Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-25-26 / 71. szám
6. oldal Közélet - Kultúra 1995. március 25., szombat RADICS ISTVÁN KÉPEI BALASSAGYARMATON Ami széppé és igazzá teheti az életet Radies István festőművész finom mívű rajzai, érzékeny fényű akvarelljei, különös módon mély tónusú olajképei és ragyogó színvilágú tűzzománcai láthatóak még március 28-áig azon a kiállításon, amely március elejétől várja az érdeklődőket a balassagyarmati Fráter Erzsébet Középiskolai Leány- kollégium galériájában. Ez az intézmény igen sokat tesz azért, hogy ne csak az itt lakó diákok esztétikai kultúrájának nevelésében játsz- szon valóban kiemelkedő szerepet, de ide vonzza a város érdeklődő közönségét is. Mindenekelőtt a Nógrádban élő vagy innen elszármazott képzőművészek alkotásiból rendezett tárlatai jelentenek szellemi izgalmat, rangot adva a Fábián Jánosné vezette intézménynek is. E sorban Radies István kiállítása méltán vonzott sok látogatót az elmúlt hetekben. Mindenekelőtt alkotásainak humanista tartalma az, amely napjainkban, amikor totális támadás folyik az ember szellemi lényege ellen, divattá, már-már kötelezővé válik a kultúra semmibe vevése, veszélybe került az értelmes emberi létezés lehetősége, mind többeket késztet arra, hogy keressék a művészet által közvetített teljesebb létezési formákat. Radies István pedig tudatosan kíván olyat nyújtani földijeinek, az általa szeretett nógrádiaknak, ami békességet hoz, ami sokakhoz szól érthetően, és mégis felemel. Mindig is vallotta, a rajz mint minden képző- és iparművészeti alkotás alapja viszonylag kevés eszközzel nagyon is sokat mondhat az embernek az emberről. A vonal elindul a végtelenből, megsúrolja a papírt, és elmegy a végtelenbe. Ami nyomában marad, az a művész legszemélyesebb vallomása, amit nem pótol semmiféle komputer sem. Kiállított rajzai között a Leányka című hordozza leginkább ezt a legszemélyesebb, az embert féltő üzenetet. Az akvarellek a művész szerelmes tájairól szólnak. Kisterenye, Karancsberény, Cser- hátsurány, Terény, és más nógrádi település szögletei tűnnek föl rajtuk, magukon viselve az idő múlását, itt-ott az enyészet nyomait, de az otthon vonzását is. Sokak számára meglepetés lehet az olajképek sora. Ezek közül több festmény már sikerrel járta meg például a tájképfestészeti biennálék kiállításait is. Radies István képei színvilágukban, távlatos mélységükben, itt-ott komorságukban különböznek a művész általában derűsebb sugallaté akva- relljeitől és zománcképeitől is. A Karan- csalja, a Mátrai tanya, a Lejtős utca, a Kistere- nye a szelídnek mondott nógrádi táj súlyosabb tartalmaira utalnak, az itteni élet keményebb, ellentmondásosabb voltát sejtetik. így ezek az olajképek a balassagyarmati tárlat meglepetései lehetnek, sokak számára. A tűzzománcok többsége ismert az érdeklődő nógrádi közönség számára. A Balga szüzek, Okos szüzek, a Pásztorünnep, a Család, a Kibontakozás és a többi már elismerést aratott a hazai és a nemzetközi tárlatokon. A művész éppen tűzzománcaival vívott ki méltó rangot a nemzetközi zománckiállításokon, s most gyönyörködhet bennük Balassagyarmat közönsége is.- mér Radies István: Elmúlás (rézkarc) Múzeumba kerül Acs Irén életműve A szécsényi születésű Ács Irén fotóművész a közelmúltban elnyerte a Soros Alapítvány támogatását, amelynek segítségével életműve - feldolgozott állapotban - a budapesti Legűjabbkori Történeti Múzeumba kerül. A múzeum fényképtára az ország leggazdagabb és legjelentősebb történeti fényképgyűjteménye. Feladata a vizuális történeti források gyűjtése, tudományos feldolgozása és publikálása. Ezért az intézmény örömmel fogadta Ács Irén fotóművész és fotóriporter ajánlatát, amely szerint 70 000 felvételt tartalmazó teljes életművét átengedte a múzeumnak. A fotóművész a Soros Alapítvány támogatásával ennek feldolgozását is segíti. Ács Irén 1959-től ’90-ig az Ország-Világ című lap fotóriportereként dolgozott. Munkái szerepeltek csoportos és önálló kiállításokon idehaza, Francia- országban és Izraelben. Fotóalbumai jelentek meg a Palócföldről és Hollókőről. A mintegy 60 000 fotónegatív és 10 000 színes diapozitív forrásértékű dokumentum. A múzeum két év alatt dolgozza fel a hatalmas anyagot, Ács Irén közreműködésével. - th Békés iparosok a Hadtörténetiben Díjazok és díjazottak (balról jobbra): Kovács Gábor, Dancsó István, Saxinger Gyuláné, Dombi András és Varga Ottóné fotó: Dániel tamás Csütörtöki lapunkban már beszámoltunk arról a kiállításról, ami a napokban nyílt a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. A „Kiállítás 1996-ért” három hetes időszaka alatt az ország legjobb kézműveseinek, akik az iparművészet és a népművészet elemeit ötvözik munkáikban, termékeit tekinthetik meg az érdeklődők. A nagy hagyományokkal rendelkező tárlatra közel ezren jelezték részvételi szándékukat, akik közül 180-at választott ki a szakmai zsűri Nógrád megyéből öten jelentkeztek és mind az ötüknek lehetőséget adtak a részvételre. Már önmagában az is egyedülálló az országban, de az különösen nagy elismerés, hogy minden nógrádi díjat is kapott a szigorú zsűritől. Természetesen a szakmában jártasakat cseppet sem lepte meg a nógrádiak sikere, hisz évről évre első helyeket, Saxinger Gyuláné díjnyertes kollekciója egyéb helyezéseket és külön- díjak sokaságát nyerik el. A díjátadó ünnepségen és az azt követő kiállítás megnyitóján szinte minden megye elküldte vezetőit, és több támogató vállalkozó is megjelent a múzeumban. Nógrád megye közgyűlését Kovács Gábor alelnök képviselte. További értékes ajándékokat ajánlott fel a salgótarjáni ÉVI ABC, a bá- tonyterenyei Lívia Csokoládé Kft. és a Nógrád Megyei Kézműves Kamara. A díjátadó ceremónia után az első emeleten nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. IRODALOMTÖRTÉNETI ÚJDONSÁG A PALÓCFÖLD 1995/1. SZÁMÁBAN József Attila életrajzi krónikája „Örömmel jelentem, hogy az 1994. évre meghirdetett országos Madách Imre Irodalmi Pályázat díjkiosztó ünnepségén van mit, van kinek és főként van miért kiosztani” - mondta volt Turczi István író január 20-án a balassagyarmati Madách-ün- nepségen. Pályázók és pályamunkások címmel elmondott értékelő beszéde is helyet kapott a Palócföld idei első számában, amelyről viszont e sorok írója jelenti örömmel, hogy megjelent és - ami ennél is lényegesebb - igencsak gazdag tartalommal. Az új lapszámból e helyütt két dolgot tartunk fontosnak megemlíteni. Az egyik a vitaszándék, amelyet a szerkesztőség Bilecz Endre Választás előtt - választás után című cikkével kapcsolatban megfogalmazott. Mindenkire számítanak, „aki képes gondolatait a terítéken lévő tárgykörben írásban kifejezni.” Ugyancsak tiszteletet érdemel az a mód, ahogyan Radó György emléke előtt tiszteleg a lap. Andor Csaba, aki nagyon jó ismerője nemcsak Radó jelentős irodalomtörténeti munkásságának -benne a Madách Imre életrajzi krónikájával -, hanem személyiségének is, olvasmányélményt jelentő írásban köszön el tőle. Szintén ő írt bevezetőt Radó e számban közzétett József Attila életrajzi krónikája (1905-1922) elé újabb adalékokkal szolgálva A szolnoki hídon című József Attila-vers keletkezéstörténetéhez is. Radó György torzóban maradt filológiai szakmunkájának első közlése elévülhetetlen érdeme a Palócföldnek.- csongrády Balassagyarmat különdíjasa: Kerestünk magunknak ellenséget Csak ez a kezdet ne lenne! Harmincszor megindul az ember, aztán sorra húzza ki a keservesen összerakott mondatokat. Nem lehet sablonos fogásokat alkalmazni. T. Pataki Lászlónál tényleg nem. Még a végén „rám mordul” a sorok közül. Címszavak - biztos kihagyok vagy hatot. Drámák, tanulmányok, rendezés, tanítás, szerkesztés, az Útonjáró című kiváló kötet, a Gyarmati Napló, a Nógrádi Krónika. Rengeteg kézirat, Fráter Erzsiké, Komjáthy társaság. Legutóbb pedig a Madách irodalmi pályázat kü- löndíja. Példa nélküli eset: bizonyos T. Pataki László, Salgótarjánban élő író kapta Balassagyarmat város különdíját.- A Békák és bolondok című kéziratodért kaptad a minap a különdíját? Mikor állt össze benned az anyag?- a rendszerváltás idejét Balassagyarmaton éltem meg, akkor csináltuk a Gyarmati Napló nevezetű újságot. Az akkor tapasztalt, átélt dolgok fonák oldalát írtam meg. Talán politikai szatírának nevezném a műfajt. — Mi izgatott akkor?-Máig izgat: miért kellett nekünk akkor egymást kiirtani a földről. Százfelé húztunk, pecséteteket raktunk egymásra, de valójában ugyanazok' voltunk. Kerestünk magunknak ellenséget. Hogy mit ne mondjak: én is egy nagy ellenségvadász voltam. Egymást űztük, csíptük, haraptuk. A széthúzás története ez a kisregény. T. Pataki László: A széthúzás története ez a kisregény- Megbántottak?- Néhányszor belém rúgtak. Mert, hogy jövök én ahhoz, hogy Balassagyarmatot szeressem? Én is tettem ezért a városért. A tettek a fontosak! Tulajdonképpen nem üldöztek el Gyarmatról, kivontam magam ebből a térségből. Olyan típus vagyok, aki két napig haragszik, a harmadik nap már nem. Minek! Hát olyan rövid ez az egész életnek nevezett valami.- Kikről szól a kisregény?-Mindenki benne van, aki számított akkor a városban. Mindenki, akinek kibillent az agya. Persze az enyém is kibillent. Talán rosszul ítéltük meg a helyzetet.- Van abban valami báj, hogy tarjáni lakosként kaptad meg Gyarmat különdíját!-El sem akartam hinni. Ugyanis a kisregény arról is szól, hogy egy korábbi pályázaton a Komjáthy társaság tagjaként megnyertem Gyarmat különdíját. Ez halálosan komoly. Decemberben mentem el a városból, januárban kicseréltek, mint egy túszt. Kapaszkodj meg: Salgótarján különdíjára cserélték a gyarmati díjat. Mégpedig azért, mert Balassagyarmat polgármestere nekem nem volt hajlandó átadni a díjat. Ez lett a regény vége. Ezért fantasztikus, hogy most ez a díjat elhoztam.- Elégtételt érzel?- Semmi olyat nem érzek, hogy valamit bebizonyítottam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem esett nagyon jól. (ádáin)
