Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-13 / 87. szám

10. oldal Mozaik 1995. április 13., csütörtök TÓTH ANTAL: Az első orosz S záll a miatyánk monoton moraja a csöppnyi erdő tisz­tásán. Nem is erdő ez a töl­gyes, pöttöm sziget, borzas csomó csupán a szántóföldek barna gyű­rűjében. Lusta tavaszban szuny- nyadnak a rügyek, süketek még, távol a páskomnál hallgat a rét. De Szombathely fölött a zümmögő liberátorok gyorsan átveszik a lenti szólamot. Ég és föld csodála­tos harmóniában egyesül. Mi­csoda képtelen harmónia! Ha­lálra készül a kis csapat. Várják az oroszokat. Lehetnek vagy ötve- nen: asszonyok, leányok, ki- sebb-nagyobb gyerekek és egyet­len férfi. Az anyák majd megfojt­ják, úgy szorítják magukhoz a legkisebbeket, a tipegők meg nagyanyjuk szoknyája köré cso­portosulva babrálnak a temérdek ránccal. Andráska - istenem, az idén elsős lenne már szegényke! - hosszan nézi a vadkörtefán felej­tett tavalyi örvösgalambfészket, amelyikből nem sikerült kicsúz- liznia a tojásokon ülő sárga csőrű, szép, szürke madarat. Az oroszok mindenkit lelőnek. Ezt hallották valamennyien. Egyedül Pirog Iván - az első világháborúból itt ragadt muszka - vélekedik más­képpen. Biztosan azért, hogy védje saját fajtáját. így aztán vad tatár, vérengző mongol, gyilkos török és villogó fogú fekete szem­esen félelmetes keveréke lett az orosz katona. Ima közben fel-fel- tör a zokogás, mégis valami meg­foghatatlan belső nyugalom, va­lami érthetetlen beletörődés árad szét a földi élettől búcsúzokon. A gyerekek még inkább tudomásul vették a megváltoztathatatlant, hi­szen anyut átkarolva, nagymamá­hoz bújva semmi se lehet olyan rettenetes. Meg aztán alaposan felkészültek a nagy útra. A létező összes imát és templomi éneket legalább ötször elismételték, még az asztali áldás sem maradt ki. Bözsike, a csípőficamos öreglány, híres templomi előimádkozó. Ki­pirulva, teljes átéléssel vezényli szüntelen az önmentő áhítatot. Megbánták összes bűneiket, le­endő gyilkosaiknak megbocsátot­tak, hát biztosak abban, hogy mindannyian a mennyországba jutnak. Sűrűsödnek a légvédelmi ágyúk fehér pamacsai Szombat­hely fölött, de a gépek ügyet se vetnek rájuk. Ettől aztán sértődöt­ten bárányfelhővé csoportosulnak, és Vép felé veszik az irányt a csí­pős nyugati széllel. Kezdetben egy a tízhez fogadtak a férfiak a találatra, hanem ebben az öröm­ben nem volt részük, hát gonosz szórakozásuk lassan elmaradt. Régen elharangozták volna már a delet, ha Vasszilvágy kis templo­mának nagyharangja megvolna még. Nincs meg, elvitték. A déli vonat se jár. Bármilyen hatalmas az Úristen, hogyan tudathatná nélkülük az időt? A vekkerek a fa­luban maradtak - már amelyiket előre el nem dugtak -, az a néhány zsebóra meg a házőrző férfiak ru­hájában lapul. A nap talán irányt mutathatna! Ez azonban nem ju­tott eszébe a Mindenhatónak. Ho­gyan is juthatott volna eszébe, amikor nem győzi kapkodni ősz fejét erre a tébolyult földre te­kintve. Szerencsére Nyúl Józsi, az egyetlen hadfi, időben befejezte a túlélés parányi szalmaszálát meg­testesítő nagy művét. Reggel óta dolgozott rajta. Gondosan simítja a hosszú botra kötözött fehér zsebkendő csücskeit. Igen, a felté­tel nélküli megadás! Józsi katona­viselt ember, sőt vitéz. Amikor néhány órányi hazafias szolgálat után hazaszökött a szomszéd falu­ból, azonnal megkapta a „váti vi­téz” kitüntető címet, s folytatta kó- tyagos életét. El sem bújt, nem is keresték. Hiába csúfolják, rajta kívül egyetlen vitézt se tud felmu­tatni a falu. Se ilyent, se olyant. Jó volt ez a kis kitérő, mert fekete kánya köröz az erdő fölött. Két kör, hét kár. Bajt hoz ránk. Hess innen, sötét madár! Késő már! Rohan a figyelő az északi bo­korból, suttog és kiabál egyszerre: „Jönnek! Jönnek az oroszok! Két lovas katona Acsád felől!” Ütött a végső óra. Az embercsomó ki­sebbre zsugorodik, egyetlen sírás és jajgatás az egész. Az elkövet­kező néhány perc maga az örök­kévalóság. Hirtelen géppisztoly­sorozat ropogtatja a fák felső ágait. Ez a sorozat aztán végkép­pen lenyeste a remény halovány bimbócskáit is. A csöppök kékek a szorítástól, a nagyobbja meg el­tűnt a bő szoknyák alatt. Magasba lendül a megadás fehérjele. Recs- csen az ág, szürke ló szeme, gép­pisztoly csöve együtt mered, lehe­let megáll, s lováról leszáll az első orosz katona. Leányképű szőke fiú, szinte gyerek még. Fürkészve körülnéz. Hamar átlátja a helyze­tet, fegyverét vállára veszi, hogy Józsi merev kezét szelíd mosoly- lyal lehajthassa, majd lovát ve­zetve nyugodtan közelebb lépdel.- Kák gyéla, mamka? - kérdezi a kör szélére szorult Róza nénitől.- Ó, édes fiam! - válaszolt az öregasszony, mert a „mamka” szó alaposan szíven ütötte. Összeölel­keznek, veregetik egymás hátát, szemükben csillog a könny. Szé- gyelli a kis orosz, hát elfordul rö­vid ideig. Mi volt a korábbi döb­benet ehhez a pillanathoz képest! Senki se érti a dolgot, nehezen eszmélnek. Istenem, hát életben maradtunk? Szűzanyám, hát meg­hallgattál minket? Patakokban fo­lyik a könny, az öröm könnye, az élet könnye. Ilyen pillanat csak egyszer adódik. Kezet fognak a kiskatonával, simogatják, kínálják erősen, ő meg a kör közepén mo­solyog. Közben megérkezett a ta­tárképű is. Vele kissé bizalmatla­nabbak kezdetben. Olyan furcsán állnak a szemei! Mindenki beszél, hadonászik. Nem fogják fel az idegen szavak jelentését, mégis tökéletesen értik egymást. Vége a háborúnak! Élünk! Élünk! Kit ér­dekel már a kolhoz, a csajka meg a közös asszony! Földre kerül a nagy keszkenő, ráültetik a két fiút. Gyűlik a víz, a bor, a sós vekni meg a mákos kalács. Maszatos képű fiúcska éppen csenni készül egy jó szeletet, de az anyja kezére legyint szelíden. Illetlenség ez. Észreveszi a szőke orosz, ölébe kapja a gyereket, markába nyomja az áhított darabot. A lovaknak ugyancsak kijut minden jóból. Tépik nekik az elszáradt füvet, kenyérrel tömik, itatják őket.- Germánszki szoldát? - hang­zik a kötelező kérdés.- Az aztán egy szál sincs, mind elmentek - felelik kórosban. Róza néni egészen kivirul. Igazi hősnek érzi magát. Őt szólította legelő­ször! Meg is ölelte! Minden oka megvan az örömre, mert olyan csúnya szegényke, hogy édesany­ján kívül senki se merészkedett odáig, ő is csak egyszer-kétszer, még kislány korában. Lesz miről mesélnie élete végéig. Egyedül vi­tézünk duzzog magában, mert neki nem hálálkodnak. Pedig szentül hiszi, hogy az ő fehér zsebkendője hárította el a végve­szélyt. Az asszonynép már csak ilyen! Húsz percig tarthatott az életre szóló csoda. A két katona sűrű hálálkodás, kézfogás és ölel- getés közepette, hosszú integetés­től kísérve Vát felé vette útját. A túlélők meg összeszedték cók- mókjukat, s Bözsi parancsnoksága alatt hazaindultak. Teli torokból zeng a Boldogasszony anyánk. E nnyi év távlatából tudom már, hogy a szép barna Ilonka nagyon rosszul tette, amiért a faluban maradt. A szal­makazal tetejét meg végképpen helytelenül választotta búvóhe­lyül. Azt is tudom, miért nem csörgött többet a vekkerünk, s mi­képpen maradt árván a két Szalai gyerek. Megértettem, mitől sűrű­södtek a ráncok szegény apám homlokán. Meg ezernyi mást is! Bár a dolgok szorosan összefügg­nek, ezt az emléket mégsem keve­rem semmi mással. Külön őrzöm ott legbelül, a legtisztább helyen. MILYEN LESZ A TAVASZ-NYÁR FÉRFIDIVATJA? Kevesebb nyakkendő, több kényelem A nyakkendők „fojtogatásától” és a bélelt zakók melegétől szenvedő férfiak hamarosan fellélegezhetnek: a divat diktá­torai az idei tavaszi-nyári szezonban a kényelmet helyezték előtérbe. Még az úgynevezett városi és szabadidős viseletek között is egyre jobban elmosódnak a korábban éles határok. A Magyar Divatintézet iparművész tervezője, Kovács Emília szerint igazán színes és kellemes tavasz-nyár vár a di­vatot kedvelő férfiakra. Egy­szerre lehetnek elegánsak és sportosak. A kényelem ellenére to­vábbra is főszerepet játszik majd a zakó, csak éppen vé­kony alapanyagokból, puha gallérral „könnyítve”, akár­csak egy ingblézer. A klasszi­kusabb egysoros, három vagy négygombos, karcsúsított zakó szabásvonalához a válla­kat kevésbé hangsúlyozzák. A duplasoros, hatgombos zakók pedig kifejezetten hosszított fazonúak. Akárcsak a hölgyeknél, itt is meghatározó lesz a réteges öltözködés. Kiemelt szerephez jut a mellény, amely a legú­jabb irányzat szerint zakó nél­kül talán még divatosabbnak is mondható. Újra visszatér az ing és pulóver együttese, amely nem is olyan régen slá­ger volt. Feltehetően a kényelem és a praktikusság születik újjá. Kovács Emília szerint a nadrágdivatban is a kényel­mes, bővebb szabásvonal hó­dít, amelyhez ízlés szerint fel­hajtó is társul. A nadrágok él­lel vagy él nélkül vasaltak. A duplasoros zakóhoz újra na­gyon széles nyakkendőt aján­lanak. Az ingek is lezserek, bővek, s igen gyakran nyak­kendő nélkül viselhető álló gallérmegoldásúak. Milyen is a divatos férfi­cipő? A tervezők szerint ezen a téren kevés az újdonság. To­vábbra is a lábfejen magasan záródó forma lesz a divat, amely tavasszal, illetve nyáron bőr-vászon kombinációval, részekből szabottan válik a legdivatosabbá. Németh Receptajánlatok Rakott metélt Kivajazott jénaiba egy sor tész­tát teszünk a kimaradt maradék szélesmetéltből. Szórunk rá cu­korral elkevert darált diót. Erre egy újabb sor tészta, majd cuk­rozott kakaó, ismét tészta, majd cukrozott darált mák, megint tészta, aztán baracklekvár. A te­tejére cukorral kivert kemény habot öntünk. Sütőben átforró- sítjuk, míg a hab kemény nem lesz. Nagy kockákra vágva tá­lalható. Rizibizi Üveges zsenge borsó levéből öntünk a maradék párolt rizsre egy keveset, majd sütőben fedő alatt átforrósítjuk. Utána hoz­zákeverjük a zöldborsót. Ha a borsó a megmaradt mennyi­ségbe sok lenne, az sem gond, mert majonézes borsó készíté­séhez felhasználható. Ha megtakarított pénzét biz­tonságban, de magas ka­mattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb idő­re lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpa­pír, amely erre az időszakra igen kedvező, 28,5%-os ka­matot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kama­tozó Kincstárjegy teljes biz­tonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. április 18-21-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. április 21. Évi bruttó kamata 28,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank kijelölt fiókjaiban a futamidő alatt napi árfolyamon adható és vehető. Ugyanakkor vissza is váltható, de ekkor csak a név- értéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamato­zó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Bátonyterenye, Szécsény • Magyar Hitelbank 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • MNB Nógrád Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) Kamatozó Kincstárjegy 1996/IV Erős és biztonságos A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom