Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-06 / 55. szám

1995. március 6., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal Akik sokat tettek a gyógyulásom érdekében Pár hónappal ezelőtt feküdtem a budakeszi MÁV-kórház re­habilitációs részlegén, dr. Szánthó Miklós igazgató fő­orvos osztályán. Kétágyas szo­bákban voltunk elhelyezve, az ellátásra sem lehetett pana­szunk. A főorvos urat talpig igazi embernek ismertem meg, aki nemes jellemével vívta ki őszinte elismerésemet. Ember­séges, jóindulatú, munkáját na­gyon lelkiismeretesen végezte. Méltán lehet ifjú kollégáinak példaképe. Köszönöm, amit ér­tem tett. Oláhné Lehoczky Jolán gyógytornász mindent elköve­tett, hogy engem sikerélmény­hez juttasson. Rengeteget fog­lalkozott velem, köszönöm neki, hogy annyi sok mindenre megtanított. (Két agyvérzés és két súlyos műtét után voltam, a jobb oldalam teljesen lebénult.) Marika a fizikoterápián, szinte odajártam jól kibeszél­getni magam a kezelések alatt. Ő mindig kedves és derűs volt. A mindig mosolygós Marika főnővér. Mikor ő jött be a kór­terembe, még a nap is szebben sütött. És a nővérek mindig mosolygósán jártak. Köszönöm a salgótarjáni mentőállomás dolgozóinak, hogy több alkalommal szállítot­tak Budakeszire (itt végezték a karotisz-műtétemet is). Dr. Mogán István főorvos úr műtött meg. Azóta jobban ér­zem magam. Nem tudok eléggé hálás lenni a főorvos úrnak. Utoljára, de nem utolsósor­ban dr. Dán Gellértnek, a sal­gótarjáni 16-os körzet orvosá­nak tartozom köszönettel, mi­vel ő tette nekem lehetővé, hogy abba a patinás intézetbe kerülhettem. Kérem mindannyiukra a jó Isten áldását, hogy még sokáig végezhessék e nehéz, de nemes feladatukat. Baksa Sándorné Salgótarján KÜLDJÖN EGY TÖRTÉNETET A csókos csók Egy kis falusi cukrászda volt az első munkahelyem. Fiatal voltam és szép. A mozi közel volt hozzánk, így aztán, aki odament, minket sem került el. Csokoládét, cukorkát vet­tek, süteményt fogyasztottak és szörpöt, limonádét ittak. Nagy volt a forgalom egy- egy mozis napon, különösen nyáron, a fagylalt miatt. Jól emlékszem, akkoriban egy nagy gombóc még csak egy forintba került. Nagyon sze­rettem a fagyit adogatni, no meg nyalogatni is. Nagy szenzációnak számított egy jó fűm megtekintése. (Hintón járó szerelem, Körhinta, Dankó Pista stb. ) Ifjú voltam, mutatós, kar­csú termetű, s szép fekete, hosszú hajam két coffba fonva hordtam. Komoly ter­mészetemnél fogva nem értet­tem a tréfát. Az egyik nap, estefelé, mo­zikezdés előtt, négy fiatalem­berjött a cukrászdába, és ren­deltek.- Kérek tíz deka habcsókot - mondta az első.- Én mézescsókot kérek tíz dekát - így a második.-Csokoládés csók van? - kérdezte a harmadik.- Igen, van - feleltem.- Kérek tíz dekát - mondta, de vele együtt a többiek is el­kezdtek kuncogni. Én komoly maradtam továbbra is, s szé­pen kimértem a harmadik adag puszedlit.- Kislány! Én csókos csó­kot kérek! Húsz dekát. És a fele a magáé! - közölte a ne­gyedik fiatalember. No, erre aztán kitört a hatalmas neve­tés!- Ezzel nem szolgálhatok - feleltem kissé kipirult arccal, de büszkén.- Kár!... Én most ezennel megrendelem - mondta za­vartan a fiú. De mivel választ már nem kapott, illedelmesen elnézést kért, s a többiekkel együtt távozott. Azóta is, sok év elteltével, szívesen emlékszem vissza a régi szép időkre és a csókos csók igaz történetére. Nemes Sándorné Salgótarján Ismerje fel, mi van a fotón! Mai felvételünk épületrészlet­ről készült. Hol fotóztuk, mit ábrázol rejtvényképünk? Múlt heti feladványunkat azok fejtet­ték meg jól, akik a tari, Körösi Csorna Sándorról elnevezett sztúpára voksoltak. Rejtvény­albumunk e heti nyertese: Varga Magdolna, Mátranovák, Bocskai út 4. Gratulálunk! Suli-slágerlista - Bárki nevezhet a dalokra ___— A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola 2. c osztálya Új rovatot indítunk mostan­tól útjára, amelyben a megye középiskolás diákjai által ké­szített slágerlistákat közöl­jük, az összeállítók csoport­képével együtt. 20+1 mai zeneszerző, elő­adó, vagy előadók nevét kérjük, bármely műfajból. Az osztá­lyokról elfogadunk jó minő­ségű színes, vagy fekete-fehér képet, szükség esetén természe­tesen lapunk fotóriporterei is elkészítik azt. A sort a salgótarjáni Tán­csics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola II. számviteli szakos diákjai in­dítják. íme, az ő összeállításuk: 1. Guns ’N' Roses: Paradise City 2. Bon Jovi: Always 3. Stilt skin: Inside 4. Aerosmith: Crazy 5. Fun Factory: Pain 6. Republic: 67-es út 7. Ace Of Base: Livin’ In Danger 8. East 17: Stay Another Day 9. Take That: Sure 10. Ice Me: It’s a Rainy Day 11. Dj Bobo: Love is All Aro und 12. Sípos F. Tamás: Nincs baj, Baby! 13. Soho Party: Gyere, táncolj! 14. Ini Kamoze: Here Comes The Hotstepper 15. V96: Love Religion 16. Madonna: Take a Bow 17. Edda: Sziklaszív 18. Rednex: Cotton Eye Joe 19. Mester és tanítványai: Kis herceg 20. Tankcsapda: A legjobb mé reg + 1. Socio Psychotics: Since I’ve got this F. Guitar Virág helyett A nemzetközi nőnap köszöntése az utóbbi években meghittebb, őszintébb lett. A hivatalos szó­noklatok helyett nagy tisztelet­tel, szeretettel adunk át egy szál virágot a nevelésért, a gondos­kodásért, a szerétéiért, azért a csodálatos női képességért, amely sokszor a nehéz napokat is ünneppé varázsolja. Nőnek lenni sohasem volt könnyű. Ma különösen nem, mivel nagy teher hárul rájuk. És mennyi női találékonyság, szervezőkészség, megértés szükséges a család nyugalmá­nak és biztonságának fenntar­tásához. Amit a nők adnak ne­künk lelki erőben, munkabírás­ban és szere te then, az gyakran emberfeletti. Zárjuk hát szí­vünkbe ezen a napon a gőgi­csélő kisbabá­kat, a kacsint­gató tizenéves lányokat, a bol­dogságtól viruló mennyasszonyo­kat, az édesa­nyákat, a felesé­geket, az ara­nyos nagyma­mákat, dédima- mákat. Engedjék meg, hogy mi, férfiak, őszintén köszönetét mondjunk Önöknek, tisztelt hölgyeim, mindazért, amit a családért, a nagyobb közössé­gért tesznek. Kívánok mindany- nyiuknak kiszámítható jövőt, biztos megélhetést, családi és társadalmi békét, több örömet és boldogságot! Keményvári István Nyugdíjasok Nógrád Megyei Érdekvédelmi Szervezetének elnöke Edent akarunk, vagy szeméttelepet... Zagyvaróna Salgótarján közművesített külpereme. Mindez azonban cáfolandó, hiszen az idevalósi állam­polgárok kénytelenek elvi­selni a sarat és a bűzt. Egyes utcák ugyanis már nem felelnek meg a legalap­vetőbb közegészségügyi előí­rásoknak. Főként a Posta utca lakói szenvednek az áldatlan állapottól, akik elmondották, hogy a 20-30 családból alig tíz van tekintettel a többi la­kóra. A mosdóvizet az utcára öntik, a szennyvizet pedig a patakba engedik, ami előbb­utóbb - sajnos - a talajba jutva elérheti az ivóvizet. A sáros, bűzös utcán a hamu la­pátszámra hever. Ezt viszont már nehezen tudja elviselni, aki betartja az előírásokat. A polgármesteri hivatal kö­telezte a háztulajdonosokat a derítő használatára, de ezt egy pár család mégsem akarja tu­domásul venni. Az emberi felelőtlenség példája ez. Szomorú, hiszen csak egy földünk van. Rajtunk múlik, hogy éden, vagy szeméttelep marad-e utánunk. Susán Jánosné (Báma) Nem dohányzom, mégis füstölgők Ismét a Füleki úti parkról kívá­nok néhány sort írni. Lapjuk 1994. december 19-i számában Gordos Zoltán fogott tollat az itt lakók nevében, a park érde­kében. A december 27-i lapban a parkban álló EOA-682-es furgonról írottakat fotóval is il­lusztráltam, amint annak tetején állva alapozzák a plakát hirde­tőtábláját. Mindkét cikk süket fülekre talált az illetékeseknél! Elmúlt egy hónap. A fent említett furgon február 17-én újból megjelent. Természetesen az átázott parkon keresztül, hogy a Camel-cigarettát nép­szerűsítse. Nem dohányzom, mégis füstölgők. Miért kell olyasmit reklámozni, ami káros az egészségre? Megnézhetjük, milyen állapotban maradt az akció után a gyep. Kérdezem: ebben a városban mindent lehet büntetlenül cse­lekedni? Kezdek elfásulni.. P. Tóth László Salgótarján OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Ki felel az elhunyt munkavállaló tartozásáért? Sz. J. szécsényi olvasónk gépkocsivezető édesapját a munkál­tatója kártérítésre kötelezte, mert amikor egy rakomány bú­tort szállított a szomszéd város egyik bútorüzletébe, a sza­bálytalan rögzítés miatt az áru egy része megrongálódott. Néhány nap múlva édesapja egy közlekedési balesetben el­hunyt. A cég most tőle, az örö­köstől követeli a kár megtérí­tését, holott levélírónk úgy véli, ennek semmi jogalapja nincs, velük semmilyen jogvi­szonyban nem áll. A munkaviszony a munka- szerződés megkötésével jön létre, és megszűnhet közös megegyezéssel, vagy bárme­lyik fél részéről történő fel­mondással. A munkavállaló halála is megszünteti a mun­kaviszonyt, mert a továbbiak­ban nincs meg annak a lehető­sége, hogy a felek egymással szemben jogaikat gyakorol­hassák, illetőleg kölcsönösen fennálló kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A munkavál­laló örököse sem a munkavi­szonyt, sem a tagsági viszonyt nem örökölheti, csak azokat a vagyoni jogokat (ingóság, in­gatlan, üzletrész tulajdonjoga), amelyek a Polgári Törvény- könyv szerint az örökhagyó hagyatékát képezik. Ebben a jogértelmezésben a munkál­tató tehát nem követelheti az örököstől az elhunyt munka- vállalóval szemben támasztott anyagi kára megtérítését és nem érvényesítheti követelését munkaügyi jogvita keretében sem. Mégis, hogyan juthat hozzá a munkáltató jogos kártérítési igényéhez? A jog lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató az örökös­sel szemben a polgári bíróság előtt pert indítson, mert az el­hunyt dolgozó tartozását - például az okozott kárt -, mint örökhagyói tartozást is fel le­het fogni, és ebben a jogértel­mezésben a hagyaték átadását követően az örökös a hagya­téki tartozásokért is felelőssé válik. Ha a hagyaték tárgyai már nincsenek olvasónk birto­kában, akkor az örökség érté­kének összegéig egyéb vagyo­nával is helyt kell állnia. Olva­sónk hiába berzenkedik tehát, édesapja munkáltatója ebben az esetben jogszerűen szólí­totta fel tartozása rendezésére. Dr. L. E. k Az oldalt szerkesztette: Kovács Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom