Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04-05 / 54. szám

10. oldal 1995. március 4., szombat Rejtvény - JÁTÉK Ötletparádé: kifestő gyerekeknek Te ezt még úgysem érted... Most Anyu mondta. Pedig 6 nem szokta mondani, de mikor hazajött a szülőiről, nagyon fel völt húzva, és úgy vágta oda a fogasra az új télikabátját, hogy a lendületet Öcsi is megirigyel­hette volna. Mi a baj? - kérdeztem, pedig én sem szoktam ilyeneket kér­dezni, de most nem értettem, hqgy miért pörgött be, hiszen mindenből javítottam... Semmi, mondta Anyu, és megpróbált rám mosolyogni, elég jók a jegyeid, csak így to­vább... Akkor a télikabát magá­tól lecsúszott a fogasról, én meg lehajoltam, hogy felve­gyem, de anyu elém ugrott és belerúgott a télikabátba. Abba a szép galambszürkébe, aminek úgy örült! Amit háromszáz fo­rintért vettünk az akciós piacon, és 'olyan jól állt neki, hogy mindenki megcsodálta. Olyan volt benne, mint egy manö­ken... Ne haragudj, mondta, kibo­rultam. OK, mindenki kiborulhat, gondoltam, és kerestem egy fo­gast a galambszürkének. Tedd a beépített szekrénybe, mondta Anyu, soha többé nem veszem föl... Értetlenül tartottam a ke­zemben a galambszürkét, puha Volt, könnyű és belül arany­színű selyemcímkén virított a cég neve, ahol készítették, Ka­liforniában. Mennyit hülyéskedtünk, amikor megvettük! Arról be­széltünk, hogy él egy dúsgaz­dag nagynénink Kaliforniában, ányu szerint Agatha néninek hívják, és időnként meglep bennünket ruhacsomagokkal. Most például ezt a gyönyörű té­likabátot küldte Anyunak kará­csonyra, nekem meg azt a se­lyem fényű trikót, amit egy kar­tondobozból halásztam ki, Öcsinek meg a kék pulcsit két elefánttal. Hát ilyen kedves ez az Agatha néni! És az egész cucc csak négyszázharminc fo­rintba került a piacon, és Anyu lelkesen számítgatta, hogy lega­lább háromezerötszáz-hetvenet spóroltunk, és Öcsi mondta, hogy akkor abból legalább szá­zat elverhetünk a cukrászdában, és Anyu vett is négy krémest. Most meg tessék. Rugdossa a kabátot... Te se hordhatod, meg Öcsi se, amit ott vettünk, mondja. És soha többé nem megyünk ilyen szegények piacára. Azt hittem, leég a pofámról a bőr... Mind­egy, elmondom. A szülői érte­kezleten Königné mellett ül­tem. Mikor vége lett, együtt mentünk a fogashoz, ő leakasz­totta a bundáját, én meg a kabá­tomat. Mikor már félig belebúj­tam, Königné megfogta a kabá­BZJTVÉRV V MSaSTR ÉS K3ÉE3T0 Sokféle rajzos játékkal, ötletesfejtörőkkel, különleges rejtvényekkel és kiszínezhető képekkel várja a kisiskolásokat a Tapsi. Megjelenik kéthavonta. Ára 55 forint tot és megnézte a címkét. És kacagott, érted? Kacagott! Na­hát, ez tényleg az, mondta. Mennyire örülök, hogy ilyen jó helyre került ez a finom darab! Az unokahúgom küldte Kali­forniából, nekem az ujjaimra is szűk volt, sőt a bejárónőm se fért bele, így aztán odaadtam, amikor jöttek gyűjteni. Örülök, hogy Cilikém egyik kis osztály- társnőjének anyukája kapta meg, hát igen, akinek ilyen kis- lányos alakja van! Ezt mondta a kövér Königné és még puszit is dobott felém... És te ettől vagy így kibo­rulva? - kérdeztem Anyut. Hát mi van abban? Pénzért vettük az akciós piacon! Sunyi, aki a leggazdagabb az osztályban, folyton azzal dicsekszik, hogy milyen olcsón veszik a cucco­kat a kilós butikokban a mamá­jával. Sunyinak még a fenekén is flitter van, kilós flitter! Sunyi megteheti, mondta Anyu, mert Sunyiék gazdagok. És Königék is gazdagok. De mi nem tehetjük meg, mert szegé­nyek vagyunk. Minket ez meg­aláz. Anyu, ez hülyeség! kiabál­tam. Hát ha mi szegények va­gyunk, akkor nekünk jár a sze­gények piaca meg a kilós butik, meg minden, ami olcsó, nem? És szégyelljék magukat a gaz­dagok, ha ott vesznek valamit, de ők dicsekszenek vele! Anyu legyintett. Ők csak viccből csinálják, vagy divat­ból. Hagyj békén, Dorka, te ezt még úgysem érted. Tényleg nem értem, pedig gondolkoztam rajta. De lehet, hogy nem is akarom megérteni. (Janikovszky Éva írása a feb­ruári Kincskeresőben.) Játsszon velünk, érdemes! Szombatonként és kedden­ként találkozhatnak rejtvény­oldalunkon a játékban részt­vevő skandináv típusú ke­resztrejtvényekkel, melyeket két-két közlés után, tehát for­dulónként is beküldhetnek, de együttesen is, a tizenkettedik rejtvény megfejtése után. For­dulónként 3-3 rejtvényalbu­mot sorsolunk ki, a játék vé­gén egy kis háztartási robot­gépet (a Shakespeare-dráma címéért). Az egyes fordulók megfej­téseit mindig a következő hét keddjéig szíveskedjenek be­küldeni szerkesztőségünkbe. A február 18-án és 21-én megjelent feladványok helyes megfejtéséért rejtvényalbumot nyert: Kelemen Péter, 3063, Jobbágyi, Táncsics M. út 20., Miklós Endréné, 3182, Ka- rancslapujtő, Rákóczi út 156., Tolnai Nándorné, 3100, Sal­gótarján, Szerpentin u. 14. A gyermekek közül - a feb­ruár 18-i megfejtésért - Gere Tamás (2649, Dejtár, Ifjúság u. 24.) nyerte egy éves időtar­tamra a Tapsi rejtvénymaga­zin és kifestő számait. Állati történetek - nem csak állatbarátoknak Sanyarú gorillasors Szegény Ivan! A most 30 éves gorillát kegyetlen gazdái ma­gányos életre kárhoztatták az egyik tacomai (Washington ál­lam) szupermarketben: a ket­reclakó óriásmajom most látott életében először nőstényt. Ivánt hároméves korában fogták el Afrikában, és szállí­tották az Újvilágba. 27 évig az üzlet élő reklámja, vevőcsalo­gatója volt. Most az atlantai ál­latkert lakója lett, és három hó­napos karantén után összerak­ták három nőstény gorillával és két fiúval! Ivan morogva és izgatottan rohan ide-oda, de nem az öröm­től. Az igazgató szerint nem mutat szexuális érdeklődést, a maga területét akarja elkülöní­teni, és jobban érdeklik a láto­gatók, mint a társai. A tudósok szerint azonban ez csak átme­neti állapot. Dietrich Schaaf, az állatkert orvosa biztos abban, hogy nemsokára már csak a go­rillahölgyek fogják érdekelni. Az állatkertnek volt már egy hím gorillája, aki több mint 25 évig élt egyedül, de amikor egy közösség tagja lett, kedvet ka­pott a nemi élethez, s tavaly már született egy gyereke. így talán Ivan is rájön arra, hogy párosán szép az élet... Kutyamama hőstette Az amerikai kutyabarátok megdöbbenve értesültek arról, hogy egy kaliforniai kutyás nem akart bajlódni Sheba nevű rottweilerének kilenc kölyké- vel. Papírzacskóba dugva, élve elásta őket kertjében a megkö­tött mama szeme láttára, mivel a kicsik nem voltak fajtatiszták! Amikor gazdája másnap sza­badon engedte Shebát, az azon­nal kiásta kölykeit az egy méter mély gödörből. A kölykök élet­ben maradtak, s egy szomszéd, aki a mentőakció szemtanúja volt, azonnal értesítette a rend­őrséget. Az illetékes helyi állatorvos szerint a picik oxigénhiányban szenvedtek és sok homokot nyeltek, de különben kutya ba­juk. Máris jelentkezett 25 állat­barát, aki örökbe fogadná Sheba „törvénytelen” gyerekeit (a papa a szomszédban lakó labrador). Oakland város ügyészsége most fontolgatja, hogy állatkín­zás miatt vádat emel Sheba gazdája ellen. Park kutyáknak Megnyílt az Egyesült Álla­mokban az első városi park - kutyáknak. Noha az Ashland nevű településnek liberális vá­rosi tanácsa van, a gazdik egyetlen parkba se vihették be kedvenceiket. Minden tizedik lakosnak van kutyája, de eddig csak az utcán sétáltathatták őket. Larry Roven, aki maga is ebtartó, megelégelte az áldatlan helyzetet, és bizottságot szer­vezett, amely azért szállt harcba, hogy beengedjék a ku­tyákat a parkokba. Ez viszont a kutyátlanok ellenállásába ütkö­zött, így érdekes kompromisz- szum született: a város vezető­sége új parkot nyitott a négy­lábú lakosoknak. A kutyapark a város szélén található, itt a négylábú ked­vencek szabadon futkározhat- nak. S nem kötelező a póráz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom