Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15-16-17 / 89. szám

4. oldal Híisvét 1995. április 15., szombat Valóban feltámadt Jó nézni a húsvétkor éledező természetet. Megjelennek az első óvatos ibolyák és jácintok. Ha hűvös van is árnyékban, jó, ha végigsimítja arcunkat az első meleg napsugár és megérezzük a föld párolgó illatát, amely az élet csíráit melengeti keblén. A húsvét nemcsak a természet ébredése, hanem Krisztus feltá­madásának ünnepe is. Bözse mami L egfentebb a szépen gondo­zott kertig meg vissza járta útját az udvar hátsó fertályán lévő lakószobájától. Ott a kertben egész délelőttön át el- szöszmötölgetett, hátát a tava­szi napnak mutatva, a mada­rak hangos igyekezetét hall­gatva. így érezte jól magát. De figyelme a tágas udvar minden neszét felfogta, ahogyan az ö megszokott mozgását v figye­lemmel kísérték ôvÿijQjépçf a család, hangosak a gyerekek, zajos a napi élet. 6 éli Hade­sen özvegységét. Azon a reggelen az keltett feltűnést családjának, hogy felkelt a nap, de Bözse mami nem mozdul szeretett kertje felé. A fürdőszobában volt. Szobájában a székre kirakta ünneplőjét. Mivel se ünnep, se vasárnap, a fiatalok csodálko­zása jogos volt. Bözse mami a sok kérdeződésre csak titokza­tosan mosolygott. Olyasmit motyogott, hogy dolga van, de minden más kérdés elöl kitért. Balázs, ez a fürge kislegény, nyomban melléje szegődött, hízelegve dorombolta, hogy neki is legyen dolga a mami­val. Mami kedvencének feje búbját simogatva, meleg pu­szit lehelve rá, súgta unokája fülébe.- Gyönyörűségem most nem... Elindult hát titokzatos út­jára Bözse mami. Húsvéti ün­nepek előtt lévén, a templom felé vette kútját. Betért egy imára halottjáért, és indult a városka utcájának zajában az áruház felé. Hiába hogy Szé- csény kisváros, ilyenkor az áruház forgataga szédületes. A csapóajtóval a birkózás, meg a forgatag, ami Bözse mamit kibillentette nyugalmá­ból. De ezen is túlesett. Bent a pultok között már a zajongás nem zavarta. Elmélyedve kuta­tott, keresett a kirakott áruk között. Felderült az arca. Igen, a fényes tojás Balázskának. Nővérének, Julikának a nyu­szi. No, a gazdának is jár va­lami. Igen, ez a díszes, üveges ital. A kozmetikánál kötött ki, onnan a szagos vizet vette meg a locsolóknak. Balázska hús­vét hétfőjén az apjával indul locsolkodni. Nekik kijár a sza­gos víz. Ahogyan tellett a ko­sara, lépteik úgy könnyebbül­tek. Már kifelé tartott, amikor hirtelen megtorpant. Igen. A másik fia, a kisebbik, aki most nem dolgozik. Az ünnepekre ajándék neki is jár. Jól megtelt szatyorral távozott a pénztár­tól, de nem érezte a súlyát. Fá­radtságot sem érzett. Amerre járt, minden olyan szép, fényes volt. A vendégvárást sem en­gedte ki másnak. Ezt a maga dolgának tartotta. Hófehér asztalt terített pirosló sonka szeletekkel, kemény tojással díszítve, illatos kalácsokkal gazdagítva és a hozzá járó ita­lokkal. Kinek mi jár. J Túsvét ünnepre ébredtünk. ii És az ünnep Bözse mami ájtatosságát és meleg szívéből fakadó szer et et ét is elhozta. Bobál Gyula Élő nyuszi nem való a lakásba A húsvéti ünnepekhez kapcsolódó szép hagyományok között kakukkfiókaként él ma már az élő nyúlfiak ajándékozása. A hagyománynak alapját egykoron, falusi környezetben a nyúl szaporasága adta a tavaszünnep szellemi örökségét is magába olvasztó húsvét alkalmával. Valóban feltámadt? - kérdezik sokan és nem mernek vála­szolni saját kérdésünkre. El vannak foglalva a friss sonka és főtt tojás ízével, a másnapi lo- csolkodással és ezzel készen is van számukra a húsvét. Tudják, van a templomban egy véget nem érő szertartás, amelynek szövegei elsiklanak fejük fölött, pedig húsvét ősi lényegéről szólnak, és ősi századok hangja szólal meg bennük. Tanúi voltak a főpapok is Voltak, akik kifejezetten ta­gadták Krisztus feltámadását, mondván, hogy az emberi test biológiájában ilyen lehetetlen. Krisztus nem támadt fel, le­genda az egész történet. A ter­mészet ébredésének kivetítése egy személyre, akit Jézusnak hívtak, és aki talán nem is élt, de a monda szövevénye behá­lózta, amelyből szilárd igazság alig állapítható meg. Akkor mégis hogy keletke­zett ez a „szép legenda”? - kér­dezzük és kérdezték sokan. Erre a tagadók különböző vála­szokkal kísérleteznek. Krisztus nem halt meg - mondják - csak tetszhalott volt. Elájult a kereszten és a hűvös sziklasírban magához tért. Ki- vánszorgott az apostolok közé, akik azután ápolták, táplálták. Mivel saját reputációjukról is szó volt, diszkréten elvitték egy ismeretlen helyre, ahol nemso­kára meghalt. Az apostolok el­híresztelték feltámadását, mivel nem akartak szégyenben ma­radni. Ennek a kísérletnek nyila azonban lepattant a tények ke­mény sziklájáról. Krisztus halá­lát bizonyították a kirendelt ka­tonák, akik holtnak találták. Ezért a szokásoknak megfele­lően nem siettették a halált az­zal, hogy összetörjék alsó láb­szárcsontjait. Bizonyosak akar­tak lenni a halál beálltában. Ezért lándzsával átszúrták olda­lát, honnan vér és víz folyt ki. Bizonyítja a halál bekövetkezé­sét a pogány százados, aki megállapította; ez valóban Isten fia volt. Bizonyítja a helytartó, aki csodálkozik azon, hogy Jé­zus már meghalt. Nem lehet Krisztus halálát tagadni, mondták mások. Sok­kal egyszerűbb, amit a főpapok terjesztettek. Az apostolok nem akartak a hívők előtt megszé­gyenülni. Eszükbe jutott, hogy Jézus megjövendölte halálát és feltámadását. Nosza, vegyük elő ezt a jövendölést. Sajnos, nem támadt fel, de mi majd se­gítünk neki a feltámadásra vá­róknak. Ha ellopjuk testét és valahová elrejtjük, nyugodtan hirdethetjük feltámadását. Nem maradunk szégyenben, uralko­dunk az emberek hiszékenysé­gén és ezen a réven előkészít­hetjük Izrael szabadságának ki­vívását, az általános felkelést a rómaiak ellen. Ezért éjszakának idején oda­lopakodtak a sírhoz, elhengerí- tették a zárókövet és ellopták Krisztus testét és elhíresztelték, hogy feltámadt. Majd ezzel a csalással indultak el világhó­dító útjukra. A csalásba a főpa­pok is besegítettek. Ők sem akartak szégyenben maradni. Le pénzelték a katonákat, hogy hirdessék a sírrablást a nép kö­zött. A katonák felmarkolták a pénzt, jól beittak, és hirdetni kezdték, hogy az apostolok el­lopták Krisztus testét. A tények kemény sziklájáról ez a támadás is lepattan. Maguk a főpapok is a feltámadás tanú­ivá válnak. Megvesztegetik az őröket, hogy egy álhírt terjesz- szenek. Elismerik a feltámadást a katonák, akik ennek hírét je­lentik a főpapoknak. Mozdulni sem tudtak, amikor Krisztus fé­nyesen elvonult előttük. Bizo­nyít az apostolok lelkiállapota is. Krisztus szenvedése és ha­lála után bizonytalan volt a hi­tük, de biztos volt a félelmük. Mi lesz velünk? - gondolták. Az orrukat se merték kidugni rejtekhelyükről. Néhány napja ítélték halálra mesterüket és bí­rái még hatalmon voltak. Ilyen lelkiállapotban szó sem lehetett éjszakai sírrablásról. Az emberi ész tovább harcol a maga igazáért. Nem mondja, szó sincs itt sírrablásról. Az apostolok nem tudtak volna megküzdeni az őrökkel, kiket azért állítottak oda, hogy ennek a „csalónak” tanítványai el ne jöjjenek és el ne vigyék testét, mert akkor a baj „nagyobb lesz, mint előbb volt.” Az a test ott maradt, ahol volt, és minden test útjára, az enyészet útjára lépett. De nem oszlott fel az apostolok és főleg a nők képze­lete, amelyben élénken élt a szeretett mester képe. Nem, Jé­zus nem támadt fel. Élt azonban az apostolok lelkében és láto- másos valóság képébe öltözött. A női lélek alkalmas volt a fan­táziából valóságot kialakítani. Ezért látják először a nők, köz­tük a kétes előéletű Magdolna. Az ön- és tömegszuggesztió va­lóságnak szemlélte a szeretett mestert, és ezt a képet hirdette és hagyta reánk. Apostolok csalódása A tények kemény sziklájáról azonban ismét visszapattan a támadás nyila. Az apostolok egyszer s mindenkorra leszá­moltak Krisztussal. Nemcsak mert kiölte emlékét a páni fé­lelem a hatalomtól, hanem mert csalódtak reményeikben. „Mi reméltük, hogy helyreállítja Iz­raelt” - vallják az emmauszi tanítványok. Jézus nem teljesí­tette az ő elvárásaikat. Nem ki­áltotta ki a Róma elleni általá­nos felkelést, amit csodatevő hatalmával győzelemre vihetett volna. Mindez nem történt meg. Szenvedésével és halálá­val kompromittálta magát. Most már nem állhatnak mellé, aki becsapta őket. A főpapok, írástudók és a nép vénei még élnek, és ugyanazok, akik Krisztust halálra juttatták. Ösz- szetartottak tehát, megbeszél­ték, hogy mászhatnának ki szo­rongatott helyzetükből. Az asz- szonyok? Biztosak voltak Jézus halálában. Lelkűk fájdalmán túl nem tekintettek messzebbre. Amikor „kiment a szombat”, kimentek, hogy befejezzék a balzsamozást. Ézért vásároltak balzsamozó szereket. Már be­szél Jézus Magdolnához, tje nem ismeri fel. „Szeme tartóz­tatva volt”, azaz teljesen lehe­tetlennek tartotta á feltámadást. Még a nők lelkében sem volt el­képzelés és vágy Jézus feltáma­dásáról. Jézus sírja kemény szikla, amelyről minden támadás le­pattan. Volt, aki a sziklára gon­dolt. Földrengés volt, vélte, a szikla megrepedt. A holttest be­lehullott a repedésbe és örökre eltűnt. így Jézus környezete fá­radság nélkül beszélhetett fel­támadásáról. Életünk egyensúlya A szikla azonban ma is meg­van és látható. Nyoma sincs rajta repedésnek. Egyébként is, amikor Péter és János betekin­tettek a sírba, összehajtogatva találták a halotti lepleket, külön helyen azt a kendőt, amivel arcát betakar­ták. Netán a halott, mielőtt a szakadékba zuhant, össze­hajtogatta szemfedőjét? ... Badarság! A támadá­sok nyilai te­hát meg se karcolták a fel­támadás szik­láját. El kell ismernünk, hogy a magára álló emberi elmének nehéz megérteni és befogadni a feltámadás hi­tét. Korunkban nem látunk fel­támadott halot­takat. Aki egy­szer belépett Kharon ladik­jába és döngve becsapódott mögötte a ha­lál kapuja, azt nem hozza vissza a legnagyobb fájdalom sem. Nem vetjük meg a prob­lémával birkózó ember küz­delmét. Hogy azonban a feltámadást értelmezni tudjuk, nem hagy­hatjuk ki Szent Péter első pün­kösdi beszédének megállapítá­sát: Isten feloldozta a halál bi­lincseit és feltámasztotta öt. Krisztus feltámadt, mert nem­csak ember volt. Feltámadása nemcsak isteni természetének bizonysága, hanem rámutat az örök szellemi lét, közönségesen kifejezve a másvilág valóságára is, amely nélkül földi életünk ingatag bizonytalanságát nem tudnánk elviselni. A kereszténység a feltáma­dás zászlajával indult törté­nelme fájdalmas, de bizakodó útjára. Hithirdetésünknek egy volt értelme és célja, sikerük­nek egy volt esélye és eredmé­nye, ami elhangzott Mátyás apostol megválasztásakor: Szükséges, hogy valaki velünk együtt tanúskodjék az Úr Jézus feltámadásáról. Ez a tanúságté­tel volt minden igehirdetés alapja: Krisztus meghalt bűne­inkért, eltemették, de harmad­napra feltámadt. Amikor Pál ezeket írta, a feltámadott jele­nésének tanúi még éltek. Életünk egyensúlya ezen a boldogító, optimista tényen alapul: Valóban feltámadt. Miklós Béla kanonok Városi környezetben talajt vesztett szokássá silányult e szép hagyomány. A felnőttek akkor járnak el helyesen, ha el­lenállnak a csemeték élő nyuszi iránti könyörgésének. Lakás­ban a nyuszigyerek olyképp érzi otthon magát, mint a fán fészket rakó ember érezné, ha ily botorságra vetemedne. Tény, hogy a nyuszi nem való lakásba. A nyusziért kö­nyörgő kisgyerek pedig meg­érti, ha szép szóval elmondják neki, hogy a nyuszi bizony szenved a lakásban, ha igazán jót akar a kis állatnak, akkor anyjával és ‘alomtestvéreivel hagyja őt. Ha a nyuszi beszélni tudna, elmondaná neki, hogy mennyire rémült a sok idegen ember között. Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra: megkíméljük az állatot az értelmetlen szenve­déstől, gyermekünket a szomo­rúságtól, ami akkor éri, amikor végül meg kell válnia a nyuszi­tól, magunkat pedig a végső so­ron kidobásra ítélt állat iránt ér­zett lelkiismeret-furdalástól és a tőle való megszabadulás gondjaitól. Magyar Állampapír Diszkont Kincstárjegy Egerben jegyezhető: Lánchíd2000 ‘Befektetési JACap Észak-Magyarországi Regionális Képviselet, 3300 Eger, Érsek u. 8. Telefon: (36) 428-330,428-708 Jegyezhető: 1-3-6- 12 hónapos futamidővel. Elérhető hozama: Nettó évi 34 % Garancia feltételek: Valamennui MAGYAR ÁLLAMPAPÍR ra és azok kamataira soha el nem évülő állami garancia érvényes. Értékpapírszámlán tarthatók, a befektetőnek magát az értékpapírt nem kell őriznie, így az nem ueszíthető el és nem tulajdonítható el. M. S. mester Krisztus feltámadása című képét az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom