közötti szuperma- ratonról sem. Kívánjuk, legyen ereje hozzá. Hegedűs Henrik Pályán a Nógrádi Csapatok „Fázunk és éhezünk...” Az SBTC pénteki edzésén B. Kovács Zoltán vezető edzőnek igazán könnyű dolga lehetett, amennyiben kétkapus játékot szeretett volna elrendelni. Az egyik csapatot a betegek, míg a másikat a sérültek alkothatták volna. Azt hiszem talán nem kéne ezzel viccelődnöm, hisz' tényleg siralmas a helyzet a Tóstrandon. B. Kovács elmondta, hogy fogalma sincs arról, kik is lépnek pá­lyára vasárnap Balmazújvárosban. Forgó, Németh, Oláh Béla és Oláh Tibor beteg. Amennyiben közülük bárki is felépül, kérdéses, hogy edzés nélkül, legyengülve mire lehet képes. Homann csak csütörtöktől edz, mivel Tiszavasváriban megsérült. Nováknak is nagyon csúnya a lába, az ő szerepeltetése is kérdéses, ugyanúgy, mint a hetek óta térdsérüléssel bajlódó Schuchmanné. Ha most megint jópofa akarnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy a többiek azonban egészségesek és harcra készek. Egészsé­gesnek ugyan egészségesek, de lelkileg nagyon megviselte őket a hetek, hónapok óta tartó létbizonytalanság. Mivel napi megélhetési gondokkal küszködnek, ezért szinte el se lehetne tőlük várni, hogy minden erejüket megfeszítve küzdjenek a sikerekért. Már a veze­tők, az edzők is kifogytak a bátorító, biztató szavakból, mert ők is érzik, hogy közeleg a vég, közeleg az összeomlás. Mikor B. Kovács Zoltánnal beszéltem telefonon, akkor az volt az érzésem, hogy a szakvezetőt a sírás környékezi. Szerinte még az az egyetlen szerencséjük, hogy még mindig másodikok... De med­dig? „Fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk,de...’’még másodikok va­gyunk! Fiúk! Azért próbáljatok meg győzni! - fogalmazódik meg ben­nem bátortalanul. Dániel Tamás Kupából merítve Palotáson A hét végén a középmezőnyhöz tartozó Füzesabonyt fogadja a pa- lotási együttes. A hazaiak számára némi biztatást jelent, hogy a hétközbeni Magyar Kupa mérkőzésen nyertek. Végre gólt is sze­reztek, hiszen tétmérkőzésen ez utoljára november 12-én sikerült. Traista sérüléssel bajlódik, Nagy Tamás viszont letöltötte sárga la­pok miatti eltiltását, így újra pályára léphet. A fiúk fogadkoznak, hogy mindent megtesznek a siker érdekében. Szabó Mihály Itt is, ott is fogadkoznak Ma délután, Balassagyarmaton fogadják a pásztói focistákat. A ha­zaiaknál az utóbbi napok történéseit szeretnék gyorsan feledtetni. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a rákospalotai tizenegy gól után szerdán újabb szégyenteljes vereség következett a Magyar Kupa megyei selejtezőjében. Attól -a Rétságtól szenvedtek sima veresé­get amely a megyei bajnokságban a kiesés ellen küzd. A csapat ve­zetői élükön a menedzserükkel átérzik felelősségüket, kérdés az, hogy néhány játékos miért nem? Hogy mi jöhet ezek után? Egy biztos: a nevekből ítélve igen jó erőkből álló pásztói gárda érkezik az Ipoly partjára. Sajnos, a mérkőzés nemcsak megyei, hanem egyben kiesési rangadó is. Amelyik csapat nyer, kis lépést tehet a biztos bennmaradás felé. Gyarmaton ígérgetésben, fogadkozásban, magyarázkodásban nincs hiány, de most már a tettek mezejére kel­lene lépni és szombaton megragadni az utolsó lehetőséget. A haza­iak kerete: Szabó Z., Szabó R- Petrovics, Vida, Szlonkai, Pet- rovszki—Szilágyi G., Mátyás, Molnár, Oláh R., Pávelcsák, Kiss V., Dombóvári, Bartyik. Kovács N., Bállá. Nagy Vilmos, a pásztó­iak szakvezetője csak a mérkőzés előtt hirdet keretet, ahol megle­petésnek számíthat Cristea újbóli szerepeltetése. Kanyó Ferenc Folytassa Szécsény Otthonában fogadja a Dunakeszi csapatát a szécsényi gárda. A jó előjelek ellenére óvatosan nyilatkoznak a hazaiak a mérkőzésről, de abban biztosak lehetünk, hogy Juhászék mindent el fognak kö­vetni a győzelem érdekében. Bizonyára kellemes húsvéti ajándék lenne a lelkes szurkolóknak, ha a szécsényi nyuszi telerakná a ven­dégek kapuját - no nem tojással -, hanem néhány szívet, lelket me­lengető góllal. Szóval, hajrá nyuszi! Nyuszi a sportcsarnokban Húsvét Kupa ’95 néven nemzetközi teremlabdarúgó-tornát rendeznek a salgótarjáni városi sportcsarnokban. A Salgótarján és Vidéke Afész, valamint az Oriss Bt. színvonalas hét végét szervezett a meghívottaknak, akik Magyarországon kívül Olaszországból és Szlovákiából érkeztek. A vérre menő össze­csapások ma délelőtt 8.30-tól kezdődnek, és várhatóan fél négykor fejeződnek be. RÉGI SZÍVVEL, VADONATÚJ TECHNIKÁKKAL Ralitábomok Tarjánban támad Minden bizonnyal a magyar rali művelői és hívei is úgy van­nak, hogy a kedvenc sportáguk kapcsán először Ferjáncz At­tila neve jut eszünkbe. Talán ez természetes is, hiszen Attila hosszú évtizedek óta a szakág meghatározója, sőt „a” megha­tározó egyénisége. A Salgó ralin is biztos befutó OPEL ft KENDERESI Jól emlékszünk a klasszikus időszakra, amikor az R 5-ös vo­lánjánál láthattuk a gyorsasági szakaszokon. És jól emlék­szünk a közelmúltra is, mikor a legújabb technika, a Ford Es­cort Cosworth (képünkön a ta­valyi, tarjáni futamon) vezető ülésén próbálta megfogni a „to­lakodó” ifjoncokat. Néha siker­rel, néha sikertelenül. Az évek során - nagy múlt ide, nagy múlt oda - Ferjáncz- nak is szembe kellett néznie az­zal, hogy romló gazdasági helyzetben egyre nehezebb összekaparni a forintokat. En­nek ellenére ő folytatta, foly­tatja. Az idén is rajthoz áll, hogy újra bizonyít­son. O olyan, hogy már csak azért is megmutatja. Talán a versenyautója is olyan lesz, amivel érdemes küzdeni, érdemes kockáz­tatni. Ferjáncz jelen­léte komolyságot, tétet ad a Mol-Salgó ralinak is. Ha nyer, azért, ha nem, akkor azért. Mert még mindig az a szen­záció, ha valaki megveri „a Dagad­tat”. D. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom