Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-20 / 66. szám
1995. március 20., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából APf. 96 - À Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Tavaszul a táj megint ár a virágüzletek kirakataiban és a piacokon még az üvegházak meg a fóliasátrak ékeskedő színcsodáit, téli virágait láthatjuk, ám a kertekben már dallamos hangon tör magának utat az újra megindult, ismét feltámadó élet. Zümmögő méhecskék, egymást kergető cinkék, fut- kározó bogarak, slágereket fütyülő rigók jelzik, hogy tavaszul a táj. Talán még hó is hullhat ugyan, de a megújulás már feltartóztathatatlan. Ott voltam, amikor a fü lerúgta magáról az avart és fölébe nyúlt a múltnak. Láttam, amint az orgona- és rózsabokrok félénken bár, de már rügyeskedtek, fittyet hányva a zord híreket terjesztő ügyeletes okosokra — a növények azóta is egyre inkább zöldülnek. A gesztenye, meggy, barack és cseresznyefák ragyogtak a készülődés boldogságától. Rügyeik feszültek, mint a tinédzserlány mellei, s pattanásig feszült idegekkel várják a rajtot, a megnyitót, nehogy lemaradjanak a tavaszi tárlatról. Drukkolok nekik, izgulok értük. Mindennap figyelem az ébredés apró, de már jól látható jeleit, s hallgatom a megújulás vidámságtól hangos, csalhatatlan hírnökeit. Felejthetetlen élmény, amikor a napfényanya karjaiba fogódzkodva, bár kissé még bátortalanul, de megindul az új élet. Örömömben ledobom magamról a téli gúnyáimat, lesöp- röm magamról a múltat, napfényfürdőt veszek és lelkileg is megtisztulva várom az újabb tavaszomat. Ásót, kapát ragadok, földbe forgatom a múltat és minden erőmmel segítek, hogy mielőbb kibújhasson, erősödjön a jövő. Gyerünk, menjünk a kertbe. A kert nem engedi, hogy megöregedjünk. A lakásban, a hivatalban, a kocsmában megvénülhetünk. de ha egyszer a kert tündére homlokon csókol bennünket, mindannyian kizöldü- lünk. iralmainkat abbahagyjuk, sérelmeinket elfeledjük, ellenségeinknek megbocsátunk, körülöttünk mindenbe újra beleszeretünk és megfiatalodva elindulunk azon a zöldülő mezőn, amit a világon mindenhol jövőnek neveznek. Kökényesi Béla Karancskeszi ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! Mi leszel, ha nagy leszel? A Karancs Sör Kft. tank autóján dolgoztam még, amikor az alábbi eset történt. Az egyik barátomnak volt töltésre alkalmas földje, a másiknak traktora, nekem pedig jogosítványom a traktorra. Mivel éppen szükségem volt a földre, a legközelebbi szabadnapon úgy határoztunk a haverokkal, nekiállunk a munkának. A nagy lapátolás kellős közepén megjelent barátom 4—5 év körüli kisfia, s annak rendje-módja szerint rögtön a traktoron termett. A munka végeztével is csak nehezen tudtuk onnan leszedni. Hogy könnyebb legyen a dolgunk, megígértem neki, hogy ha legközelebb erre járok a kamionnal, majd arra is felveszem, s megmutatom minden zegzugát. S eljött számára a nagy nap. ígéretem szerint felvettem kocsimra a srácot, aki mindent kipróbált abban, az üléstől az ágyig. Tekergette a kormányt, s minden kapcsolóról, nyomógombról el kellett neki magyaráznom, mit is működtet és miért. Látszott rajta, hogy nagyon érdekli a mesém, s tetszik neki itt minden. Egy óra elteltével biztos voltam benne, hogy a sofőr szakmának szereztem egy lelkes utánpótlást. Amikor a gyermek, kocsim titkainak birodalmát elhagyta, még is kérdeztem tőle:-Na, Tomika, akkor ha felnősz, kamionos leszel, ugye? Mire a fickó kapásból rávágta: -Nem! Zenész! Fodor Sándor Karancsberény Az oldalt szerkesztette: Kovács Margit kapitalizmusba Szocializmusból ■ Öten ültünk a miskolci gyorsvonat egyik kocsijának fülkéjében a Keletiben, indulásra várva. Útitársaim középkorú, barátságos emberek. Elénk beszélgetés kezdődött közöttük, bár nem ismerték egymást. Kezemben regénnyel, hallgatom őket. A fő téma a Kádár-korszak, vagyis a létezett, a megbuktatott szocializmus. Szinte meglep, hogy mekkora intenzitással emlegetik a szocialista kísérletet. Valamennyiük egybehangzó véleménye, hogy az előző rendszer értékei közül legjobb volt a létbiztonság. Az, hogy aki dolgozni akart, az munkához, biztos keresethez jutott. Majd említik az emberi egyenlőséget. A dolgozóknak szavuk volt szakszervezeti gyűléseken, termelési tanácskozásokon. De bárhol elmondhatták problémájukat és azokon segítettek. Néhány száz forintért minden évben több százezren üdülhettek. Majd arról esett szó, hogy évtizedeken át, ha kis lépésekkel is, de évről évre jobb lett a helyzet. Új városrészek, lakótelepek épültek, és gomba módra nőttek ki a földből a szép családi házak. Az ismeretlen emberek között nosztalgiahullám söpört végig . Gödöllő felé közeledtünk és szerettem volna más irányba terelni a beszélgetést, ezért megszólaltam: Most szabadság van, azt mondják, ez az igazi demokrácia és lehet vállalkozni. Megszólaltam és célponttá váltam. Csakúgy röpködtek felém a kérdések, a mondatok. Miért kellett megfojtani a magyar ipart, de főként szétverni a magyar mezőgazdaságot? Felrúgni a keleti piacot, ahová most már oldalognánk vissza, mert a nyugat nem ad áruinknak piacot. Kiárusítják az országot a külföldi tőkéseknek. Kinek kell ez a vadkapitalizmus a milliós munkanélküliséggel? A bányászat után most majd a vasutat teszik tönkre. Ki a felelős ezért a nyomorért? Oda jutottunk, hogy karácsonykor az ínségkonyhák előtt sorban álltak az éhező emberek bablevesért, zsíros kenyérért. Igyekeztem elmondani, hogy a szocializmusnak is voltak hibái, dé érveim a semmibe szálltak. A válasz az volt, mindezt ki kellett volna javítani és nem elvetni, ami jó volt. Ha ez így folytatódik, az emberek nem lesznek hajlandók elviselni ezt a szociális létbizonytalanságot, munkanélküliséget, ezt a bűnözést, ami van. Ez kell nekünk? Kik a felelősek a szocializmus bukásáért? Hatvanba érve elköszöntem. Éreztem, a kapitalizmus hűséges szekértolójának képzelnek. A tarjáni vonatban hazafelé azon gondolkoztam, hogy a Szovjetunió volt vezetőinek nem a túlméretezett fegyverkezésre, az űrkísérletekre, a szocializmus gyors ütemű terjeszkedésére kellett volna a milli- árdokat költeni, hanem a magas életszínvonal megteremtésére, s így hirdetni a szocializmus magasabbrendűségét. Nehéz megdönteni olyan rendszert, ahol jól élnek az emberek. A tavalyi országgyűlési választás eredménye igazolta útitársaimnak a volt rendszerről alkotott véleményét. Az MSZP 54 %-át több millió ember szavazata adta, és lehet, hogy a választók többsége nem a régit kívánta vissza, mégis a létbiztonságot Horn Gyuláéktól várta. Az MSZP jövője függ ettől a bizalomtól. Az SZDSZ-szel a koalíció nem sikerült. Sokan kérdezik: miért volt erre a házasságra szükség? Állandó torzsalkodások, nézetkülönbségek őrlik és forgácsolják szét az erőket. Az MSZP-nek vissza kell nyerni határozottságát és ha nincs együttműködés az SZDSZ-szel, akkor bátran új utakon kell járni, mielőtt a választók bizalma teljesen megrendülne. Jászai Nagy József Kisterenye Sikerek után költözés? Szécsény önkormányzata január 31-i ülésén úgy döntött, hogy a szakközépiskola jelenlegi helyét át kell, hogy adja a gimnáziumnak a következő tanév kezdetére. Nem kívánok a testület döntésébe avatkozni, mégis úgy határoztam, hangot adok nemtetszésemnek. A szülői elfogultság vádját felvállalva - gyermekem ugyanis ott tanul - néhány tényt fel is sorolok. Megyénkben - a szécsé- nyivel együtt - nyolc gimnázium van, míg a mezőgazda- sági szakemberképzéssel ez az egy intézmény foglalkozik. A szakközépiskolában jelenleg közel 400-an, míg a gimnáziumban 200-an tanulnak. A mezőgazdász-képzést az 1995/96-os tanévtől három különböző helyen folytatják. Ez azt jelenti, hogy vagy a diákoknak vagy a tanároknak kell majd kóborolni a városban egyik épületből a másikba, naponta akár többször is. A szakemberképzéshez szükséges tárgyi, technikai feltételek az évtizedek során megteremtődtek, s most ezt akarják szétrombolni. Szeretném tudni: a testületi döntést jól előkészítették-e, egyeztetés történt-e ez ügyben az illetékesekkel, s főleg gondoltak-e arra, milyen ösz- szeget emészt fel egy ilyen költözés? A szécsényi ön- kormányzat milyen érdek alapján tette le voksát a gimnázium mellett, elhanyagolva ezzel a mezőgazdasági szakmunkásképzést? Miért kell bizonytalanságba sodorni egy jól működő oktatási intézmény több száz tanulóját, a pedagógusokat és a szülőket? Szécsény város önkormányzatának szuverén joga a döntés, de ne feledjék: mindez felelősséggel is párosul. Bízom benne, hogy a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola a helyén marad, és nem kél útra! Protovin Ferenc, S.-tarján Takarítottak a Rákóczi úton Talán mégsem megy feledésbe a társadalmi munka. Salgótarjánban ugyanis, a Rákóczi út 42. sz alatti bérlakás lakói - túlnyomó részük cigánycsalád - összeesküdtek a szemét ellen. A megmozdulás fő szervezője a 22 éves Gáspár Gábor volt, aki a munkaeszközökről is gondoskodott. Most már tisztaságban várják a játékot kedvelő gyerekek a melengető tavaszt. Takács Lajosné, S.-tarján Az ablaknál állva mezítláb Az ablaknál állva mezítláb a függönyt szeretem leginkább simogatni tenyeremmel, s feltámadó szerelemmel darabokra tépni, hogy a radiátor forró teste érzelmekkel frissen festve megtanítson újra égni. Kurucz Imre, Budapest Olvasóink fényképalbumából Február 27-i számunkban ezzel a címmel indítottuk útjára új rovatunkat. Az a célunk, hogy ha megakad a szemük egy kedvenc képen és azt szeretnék megjelentetni lapunk hasábjain - ezzel is meglepve szüleiket, testvéreiket, gyermekeiket -, annak mi térítés nélkül helyet biztosítunk. Éljenek hát a nagy lehetőséggel, s küldjék el kiválasztott képeiket! Az alábbi fotó 1948-ban készült. G.G-né a képen még csak 29 éves, ma már a 75. évét tapossa. Férjének akar ezzel emléket állítani, akit - megjárva az orosz frontot - negyven évvel ezelőtt veszített el. Tüdőbetegségben halt meg. OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Az áskálódásnak ára van Az egyik bíróság a közelmúltban érdekes személyiségi jogi pert tárgyalt. A felperes magánvállalkozó, aki ingatlanán fa- feldolgozó telepet működtetett, számos megrendelést kapott, jól ment az üzlet. A telekszomszéd - nem tudván legyőzni az irigységét - feljelentette az önkormányzatnál, az APEH-nél és a rendőrségen is, azt állítva, hogy a szükséges engedélyekkel nem rendelkezik és adót sem fizet. A helyszíni vizsgálat és a megrendelők kikérdezése után a hatóság mindent rendben talált, ám a vizsgálatoknak híre ment, a kuncsaftok bizalmatlanná váltak. A vállalkozás hirtelen veszteséges lett. A kereskedő jó hírnevének megsértése miatt bírósághoz fordult. A bíróság abból indult ki, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezek a jogok a törvény védelme alatt állnak. Nem lehet kétséges, hogy ha valakinek rossz hírét keltik, kellemetlen következményekkel járhat, sértheti a becsületet, a tisztességet és az emberi méltóságot, megnehezítheti a társadalmi és gazdasági életben való részvételt. Mindezzel közvetve vagy közvetlenül anyagi kárt lehet okozni valakinek. A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a jó hírnév sérelme különösen akkor következik be, amikor valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, hí- resztel vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A perben bizonyítást nyert, hogy a szomszéd tudott az engedélyek meglétéről, mégis azok hiányára hivatkozva írta meg a feljelentéseit. Alaptalannak bizonyult az adóhivatalnál tett bejelentése is, miszerint nem tett eleget áfa-fizetési kötelezettségének. A bíróság bizonyítottnak látta azt is, hogy a szomszéd ármánykodása és a megrendelések lemondása között okozati összefüggés van, így a forgalom visszaesését valóban a felperes üzletemberi jó hírének megrendülése idézte elő. A vállalkozó hiába biztosította ügyfeleit arról, hogy ezután is határidőre és jó minőségű munkát végez majd, azok az esetet követően inkább más vállalkozóhoz fordultak. A bíróság a jogsértés megállapításán túlmenően indokoltnak látta a felperes kártérítés iránti igényét is. ítéletében a rosszhiszemű szomszédot arra kötelezte, hogy hagyjon fel az alaptalan vádaskodással, nyilvánosság előtt adjon elégtételt ellenfelének és térítse meg az adott évben az előző évihez képest bizonyítottan elmaradt hasznot is. Dr. Lajer Erika