Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15-16-17 / 89. szám

1995. április 15., szombat Húsvéti Hagyományok 7. oldal ELKÉSETT RIPORTER KÉPZELT RIPORTJA AZ ŰR 33. ÉVÉBŐL Jeruzsálemi kereszthalál Golgota - M. S. mester műve az esztergomi Keresztény Múzeumot gazdagítja Divatos műfaj a képzelt ri­port, nemcsak egy popfeszti­válról, hanem históriai törté­nésekről is. A német Bild pél­dául névtelen riporter szemé­lyes hangvételű naplójegyze­teit közli Jeruzsálemből, az Úr harmincharmadik eszten­dejéből. „Riporter vagyok, és azért utaztam Jeruzsálembe, hogy személyesen tudósítsak az egyedülálló perről, amelyet a férfi ellen folytattak, ki Isten fi­ának mondotta magát, s ezzel népmozgalmak, majdhogynem zendülések jártak nyomában. De túl későn érkeztem a vá­rosba, azt az embert már pénte­ken keresztre feszítették. Most szombaton, csend honol min­denütt. Síri csend. Mintha aludna az egész város. Ha vélet­lenül mégis találkozom valaki­vel s a keresztrefeszítésről fag­gatom, elfordul, mintha a rossz, lelkiismeretével birkózna. Az emberek hallgatnak, pedig teg­nap ők kiáltották, hogy feszítsd meg, feszítsd meg! Legalább a sírját szerettem volna megte­kinteni, de a városfalon kívül eltévedtem. Tűzött a nap s az izzadságot mint a sót, égette szemeimbe. Megtudtam, hogy négy asszony helyezte Jézust örök nyugalomra. De a római hatóságok óriási köveket he­lyeztek a sírra, és hét katona őrizte azt, talpig fegyverben. Mert Jézus követői hitték, és hirdették, hogy fel fog támadni. Vasárnap van, és röviddel napfelkelte előtt szörnyű dü­börgés ébreszt. Földrengés zaja. Sokadmagammal sietek a sírhoz, amit most már könnyen megtalálok. Üres. Hova tűnt Jézus? A város még hallgata­gabb, mint tegnap... A római közigazgatás hivatalos közle­ménye hétfőn lát csak napvilá­got. A tények: 1./ Előző nap hajnali 4 óra 10 perckor föld­rengés sújtotta a várost. 2./ Az őrök mélyen aludtak, a vizsgá­lat folyik, mert gyaníthatóan túl sok alkoholt fo­gyasztottak. 3./ A feltámadás­nak közvetlen szemtanúja nem volt. 4./ Tanú­nak jelentkezett azonban mégis négy asszony, köztük Jézus anyja, Mária és egyik követője, Máriá Mag­dolna.” A szemfüles riporter megszó­laltatja a tanít­ványok közül Lukácsot: „Má­ria Magdolna elbeszélése sze­rint két csokor vad nárcisszal ment éjjel két óra tájban a sír­hoz. Észrevette, hogy a köveket elhengergették, és a sírban senki sem feküdt. Rö­videsen egy em­bert látott, kertésznek hitte, s megkérdezte, ő vette-e el Urát? A férfi csak annyit mondott, ne érintse meg, mert még nem tért meg mennyei atyjához. Egy másik asszony Jézust a sziklák felett látta repülni az ég felé, szinte áttetsző testtel.” Eddig a riporter leírása, amely így végződik, inkább a jelen stílusában: „Csoda tör­tént? Ez az ember mégiscsak Is­ten fia lett volna?” Honnan jön a húsvéti nyúl? SZÍNES LAPOK A TOJÁSFESTÉS HISTÓRIÁJÁBÓL Minden locsolkodónak kijárt a tojás Elmaradhatatlan jelképe a feltámadásnak, tartozéka a hús­véti ünnepeknek a tojás. Az okot régóta ismerik a kutatók: az élet megújulásának, a születésnek ugyanis legősibb szim­bólumai közé tartoznak az élővilág legnagyobb petesejtjei, a madártojások. A kereszténység körében pedig úgy él a ha­gyományos hiedelem, hogy miként a tojásból új élet támad, úgy támad föl sírjából Krisztus az emberek megváltására. Sokkal nehe­zebben nyomon követhető, hogy honnan ered, mikortól vált közkele­tűvé a kedves szokás, a tojás­festés. Árra nincs, s való­színűleg nem is lesz hiteles vá­lasz, hogy kik lehettek az első „tojáspikto­rok”, mert a sa­játos népi mű­vészeti ágat a régi följegyzé­sek is már élő tradícióként emlegetik. Az viszont egyér­telmű, hogy „feltalálását” követően rop­pant gyorsan el­terjedt, s olyan népszerűvé vált, hogy például kontinensünk északi országai­ban - ahol a hideg éghajlat nem teszi lehetővé a baromfi- tartást - húsvétra vadon élő madarak tojásait festik meg. A tojásdekorációnak egyébként a piros az uralkodó színe, ami szintén a keresztény jelkép- rendszerhez kötődik, a Meg­váltó értünk kiontott vérére utal. A szép munkához nélkülözhetetlen a kézügyei A festéshez általában egy­szerű, házilag elkészíthető színezőanyagok terjedtek el, amelyeket az ügyes kezű pin- gálók hagymaléből, teából, vadalma héjának főzetéből stb. nyertek. Napjainkban azonban az efféle természetes készítmények használata kive­szőben van, falun is jobbára gyári festékekkel színezik a húsvéti tojásokat. A legkedveltebb díszítési mód az úgynevezett levélráté- tes festés, a viaszírásos tech­nika, a karcolásos díszítés és a savas maratás. A minták közül legelterjedtebbek a geometri­kus és a virágmotívumok. Ma még szép számmal van­nak falusi „íróasszo­nyok”, akik jól ismerik ezeket az eljá­rásokat és va­lóságos művé­szei a hímesto- jások készíté­sének. Érde­kes, hogy a szintén nagy türelmet és kézügyességet igénylő tojás- patkolás leg­avatottabb „kovácsai” szinte kizáró­lag férfiak, akik a kifúrt héjba aprólé­kos munkával ütik bele a tű­hegyes szöge­ket. ség és az ízlés A hagyo­mányos lo- csolkodási szokások részeként minden fiúnak egy-egy tojás járt, aki húsvétkor locsolkodni ment a lányos házhoz. Kivételt jelentett azonban a „szívki­rály”: a kedves fizetsége négy vagy öt díszes tojás volt. À Felvidéken még ennél is na­gyobb volt a kiszemelt jöven­dőbeli kiváltsága: 20 festett to­jás járt viszonzásként a hús­véti locsolásért. - Piros ­A húsvét Jézus Krisztus feltá­madásának, a keresztény vallá­soknak a legfontosabb ünnepe. Csaknem 2000 esztendő óta emlékezik meg róla a katolikus egyház. A feltámadásra általá­ban a zsidó húsvét (Nizán hó­nap 14-e) utáni vasárnapon, Krisztus halálára pedig az előző pénteken emlékeztek. Az ázsiai tartományokban viszont mindig A zsidó peszah A húsvét az egyiptomi kivonu­lás csodálatos eseménytörténe­tére emlékeztető zsidó ünnep (peszah). Az ókori Izraelben a Szentély fennállásáig (i. sz. 70) zarándokünnep volt. Az ország lakói Jeruzsálembe vonultak, s ott tartották meg az ünnepet. Eredetileg két részből állt. Niszán (az első tavaszi hónap) 14-én volt a pászka ünnepe, az egyiptomi tizedik csapástól való megmenekülésre emlékez­tetve. Ezt követte a kovásztalan kenyér hétnapos ünnepe. Ennek első napja a csodálatos egyip­tomi kivonulásra emlékeztet, a hetedik pedig a Sás-tengeren való átkelés évfordulójára. Miután az Ószövetség elbe­szélése szerint az egyiptomi ki­vonulás éjszaka történt, az ün­nep előestéjén tartják meg a széder-estét. Ekkor előírásos rend (héberül: széder) szerint fogyasztják el családi körben a vacsorát: kovásztalan kenyeret, keserű füvet (tormát) és hajdan bárányt ettek. A vacsora római szokás sze­rint tojással kezdődött és cse­megével fejeződött be. A szé- der-este lényege, hogy az apa a gyermek kérdéseire elbeszéli az egyiptomi kivonulás esemé­nyeit. Sokan azt állítják, hogy az újszövetségi evangéliumok­ban szereplő utolsó vacsora tör­ténete valójában egy korabeli széder-este leírása, illetve átér­telmezése volt. Az ókori Izrael­ben a húsvét második napján kezdődött az aratás. Nizán 14-én tartották a Meg­váltó halálának emléknapját. A niceai zsinat (325) ki­mondta: mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő hold­tölte utáni vasárnap kell húsvé- tolni. Ha ez vasárnap van, ak­kor az azt követő vasárnapon. Honnan jön a húsvéti nyúl? Az ősi görög mondavilágból: Aphroditénak, a szerelem is­tennőjének kedvenc állata volt, miként a germán földistennő­nek, Holdának is kísérője.- A húsvéti nyúl első írásos nyoma 1642-ben kelteződött: erotikus jelképként, a tavasz állataként és a termékenység megtestesí­tőjeként említik. Nagyjából azóta a nyúl hozza Európa sok országában a festett, színes húsvéti tojásokat. Sláger a Eduard Polak úgy bánik a gyűjteményével, mint a hímes tojással. Gyűjteménye ugyanis nem más, mint 15 ezer (!) hímes tojás. A 75. évében járó, immár nyugdíjas, bécsi belső építész kiváló ízléssel berendezett Lin­zer Strasse-i lakásában pompás zöld növények és különösen ér­tékes, tarka tojások között éli napjait - immár fél évszázada. Egy-egy mutatós példányért 50-100 svájci frankot, sőt jóval többet is fizet. Sőt, nemzetközi aukciókon az orosz cárok ék­szerésze, Fabergé által készített Holdtölte utáni első vasárnap Jézus tanítványaival költötte el halála előtt a húsvéti vacsorát (pászka), amelyet azóta úrvacso­rának neveznek. A zsidó pászka- ünnep helyébe a kereszténység­ben Krisztus halálának és feltá­madásának ünnepe, a húsvét lé­pett amelyet tavaszi napéjegyen­lőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon ünnepelnek. Mi rejtezik a tyúktojásban? A tojás az ember egyik legfon­tosabb élelmiszere. Európa egy-egy lakója átlagosan 150— 200 tojást fogyaszt évente. Az átlagos tyúktojás 58 grammot nyom, amelyből 6 gramm to­jáshéj. A fennmaradó 52 gramm 6,4 gramm egyszerű fe­hérjét, 5,7 gramm zsírt, 200 milligramm koleszterint (csak a sárgája), ásványi anyagokat (például 30 mg kalciumot), va­sat (1 mg) és foszfort (114 mg), továbbá A-, D- vitamint és B-vitamin egyveleget tartal­maz. A tojáshéj színének semmi köze a tartalom minőségéhez, azt a tyúk fajtája határozza meg. A tojássárgájának színe sincs összefüggésben az élvezeti ér­tékkel, mivel attól függ, hogy mit eszik a baromfi. Mégis, az erősebb színű tojássárgának esztétikai értéke van. Nagy tojásnak számít a 65 grammosnál nehezebb, normá­lisnak, közepesnek az 50-65 grammos, az 50 grammnál könnyebb tojás viszont kicsi. ot kell A tojáshéj színének semmi köze a tartalom mi­nőségéhez, azt a tyúk fajtája határozza meg Nemzetközi normák szerint - amelyeket éppen az idei esz­tendőtől az Európai Unió hiva­talosan is alkalmaz - az első osztályú tojást „pottyanás” után legkésőbb nappal el­adásra kí­nálni, de 12 napnál to­vább nem lehet a boltban ilyen minő­ségűként árusítani. A tojás viszonylag hosszú ideig el­tartható hű­tőszek­rényben, hűvös élés­kamrában. Arra azon­ban min­denképpen ügyelni kell, hogy a közelében ne legyen szagos vagy illatos anyag, mert a „lé­legző” tojáshéjon át felszívód­hatnak az aromák, amelyek él­vezhetetlenné tehetik az árut. magyar patkóit arany-ezüst-gyémánt ötvös re­mekekért, születésnapi, koro­názási tojásokért dollár millió­kat áldoznak - nem a Polákhoz hasonló gyűjtők, hanem dús­gazdag befektetők és múzeu­mok. Polak úr legbecsesebb darab­jai között tartja számon az éle­tet és halált jelképező, Magyar- országon készült patkóit tojást. Nem árulja el, hogy mennyiért jutott hozzá, de azt sejtetni en­gedi, hogy mostanra sokszoro­sára nőtt e remekmű értéke. Ha tojásról van szó, az ember elsősorban tyúktojásra gondol, holott készül(t) strucc-, emu-, kacsa-, liba-, hattyútojásból is hímes-, írott, rajzolt tojás. Azok persze drágábbak (és persze tar- tósabbak) is hétköznapi társa­iknál. Egy-egy mutatósán díszí­tett strucctojás több ezer schil- linget is ér. Miként léteznek nem tojás tojások is, amelyeket kartonpapírból, fémből, se­lyemből készítenek, és erre a külső anyagra festik a szebbnél szebb motívumokat, életképe­ket, bibliai jeleneteket tempe­rával, víz- meg olajfestékkel, vagy ha textilről van szó, akkor batikolják, netán hímezik őket. Mutasd a tojásod, megmondom, ki vagy Keményen vágy lágyan? A reggelihez készített tojás - ál­lítja dr. Beryl West amerikai pszichológusnő - az ember jelleméről is elmond egyet s mást. Az, aki a kemény tojást ré­szesíti előnyben, nem ismer tréfát, utálja az alakoskodást, a kétszínűséget. Elveken lo­vagló, kicsinyes, ugyanakkor szótartó, megbízható egyéni­ség. A lágy tojás híve maga is gyengéd, szelíd, rendes em­ber, nehezen meghódítható, ő maga is körültekintően vá­lasztja meg a barátait. Aki a tükörtojást szereti, könnyelmű, már-már ledér alkat, aki minden körülmé­nyek között rózsaszínben látja a jövőt. A reggelire rántottát ké­szítő megbízható, szeretetre­méltó, a közös munkára külö­nösen alkalmas. Csak nagy ritkán úszik az árral szemben. Kitűnő férj. Az omlett hívével kötött szövetség sok változatossá­got, kalandot ígér - állítja a szakértő hölgy - ráadásul a szexben is izgalmas partner. Fehér Anna gyöngyös tojásai Másfél évtizede kutatja a magyar­ság népviseletének szűk területét, a gyöngyből készült öltözkö­dés-kiegészítőket. Nagyon sok­féle gyöngyös gallért ismer, s számtalan más gyöngyös dísz is található a gyűjteményében. A vi­lág mintegy húsz országában állí­tott ki. Az idén Japánban tanított, s bemutatta gyöngyös tojásait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom