Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám

1995. március 16., csütörtök Hazai Körkép 3. oldal Csinálmány vagy cselekmény? A rádió tudósítója a jogok „betartásáról” beszél. Tiszteletben tartani kellene az elemi stilisztikai szabályokat, s nem betartani a hallgató­nak. Rádióban, tévében nap­estig hallani, miket „csinál­nak" az emberek. Mondjuk: mérleget, levest, fekvötá- maszt, kunyhót, tyúkszemet. Amit más készít, végez, eszkö­zöl, főz, épít, emel, amibe be- lesántul, hogy attól koldul, amitől a hideg rázza - azt ezek a rádió- és tévébeli em­berek csinálják. Középiskolás azt mondja: csak viccet csi­náltam. Megtréfáltam helyett. Neves közgazdász effélét mond: nem lehet ennek alap­ján ten’eket csinálni. Tán ter­vezni. Rosszabb esetben ter­veket készíteni. A magyar tesz, vesz, cse­lekszik, vesződik, bogoz, kö­töz, old s köt. Csinálni jófor­mán csak gyereket szokott (meg lapot). Ne kérdezzük a gyerektől: Megcsináltad a leckét? A leckét ugyanis nem lehet megcsinálni; megta­nulni, a házi feladatot elvé­gezni, megírni, a feladványt megoldani lehet - megcsi­nálni nem. A magyar nem azt kérdezi: mit csináljon, hanem azt, hogy mitévő legyen. Mi­hez fogjon. Mit cselekedjék. Igaz, más a csinálmány és más a cselekmény. Drága kincsünk a nyelv, nem függ a forint leértékelé­seitől. A kolbász árába bele­szólhat a politika, a világpiac, a valutakosár, meg minden. A szépen beszélt nyelv viszont oly szerves része közérze­tünknek, mint életszínvona­lunknak a kenyér. A nyel­vünknek nincs miniszterel­nöke, de még kofakamarája sincs. Hogy jól érezzük ma­gunkat benne, tisztán tartsuk, jól működtessük - csak raj­tunk múlik. A suk-sük nyelv (látjuk helyett lássuk), a ba-be összetévesztése a ban-ben-nel, a tett helyébe to- lakvó csinálás döcögővé, ké­nyelmetlenné teszi a nyelvet, ösßze-vissza festi: rikítóra, rtelmes. szókincsben gaz­dag fogalmazáshoz tán olyan tehetség kell, mint a ze­nei halláshoz. A nagy muzsi­kusok szerint azonban nincs gyógyíthatatlan botfülűség. Bodor Pál Gyarmati művész a tévében Párkányi Péter Balassagyarma­ton nőtt fel, járt iskolába - ha ideje engedi, ma is örömmel tér vissza a szülői házba. A fiatal szobrászművész köztéri szobrai több városban megtalálhatók. Kelendőek az alkotásai kül­honban is. Ma este 21.40-kor sugározza a televízió kettes csatornája a Rítus című filmet, amelyet Pár­kányi Péter azonos című szobra ihletett, s amely rejtett vágya­inkról, meztelenségünkről szóló alkotás. Különböző nap­szakokban, időjárási viszonyok között kutatja a film, hogy egy „élettelen” emberpár hogyan „létezhet”. Egyébként a szobor az Emst Múzeumban látható, a Fiatal Művészek Stúdiója kiál­lításán. Valamit mindenki tehet... (Folytatás az 1. oldalról) adóhatóság feljelentése alapján is jó néhány eljárás indult.-A bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli az eljá­rás során. Mennyiben nehezíti ez adóhatóság munkáját?-Mindenki láthat a környe­zetében arra példát, hogy egye­sek mindenféle kimutatható jö­vedelem nélkül jelentős va­gyont halmoztak fel viszonylag rövid idő alatt. Ebben az eset­ben az adóhatóságnak meg­dönthetetlen bizonyítékot kell felmutatnia, hogy a bírósági el­járás során elmarasztalják az il­letőt. A láthatatlan jövedelmek azonban azért ilyenek, mert a jövedelem alapját képező üzleti tranzakcióról semmilyen do­kumentum nem készül. A va­gyonnyilatkozat, illetve a va- gyonnövekmény-adó éppen azt a célt szolgálta volna, hogy az adóhatóságot egyoldalúan kötő bizonyítási teher adott esetben az adóalanyra szálljon át. Tehát igenis joga legyen az adóható­ságnak megkérdezni, hogy mi­ből épült X. Z. úszómedencés, kacsalábon forgó háza.- Amikor a társadalmi össze­fogást említette, mire gondolt pontosabban?- Mindenki lehetőségeihez mérten próbáljon valamit tenni a feketegazdaság ellen. Itt nem Csupán azokra az állami szer­vekre gondolok, akiknek ez hi­vatalból is kötelességük, hanem a vállalkozókra és vállalkozá­sokra, s azok érdekképviseleti szerveire is. Gondolok egy olyan szemléletváltásra is, amely már egyáltalán nem nézi jó szemmel az ügyeskedőket, a mindenki kárára gazdagodókat. Ebben a tömegkommunikáció is sokat segíthet. F. Z. Zord időben fényes ünnep Téliesre fordult délelöttön, a Múzeum téren gyülekezett nem­zeti ünnepünkön a salgótarjáni sokaság. A március 15-e tiszte­letére rendezett esemény középpontjában az egyik legnagyobb magyar, a tragikus sorsú zseni, Széchenyi István alakja maga­sodott: hiszen ezen a délelöttön Bobály Attila salgótarjáni szobrászművész Széchenyi Istvánról és életművéről formázott alkotása köré csoportosult a város apraja-nagyja. Kisterenyén a Kossuth-szobornál koszorúztak fotó: rigó Tamássy István országgyű­lési képviselő (SZDSZ), a Szé­chenyi Alapítvány kuratóriu­mának nevében fejtette ki, hogy gróf Széchenyi családja nóg­rádi származású, másrészt életműve mindannyiunké, esz­méi érvényesebbek mint va­laha. -A róla mintázott Szé- chenyi-szobor régi hiányt pótol - fogalmazott, majd röviden összefoglalta a szobor megszü­letésének előzményeit, előké­születeket.-Közel és szívet szontóan távol van az a kor, amely Eu­rópa múltjától elszakíthatatlan, s a ma élő nemzedékek osztat­lan hagyatéka, forrása - mondta a ’48-49-es forradalomra és szabadságharcra, vívmányaira és bukásának következménye­ire emlékezve Puszta Béla, Sal­gótarján polgármestere. Mon­dandóját a kor mának szóló üzenetével fejezte be: - Nagy tettek csak nagy áldozatok árán hajthatók végre. Amikor lehullott a lepel a szoborról, Pap Gábor művé­szettörténész rendhagyó tárlat- vezetésen mutatta be. A refor­mer kalickába zárt zsenialitását, az ellene irányuló törekvéseken való felülemelkedését egyaránt kifejező művet méltatva utalt arra is, hogy a nagyságnak ugyanúgy árt a túlmagasztalás, mint a meg nem értés. Koszo­rúzással folytatódott az ünnep­lés, végül a város középiskolá­sai, a Nógrád Táncegyüttes és a Dűvő zenekar műsora szóra­koztatta az ünneplőket. Balassagyarmaton a ziman- kós idő ellenére több százan gyűltek össze a Palóc Múzeum előtt, a Petőfi-szobomál, hogy megemlékezzenek március 15-éről. Közreműködtek vers­mondók, városi énekkarok, és a Balassagyarmati Fúvósegyüt­tes. Elhangzott a Nemzeti dal, szólt az ének, zengett a gitár. Ünnepi beszédet Juhász Pé­ter mondott. Visszaemlékezé­sében felelevenítette a törté­nelmi napokat, amikor ha­zánkra figyelt Európa. Azóta sem tapasztalt összefogás jel­lemezte a magyar nemzetet. Ebből mi is erőt meríthetünk ma, amikor nagy az elkeseredés az emberek között, sokan úgy érzik, nem jut számukra élettér. Ezért a tehetősebbeknek en­gedniük kell kiváltságaikból. Az ünnepi szónoklatot köve­tően Petőfi szobra elé helyezték koszorúikat a város vezetői, az iskolák, intézmények és pártok képviselői. Az ünneplők átvo­nultak a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központba, ahol a Pe­tőfi Általános Iskola diákjai Vannak napok, melyek nem múlnak el címmel verses ösz- szeállítást adtak elő. Ezután kezdődött a hagyományőrző együttesek találkozója. Pásztón az 1848-49-es em­lékparkban kezdődött a meg­emlékezés, melynek dr. Dob­rovoczky István polgármester volt a szónoka. A koszorúzás után a Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Ház­ban, a Gárdonyi Géza Általános Iskola diákjainak műsorával zá­rult a program. Bátonyterenyén a kistere- nyei Kossuth iskola parkjában dr. Balázs Ottó polgármester mondott ünnepi beszédet, melyben arra intett, hogy te­kintsük mindnyájunk öröksé­gének azt, ami 147 éve történt. S ügyeljünk arra is, hogy a mai politikai küzdelmek ne halványítsák az akkori idők fé­nyét. Szécsényben a városi műve­lődési és ifjúsági központban tartottak ünnepi megemléke­zést, majd Történelmi lapoz­gató címmel a Körösi Csorna Sándor Gimnázium tanulói ad­tak műsort. Rétságon kedden a magyar honvédség 31. Hunyadi János gépesített lövészdandárnál ün­nepi állománygyűlésen emlé­keztek meg az 1848-49-es for­radalom és szabadságharc év­fordulójáról. Tegnap a közmű­velődési intézmény adott helyet a városi ünnepségnek. Gresina István polgármester ünnepi kö­szöntőjét követően a helyi álta­lános iskola diákjai adtak mű­sort, majd az intézmény falán elhelyezett emléktáblánál a vá­ros politikai és társadalmi veze­tői helyeztek el megemlékező gyertyákat. Diósjenön a református templomban emlékeztek az eseményre. Az ünnepség szó­noka Schamschula György or­szággyűlési képviselő (MDF), a költségvetési bizottság tagja volt. A település általános isko­lái és a balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Zeneiskola tanárai és növendékei adtak műsort. Tolmácson az ünnepség ke­retében Kovács Géza helyi fő- tisztelendő-kanonoknak az ön- kormányzat díszpolgári címet adományozott. Az erről szóló oklevelet és pénzjutalmat Szász László polgármester adta át. Gyarmaton Juhász Péter polgármester mondott beszédet Hírek Testületi ülés Rétság - A városi önkor­mányzat képviselő-testülete ma 16 órai kezdettel rendkí­vüli testületi ülést tart. Egyebek között a Kö­zép-magyarországi Regio­nális Önkormányzati Fej­lesztési Tőketársaság és a vállalkozásfejlesztési iroda létrehozását vitatják meg. Kistérségi fórumok Érsekvadkert - A helyi Mikszáth Kálmán Közmű­velődési Intézmény és a Nógrád Megyei Közösség­szolgálat 5 alkalomból álló sorozatot indít nyugat-nóg­rádi települések polgármes­terei, önkormányzati képvi­selők, civil szervezetek, kö­zéleti érdeklődésű állam­polgárok részére. Az első program március 17-én, pénteken 18 órakor lesz. Előadást tart Smitnya Sán­dor, a megyei közgyűlés el­nöke a terület- és térségfej­lesztésről. A Település és térség című beszélgetést dr. Bánlaky Pál kandidátus, a Népjóléti Képzési Központ térségfejlesztési prog­ram-menedzsere vezeti. Tiszteletdíj nélkül Vanyarc - Az önkormány­zat évi 18 ezer forintban ál­lapította meg a helyi képvi­selők tiszteletdíját. Erről az összegről hárman - Sándor Frigyes lelkész, dr. Kovács János orvos, Berczeli János buszsofőr - lemondtak. Zsákszínház Magyarnándor - A Füleki Zsákszínház Alfonso Paso Hiszi, nem hiszi című ko­médiáját mutatja be március 17-én, 18 órakor. Kórustalálkozó Salgótarján - A Kodály Zoltán Általános Iskola Ki­csinyek Kórusa március 17-én és 18-án országos kó­rustalálkozón vesz részt Kaposvárott. Az együttesek rangos zsűri előtt adnak számot felkészültségükről, majd díszhangverseny kere­tében mutatkoznak be. Traffipax Március 16-án, csütörtökön 6-tól 14 óráig, a 21. sz. fő­úton Pásztó, Mátraszőlős és Jobbágyi külterületén, Szurdokpüspöki és Pásztó belterületén, 14-től 22 óráig pedig Szécsényben és kör­nyékén lesz ellenőrzés. Meghallott S. 0. S. jelek: megmenekül az acélgyári Olvasó Megelevenedett a múlt, megcsillant a jövő. Van remény rá, hogy ha nem is a régi formában, de megújul a közművelődés a nagy hagyományú Kohász Művelődési Központ falai között. Újra együtt ünnepeltek a Petőfi színjátszói fotó: Bábel l. Több mint három esztendeje már, hogy nincs fűtés az egy­kori Olvasóban, a csaknem százhúsz éves múltú intéz­ményben. Nem kell mondani, hogy az októbertől áprilisig ter­jedő időszak kiesése mit jelen­tett a közművelődési tevékeny­ség számára. Jóformán csak a könyvtárban pislákolt valami élet. Az intézmény sorsát magu­kénak érzők néhány hete fontos döntést hoztak. A Vasas Műve­lődési Intézmények Szövetsé­gének kezdeményezésére az Acélgyár Rt. vezetése és szak- szervezeti bizottsága válság­menedzselő stábot hozott létre igazgatótanács néven. A testü­let elnöke Puffá Sándor, a szol­gáltató gyáregység vezetője lett. Alelnök: Plachy Péter, humánpolitikai osztályvezető, tagok: Gálné Horváth Mária, a Tarjáni Acél felelős szerkesz­tője (egyben az intézmény megbízott igazgatója), Patak­falvi Zoltán fejlesztőmérnök (a fúvószenekar képviseletében) és Borók Sándorné, az SVT-Wamsler Ady Endre Mű­velődési Ház vezetője (a Vasas Művelődési Intézmények Szö­vetsége képviseletében). Az igazgatótanács az első nagy lépést a nemzeti ünnep előestéjén tette meg: arra a napra hívta össze a Petőfi Szín­játszó Csoport volt tagjait, szimpatizánsait, amikor az egykor neves csoport ünnepsé­geit szokta tartani. Korábban ekkor osztották ki a Petőfi- és a Munka-díjakat. Ezúttal nem volt kitüntetés, de a hangulat nem kevésbé volt ünnepi. Erről mindenekelőtt a résztvevők gondoskodtak, már azzal is, hogy nagy számban megjelen­tek, s örömmel, barátsággal kö­szöntötték egymást, a régi ját­szótársakat. À zeneiskola ta­nártriója színvonalas előadást produkált, a KiViSzI színját­szói pedig kedves, szórakoztató műsorral tisztelték meg elődei­ket. Nosztalgikus érzések kö­zepette vetítették le azt a kis- filmet, amely keresztmetszetét adta a csoport sok évtizedes munkásságának, sikereinek. A kezdetleges technikával, de nagy ügyszeretettel készült fil­men jó néhányan viszontláthat­ták magukat az intézmény színpadán tartott bemutatókon, a kulisszák mögött és előtt, il­letve a környező falvak műve­lődési házaiban való vendég- szerepléseken. Mint Gálné Horváth Mária szavaiból és a gyár jelenlévő vezetőivel való szóváltásból kiderült: máris hozzákezdtek a fűtés beszerelésének előkészí­téséhez, s ez azt jelenti, hogy ősztől néhány helyiségben is­mét otthonra találhat a kultúra, lehet tartani, fogadni különböző rendezvényeket. Ebben a fo­lyamatban fontos szerepet szánnak a volt petőfiseknek is. Elsősorban azzal, hogy klubot biztosítanak rendszeres találko­zásaiknak, esetleges programja­iknak. Akik eleddig joggal aggód­tak az Olvasó jövőjéért, átme­netileg megnyugodhatnak: biz­tató folyamat látszik kibonta­kozni. Csongrády Béla *

Next

/
Oldalképek
Tartalom