Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18-19 / 65. szám

4. oldal Riport 1995. március 18., szombat Gáz nincs, balhé van Ipolytamócon Igazi paradicsom lehetne ez a vidék. Oly’ tiszta a levegő, hogy szinte harapni lehet. Csönd honol. A határon a szlovákok épí­tik az átkelőhely épületét. Talán még az idén megnyílik a ha­tár; talán csak jövőre. Kiszabadulhat a község az elszigetelt­ségből. Itt van az Európa-hírű őslelet is. De az itteni embereket az őskor helyett inkább a jelen és a jövő foglalkoztatja, ami szerintük nem túl rózsás. Habár rózsa még csak-csak terem a kertekben, de hogy gázzal nem fütenek a közeljövőben Ipoly- tarnócon, az bizonyos. Emiatt is robbant ki a balhé. Petikné Péter Erika (balra) és panaszkodó falubeliek Talán tizenöten ülnek velem szemben az egyik takaros ház­ban. Mindenki hozzátesz vala­mit a történethez. Egy úr, aki beosztására hi­vatkozva nem adja a nevét:-A testület 1993 márciusában döntött arról, hogy Ipolytamóc is társul a gázprogramhoz. Néztek, mint a moziban Petikné Péter Erika: -Ta­valy különleges felmérést vé­geztek: kiraktak egy kupac kér­dőívet a boltba, meg a kocs­mába. A rekeszek alatt meg le­hetett találni. Nem mindenki jár kocsmába. Két vagy három ember kezébe, ha eljutott a papír. Megismételték a fel­mérést. Másodszorra két nap állt rendelke­zésünkre a válasza­dásra. Pénteken el­kezdték az akciót és hétfőre be kellett vinni a hivatalba a lapot. Ilyen hirtelen is összejött hatvanöt je­lentkező. Ha azt né­zem, hegy egy 560 lakosú kisközségben ennyi háztartás kérte a gázt, érdemes meg­fontolni a dolgot. Jobb előkészítés ese­tén még több igénylő lett volna. Barna Károly: — Pár hete összehívtak egy falugyűlést - ekkor pattant ki az ügy. Föltették a kérdést: akarja-e a falu a gázt vagy nem? A nagy többség szerette volna a gázt. A polgármester erre föl rendkívüli testületi ülést hívott össze. Pénteken há­romkor szólt a testületi tagok­nak, hogy ötre menjenek a hiva­talba. Ekkor kettő igen, három tartózkodás és egy nem szava­zattal elvetették a gázprogra­mot. Ezek szerint a tartózkodást is nemnek vette a polgármester. Amikor megtudtuk a döntést, elhatároztuk, nem hagyjuk ennyiben a dolgot. Erre föl ki­osztották a jelentkezési lapot, mellette pedig egy értesítőt, melyre azt írták: nincs meg a fedezet a beruházásra. Beszél­tem az egyik képviselővel, akit úgy tájékoztatott a polgármes­ter, hogy saját vagyonával felel a döntéseiért. Tehát, ha igent válaszol és megbuknak, úszhat a háza, mindene. Ezért nem merte megszavazni a gázt. Következett egy újabb rend­kívüli testületi ülés, amelyen négy képviselő jelent meg. Barna úr elmondása szerint mindannyian igennel szavaztak a gázra. Barna Károly: - Másnap Simon Pista, Kiss Jóska meg a polgármester bementek Salgó­tarjánba, az OTP-hez. Itt meg­tudták, mennyi tartozása van a hivatalnak. Kiss József: - Az OTP-ben beszélgettünk az egyik főnök­kel. Mondtuk, kellene gázra pénz. Jött a válasz: már így is tartozik az önkormányzat négy és fél millió forinttal. Csak ül­tünk, mint a moziban. Kér­dezve mondtuk: nem fogadnák el fedezetül például a kultúrhá- zat? Azt mondta: annyira hitel- képtelen az önkormányzat, hogy nincs erre lehetőség. Petikné Péter Erika: — Olya­nokat mondott a polgármester a testületi ülésen, ha ebbe bele­megyünk, csődbe jut a falu. Nem jut pénz az alapellátá­sokra, nem lesz villany, nem lesz víz, be kell zárni az iskolát, az óvodát. Hát ilyen nincs! Barna Károly: - Amikor bent voltunk a polgármesternél, akkor is azt hangoztatta: értsé­tek meg, nem kapunk hitelt! A szemébe mondtam: én három gyerekkel kaptam hitelt. Vajon miért? Hát, mert én hitelképes vagyok! Kérdeztem tőle: nincs pénzügyi manőver a hátatok mögött? Mert szerintem csak az nem kap hitelt! Köntörfalazott Attila. Azon a véleményen vol­tam, a lakosság leteszi az ötmil­liót, az önkormányzat is tegye hozzá a magáét. Petikné Péter Erika: - Hívott a takarékszövetkezet főnöke Litkéről, kérdezte, hol tart az ügy. Nem érti az egészet, mert ő csak olyan aláírást kért Attilá­tól, amelyen csak az szerepelt, hogy a polgármester megha­talmazza a szövetkezet főnökét, utalja át a számlára a hatvane­zer forintokat, amelyek befut­nak a lakosságtól. Barna Károly: - A polgár- mester többünk előtt kijelen­tette, nem hajlandó aláírni semmit. Ő anyagi felelősséget nem vállal, ha megbukik a gáz­társulás, ha elúszik a pénz. Megkérdeztük tőle: Most te vagy a faluért, vagy a falu van teérted? Hajthatatlan maradt, nem tudtunk vele zöld ágra vergődni. A gázon kívül előjönnek egyéb problémák is. Többen említik, hogy a polgármester közpénzen Franciaországban járt. Később testületi határozat született arról, hogy a polgár- mester fizesse vissza ezt a pénzt az önkormányzat kasszá­jába. Bűnbak kerestetik Barna Károly: - Azt is meg­kérdeztük a polgármestertől, igaz-e, hogy decemberben nyertek pályázaton pénzt. A vá­lasz: igen, 3 millió 600 ezer fo­rintot, amiből nekik be kellett fizetni a tartozást. Mert ha de­cemberben nem fizették volna be, akkor januárban elindult volna az önkormányzat ellen a csődeljárás. De a megmaradó összegből kaptak jutalmat az óvoda dolgozói, a polgármes­teri hivatal dolgozói és a jó ég tudja, még kik. Egymás szavába vágnak az emberek. Minek annyi létszám egy ilyen picinyke falu polgár- mesteri hivatalába! - hangzik innen is, onnan is. Falugyűlés tavaly nem volt - mondják má­sok. A testületet is nagyon rit­kán hívták össze. Petikné Péter Erika: - Sze­rintünk fölösleges ekkora appa­rátust fenntartani. Van főállású polgármester, jegyző, igazga­tási előadó, pénzügyi előadó, adminisztrátor, karbantartó és egy hivatalsegéd. Vannak fal­vak, ahol a főállású jegyző mel­lett csak egy adminisztrátor dolgozik. Barna Károly: - ígérgettek a falunak mindent: ravatalozót, hősiemlékművet, járdákat, uta­kat. Semmit nem csináltak! Nem jól mondom. Megcsinál­ták a hivatalt maguknak. Kicse­rélték a bútorokat, szőnyegeket. Régi pénzből tatarozták az is­kolát, az óvodában elkészült járda már mállik szét. Tehát va­lamit fel tudnak mutatni, de ez édeskevés. Kovács Imre azt kifogásolja, hogy Torgyán József ipolytar- nóci látogatásának költségeit megelőlegezte az önkormány­zat. Különben meg adja át a he­lyét másnak a polgármester, ha nem hajtja végre a testületi dön­téseket. Péter Gyula volt képviselő: - Sokszor saját magukat megha­zudtolták. Mindig mi voltunk a bűnösök, ha takarékoskodtunk és nem szavaztuk meg a hatá­rozatot. Azzal fenyegettek, ki­hirdetik a faluban, hogy miat­tunk kapcsolják ki a villanyt. Akkor jöttünk rá, hogy nincs meg a pénz, amikor a pótkölt­ségvetést beterjesztették a tes­tület elé. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felszínre jönnek a visszásságok. Donkó Sándorné: - A hivatal pályázott az iskolának, meg is nyerték a pénzt. Mi erről nem tudtunk semmit. Utólag derült ki a dolog az újságból. Egy fil­lért nem láttunk belőle. Rákér­deztünk, és ráfogták a külső ta­tarozásra. Lapok a kocsmában Tisza Attila már a második cik­lusát húzza polgármesterként. Ezúttal is neki szavazott bizal­mat a tamóciak többsége. A falu első embere nem lelkese­dik túlzottan az ötletért, hogy az újság foglalkozzon az itteni történésekkel. Mint mondja, mit érdekli a megye másik felében az embereket a tamó­ciak gondja-baja. Legalább két okot tudok: hogy okuljanak a hibákból, esetleg tanuljanak abból, amit jól csinálnak ebben a községben.- Hogyan jött létre a gáztár­sulás?-Megkeresték a községün­ket, hogy lépjünk be a társu­lásba. Ha jól emlékszem, 14 vagy 15 falu foglalkozott a gondolattal akkor. Végül a tes­tület úgy határozott, hogy belé­pünk.- Felmérték a lakossági igényt?-Persze, még 1993 végén. Kihirdettük, van egy ilyen lehe­tőség. Mindössze kettő nyilat­kozat érkezett be hivatalosan. Habár ténylegesen ettől na­gyobb volt az igény, indult egy aláírásgyűjtési akció is. így csupán 15-20 család jelezte a bekötési szándékát Mondom, ez utóbbi nem jött be a hiva­talba.- Erre mondják az emberek, hogy a kocsmában a sörösreke­szek alatt nehezen leltek rá a lapokra.- Korábban is az volt a gya­korlat, hogy a kocsmában, a boltokban, a presszóban raktuk le a papírokat. Itt fordulnak meg leggyakrabban a lakók. De a hirdetőtáblákra is kifüggesz­tettük a lapokat.- Ön szerint hatékony ez a módszer?-Tudom, hogy a lakosok közül páran felhozták, nem elégséges ez a mód. Azt vála­szolom erre, hogy amikor ki­raktuk a hirdetőtáblára a se­gélyben részesülők nevét, csüngtek rajta. Rendesen meg­hirdettük a gázt, ennyi jelent­kező jött össze. Szorító idő- Mikor jelezte a társulás felé, hogy kiszállnak a buliból?-Tavaly szeptemberben kénytelen voltam a társulási ülésen kijelenteni, hogy Ipoly­tamócon nem igénylik a gázt. Nincs meg a százalékos arány.- Mennyi pénz kellett volna?- Körülbelül huszonöt mil­lió. Ebből ötmillió lett volna az állami támogatás. A lakosság­nak olyan ötmilliót kellett volna befizetni. Kiderült, pár hetünk van arra, hogy az utóbbi összeget letegyük az asztalra. Ezt látva ismét testület elé vit­tem a kérdést, ahol úgy döntöt­tek a képviselők, legyen falu­gyűlés, utána pedig rendezzünk népszavazást.- Mi történt eztán?- A népszavazás elég költsé­ges mulatság, a megszervezése pedig időigényes. A falugyűlést megtartottuk, tájékoztattuk a lakosságot. Eztán megint ösz- szeült a testület. Három képvi­selő igennel szavazott, egy nemmel, egy hiányzott, én meg tartózkodtam.-Miért nem támogatta a gázprogramot?- Mert csődbe vinné az ön- kormányzatot.-A testületi ülés után telje­sen feladta?- Dehogy. Pesten egészen magas szinten tárgyaltam gáz­ügyben. Utána a tarjáni OTP-t is felkerestem. Semmi biztatót nem mondott senki. Testületi ülések sora-Megint összeültek a képvise­lők?- Igen, és tájékoztattam őket, mire jutottam. Újra szavazásra bocsátottam a kérdést. Ketten igen, három tartózkodással és egy nem szavazattal kimondta a testület, nem mehet tovább a gázprogram.-Nem mindenki örült ennek a döntésnek, azt tudja!- Hétfőn jöttem haza, amikor nagy gyülekezet jött a hivatala elé. Hozzáteszem, törvénytele­nül, mert a rendőrségnek három nappal előtte be kellett volna je­lenteni a demonstrációt. Ennek ellenére fogadtam őket. Akkor ígéretet tettem arra, hogy este még tárgyalunk. De ez már vé­gül is bohóckodás volt. Tizenöt ember foggal-körömmel ra­gaszkodik a gázhoz.-És a változatosság kedvé­ért ismét összeült a testület!- Három képviselő megkere­sett, ülésezünk. Ott megint el­mondtam, hogy állunk. Megint született egy határozat: én nemmel, négyen igennel sza­vaztak. Az egyik képviselő megint nem jött el. Azt mond­tam, ha már így döntöttek, le­gyenek szívesek mellém állni, és szerezzük meg a pénzt a be­ruházáshoz. Ketten álltak mel­lém. Hiába, nem tehettünk semmit, nem juthattunk hitel­hez fedezet nélkül. Bebizonyo­sodott, nyolc jelentkező tudta volna azonnal befizetni a beug­rót. Ettől az ötmillió igencsak messze volt.- A beugró hatvanezerhez hi­telt biztosított volna a takarék- szövetkezet. így összejöhetett volna az ötmillió forint.- Ezzel az a gubanc, ha a ta­karékszövetkezet ad is hitelt, az önkormányzattal kötött volna megállapodást. Arról nem is beszélve, hogy harminc száza­lékos kamattal adták volna a pénzt, melyet három év alatt kell törleszteni. Nem adtam a nevem hozzá, nem vállaltam ezt a felelősséget. Egyébként, ha összejön az ötmillió, hol van még a fennmaradó 15 millió?- Tehát nem lesz gáz?- Beruházásba kezdeni ilyen körül­mények között maga az öngyilkosság. Megszigorították a feltételeket. Másféle csőd az, amikor ön­hibáján kívül kerül ilyen helyzetbe egy önkormányzat. Bün­tetőjogi felelősségre vonhatják a polgár- mestert és a testületi tagokat. Nem vihet­jük csődbe az ön- kormányzatot. Tehát nem lesz gáz. Sokan dolgoznak a hivatalban?- Mit gondol, miért ekkora a felháboro­dás? Jól előkészítet­ték ezt a tervezetet? Megfelelő volt a tájékoztatás?- A testületi határozatokat a polgármesternek kutya köteles­sége végrehajtani. Ezzel nincs is semmi baj. A pénztelenség miatt alakultak így a dolgok. Szerintem megfelelő volt az előkészítés és a tájékoztatás.-Ennyire nehéz helyzetben van az önkormányzat?- Még nem. Ennek technikai okai vannak.- Milyen szigorító intézkedé­seket terveznek, hogy a hiányt csökkentsék?- Egyértelmű, hogy egy-két dolgot meg kell fogni. Bár né­hány testületi tag javaslata csak arra irányul, hogy a polgármes­teri hivatalt meg kell szüntetni.- Ha már itt tartunk, hányán dolgoznak a hivatalban?- Még ez a három ember is kevés, annyi munka van. Sza­badságra sem igen tudnak el­menni a dolgozók.- De az a három nem három!-Van a polgármester, a jegyző, dolgozik három ügyin­téző és egy hivatalsegéd. így hat a létszám.- Úgy tűnik, a falu egy része elégedetlen.-Az nem megoldás, hogy gázügyben vagy egyéb problé­mára újságírót hívnak, mert et­től még gáz nem lesz. Néhá­ny an mindennel elégedetlenek, és a gázügyekre fűzik rá vélt sé­relmeiket. Ádám Tamás Tisza Attila ipolytarnóci (jobbra) és Vérségi Aladár litkei polgármester aláírja a vasút megszüntetése ellen tiltakozó jegyzéket, Deák Sándor, a Zöld Alternatíva megyei elnöke társaságában a felvételeket a szerző készítette Kovács Imre és társai Péter Gyula és Barna Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom